fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Műhely: Vándor Jutka - Judit könyve, Jeremiás éneke (1. rész)

2011.01.06. 11:00 | icentrifuga | 2 komment

Címkék: műhely irodalom folyóirat trauma önismeret vándor jutka

"Nagyon szépen megborotváltak. Finoman, érzéssel. A szád alatti kis mélyedésben, ahogy szeretted, meghagyták a Van Dyck szakállkát. Az egyik szemed - az, ami felém volt - picit nyitva, látszott, hogy már nem látsz, és helyénvaló volt ez is. Az arcodon, nem is tudom, nyugalom talán. A szád olyan szép volt, de olyan szép! Nem mosolyogtál. Komolyan feküdtél. A hajad vizes, megfésülték, ki a homlokodból, igazi víz volt, megsimogattam. Az arcod hideg. Ezt akartam érezni. Csak féltem kézbe fogni, nehogy baj történjen. Attól féltem talán, hogy összetörlek.

Csak hát utána jöttem rá, mert láttam, hogy összetörtél. A lepedőn keresztül láttam. Félrebicsaklottál, mindenestül. Picit hozzáértem a válladszerűséghez."
 
"A Műhely egy különleges könyv részleteit publikálja. A rovat filozófiája szerint a gyászmunka inspiráló erejét és a terápiás írás műfaját is irodalomnak tekinti, amennyiben az nyelvet, értéket teremt, és általános emberi tapasztalatot emel műalkotássá." (Bódis Kriszta)
 
A közölt részlet terjedelme arra késztet bennünket, hogy több részletben tegyük hozzáférhetővé: az első részletet ma, a másodikat holnap, a harmadikat szombaton lehet elolvasni.
 

Vándor Jutka: Judit könyve, Jeremiás éneke 

 
Az Isten embere: Oszlopos Simeon és a Júdeából származó nő 
 
(Ju-ut-ka!!) 
 
Szia, elnézést, hogy berontok ismeretlenül, a közös ismerősség mentén megláttam a fotódat. Kénytelen vagyok mondani, hogy ritka örömérzés nézni, és újra megnézni az arcképedet. Csak ennyi, ne haragudj, ha tolakodó... A derű maradjon Veled. Szia. Gábor (2007. április 13.) 
 
Sok mondolat kellene a "Ki vagy?" megválaszolására. Nincs most annyi. Egy elvonult pasi...távolodóban az (el)fogyasztói mókuskerékből. Első, azaz nulladik generációs paraszt: jól megégetett az első generációs értelmiségi-urbanióta világ. Ha kíváncsi vagy, beszélhetünk (06-47-386-000). Én nagyon szeretném... A közös ismerősöket úgy tudod megnézni, ha rákattintasz a bal oldalon a "Közös Ismerősök" feliratra a "Kiss Gábor (Papacs)" jelzésű lapon. Szia, minden jóféleséget Neked: itt a tavasz. (2007. április 14.
 
Édes Gábor! A kalapos-cigis kép nagyon tetszik.
A mai nap folyamán küldtem már kettőt …, de valamiért nem akart átmenni.
Azt most nem írom újra, annak a pillanatnak az ihletettsége elmúlt. Így most igyekszem az freemailemről, hátha megy. Írni persze nem tudok bele, most wordben vagyok, majd csatolom vagy mi, de egy lemezre is elmentem, mert már elég, hogy jobbnál jobb mondatok, érzelmesebbnél érzelmesebb megjegyzések, oszt semmit nem kapsz belőle.
Ami fontos volt az előzőkben, az áll: tessék a fogaddal vmit csinálnyi, mert fogfájós Gáborral, csaholó  kutyákkal, részeg hajléktalanokkal – akik persze NEM akartak megerőszakolni – vegyesen nem megy át a tömény érzelem, amit viszont te meg okosan észre is vettél.
Jó  lenne, ha itt lennél.
Szóóval, ha fáj a fogad, nem fogsz tudni várni rám, ezt írtam az előző valamelyikbe.
Most már dél körül jár, a helyzet fokozódik, én egyre álmosabb vagyok, persze megint kettő is lett, mire álomba ringattam magam, és reggel valakinek volt pofája hétkor felkelteni.
Vigyázz magadra, hat körül hívlak, Jutka (2007. április 18.  Siófok) 
 
