fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Szocioregény 5. - Uhorski K. András Bestiáriumának folytatása

2011.02.08. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló regény folyóirat köz élet bestiárium szocioregény uhorski közvagyon ragadozói szocioregény

Uhorski K. András bestiáriuma - A ragadozók titkai!

 „Kultúránk minden érzékre kitalál valami művi ingert is, mint ahogy minden természeti elemre (hóra, jégre, szélre, a rohanó vízre stb.) valami sportágat (sízést, korcsolyázást, vitorlázást, vadvízi szabadesést).** Nos, a légzést mint üres fizikai funkciót éppen a dohányzás teszi emberivé, kulturálisan átszellemítetté, szórakoztatóvá. Amiképpen a fúvós hangszerek sem mások, mint a kilégzésünk megformálására alkalmas önkifejező eszközök.."

Az esszék leleplezik az üzleti erőszak kifinomult újgenerációs eszközeit, az olvasók felismerhetik személyes parazitáikat, és a végtelen közvagyon ragadozóit. ICA jószívvel ajánlja Uhorski K. András Bestiáriumát felelős magyar értelmiséginek, üzletasszonyoknak és (sajtó)szabadság harcosoknak.

 

 

 

 

 Valgatha Pál, ha kedvenc XIX. századába születhetett volna

 

Ilyen szirénhangokat hallatott a dohányipar uszályába került Valgatha. Az agresszió közgazdasági meglovagolásában szakértővé vált vállalkozó személyiségében tekintve olyan ember volt, ki nemigen szólt rá feleségére, barátaira. Apaként is az eszköztelen jóság gyakorlásával igyekezett befolyást gyakorolni. Férjként, ha oktalanul pörlekedtek vele, mindegyre elhalkult benne egy hang abból az irodalmias sokrétűségből, amellyel kapcsolatai elején megörvendeztette szeretteit. Barátként pedig, ha már megkedvelt valakit, amíg lehetett egyszerűen félrenézett vagy becsukta fülét egy fals hang, egy oda nem illő diskurzus hallatán.

 

Saját halvérűségének addig tudatában sem volt, amíg egyszer Luther Asztali beszélgetéseit olvasván, a következő két ellentmondó, bár egymás mellett álló megnyilatkozásra nem bukkant. „Nincs jobb cselekedetem, mint a harag és felindulás, mert amikor ki akarok eszelni vagy meg akarok írni valamit, avagy imádkoznék vagy prédikálnék, akkor haragosnak kell lennem, attól felfrissül a vérem, és az eszem élesebben vág, s a nem kívánt gondolatok és a kísértések eltakarodnak.” (203/a). „Türelmes kell hogy legyek a pápával és a rajongókkal… és még annyi türelem vár a sorára, hogy életem egyéb sem lesz, mint patientia.” (204/a).

 

Luther korabeli dohányoskészlet (Pieter Claes képe)

 

Kijegyzetelt egy másik, híres idézetet is, bár ezt restellte tanulmányába belefoglalni.

„Nem értem, egyáltalán nem értem, hogy lehet az, hogy valaki nem dohányzik. Hiszen az élet legjobb részétől fosztja meg magát, a képzelhető legnagyobb élvezettől! Ha felébredek, már örülök, hogy napközben dohányozhatok, ha eszem, megint csak annak örülök, valójában azt mondhatom, csak azért eszem, hogy utána rágyújthassak, ha ezzel persze túlzok is egy kicsit. De egy nap dohányzás nélkül számomra a kietlenség netovábbja lenne, végképp sivár és vigasztalan nap, és ha egy reggel azt kellene mondanom: ma nincs mit szívnom, hát azt hiszem, nem is lenne bátorságom fölkelni az ágyból… Nézd, ha jól ég a szivarom… persze az kell, hogy jól szeleljen, és oldalt ne legyen huzata, mert az szörnyen bosszantó. Szóval, ha van egy jó szivarom, akkor biztonságban vagyok, akkor a szó szoros értelmében nem érhet semmi baj… Hál' istennek, az egész világon dohányoznak, ez a szokás, legjobb tudomásom szerint, sehol sem ismeretlen, akárhová is vetődjék az ember.”

