fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Ikeranya - A Pikler

2011.03.12. 07:00 | icentrifuga | 15 komment

Címkék: sorozat folyóirat kiss noémi ikeranya

Pikler családorvos volt, aki a negyvenes években speciálisan állami gondozott gyerekek számára találta ki módszerét, amit a családokban megélt és látott orvosi tapasztalata alapján alakított ki. Pszichoanalitikus gyökerű gondolatai szerint három éves korig a legfontosabb ezeknek a gyerekeknek a későbbi lelki fejlődése szempontjából, hogy az anyai kötődést mesterségesen előteremtsük. Brrr. Ez persze nem hangzik túl jól, de kutatások bizonyítják az állami gondozás előnyeit, főleg, ha bántalmazott gyerekekről van szó, egyértelműen egy ilyen otthon a megfelelő számukra. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy ez lehetetlen, vagy csak a családban lehetséges, a jelenlegi állás szerint erre az a válasz, hogy Pikler módszere még mindig „jó”, és igenis képes biztosítani az intézetben nevelt gyermekek lelki fejlődésének egyensúlyát. (...) De miért érdekes most ez az egész? Azért, mert bár a világban elég meglepő módon évek óta egyre terjed és még inkább hódít Pikler Emmi módszere (Párizsban 2007-ben teret neveztek el róla és szobrot avattak neki), a kormány most áprilisban bezáratja a róla elnevezett csecsemőotthont.

Kiss Noémi Ikeranya-sorozatának újabb darabja. 

 

 

 A Pikler 

 
Hát eljött az idő, hogy meg szeretnék menteni egy csecsemőotthont.
 
Mióta korai fejlesztése járunk, heti programom a csecsemőfejlődés és a fejlődés-követés. Különben nem akarok túl jó anyuka lenni, semmit sem várok, mégis muszáj egy-két dolgot teljesíteni a gyerekeknek, hogy a neurológus is rábólintson. Úgyhogy leginkább csak távolról figyelem őket (ebben biztosan egyet értek Pikler Emmi nénivel). Ha baj van, irány a rendelő, és hát egyszer volt már baj. Felismertem, de ugyanúgy el is mehettem volna mellette, hiszen senki sem tanítja meg az anyának a csecsemőfejlődés minden buktatóját, pedig könyvtárnyi a szakirodalom, csupa ellentmondás. Inkább ösztönösen követek. 
 
Fogalmam sincs, hogy jó, mi és ki a jó, de ahogy telnek a hónapok, egyre kevésbé aggódom. Általában nagyjából megegyeznek a módszerek, melyik hónapban mit kell tudniuk a babáknak, de nem a tudás a lényeges, talán leírhatom ezt, és nem is a (gyakran erősen pszichologizáló) anya-baba kommunikáció, hanem a szabad mozgás. Az idegrendszer az első évben a mindenes, azt pedig az izmok tartása stimulálja. A világ felfedezése kézzel, lábbal, szemmel és szájjal. Fordulva, kúszva, mászva, ülve és végül szabad kezekkel, szépen járva. A gyereket hagyni kell, nem kell erőltetni semmit. Lehet neki ezt-azt mutogatni, egyengetni, ingerelni, dicsérni és rosszallni. De semmi többet.
 