*** 
 


Gábor!
Ez itt most az utolsó, mikor még neked írok. 
Hajat is mostam indulás előtt. Tudod, mi volt a táskámban? Most este, mikor kipakoltam vettem számba: 1 hajkefe, 1 fésű, 1 dezodor, 1 fogkefe, 1 fogkrém, 1 tükör. Találkozóra készültem ám, csak nem vettem észre délelőtt. Vonatról le nem estem, síneken át nem keltem, megérkeztem Szikszóra, ahogy kell, csak annyi sedreséggel, ami már megszokott az én vonatozásaimon. Miskolc továbbra is randa. Visszafelé is az volt. Olyan emberek ültek a személyen, huhh, hogy élvezted volna. Pofátlanul hallgatóztam, de már nem írom le, mit mondtak. 
- Ott van hátul - magyarázta kicsit értetlenkedve a portás.
Mentem, ahogy mutatta. Bejártam az ott hátult, felmértem a terepet, mert kiírás sehol semmi. Egy nagy, modern épület szörcsögött. Tudományosan. De két cigiző melós megmutatta azt a kis portát. Földszintes kockaház, nájlon függöny az ablakokon, picit be lehetett kukucskálni. Nem láttam semmit.
Félelemmel indult, iróniával folytatódott: - Jöjjön vissza úgy húsz perc múlva, még nem kész a dolog, a boncmester majd hívja -. Jól táplált, ápolt, kék inges, nyakkendős, szürkés-kékes gyapjú zakós, őszes, tüskehajú szemüveges férfi. Gondolom, az orvos, diktafon van a kezében. Mert persze benyitottam, kopogtatás után azt hallottam - Nyitva -. De nem ezt mondták, hanem valami mást. Azt nem értettem. 
A proszektúra előtti cseppnyi zöld foltocskán fehér padok, pár fenyő. Ha nagyon akarom, akár park is lehetne. A padról előre kell hajolni, hogy látszódjék az ajtó. Röpködnek a madarak, azután lassan elülnek a kórház tetején. De lefényképezném! A Gazdasági Bejárat szögesdrótja felett látni a távoli hegyeket. Ha jól tartom a fejem, a drót eltűnik.
Jöttek még hárman, egy nagyon sápadt asszony két viszonylag fiatal, cseppet türelmetlen férfival, de elmentek a sarki kocsmába. Kocsival érkeztek. 
Rettenetes szomjúság. Kimegyek a Bejáraton, vissza-visszasandítva az ajtóra. Szemben a poros aszfalton, a szögesdróton túl, egy néni jön, kezében kosár. Nem tudom már, fonott vagy műanyag, ámbár műanyag kellett legyen, mert láttam az alján a reklámlapokat. Vagy egyszerűen belenéztem? Látni, hogy boltból jön-e? Tőle akartam megtudni, van-e nagyon, de nagyon közel egy kisbolt. Szomjas vagyok, magyaráztam. Nem volt. – Csak a kocsma – mondta cinkos rosszallással, éreztetvén, nem nekem való hely. 
Összeszáradt a szám. A kávé, nagyon erős, hiába írták ki, hogy hosszú, csak olyan igazi presszós jött ki az automatából. Közben néztem, nyílik-e már az az ajtó. 
- Maga Kiss Gábor? – így hívott a boncmester. – Én -. 
Meglepődtem nagyon, mert már elfelejtettem, hogy nem kell folyosókon bolyongani; a hátsó ajtóhoz intett a Mester, és rögtön ott feküdtél. Nem kaptam időt. Azonnali, felkészületlen szembesülés. A lehető legjobb. Biztos visszahőköltem egy kicsit, mert márványfehér (vagy márvány fehér?) fejre, kilógó kézre és lábra számítottam. Egyébként a kezedet akartam volna csak megfogni.
Szépen bebugyoláltak, mint a kisgyerekeket fürdetés után. Csak a homlokod volt sebes és az állad. De nagyon gyorsan megszoktam, és tényleg nem volt rémes. Csúnya, véres repedés fenn, meg horzsolás az álladon. Lejött a glazúr.
A homlokodon összevarrták a sebet, nem is fekete cérnával. Az a kicsi fehér, a legtetején, a hajadhoz közel, azt hiszem egy csontszilánk lehetett, de a helyén volt. Később azt is észrevettem, hogy a tarkód alatt valami nejlon-féle feketéllik. Nem akartam elgondolni, miért. Rendben volt az is.