 

Egy másik észrevételét is ki kellett hagynia az üzleti anyagából, jobb meggyőződése ellenére – megrendelői ugyanis óvatos társadalomszemléletű emberek voltak, akik nem keresik a bajt. Azt észrevételezte ugyanis, hogy a nők sohasem maradnak közömbösek a szivar láttán. Nem mindegyikük szereti persze, ha megorrontja a füstjét, de mindegyikük szívesen kommentálja a dolgot. Ezért társadalmilag elfogadható módon idegen nőkkel ismerkedni kutyasétáltatás vagy szivarozás közben lehet a legjobban. Nem kereste ennek az okát*, elég volt leszögeznie a jelenséget: a szivar nem hagyja közömbösen a női nemet! Vagy kedvelik, vagy utálják, de szükségképpen állást foglalnak – spekulált, és rájött, hogy a szivar szó jelentése nem véletlenül szinonim a férfival.

 

Jean-Leon Gerome: Dohányzó táncosnő

 

A nők kirekesztését ugyanakkor semmi sem indokolja a mérsékelt dohányzásból. George Sand, a 19. századi francia írónő óta fel-felmerül, hogy a feministák az emancipáció jeleként alkalmazzák a nem-cigis dohányzást. Nem-cigis: ha a köpködős tubákolást és a szippantós burnótozást mint kevéssé nőies dohányzási formákat kizárjuk, csak a könnyű szivarka füstjének orron átengedése marad. E kulturált szokás felelevenítésével bizonyosan nem romlana az életkor-statisztikákban elért kedvezőbb teljesítményük sem, már ha a tüzes vérmérsékletű dél-amerikaiak mintájára – ahol „Senoritas” néven külön női szivart forgalmaznak a nekik amúgy is jól fekvő cigarillók mellett – leszámolnának ezzel az indokolatlan korlátozottsággal. Ezzel a Kirké-énekkel kábította-csábította volna Valgatha a női nemet, élesztgette-szította volna a sokukban amúgy is parázsló orális szenvedélyt.

Ezek után a dohányértékesítés újdonsült varázslója – aki, mint láttuk, a szó szoros értelmében vett rámenősség közgazdasági hasznosításának szakértője akkor is, amikor maga űzi, de akkor is, amikor ösztönöz, vagy éppenséggel lebeszél valakit – gyakorlati tanácsokkal szolgált. Javasolta, hogy vizsgáljuk meg a sodrás minőségét: zörög-e, mert ez a levelek korára vall. A régi szivar, ha ujjaink között megsodorjuk, halkan ropog. A még nedvesebb újak csak zizegnek, vagy egyáltalán nem adnak neszt és az újak gyakran sajnos nem is szelelnek megfelelően. Az egészen újakkkal az lehet a baj, hogy annyira rugalmas még a levelük, hogy az ajkunk között összeszorulnak az egymásba sodort levelek és ezért nem szelel jól. Ha gépi sodrásúak, akkor gyakrabban lesz szelelési gond, mert túl szorosan simulnak-szorulnak a levelek egymásra. Leggyakrabban a gyűrű és a levágott vége közötti szakaszon fordulhat elő ilyesmi. Sokan ezért rágyújtás előtt a lánggal végigmelegítik a szivartestet, ennek átlazító hatása van. Erre a legalkalmasabb az a papírvékony mahagónifa burkolat, amelybe a jobb szivarokat helyezik, még a fémtok alatt. Ez a csomagolás a legjobb, különösen azért, mert a hazai trafikok az év nagy részében nappal fűtenek, éjjel azonban nem, és ez a hőmérsékletingadozás nem tesz jót a burkolatlanul érkező szivarnak! A tökéletes megoldás persze egy olyan fából készült tároló doboz, amelyben állandó páratartalom mellett hosszú esztendőkön keresztül felhalmozhatjuk kincseinket.

