"Téged látott s kiválasztott
az, ki mindent bölcsen osztott
s erényedtől meg nem fosztott
mikor szent testedbe szállt.
Semmi kínt, sem rosszullétet,
ősanyánktól örökséget,
nem éreztél, úgy szüléd meg
a Megváltót és Királyt.
Mai karácsonyi versvasárnapunkon Babits Mihály fordításaiból válogattunk keresztény himnuszokat. Békés, boldog ünneplést kívánunk minden olvasónknak!
Franciaországi Himnusz A Szent Szűz anyaságáról
Csodálatos szerelem!
Testet ölt az Isten.
Sohse hallott kegyelem:
mag fogan a szűzben!
Óh újféle házasság:
csillag megy a naphoz.
Képtelen, szent anyaság:
szűzlány gyermeket hoz.
Mózes ahogy hentergett
a gyékénykosárban,
csodamód úgy szendergett
Isten a leányban.
Fülön át és lelken át
szállt be szent testébe
s nem szakítá nyilt nyomát
amerre kilépe.
Mint üvegen a sugár
ahogy átsugárzik,
mégis rajta semmi kár,
sérelem se látszik:
úgy született, az anya
foltja-kára nélkül,
Isten, Istennek fia,
saját jegyesébül.
S mint a gondolat suhan
a szív rejtekébül!
Aki bűn nélkül fogan,
szűl fájdalom nélkül.
Ha sugarat ont a szem,
nem veszti világát;
így a virág-anya sem
veszíti virágát.
Fehérebb mint liliom,
tavaszibb mint rózsa,
légy fiadnál, Szűzasszony,
szivünk szószólója,
hogy ne várjon holtan a
zord pokol homálya:
veled inkább, szentanya,
egek lakomája!
A DADOGÓ NOTKER
KARÁCSONYI SZEKVENCIÁJA
Ejha, énekeljünk
szent dícséretre méltón
ennek a napnak verseit,
melyen fény jelent,
szívünket vidítani!
Az éjjel ködei közé
tűnnek bűneink
fekete árnyékai.
Ma szülte a Tenger
szűz Csillaga
e világra
az új üdvösség örömét,
kitől fél a Pokol
s a kegyetlen
Halál retten;
ez fogja őt megölni még!
Nyög legyőzve
a régi kórság:
prédáját a sárga kígyó
veszti már
A hullt ember,
a tévedt bárány,
örök kincsét visszalelni
kezdi már.
Örülnek e nap a
mennyei
szent seregek, az angyalok,
mivel az elveszett
tízedik
drachma, ím, meg
találtatott.
Az éjszakának is
új csillaga van,
melyre bölcsek bölcs szeme
riadt hajdanán.
Nyájak mesterei
sugárt láttanak;
Isten vitézeinek
arca vakitott.
Örülj, Isten anyja, kit
körülállnak
szent bábák módjára
dalolva az
angyalok,
s zengve az Urat!
Krisztus, Atyád egyfia,
ki érettünk
embertestet vettél,
fogd föl forró
szíveden,
aki buzgón kér!
S kiknek így
emberségben részesük
méltóztattál, Jézus,
lenni, fogadd méltón
könyörgésüket:
tedd, hogy ők
istenségben legyenek
részeseid, Isten,
méltasd őket erre,
Isten egyfia!
Szentviktori Ádám
Mária-éneke
Üdvözlégy óh Szűzek Szűze,
aki megváltónkat szülte!
Te vagy ama Tener-Tűze,
csalhatatlan csillaga:
Az élet tengere ringat;
ne engedd törni hajónkat!
Kérd érettünk Megváltónkat:
imádj Istent, Mária!
Szél dühöng és tenger támad,
nyögnek zavaros hullámok;
fut a bárka, de futtának
szembe annyi szörnyeteg:
ott a gyönyörök sziréne,
sárkány rablók, Szcillák réme...
Veszve a hajós reménye!
ezer halál fenyeget.
Deszkánk majd a mélybe roskad,
majd földobja haragos hab;
árboc ing vitorla foszlad;
a kormányos mit tehet?
E bajokban elhal nékünk
egész állat-emberségünk:
anyánk! te légy menedékünk,
jó szellem a vész felett!
Te, kit égi harmat áldott,
s el nem esztve szűz virágod
újmód szültél új virágot
e világnak - új igét,
ki az Atyával egyéltű
s méhedet választva vértül
szűz testedből vette értünk
földi húsnak köntösét.
Téged látott s kiválasztott
az, ki mindent bölcsen osztott
s erényedtől meg nem fosztott
mikor szent testedbe szállt.
Semmi kínt, sem rosszullétet,
ősanyánktól örökséget,
nem éreztél, úgy szüléd meg
a Megváltót és Királyt.
Eleven gyökér, zöldellő
olajág, virág és szőllő,
ki nem magból lettél termő,
szent gyökér, áldott anya,
földi lámpás, égi ablak,
fénylőbb fényénél a napnak,
könyörögj értünk Fiadnak,
ne ítéljen szigora!
Hogy székénél a Királynak
legyen védője a nyájnak
mely bár a tilosnak járdalt,
bocsánatról álmodott.
Nagy a Bíró kegyessége
aki a keresztre lépve
maga nyújtott reménységre
bűnösöknek zálogot.
Jézus, óh szent méh magzatja,
légy a világ áradatja
közt menekvés szabad útja,
égi révbe vezető:
tartsd a kormányt, vidd a gályát,
csillapítsd a hab dagályát,
adj kegyedben könnyü pályát!
Vár az édes kikötő...
(Forrás: Babits Mihály: Amor Sanctus - Szent szeretetet könyve. Helikon, 1988. )