Mikor utánanéztem, vajon mióta tudjuk, hogyan fejlődő lény egy csecsemő, elég hamar rábukkantam Pikler Emmi klasszikus módszerére. Pikler családorvos volt, aki a negyvenes években speciálisan állami gondozott gyerekek számára találta ki módszerét, amit a családokban megélt és látott orvosi tapasztalata alapján alakított ki. Pszichoanalitikus gyökerű gondolatai szerint három éves korig a legfontosabb ezeknek a gyerekeknek a későbbi lelki fejlődése szempontjából, hogy az anyai kötődést mesterségesen előteremtsük. Brrr. Ez persze nem hangzik túl jól, de kutatások bizonyítják az állami gondozás előnyeit, főleg, ha bántalmazott gyerekekről van szó, egyértelműen egy ilyen otthon a megfelelő számukra. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy ez lehetetlen, vagy csak a családban lehetséges, a jelenlegi állás szerint erre az a válasz, hogy Pikler módszere még mindig „jó”, és igenis képes biztosítani az intézetben nevelt gyermekek lelki fejlődésének egyensúlyát*. Beleásva magamat és elnézegetve ikreimet, végül én is megbarátkoztam vele. (Most itt semmiképpen sem szeretném vitatni azt, vajon hogyan pótolható az anya gondozónővel, szőranyával, de vannak lehetőségek és eredmények. A gondozónő szeretetkapcsolat, mely időben korlátozott, érzelmileg nem. Mivel az ilyen intézetekbe elsősorban hátrányos helyzetű, sokszor beteg babák kerülnek, ez a tény önmagában elég ahhoz, hogy szükség legyen szőranyára.) De miért érdekes most ez az egész? Azért, mert bár a világban elég meglepő módon évek óta egyre terjed és még inkább hódít Pikler Emmi módszere (Párizsban 2007-ben teret neveztek el róla és szobrot avattak neki), a kormány most áprilisban bezáratja a róla elnevezett csecsemőotthont.
 
Miért? Mi vele a baj? Ezt sajnos nem tudtam meg, csak tippelni lehet. Mindenki döntse el maga. Állami nevelésbe kerülő babák szép számmal vannak. Anyátlan, apátlan, bántalmazott gyerekek minden nap a médiában. Hová visszük őket? Pikler Emmi elég érzékenyen és jól berendezett otthonba tenné őket.
 
A baloldali kötődésű Pikler Emmi 1946-ban alapított egy saját módszerrel dolgozó otthont a budai hegyekben, államosított telken, jó levegőjű, ám elég szűkös helyiségekből álló villaházban. Az otthon a mai nap még működik, de pár hét múlva meg fog szűnni. A ház valóban elavult, régi nagypolgári házaspárra mérték, belambériázva, átalakítva, lelakva, a szocializmus nyomai, néhol elég ingerszegény. Elmúlt felette az idő, vagy legalábbis nagy felújításra szorulna, ezek tények. De miért kellene bezárni? Eltörölni? Miért azonnal megszűntetni egy világhírű módszer intézetét és egy így-úgy működő otthont? Nem kellene inkább kitalálni, hogyan mehetne tovább? 
 
Csak néhány gondolat: lehetne a módszert aktualizálni, újraépíteni az otthont, átköltöztetni, és persze kitalálni, hogy az igencsak áldozatkész munkatársak hogyan tudnának ebben építő módon részt venni. Hiszen ők az egész életüket a csecsemőgondozásra tették fel, ahogy Emmi néni megkövetelte tőlük. Más, személyes: Pikler módszerével a mai napig igen klasszul lehet tutujgatni babákat, néhány kísérletet tettem rá ikreimmel, és bevált.
 
A tavalyi év őszén olvastam Szabó Máté ombudsman jelentését, ami arról szólt, hogy Magyarországon elavultak és rosszul működnek a csecsemőotthonok, a Pikler is, hiába híres, hiába járnak hetente mai napig külföldi csoportok eltanulni a Pikler-módszert, hiába egészségesek a gyerekek, akik kikerülnek onnan, túlélve a hányattatást, szüleiktől való elszakadást. Elhatároztam, hogy elmegyek megnézni. Közben januárban egy kormányhatározat mondta ki a Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány megszűnését**.  A neten is elterjedt a hír, hogy szétverik a közalapítványokat, nemrég pedig egy belga képviselő emelt szót a Pikler Alapítvány megszűntetése ellen. 
 