 

szivarsodrás

 

Sokáig gondolkodott azon Valgatha, vajon a saját kézzel sodort cigaretta elszívásának baloldalian ellenkulturális kultusza megvalósítható-e a szivar esetében is? Utazásai során szállodai vendégterekben gyakran bukkant kubai szivarbemutatókra, ilyenkor hosszasan tanulmányozta a sodrás eszközeit és technikáját. E vándorbemutatók mellett megnézett még egy igazi, gyári gépi sodrási folyamatot is. Végül arra a belátásra jutott, hogy ez a variáció, jóllehet néhány helyütt hozzáférhetők az önsodrásra kész dohánylevelek, a bonyolult műveleti sorrend miatt reálisan nem ajánlható senkinek.

 

A régi szivarral tipikus gond, hogy megsodrás után vagy a nem teljesen nyugodalmas tárolás során apró lyukak támadhatnak az oldalán, s ez tönkreteheti a szelelését: így a füst csak részben fog eljutni a szívás helyére. Alantas meglepetéssel szolgálhat az ilyen lyukas szivar, bár szerencsés esetben esetleg a gyűrű rátolásával még segíthetünk a huzat helyreállításában. A gyűrű levételének idejéről annyit mindenképpen szívleljünk meg, hogy sohasem a rágyújtás előtt szabadulunk meg tőle. Olykor a melegedéstől magától is leválik a gyűrű, ha mégsem, hát ráérünk akkor eltávolítani, ha az égéssel már a közelébe értünk.

 

Ismeretes a kézi vagy gépi sodrású szivar közti nagy különbség. Az olcsóbb gépi sodrás mellett az elvékonyodásnál gyakran túl keménnyé válik a szivar vége, és ezért nehezen szelel. Ez mindenképpen nagyon bosszantó, kézzel pótlólagosan sodorgatva ez a szerencsétlen helyzet némileg fellazítható. A kézi sodrás azért drágább, mert a jobb dohánygyárak Conseilleur Melange-t, válogatási tanácsadót alkalmaznak, aki maga válogatja egybe a szivartípushoz tartozó leveleket, és dönt az ízben harmonizáló borítólevélről is, amit azután a sodrómunkások végrehajtanak. Felépítettséggel, ilyen megtervezett kompozícióval ezért csak a méregdrága nagyobb szivarok rendelkeznek.

 

A napközbeni nyugodalmas kikapcsolódás időigényes luxusa nagy ritkaság. Bizony, akár státusszimbólummá is kinőheti magát, ha munka közben valaki időt tud szakítani az ilyesfajta relaxálásra. Ez a lazítás ugyanis nem feltétlenül azonos a szabadidővel, mert feltoluló gondolatai rendbe szedésére alkalmanként mindenkinek szüksége lehet. Az emberek nem a szabadidejükben cigarettáznak, de feltétlenül egy sietségmentes időszakot választanak a szivarozáshoz!

 

A dohányzás helyett itt javasolt alkalmi szivarozásnak az a másik fő nóvuma, hogy megszűnik az a makacs mentális függőség, amely a cigarettázás óhatatlan velejárója. Ugyanis napi egy szivar untig elég (sőt férfi legyen a talpán, aki azt is mindig végigszívja – nemhiába a dohányzással kapcsolatos egyik legfontosabb orvosi mutató a vitálkapacitás). Nem lép tehát fel a láncdohányzás bilincsbe verő igénye!

 

Az alkalmi dohányzásra, mint egy programra, készül az ember. Nem holmi izgalom, ismétlődő stressz váltja ki, mint például egy bejövő telefonhívás, hanem a megfelelő és távolról sem könnyen és mindig megteremthető alkalom. Kivált, ha ilyen, a véredényeket alaposan próbára tevő tevékenységbe fogunk, mint a tetemes időn keresztül folytatott dohányzás. Ezért fontos egy kényelmes fotel, valamint az alattomos, a lábakat kihűléssel fenyegető légvonatok hiánya.

 

A státusszimbólumról mondottakat kiemeli, ha rámutatunk, hogy a brandy és a konyak közti – sokak számára ismeretlen – különbség hangsúlyossá válik szivarozás közben, a konyakon belüli VS (very special) és a VSOP (very special old product) közti árnyalat azonban már kevésbé! Titokzatos módon egyébként a szivarnak jobban fekszenek a szőlőalapú röviditalok, kísérők. Talán azért, mert ezek ízgazdagsága arányos az orrközpontú szivar rafinált lehetőségeivel, míg a letüdőzött cigaretta egyszerű ütésének inkább a gabonapárlatok rámenőssége felel meg.

