A Centrifuga csütörtöki műhelyében a net- és nőirodalom friss hajtásaiból kínálunk ízelítőt, írói pályájuk elején járó szerzők szövegeiből válogatunk. Ma Somogyi Aranka félperces novelláját adjuk közre.
Bladiméri
Párizs, Harry’s Bar, üres asztalok, senki nem ül le, ez egy amerikai bár, a vendégek a pult körül tolonganak. A második sorból előbb-utóbb bekerülsz a belső körbe. A jobb karomat én is feltolom a bárpultra, könyöklésre pont jó magasság, nehezen fészkelem be magam, szemben a barátaim, ők balfelől támaszkodnak. Közelről látjuk egymást, izzadt arcok, kicsit megcsúszott smink. Gizivel egy kétszemélyes koktélt kérünk, kék lagúna, extra széles pohár, curacao-tengerben két narancskarika úszik, középen döfi át őket a szívószál, együtt iszunk, bugyogtatjuk is, mint a kisgyerekek. Egyre közelebb szorulok a mögöttem állóhoz, harsányan kiabál a barátaival, németek, persze, de hochdeutchot beszélnek, elkapok egy-két szót. Ha itt vagy, ki kell próbálnod a Bloody Mary-t, 1921-ban találta fel a híres bártender, Pete Petiot. Egy shaker-be, vagy egyenesen egy nagy pohárba: jég, 6 csepp Worcester szósz, 3 csepp Tabasco, csipet só, csipet bors, fél citrom leve, 2 uncia vodka, feltölteni a poharat a legjobb minőségű paradicsomlével, és rá szigorúan semmi más, semmi rázás. A mögöttem álló is bladimérizik, a hátunk egyre jobban összeszorul, ahogy nő a tömeg. Véletlen, vagy mégsem? A hátával simogatja a hátamat. Aztán a kezével is. Hátranyúlok, az ujjaink összekulcsolódnak, igyekszünk felmérni egymás testét, háta rugalmas, feneke izmos. A cipőből kihúzom a bal lábam, töri a sarkamat, a lábszárát simogatom a talpammal. Szövetnadrágban van, üzletember lehet, nem farmeros turista. Tartja a játékszabályokat, ő se néz hátra, nem tudja, ki lehetek, később, az ágyban kérdezi meg: where are you from.