Nagyon szépen megborotváltak. Finoman, érzéssel. A szád alatti kis mélyedésben, ahogy szeretted, meghagyták a Van Dyck szakállkát. Az egyik szemed - az, ami felém volt - picit nyitva, látszott, hogy már nem látsz, és helyénvaló volt ez is. Az arcodon, nem is tudom, nyugalom talán. A szád olyan szép volt, de olyan szép! Nem mosolyogtál. Komolyan feküdtél. A hajad vizes, megfésülték, ki a homlokodból, igazi víz volt, megsimogattam. Az arcod hideg. Ezt akartam érezni. Csak féltem kézbe fogni, nehogy baj történjen. Attól féltem talán, hogy összetörlek.
Csak hát utána jöttem rá, mert láttam, hogy összetörtél. A lepedőn keresztül láttam. Félrebicsaklottál, mindenestül. Picit hozzáértem a válladszerűséghez.
De ez se volt baj, mert az arcod a te arcod maradt. Sőt. Kicsit ismeretlen, mint amikor hosszú idő után látlak meg hirtelen az állomáson, és megdöbbenek, milyen szép is tudsz lenni. Hát ilyen szép voltál. Nem szeretetkéregető kisgyerek, nem tomboló kamasz, nem átkozódó őrült. A halál megadta azt, amit kerestél. Méltóságot. 
Kétszer mentem vissza. 
Mentem volna többször is, de a szintén nagyon ápolt Mester, zöld kórháziban, hatalmas arany kereszttel a nyakában, tisztes őszes halánték, és nagyon-nagyon tiszta, azt hiszem indult volna elfele, a dolgára. Az arcán a mesterségéhez tartozó kötelező nem is tudom mi. Ismered, mikor nem néznek a szemedbe. Az enyémbe kénytelen volt. 
Csak azt tettem, tudod, amit szoktam. Bevontam őt is. Még meg is simogattam a vállát - mint cigányerzsit, mikor beteg volt -, szegény hát annyira aggódott, nehogy többen fussunk össze. Miken mehetett át.  
Hogy szaladtál volna a fényképezőgépért. A pesti, aki minden szabályt megszeg, és megússza. Csomagostul botlik a vonatról a nyakadba. Kézből eteti csokival a kompost. És még puszit is kap érte. Azért a Mestert nem etettem. Csak bennem volt, hogy ő is egy darabkája ennek a történetnek, és akartam, egyszer az életben érezhesse, valóban részese valami nagy dolognak. A búcsúnak. 
Aztán az országút másik oldalán – a zebrán mentem át -, a Reálban kellett valami innivalót vennem, kerestem kéztörlőt, az nem volt, viszont bevittek a raktárba kezet mosni. Ott is minden csupa fém, csupa tárolók. Csak a gurulós „ágy”, az nem volt ott. Szégyellem, de muszáj volt azt mondanom, úgy előre hajolva: - Most jöttem a hullaházból. 
– Van fertőtlenítő is. Kije halt meg?
– A férjem – és akkor majdnem elsírtam magam, mennyire örültél volna, ha hallod, pedig hazudtam, de most kezdjek magyarázkodni? 
– Ilyen fiatalon – mondta az eladónő, aki nem is ismert. – Hát csak mert maga is milyen fiatal. 
Megköszöntem. A kézmosást? A bókot? Azt, hogy egy ilyen találkozás után is ragyogok ezek szerint? Vizes kézzel kirobogtam, nem is tudom, mennyit tettem le a pultra. Nehogy már beszélgetni kezdjünk! 
A vonaton később ezen elmosolyodtam.  
Köd. Holdas naplemente. Nagy csend. Távoli madárhang. Harang. Piros szemafor. Már ívlámpa fénye is. Nyugalom. És lemoshatatlan formaldehid szag. Szikszó.
Komolyan, pamacsokban jön a köd, a szürkeség. A lámpák fénye sárgulni kezd, mint az őszi este. Jöhetne a kísértet is akár. Ember sehol. Teljesen kihalt állomás.  
- Béke? –kérdi Petra sms-ben. Azt még nem tudom. 
Traktor megy haza, fűrész hangja, kell a tüzelő, gondolom. Nyiladoznak a lakásokban a fényecskék. És jön a vonat. Hidasnémeti felé előbb, azután a füzesabonyi. 
Miskolc. Csúf, és megnyugtatóan meleg.
Fülke. Itt is sárga fények. És otthonos, meglepő módon. Beburkolóztam a sálba, felhúztam a lábam, belaktam az ülést, és néztem ki a sötétbe.
Megint az jut az eszembe: méltóság. Van idő. Lehet gondolkozni.
Bevésni a képet.
Az utolsót, és az igazán valóságosat. Nincs hozzá történet, nincs kollektív emlékezet. Egy test van, látvány, és én, aki látok és tapintok. Meg beszélek, hangosan. 
 