 

A szivar ára elsősorban a fedő dohánylevél minőségét tükrözi, a szervesen vele nőtt íz- és szaganyagokat. Manapság, a hatóságilag engedélyezett adalékok és dohányipari melléktermékek idején igen meg kell becsülni az ilyesmit. Második tényező a szivar felépítettsége és mérete: hiába az azonos márka, e tényezők nagyban meghatározzák az elérhető ízhatást. Harmadik legfontosabb ártényezőként pedig a gyártás közben követett vagy kevésbé követett minőségbiztosítást kell említenünk, mert a jobb szivart ugyanúgy hamisítják, mint minden más márkaterméket. A gyárak dolgozóival megesik, hogy az alapanyagot hazaviszik, és otthon sodorják meg a dohányt. Ha ehhez még dobozt és védjegyet is sikerül elemelniük, adottak a feltételek a hamis szivar forgalmazásához. Ezeket ők – önköltség híján – barátságosan olcsó áron és természetesen forgalmi adó nélkül kínálják. Szakértők szerint a pauszpapír és a mahagóni lemez hiánya vall leginkább a fusi szivarra, amely tehát, tegyük hozzá, semmiképpen sem a fogyasztó szempontjából minősül hamisnak.

 

Tanulmányának üzleti fogadtatása vegyes volt. A vezetőségi és a tulajdonosi körökben mindenki elismerte – kultúrszociológiai és nem üzemgazdasági szinten – felvetéseinek igazát. Értékelték azt is, hogy a Dohányfüstmentes Egyesületnek – régi ellenlábasuknak, akiket gyakorlatilag ők tartanak el – torkára forrt a szó. Állítólag még az egészségügyi miniszter is csak hápogni tudott, amikor értesült a kezdeményezésről. A menedzsmentnek ugyanakkor szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy az autógyárakhoz hasonlóan a dohánygyár is a legolcsóbb termékein keres a legjobban. Nem engedhetik meg maguknak tehát, hogy arányaiban erősebben elmozduljanak a drága, sőt nemegyszer horribilis árú termékek felé.

Valgathának megvolt az a korszerű tulajdonsága, hogy jó ötleteit és írásait először angolul alkotta meg, és csak ha szakmai visszhangra talált valami, akkor írta meg és tette hozzá a magyar verziót. Így kitalálta a „made predominantly of tobacco” (zömében dohányból készült) kifejezést, és ezzel – dohánytörvény híján – lehetővé tette a gyárnak, hogy engedélyezett színezékkel, növényi alapanyagú stabilizátorral, szintetikus módon létrehozott dohányhelyettesítőket alkalmazzon. Nagyon ritka az üzleti életben, hogy nem a technológia által lehetővé tett megoldáshoz keresnek később eladásösztönző marketingeszközöket, hanem először – mint a bibliai teremtéskor, ahol szintén kezdetben volt az ige, s ahhoz jött a tett – a verbális parancs hangzik el, a kommunikációs minta születik meg, és a megvalósításhoz keresik meg a műszaki lehetőségeket.

Ez a merész kezdeményezése már osztatlan sikert aratott dohánykörökben, ráharaptak. Kis ráfordítással megterveztek, megírattak és bevezettek egy honlapot, s mivel az rövid idő alatt igen látogatottnak, sőt interaktívnak bizonyult, megígérték neki, hogy amennyivel ez a helyettesítősdi csökkenteni tudja az egy dohánytermékre eső költségüket, annyival fokozzák, felfuttatják a szivargyártásukat. Igaz, feltételül szabták, hogy Valgatha építsen fel a szivar alá olyan almárkákat is, amelyekkel sorshúzásokat, nyereményjátékokat és más figyelemfelkeltő akciókat lehet szervezni a szivarozók körében. Kínjában klubhálózat létrehozásán gondolkodott, és igyekezett megtalálni a 19. századi szmoking 21. századi egyenértékes férfiviseletét, de a megvalósítás aprómunkáját már nem bírta türelemmel és inkább hivatásos marketingszakemberekre bízta, akik azonban fantáziával nem bírták az általa diktált iramot**. A dohánypályán történt vendégszereplésének betetőzéseképpen még megalkotta a „kézzel válogatott” kifejezést is, amely ügyesen (de alaptalanul) imitálta a „kézzel sodort” szivarok nimbuszkeltő imázsát***.

