fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

"Elég veszélyes, korán véget ér." Interjú egy táncossal II.

2010.12.30. 08:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat testkép tánc láng judit

A fiatal művészek azon generációjának képviselője, melynek tagjai közül sokan külföldre mentek szerencsét próbálni. Markó Iván együttese, a Fesztiválbalett, a Gérard Michael Bohbot fémjelezte neoklasszikus Art Ballet és a Pécsi Balett után Kozár Eszter is külhonban, a darmstadti táncszínházban talált utat az önkifejezéshez. Legújabb feladata az Ulrike Meinhof – a Vörös Hadsereg Frakció nevű nyugatnémet kommunista terroristacsoport alapítója és ideológusa – életéről szóló mű címszerepe, melyről igen pozitív kritikák születtek a mértékadó német sajtóban. Láng Judit interjújának első részét már olvashattátok, a második részt most adjuk közre.  

 Ha nem táncművész lenne, milyen hivatást választott volna? 

Biztos, hogy színésznő lettem volna, ha valamiért nem tudtam volna táncolni. Bár nem vagyok hiteles, mikor ezt mondom, mert nem tudom magam máshogy elképzelni, csak táncosként. Ösztönösen jött belőlem ez az igény gyermekkoromban, én követeltem a szüleimtől, hogy táncolhassak. Volt egy időszak, amikor kacérkodtam a színészettel, jelentkeztem is a színművészetire huszonöt évesen, az utolsó pillanatban, mert ez volt az abszolút korhatár. A harmadik fordulóig jutottam, erre büszke is vagyok, de akkor kiderült mindkét részről, hogy eddig tartott és nem tovább. A harmadik forduló egy hetében inkább bezárultam, mint megnyíltam. A tanárok is belátták, hogy nekem már van egy táncos karrierem, és nem lehet hagyni, hogy pályát váltsak, csak akkor, hogyha elképesztően meggyőző és jó lettem volna. Nem így volt, viszont megtudtam, hogy nem vagyok annyira extrovertált, mint amennyire hittem, pedig a színészethez ez is kell. Ugyanakkor azóta nagyon sok mindent átéltem, sok gát feloldódott bennem. Bátrabb vagyok a kevésbé szép dolgokat is megmutatni. Vágyom is színészi feladatokra és el tudom képzelni magam filmszerepekben is.  
 
Milyen filmekben játszana?
 
Némafilmekben. Ha angolul beszélek, akcentusom van, ha németül, szintén. Néma szerepeket játszani, romantikus, kosztümös, jó filmekben, az telitalálat lenne, mert régimódi a lelkem, de kísérleti filmekben, vagyis absztrakt, elvont dolgokban is szívesen közreműködnék. Tizennégy évesen nagyon akartam filmet forgatni, ezért elkezdtem írni egy naplót, kifejezetten egy filmes naplót. Persze volt színházi, táncos és irodalmi naplóm is. De soha nem állt össze egy egész film, csak ötleteket gyűjtöttem. 
 
 
 Kozár Eszter óriásplakátja Taiwanon
 
 
Mi érdekli a táncon és a színészeten kívül?
 
Rengeteg minden: a zene, a természet, az irodalom, az ezotéria és az emberi kapcsolatok. Érdekel a festészet nézőként és abszolút amatőr művelőként is. Már attól is boldog vagyok, ha keverem a színeket. Felszabadít. Ez színterápia nálam, ilyenkor tényleg játszom a színekkel. Hallgatok rádiót is, hogy jobban beszéljek németül, de hallgatom a régi magyar slágereket éjszakánként, olyankor kiéneklem magam, majd reggel biciklire ülök és megyek táncolni. 
 
Szeret jókat enni? Van problémája az evéssel?
 
Majdnem minden táncosnak, főleg a táncosnőknek vannak, vagy élete során legalább egyszer voltak evésproblémái. Szeretek jókat enni, de tudom, milyen szörnyű tud az is lenni, ha az embernek nincs étvágya. Mindkét végletet megtapasztaltam, mert éveken keresztül arra kellett figyelnem, hogy kevesebbet egyek, de azt is tudom, milyen veszélyes, ha nem eszem többet két falatnál. Egyszer majdnem elájultam balettórán, és ki kellett mennem egy kis csokiért, hogy bocsánat, de nem bírom, mert az ugrásokhoz már egyáltalán nem volt erőm. Most már nagyjából egyensúlyban vannak a dolgok, próbálok tudatosan egészségesebben étkezni, de az se gond, ha megeszem egy jégkrémet, úgyis lefutkározom. 
 
Milyen nehézségei voltak pályakezdéskor?
 