Fogalmunk sincs, mi lesz velünk, vonja meg lassan a vállát a csecsemőotthon munkatársa, pedig jó lenne tudni, hol dolgozom szeptembertől. Belgák, svájciak, most meg sokan Peruból, mind ide akarnak jönni, eltanulni a módszerünket. Ezt is mondja Papp Szilvia, kedvesen, segítőkészen. Ő fogadott az intézetben. Előzékenyen, pedig lehetett volna szomorú, fásult vagy bármi más.  Inkább lelkes, magabiztos és finom, biztosan jól bánik egy babával, rögtön azt figyeltem, vajon milyen keze, hogy foghat meg egy csecsemőt. A villa mögötti faházban van a szobája, a januári hidegben meleg, de huzatos odú, a falon foglalkoztatók, játékok, gyerekrajzok, könyvek. Szilvia óvatos, nem szeretné, ha megzavarnám a gyerekeket. Óvatosak a mondatai is, főleg, ami a jövőt illeti. Bizonytalan, és talán nem is igazán szeretne panaszkodni, vagy bárkit gyanúsítani, hogy az értékes telken lévő otthont vissza kell esetleg majd szolgáltatni az államnak, hiszen ő a tulajdonos. Pedig nyilván mindenkinek a Lipót jut eszébe. Az, hogy valakinek kell ez a ház.
 
Elindulunk a csigalépcsőn. Az otthon lakóival véletlenül találkozom, megnézhettem a mászókájukat és a JátékTerüket. Klassz, nem ingerszegény, ez nem jutna eszembe, inkább csak régimódi. A kinti fagyban álló rácsos ágyakat is megtapintom, iszonyú hideg. Éppen alváshoz készülődnek a gyerekek. Bundába csavarják a babákat és kirakják. Emmi néni utasítása. Szilvia a néhány éve léthozott alapítványi bölcsődében dolgozik, jelenleg negyven gyerekük van, és már csak hét állami gondozott, őket nevelőszülők kapják majd meg, sikerült elintézni. 
 
Vagyis nincs jövő. Mert senki nem tud semmit, vagy ha igen, akkor sem szívesen beszélnek róla. A bölcsőde marad és az oktatási központ talán marad. Ezentúl a Piller módszert a családokkal szeretnénk megismertetni, nekik segíteni. De lehet, hogy az is csak ideiglenes lesz. Meglepődöm, mennyi alkalmazott van itt-ott a villa kisebb szobáiban. Több tízen dolgoznak, bürokrácia, örökbe fogadás, elhelyezés, gyám, gondozók, gyógypedagógusok, hiszen ez a Pikler módszertani központ és csecsemőotthon itt együtt él. Minden héten vannak csoportok, és van egy ún. JátékTér is, ahol „civil” szülőknek szóló programot nyújtanak. Szilvia szerint azért népszerű újra Emmi néni szemlélete, mert egyre többen megismerik, és valahogy az utóbbi években elterjedt a világban, rengetegen felkeresnek minket, szeretnék megismerni, eltanulni. A mai nevelés-elmélet ilyen irányba megy.
 
Elég részletesen átmegyünk a Pikler módszer elemein, mint csecsemős anyuka elfogadom a jogosságát, különösen azt a tézist, ami a szabad mozgásról szól. A mozgás a tanulás és az érzés alapja. A piklergyerek belső indíttatásból cselekszik, a világot pedig a mozgás által fedezi fel és sajátítja el, vagyis csak onnan indul el, amit el tud érni. Végül átmegyünk az intézet másik házába, a JátékTérbe. Ülnek a terem szélén az anyukák, ők nem mehetnek tovább, beszélgetnek a gondozóval, a babák a körön belül játszanak, famászókák, dobogó, kockák, karikák. Hol bizonytalanul, sután, hol nevetve, négykézláb, sírva, állva, csorgó nyállal, vagy csak éhesen, itt most, anya nélkül. Felfedezni a világot, tanulni, egyedül lenni. A biztonság körön kívül van. Az anyáknak ez nagyon nehéz.
 