Nyelvi leleményeit még egy alkalommal kamatoztatta, amikor amerikás magyar üzlettársával, az ismert reklámpápával segített nevet találni az akkor induló és később nevet is szerző békéscsabai baromfifeldolgozó cégnek, és a fülbemászó BARNEVÁL elnevezésre keresztelték el. A csabai üzemben 1204 ember dolgozik, közülük mintegy a fele helyi, városi lakos. A cég még az ancien régime-ben indult, amikor felfutott annyira, hogy nagyobb növekedési potenciált már nem lehetett tulajdonítani neki, akkor eladták jelenlegi tulajdonosának, a Bábolna Rt.-nek. A pápa nyelvi leleménye megmaradt.

Felfigyelt a közcélúnak mondott ízlésterror-kampányok tanulságaira is: ezek általában a dohányzás elleni harcra összpontosítottak, újabban világszerte felzárkózófélben van a túlsúly elleni PR-kampány is. Sőt amerikai mintára a startvonal előtt toporognak az iskolások szexuális önmegtartóztatását hirdető társadalmi célú reklámok is. Ez a tematika húrt pendített meg benne, maga sem tudta, miért. E tolakodó marketingfilozófiák hatásmechanizmusából leszűrhető tanulság Valgatha számára ugyanis abban állt, hogy a közerkölcsök javítását célzó, kisebb-nagyobb magánbűnökre vádló ujjal rámutató reklámhadjáratok mind az akaratgyengeség tudatát táplálják az emberekben. Mivel új ismeretet nem közölnek, hiszen mondanivalójukkal egy gyermek is tisztában van (akárcsak a környezetvédelem fontosságával), a közegészségügyi nyereséget és az önmegtartóztatást célozzák. Ezért eredményük társadalmi méretekben annyi lehet, hogy az érintettek rossz lelkiismerettel hódolnak rossz szokásuknak, és teszik ugyanazt, mint korábban. Az emberek többnyire nyomott lelkiismerettel élik meg apró magánbűneiket, a leszokást papoló reklámhadjáratok az akaratgyenge emberekben inkább a gyónás igényét ébresztik fel, semmint a leszokásét. Nem kívánt mellékhatásként azonban az akaratgyengékből esetleg ideggyengét faragnak.

Valgatha esetében arról szó sem lehetett, hogy szolgai módon átvegyen valami külföldi kampányt, hacsak a tanulságait nem. Az ő hozzáadott értéke itt az volt, hogy legelsőnek ő tételezte fel és bizonyította be statisztikailag a később sokat idézett összefüggést a túlsúly és az átlagosnál hosszabb idejű vagy gyakoribb tévénézés között. Észrevette, hogy minden kimutatható rizikófaktor (vérzsír, zsírmáj, vércukor, cukor-zsír együtthatás) inkább csak a fiatalabb emberek számára veszélyes, az idősebbek valójában nyugodtabban alkoholizálhatnak, dohányozhatnak és akár nassolhatnak is válogatás nélkül. Ugyanis azok, akik ezekre a kilengésekre fogékonyak, nemigen érik meg az időskort, őket már – rendszerint középkorúként – elragadta volt a halál.

Azt is tudta – párját ritkítva ezzel a tömegkommunikációban ügyködő kollégák és szabadúszó népegészségügyi tanácsadók között –, hogy nem minden túlsúly azonos módon kártékony. Elsősorban a pohos hasak a károsak (szaknyelven rossz progressziójúak), viszont a karfiolos comb vagy testesebb ülepfertály egészségre gyakorolt hatása nulla. Ezért a testtömegindex (BMI) helyett hatásosabb mutatószámot javasolt a túlsúly meghatározására a szakmának az éppen induló közegészségügyi kampány stratégiai megbeszélésén: a csípőkerületnek az ember véknyához mért arányát. Ez a javasolt mérőszám azon a megfontoláson alapult, hogy a test kötőanyag- és zsírtartalmát férfiak esetében a teljes súly tizenhat százaléka alá kell szorítani, nőknél a jobb megjelenés érdekében engedményt tehetünk, és húsz százalék a felső határ. Felmerülhet persze a kérdés, hogyan állapítják meg a zsír és az izom arányát. Nos, mivel az izom nehezebb a zsírnál, a dolog (műszakilag) egyszerű: a súlyt víz alatt kell megmérni és ha lényegesen kevesebb vagy víz alatt, akkor az mindig fölös zsírra vall. Az igazán soványak, vagy csupa izomból állók kevesebbet veszítenek a súlyukból a víz alatti mérés során.