A szüleim nagyon szerettek és féltettek, mert a táncos szakma, mondjuk ki, alapvetően nem egy jövedelmező egzisztencia. Elég veszélyes, korán véget ér, és anyagilag nagyon ritkán tudjuk magunkat megalapozni, hacsak nem valami nagyon népszerű ágát űzzük a műfajnak, vagy világsztárok leszünk. A szüleim tudták előre, hogy nem lesz könnyű, de én erősködtem, hogy táncolhassak.  Ez volt az egyik ok, amiért nem akarták, hogy balettos legyek. A másik, hogy kezdettől fogva jól ment minden az iskolában. Tizennégy évesen, csak hogy bebizonyítsam, nem vagyok holmi „buta táncosnő”, elmentem a Trefort utcai gimnáziumba, ahol a felvételin megkérdezték: miért akarom abbahagyni a táncot. Improvizáltam, hogy már nem szeretek táncolni. Nem volt igaz, de az jó érzés volt, hogy még egy vezető középiskolába is felvettek. Mindig szerettem tanulni, aggódtak a szüleim, hogy sok képességem talán kihasználatlanul marad. Jobban szerették volna, ha mondjuk jogász vagy orvos leszek, de az nem én lettem volna. A tánc, vagy eleve a művészi pálya nem életbiztosítás, mert ezek mindig függnek az aktuális társadalmi, politikai és gazdasági helyzettől. Nem lázadásból akartam táncos lenni, nem „csakazértis”, hogy ne a szüleim intelmeire hallgassak. A mestereim mondták nekik, hogy az Eszter tehetséges, és amikor megjöttek az első sikerek, már volt öröm és biztatás is. Látták, hogy van remény, nem hiába csinálom, csak hát a szüleimben mindig volt egy drukk, hogyan lesz ez tovább. Nagyon makacsul akartam táncolni annak ellenére is, hogy kamaszkoromban komoly étkezési problémáim voltak. Leosontam éjszaka a konyhába, gondolván, hogy a fogyókúra majd holnap kezdődik, és faltam a zsemléket egymás után. Akkor anyukám szokásától eltérően nem megbeszélte velem, amit szeretett volna, hanem levelet írt: „Esztikém, aki táncosnő akar lenni, az ne egyen éjszakánként két zsömlét.” Teljesen igaza volt. Már mindenki letett rólam, hármast kaptam emelésből, nem is emlékszem igazán, borzasztó időszak volt, de én csak nem tudtam lefogyni. Kudarcszéria volt, de hittem benne, hogy egy napon szép, vékony és sikeres leszek. Jó, hogy így gondoltam! Jó, hogy makacsul hittem abban, hogy sikerül. De éveken át szenvedtem a túlsúlyomtól. 
 
Hogy sikerült újra vékonyabbnak lenni?
 
Egyszer csak elszégyelltem magam: úristen, évek óta állandó fogyókúrázásban vagyok, most már tényleg le kéne fogyni. Elegem lett, mert megalázó volt a táncpartnerek örökös nyögése emeléskor, miközben inkább mosolyogniuk kellett volna például egy szerelmi duettben. Végül is az intenzív munka segített, hogy ledolgozzam a felesleget. Amikor több szerepet kaptam, ami nagyobb kihívással is járt, ösztönösen lefogytam. Ettől egyszerűen csak összeálltak a dolgok, rendbe jött az életem. 
Egy táncos ideje nagyon be van osztva. Volt ideje a szerelemre? 
Ha volt szerelem, idő is került rá. Most is kerül. Az biztos, ha az ember nyitott és harmóniába kerül önmagával, akkor az energiái bevonzzák a szerelmet. 
 
Érez küldetéstudatot? 
 
Küldetés? Ez nagy szó. Inkább feladatot érzek.  Egyébként irtózom a nagy szavaktól. Hiszem, hogy van következménye a tetteinknek, akár jó, akár rossz, de nem a mennyországi jutalomra, vagy a pokolbéli büntetésre gondolok. Nem lehet, hogy gátlástalanok legyünk a sikereinkért, mert meglesz a következménye, mert még jelen életünkben visszakapjuk, amit másoknak adtunk. Lehet, hogy más formában, de visszakapjuk. A jót és a rosszat is. Bizonyos értelemben nem érdekes, ki miben hisz, csak csinálja tisztességesen a dolgát. Ez a fontos. Az erkölcsi értékeim, a családomból hozott értékek, a neveltetésem, és az emberi jóérzésem.  Próbáljunk úgy élni, hogy megvalósíthassuk az álmainkat, de közben ne tegyük tönkre se magunkat, se másokat. Engem mindig, mindenben jellemzett valami kettősség. Ezt nem feltétlenül negatív vagy ellentmondásos. Egyszerűen különbözően gondolkodnak a családtagjaim és a barátaim, és én olvasztótégelyként vagyok közöttük. Szerintem ez is jó. Megtanultam meglátni a másikban a szépséget.
 
Sikeresnek érzi magát? Mi kell a sikerhez?
 
Igen, sikeresnek érzem magam, rengeteg gyönyörű és érdekes szerep áll mögöttem. Megtaláltam a nyelvet, amit szeretek: a táncszínházat, azon belül megtaláltam önmagam, persze ez egy örök felfedezés, állandó folyamat. Igen, szerencsés vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek, ráadásul ezzel keresem a kenyerem és nem kell plusz munkát vállalnom ahhoz, hogy megéljek, ami nagyon sok kollegámnak nem ilyen egyszerű. Sikeresnek érzem magam abban a tekintetben is, hogy átmentem olyan dolgokon, amelyek nem voltak könnyűek: mellőzésen, magánéleti csalódásokon, családi veszteségeken. A sikerhez a táncszakmában a napi jelenlét szükséges: az élbolyban kell lenni, méghozzá a legjobb formában. Itt nagyon kemény harc van, de ebben a harcban emberségesnek kell maradni. Hogy sikeresnek érezzem magam, fontos, hogy büszke legyek a munkámra minden nap, ha éppen szabadnapos vagyok, akkor jól töltsem el az időmet. Örüljek a napnak, az esőnek, a barátaimnak, az ablakon át beszállingózó zenének, annak, hogy fáj a térdem, mikor hazamegyek a próbáról, mert ez is az élet része. Tehát elfogadom a dolgokat. Megélem a pillanatot, és örülök annak, amit csinálok. Számomra az a legnagyobb siker, ha az ember megőrzi az életkedvét, a lelkesedését.
 
Láng Judit
 
 
 
 
 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr972545870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.