 

Pikler-módszer

A Pikler által vezetett intézetben négy alapvető nevelési elv határozta meg a munkát:
–a gyerek saját kezdeményezésén alapuló önálló 
aktivitás értékelése; 
– a gyerek stabil személyi kapcsolatainak, ezen belül egy kiemelt személyhez fűződő kapcsolatának és a kapcsolat jellegzetes formájának és tartalmának támogatása;  
– állandó törekvés arra, hogy minden egyes gyerek önmagát mint személyt megélve, fejlődési fokának megfelelően kiismerje magát helyzetében, személyi és tárgyi környezetében, az őt illető eseményekben, a jelenben, a közeli és távoli jövőben;
–a gyerek szomatikus egészségének elősegítése és fenntartása, ami részben alátámasztja az említett elvek megvalósítását, de következik azoknak jó alkalmazásából is. 
 
 
  * Részlet a 2001-es Thalassa folyóirat előszavából, ami a Pikler módszer mai nemzetközi megítélésével foglalkozik. 
Szántó Féder Ágnes: Az Intézet "jó", mivel úgy tűnik, ép személyiségű embert nevel. Az ebből leszűrhető első tanulság, hogy az intézeti munka módszere jó. Az intézetekkel foglalkozó szakembereket elsősorban ez érdekli. A kutató számára azonban ennél sokkal átfogóbb kérdés merül fel. Nevezetesen, hogy hogyan lehetséges, hogy egészséges személyiség tud kialakulni olyan körülmények között, amelyek merőben eltérnek a megszokott családi-szociális miliő körülményeitől. Vajon megkérdőjelezi-e ez mai tudásunkat, és ha igen, miben? Kérdés az is, hogy a válasz keresése mennyiben gazdagítja tudásunkat? A fenti két francia szakember fáradhatatlan, kitartó erőfeszítésének, mély meggyőződésének köszönhető az is, hogy egyre szélesebb, az előzőtől eltérő szakmai érdeklődésű körökben is (pl. pszichoanalitikusok) megindult az érdeklődés. Hogy néhány példát említsünk: 1994 márciusában volt Párizsban az első jelentős szakmai összejövetel a "Lóczy", illetve a Pikler Intézet munkásságáról, ötven résztvevővel. Közöttük volt Serge Lebovici, Michel Soulé (Párizs) és Daniel Stern (Genf) is. Tardos Anna, az Intézet igazgatója sok nemzetközi konferencián szerepelt. 1996-ban több mint háromszáz külföldi vendéggel zajlott le Budapesten egy újabb, az Intézet munkáját és eredményeit elemző konferencia (Madeleine Vabre utal erre a jelen összeállításban olvasható cikkében). 
Természetesen egy ilyen bevezető keretében szólnom kell arról a szervezetről, a Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítványról (amelynek keretén belül a Pikler Intézet immár működik) amelynek létrejöttében oly sok ország játszott szerepet, és amely keretet nyújt az érdeklődő szakemberek összefogásához és támogatásához. Az Association Internationale Pikler (Loczy) tizenkét országból több mint ötszáz tagot és adakozót számlál; ezek közvetlenül gyerekekkel dolgozó gondozók, nevelők, illetve pszichológusok, terapeuták, egyetemi professzorok. A társaságnak tagja hat különböző nemzeti "Pikler" szervezet is. Közös érdeklődésük tárgya, ha más és más szinten is, az Intézet munkássága és az ebből levonható tanulságok, amelyeket számtalan más, kisgyerekekkel foglalkozó szakma, továbbá maguk a családok jól hasznosíthatnak. Társaságunk három feladatot tűzött maga elé: 1. Információáramlást biztosít egyrészt – és főleg – az Intézet és a tagok között; másrészt a különböző országokban folyó, Pikler körüli "eseményeket" ismerteti. 2. Ösztöndíjakat biztosít a Pikler Intézetben folyó rendszeres továbbképző tanfolyamokhoz tagjaink számára (társaságunk egy névtelen adományozótól kifejezetten erre a célra komoly összeget kapott). Egy év alatt tíz országból (mint például Argentína vagy Ecuador) közel száz "ösztöndíjasunk" járt így Budapesten. 3. Támogatást, anyagi, természetbeni adományokat gyűjt a Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány számára. Társaságunk vezetőségéből ketten – Svájcból és Franciaországból – a Közalapítvány Kuratóriumának tagjai.  Párizs–Budapest, 2000. április 15.
 