A kommunikációs szakma – bevált utat járatlanra ne cserélj alapon – ezekre a bonyolult összefüggésekre füle botját sem mozdította, mert a kampányokban érdekelt cégek így is rábírták a társadalmi célú reklámok állami és alapítványi támogatóit az emberek akaratgyengeségét sulykoló reklámozás rendületlen folytatására. Legutóbb már az evésében is megzavart magyar középosztály szintén túlsúlyos gyermekeit célozták meg immár középiskolai szinten. Ez tanulságos példája volt annak, hogyan válnak a beszállító magáncégek politikacsinálóvá az egészségügyben, ahol néhány meghatározó intézmény köztisztviselői kara inkább egy gazdasági lobbi egyesület aktivistáihoz hasonlítható.

A ravasz Valgatha azonban mégis megoldotta, hogyan bírja önálló kezdeményezésre a részérdekeknek elkötelezett egészségpolitikát. Egy pályázaton nyert üzletbővítési tanácsadási lehetőség keretében ráébresztette a társadalombiztosítást, venné már észre, hogy szoros számszaki összefüggés mutatkozik a túlsúlyos biztosítottak és egészségügyi fogyasztásuk között. Márpedig ha ez igaz, akkor az elemi társadalomismereti ösztön (elmulasztása akár a hűtlen kezelés gyanúját is felidézheti) azt diktálja, hogy statisztikailag tisztázzuk, vajon a betegségre mutatott nagyobb hajlamot, illetve a korábbi halandóságot pontosan a súlyfelesleg mely összetevője okozza. Az üzletember által feltárt statisztikai összefüggés alapján azután a közfinanszírozás idevágó projektjeit kicsit át kellett programozni. A költségeket (amelyekből Valgatha új autót vett) a köztisztviselők által nyert egészségpolitikai legitimációtöbblet – közmegelégedésre – bőségesen ellensúlyozta.

 


 

* Amiért jobb nem keresni az okát annak sem, miért állít a papság szívesen obeliszket a templomok tőszomszédságába. Az obeliszkről mint fallikus szimbólumról lásd pl. Finta Szilvia írását az Új Exodus című teológiai és hitéleti folyóirat XIV. évfolyam 1. számában, 2003. dec. 20. 

**

[1] Okos és szorgalmas ember nem létezik a munkaerőpiacon, mondogatta. Okosnak és lustának ott vagyok én – ennyi egy cégen belül legyen elég. Munkatársaimat gyakran látom a butuska, de lusta fajtából valónak, ezzel meg tudok békélni, amíg nem kell megküzdenem a butuska és szorgalmas beosztottakkal.

*** Az imázs, mint minden érzelmeken alapuló lelki beállítódás jól transzferálható. Szerencsés ezért, ha árveréseket felvonógyárak szponzorálnak, sportos autómárkák pedig a táncművészetet – ebből civilek és művészek egy darabig jól megélhetnek. Egy további gyöngyszem az imázsrokonítás marketingtrükkjei közül: az érdemes Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomügynökség főigazgatója érdekes díjat vehetett át 2006-ban: a német fogorvosok alapította "Nyitott száj" díjat. Ezt a díjat nem széles és hibátlan mosolyukért, hanem becsületes szókimondásukért adományozzák a fogmesterek olyan politikusoknak, akik kevéssé takarékoskodnak az igazsággal. A korábban díjazottak között szerepel Luns NATO-főtitkár és Thierse Bundestag-elnök is.

 

A sorozat keddenként és péntkenként olvasható!

 

-->


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr572645340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.