*** 
 
2. Már láttalak holtan. Már sírtam keservesen, mert megérkezett az utolsó üzenet, és majdnem elhittem. Jöhet talán a számadás. 
Uralomvágy, rombolás, bekebelezés. Kegyetlen, beteg és gyenge ember. Szétbogozhatatlan szálacskák. Szövedék, bizony. Ha kihúztad az egyiket, sárkányfogként nőtt helyébe száz más, kitéphetetlenül. Egy mintába, egy széken, egy bordába szőtt mindenkit. 
Bizonytalan. Zsarnok, a feltétlen szeretet követelője. A semmiért, amivé  tette magát. 
Okos, érzékeny, gőgös. Akárki nem áhíthatta; aki nem felelt meg, azt használta és kiakolbólította. Coki paraszt.
Mennyi, számára megvethető, ostobácska nőket énekelt maga mellé, hogy egy életre megmutathassa, milyen kis porszemek. Akarta, hogy kelljen, hogy legyen kit lerúgni magáról. Na most kezdj valamit az életeddel, hogy láttad, mi az igaz! Ez volt a nőcskék hamuba sült pogácsája, meg fel nem vett, vagy a másik kézbe nyomott telefonok, a megfoghatatlanul semmit-mondásukban kegyetlen elutasítások, amibe nem kapaszkodhatott bele senki fuldokló, mert letépte magáról a maga hívta markokat.  
Aki pedig megmérettetett, és elfogadtatott, annak kárhozat lett a sorsa.
Balladai sötét, sírból kinövő borostyán-folyondár, elborít, legyűr, burjánzik megállíthatatlanul. Szép, mint a balladák, hátborzongatóan.
Kerestette a kékfüvet, amelyik éjjel-nappal énekel, és széttöri a vasat, de jaj volt annak, aki megtalálta! Nem ismerte a három próbát. Hiába bolyongatott égig érő fenyvesekben, sebes sodrású folyók mentén. A mesének nem lehetett vége. Vége-nincs-mese, fuss el véle.
Harag, zsarnoki erőszak, szeretet-tükörnek álcázva. Kíméletlenül zsolozsmázó hazugságok, ámítás és önámítás.
Rínak a megalázottságukról, elárultatásukról mit se tudók, siratják megváltó krisztusukat, aki maga a-nem-megváltás, a megváltandó megválthatatlan, önnön kárhozatát hozta, ajándékozta, zúdította a másikra, így remélve feloldozást. Iskarióti Judása a valódi szeretetnek.
Te szegény. 
 
*** 
 
3. Hívott Emese - már értesítettem Szabolcsot, beszéltem Mártával, tárgyaltam Gabival, leveleztem Bettivel, csacsogtam Erikával, sírtam Hannával, támogattam Kisvizit, kivártam a sulitokaj igazgatójának reszketeg szócséplését (hihetetlenül megdöbbentő, mennyire nem tud beszélni) a végtelen gyászban erő-adó szerencséről (lenne csak neki), cseppet leporoltam Editet, „csak poros emlék vagyok”, – jövő héten temetés, „s egyikünk se érzi annyira saját halottjának, hogy a lakásában legyen a ’tor’”, akkor meg minek, gondolom a fejeddel. Ha már gyülekezés, Tardos lenne a helye, jöjjön, aki akar, akik elől – gondoltam akkor, tévesen - többek között odaszöktél, lássák, mire mennek vele(d) „lássuk uramisten”, de nem lehet, ma kezdik a felszámolást. És különben is, ki lenne a ’háziasszony-kismenyasszony’, hm? 
Basszus, tű  volt a csizmámban. Tudom, ezért szerettél. 
Egyébként, milyen jó, egészséges hangja van Gabikának.  
 
 
(A szerzőről bővebben szombati bejegyzésünkben olvashatnak.)

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr102559680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EOX The Selector · http://eoxtheselector.blog.hu/ 2011.01.06. 11:39:59

Mondtaménneked, hogy a CBA-ba kellett volna menni, nem a REÁL-ba.

juditjutka 2011.01.06. 17:11:39

@EOX The Selector: de ha 1cer nem volt ottan, csak reál. tudod, az északi csücsök.