 ** Magyar Közlöny 2010. 198. szám: „A Kormány megbízza az állami vagyon felügyeletéért felelős minisztert és a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős minisztert, hogy a közalapítványok és alapítványok által ellátott feladatok felett szakmai felügyeletet gyakorló miniszter bevonásával tegyék meg a szükséges intézkedéseket az alábbi közalapítványok és alapítványok megszüntetése érdekében azzal, hogy az érintett alapítványok, közalapítványok céljainak meg valósítása, feladatának további ellátása központi költségvetési szerv, illetve egyéb közfeladatot ellátó szervezet által történik. Az átalakítás során a megszüntetésre kerülő alapítvány vagy közalapítvány által ellátott feladatok tekintetében a szakmai szempontú döntéshozatali mechanizmus megerősítése érdekében tanácsadó testület hozható létre a megszüntetésre kerülő alapítvány vagy közalapítvány kuratóriumának bázisán. 
 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr492724401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gyulaur 2011.03.12. 14:40:25

kislanyunk oda jart bölcsödébe. az otthon melletti, vele egy épületben lévőbe. fizetni kellett érte, nem is keveset. amit kaptunk érte az viszont megfizethetetlen volt a gyereknek. azóta több ovódában (két országban) megfordulva csak azt mondhatom hogy az a "lepusztult villa" és a kis vaskerítések úgy ahogy vannak értéket képviselnek. minket csak pozitív élmények értek ott és nagyon sajnáljuk hogy megszűnik. a szakembereken az látszott ami ma kevés helyen: nem pénzért, hanem meggyőződésből csinálják. sajnálom.

Punk is not dead 2011.03.12. 15:21:52

Dolgoztam egy Pikler-módszert alkalmazó intézményben. Csak két momentumot szeretnék kiragadni a Pikler-módszer gyakorlati vonatkozásairól.
"–a gyerek saját kezdeményezésén alapuló önálló
aktivitás értékelése;" - ez azt jelenti, hogy a csecsemőt csak a gondozási műveletek során (etetés, fürdetés, öltözködés) szabad felvenni. Nem lehetett játékra, mozgásra ösztönözni. Nem lehetett csak "úgy" felvenni, hogy megnyugtassam, vagy megvigasztaljam. Nem lehetett mesélni (!) nekik, csak a gondozási műveletek során lehetett vele beszélgetni.

"– a gyerek stabil személyi kapcsolatainak, ezen belül egy kiemelt személyhez fűződő kapcsolatának és a kapcsolat jellegzetes formájának és tartalmának támogatása; " - ami azt jelenti, hogy más gondozónő nem foglalkozhatott a gyerekkel, csak a sajátja. Ha az épp fürdetett, de egy másik gyerkőc bajban volt, sírt, magányos volt, megütötte magát, stb., nem nyugtathatta meg egy másik gondozónő, vagy bárki a személyzetből. De a saját gondozónője sem szólt oda neki, hogy megnyugtassa, hisz épp mással foglalkozott, és csak azzal foglalkozhatott.

Pikler Emmi a háború alatt és után jelentős eredményeket ért el a csecsemőhalandóság visszaszorításában, ez tény.

De a Pikler-módszer számos eleme sajnos kimeríti az érzelmi bántalmazás kritériumait.
"A biztonság körön kívül van." - A csecsemőknek nem kell megtanulniuk egyedül lenni. Folyton éreztetni kell velük, hogy biztonságban vannak. Nekik azt kell megtanulniuk, hogy mindig van egy ember, akire számíthatnak, hogy bízhatnak a szülőben, hogy történjék bármi baj, egy kéz értük nyúl majd. A Pikler-módszert épp ideje lenne örökre betiltani.

Mariannka51 2011.03.12. 16:11:34

@Punk is not dead: Anyukám is dolgozott az ötvenes években Pikler intézetben. Hasonlókat mesélt, kiegészítve a levegőztetéssel. Egy több emeletes ház tetőteraszára kellett kettesével felcipelni a szorosan bepólyázott, pokrócokba csavart gyerekekkel. A gyerekek felügyelet nélkül üvöltöttek a kiságyakban hiszen mozdulni sem tudtak a mínuszokban...mire felhordták az összeset, kezdhették lehordani az elsőket. Embertelen volt az egész, én azt hittem, hogy ezt a módszert már rég túl haladta a világ. Ma már nem gondoljuk, hogy a nagy intézetekben összezárt gyerekek egészségesen nőnek fel. A családba történő kihelyezés sokkal jobbnak tűnik...

devadel 2011.03.12. 16:35:54

@Mariannka51: félreértettétek a dolgot. a pikler módszer nem a csecsemőnek legjobb, hanem a csecsemőnek MÁSODIK LEGJOBB módszer. persze, hogy nem ahhoz kell nézni, hogyha az embernek van normális anyja. hanem ahhoz, ha nincs. lehet hogy kemény, de nem olyan kemény, mint mindenféle kötődés nélkül csellengeni a világban (lásd még "valahol Európában")

vörösbor(de)minőségi 2011.03.12. 17:48:00

a hozzászólók érzelmi alapon és nem szakmailag nézik a módszert és igy óhatatlanul is abba a hibába esnek,hogy a lényegi dolgot is érzelmi alapon nézik.ami igy már hibás következtetésekre ad okot.nem szabad egy óvó féltő mindig figyelő anyai szeretet vs-pikler módszer-vizsgálni mert akkor ez a hibás érzelmi reakció áll elő.könyörgöm itt nincs kinzás és ridegtartás óvakodjunk ettől a megállapitásoktól mert aki nem ismeri azt is lehet befolyásolni ennek alapján pláne ha valaki azt irja-ott dolgozott és az valami hátborzongató volt.inkább azon is lehetne gondolkodni miért tudunk minden kiemelkedően nagyszerű dologba ennyire "beleronditani"szakmai véleményt mondani képzettség nélkül figyelmen kivül hagyni komoly nemzetközi szakemberek véleményét és bemutatni,hogy nekünk nem kell a pikler módszerröl elhiresülnünr mert zsigerből tudjuk egymást alázni szidni és a toleranciát véleménykülönbséget még hirből sem ismerjük.lassan a világ erről fog minket megismerni és ez lesz a hungaro-módszer amit elrettentésül mutatnak majd nemzetközi szinten.

Punk is not dead 2011.03.12. 18:04:25

@vörösbor: Megvan a kellő képzettségem a módszer hibáinak megítéléséhez, így továbbra is bátran vállalom a véleményem.
Ha mégsem tart kompetensnek, hivatkoznék Herczog Mária, vagy Kardos Ilona szintén kritikus véleményére, utóbbit be is linkeltem, íme:
szochalo.hu/cikkek/3897

Nem a toleranciámmal van baj akkor, amikor rossznak tartok egy olyan módszert, ami nem engedi hogy egy szorongó gyermeket megnyugtassak, és meséljek neki.

Zuzimama 2011.03.12. 19:44:21

Nekem van egy Pikler könyvem, az anyósomtól kaptam. Átolvastuk, de kétségekkel fogadtuk, mivel nem állami gondozott, hátrányos helyzetű, bántalmazott gyerekekről volt szó, hanem a saját csecsemőinkről.
Nekem igenis ridegtartásnak tűnik a módszer néhány eleme, ami a háború iején elfogadott volt (tekintettel a körülményekre) de nem hinném, hogy ma is megállná a helyét.

Nekem nincs meg hozzá a kellő képzettségem (bár tanultam gyermeklélektant) hogy megítéljem a módszer helyességét, de anyaként elfogadhatatlannak tartom néhány elemét.

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.03.12. 20:05:04

most a módszer vagy a költségvetés visszafogása miatt zárják be? mert ha utóbbi, tényleg kár a módszeren vitázni...

felhasznalo · http://gyermekszoba.blog.hu 2011.03.12. 22:13:28

Utóbbi.

Hogy mennyire elavult vagy sem, azt nem tisztem megítélni, ám azt gondolom, hogy az intézetben nevelkedő gyerekek esetében ez a "ridegtartás", vagy inkább kicsit távolságtartás valószínűleg azért is képezi a módszer részét, hogy később, ha a gyerek családba kerül, ne kelljen megszenvednie a gondozónőtől való elszakadást annyira. És esetleg kötődni tudjon a nevelőszüleihez.

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.03.13. 00:47:07

...amúgy a módszer bármilyen jó volt régen, nyilván nem felel meg a mai tudatosságnak...

vörösbor(de)minőségi 2011.03.13. 06:40:57

@Punk is not dead: nagyon köszönöm a linket-komoly és érdekes volt-ajánlom mindenkinek aki ebben a polémiában részt vesz.

blondynka 2011.06.24. 19:23:55

en egy masik cikkböl ideznek: "Két francia szakembernek tűnt fel először, hogy ebben az intézetben más benyomást keltenek a gyermekek, mint amit – sajnos – nemzetközi szakmai ismereteik alapján a világon mindenütt tapasztaltak. Itt egészségesek, derűsek, érdeklődők a gyerekek, személyes és bizalomteli a viszonyuk a velük foglalkozó felnőttel; s ahogy az a családjában nevelt kisgyereknél természetes, tartózkodóak az idegennel szemben, de értelmesen kommunikálnak.

Közeli munkatársaim közül is (ti. Párizsban) sokan eleve elvetették még csak a gondolatát is, hogy figyelmet fordítsanak a Lóczy munkájára és eredményeire. Annyira "magától értetődő" és "tudományosan" is "elfogadott", hogy csecsemőt nem lehet – tehát nem is szabad – intézetben nevelni: minek odafigyelni, hiszen az úgysem lehet jó! (Eredeti beszélgetésből idézek! S hozzáteszem: az illető pontosan tudta, amit fentebb említettem: ti. hogy az intézeti gondozást még sokáig nem lehet felszámolni…)

Sajnos abból, hogy "nem szabad intézetben nevelni", sokak számára természetesen adódik az intézetek javítására irányuló igyekezetről való lemondás, aminek egyenes velejárója az ott nevelkedő gyermekekről való lemondás! Az intézetben nevelkedő gyermek sorsát megváltoztathatatlannak tekintik, legfeljebb elismerik, hogy bizonyos esetekben szüksége lehet utólagos terápiás kezelésre, még ha nem is bíznak igazán annak eredményességében.

A fentebb említett két francia szakember érdeme, hogy ezen túl tudtak lépni!"

halkan megjegyzem 2011.06.25. 12:06:35

"A Pikler JátékTér (szülő-gyerek csoport) Pikler Emmi gyermekorvosnak kisgyermek nevelési szemléletén, az önálló mozgás és játék jelentőségéről vallott nézetein alapul. Ennek lényege, hogy a szép és harmonikus mozgást, a különböző mozgásformákat a maguk választotta módon, és tempóban önállóan tanulják meg a gyerekek. Fejlődésüket segíti, ha módjuk van saját kezdeményezésükre önállóan mozogni, tevékenykedni, játszani.
Olyan mozgás- és játéktérben várjuk a gyerekeket, amely egyszerű és biztonságos, ugyanakkor a kisgyermek számára a kísérletezés és a felfedezések tere. ... Ezt figyeljük és csodáljuk a szülőkkel együtt, erről gondolkodunk és beszélgetünk" (www.pikler.hu/3.0/hu/hu-jatekter.html)

Maayan 2012.04.05. 19:09:18

Most olvastam a cikket :(
az egyikben dolgoztam, de előbb lenyugszom, mielőtt a sok "jóságról" írok.