fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Határhelyzetek. Interjú Nagy Viktor író-forgatókönyvíróval.

2011.07.27. 07:00 | icentrifuga | 5 komment

Címkék: interjú folyóirat láng judit

 

 Nem szabad komolyan venni a drogot! Ha mindenki így gondolná, akkor kevesebb probléma lenne vele, mondta Nagy Viktor, a Zuhanórepülés és a Nyócker című filmek forgatókönyvírója. Hozzátette: akik komolyan veszik a drogot, azokból lesznek az alkoholista, depressziós, drogos, junky elfekvők a toxikológián és aztán társadalmi szinten is. Lehet a drogokat úgy kezelni, hogy az ember azzal ne visszaéljen, hanem csak éljen vele.  Az író a mai napig a könnyűdrogok legalizálásának a híve. Nagy Viktor az 1990-es évek közepén egyetemi tanulmányait megszakítva, úgy döntött, hogy inkább a budapesti éjszakai életben próbálja ki magát. Börtönbüntetése elől Spanyolországba menekült, ahol egy átbulizott éjszakán 2001 októberében hét emeletet zuhant, de nem halt meg. A több éves kórházi kezelés alatt írta meg a „Használati utasítás börtönhöz, minden szabadlábon élő, avagy fogvatartott börtönlakónak”, (Konkrét Könyvek Kiadó) melyet producere, Novák Erik adott ki. A könyvből film is készült: A zuhanórepülés. Nagy Viktor író-forgatókönyvíróval tapasztalatairól, a drogról, devianciáról, filmről, közeli terveiről Láng Judit beszélgetett.

 

 

Börtönben volt. Most könyveket és forgatókönyveket ír. Bűn és művészet. Hogyan egyeztethető össze?

Semmi extra, csak megéltem. Metaforikusan: „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” − valahogy így. Tudja, a férfiember dacból önpusztít. Van egy-két olyan dolog az életemben, amikben ma már másképpen döntenék, de a vágyaimat tekintve nem hiszem, hogy nagyon mást csinálnék: biztos, hogy a végletekre törekednék újra és újra, egészen addig, amíg úgy nem érezném, hogy ez a létem valamennyire betöltetett. Végülis ez történt a maga módján azzal, hogy kizuhantam a hetedik emeletről.

 

Írásaiban ellenáll bármilyen hatalomnak. Miért nem lett egy átlagos srác?

Szerintem a hatalommal a többi ember is pont így van, de csak néhányan mernek szembeszállni vele. Én merészebb voltam: megléptem. Mások is meglépnék, ha irányítani tudnák a körülöttük lévőket. Így én voltam (ilyenből végtelen sok van, ha belegondolunk) az osztály renitense, az indiáncsapat varázslója, vagy főmuftija. Tehát csak annyira lógtam ki a sorból, amennyivel kreatívabb voltam. Normális gyerekkorom volt: sportolni jártam, továbbtanultam. Huszonegy éves koromig nem ittam, nem dohányoztam, stabil kapcsolatban éltem, nem csaltam meg a menyasszonyom, fotóztam, zenéltem. Aztán pálfordulás: gyakorlatilag otthagytam mindent néhány napon belül. A pünkösdi gyülekezet, melynek a teológiájára jártam, az együttesemet, a menyasszonyomat, az akkori életmódomat és elmentem egy budapesti szórakozóhelyre dolgozni, oda, ahová az éjszaka partykrémje nappalra beül kávézni. Kinéztem magamnak azt a helyet, mert azt gondoltam: ide érdemes beilleszkedni minden értelemben. Egyből a közepébe estem a dolgoknak. Először pohárszedő, aztán pincér, később bármixer lettem.  Jó pár évig dolgoztam a vendéglátóiparban, aztán egy darabig zenélésből is próbáltam élni. Doboltam. Veszteséges volt, mert minden partin többet költöttem, mint amennyit kerestem, úgyhogy nem volt kifizetődő a dolog. Ezután felvettek egy külföldi hajóra. Na, ha akkor kimegyek arra a hajóra dolgozni, merőben más irányvonalat vett volna az életem. Nem úgy alakult.

 

Miért rúgta fel pár napon belül az előző életét?

Az egyetemen végiggondoltam milyen perspektíváim vannak filozófia, teológia, és kultúrantropológus szakosként. Beláttam: vagy egy egyetemen fogok rohadni, amíg nyugdíjba nem megyek, valami dögunalmas munkával és néhány olyan hallgatóval, akiktől a bicska kinyílik a zsebemben, vagy elmegyek szépen dolgozni, keresek egy csomó pénzt és majd olvasok arról, ami foglalkoztat. Tök egyszerű! Ennyi! Körülnéztem és azt mondtam: csinos ruhában szeretnék járni, szép csajokkal, normális kocsival. Jó italokat inni, jó zenét hallgatni, normális helyekre járni. Biztosítani tudom ezt az életvitelt, ha elvégzek egy bölcsész diplomát? Nem. Hát akkor mi tudja biztosítani? Ha elmegyek bármixernek. Hát elmentem. A középiskolában ki volt írva a faliújságra nagy betűkkel:”…Bűn a középszerűség, akárcsak a hazug szó: elfajulás…” (Jevgenyij Jevtusenko: Naggyá lenni). Igazat adok ennek a gondolatnak a mai napig. Fel sem merült bennem, hogy kompromisszumot kössek, mert attól mindig hánytam. Elegem lett az elméletből, kellett a gyakorlat. Iszonyúan éheztem mindig is a szélsőségekre, szükségem volt rá, hogy ezeket ne csak a tévében lássam, hanem meg is élhessem, mert addig semmit sem tudok, amíg csak olvasok róla.

 

Mikor kezdett el írni?

Mióta írni tudok, irótudatom van. Kamaszkorom óta tudom, hogy a tapasztalataim előbb-utóbb összeállnak könyvé is. A balesetem előtt sosem gondoltam arra, hogy az írásból fogok majd megélni. Na, azt meg végképp nem, hogy filmforgatókönyveket is fogok írni!

Azt hittem, hogy a vendéglátóiparban maradok, és egy tengerparton, valahol a világban koktélokat iszogatok. Másképp alakult, de ez sem rossz.

 

Azért kereste a kritikus élethelyzeteket, hogy aztán megírhassa?

Karmikus mondatnak hangzik, úgyhogy nem kötök bele. Sokszor találkoztam már mindenféle ok-okozati elgondolást meghazudtoló ténnyel. A rehabilitációs intézetben, több év kórház után hihetetlen, hogy milyen sorsokat láttam. Rádöbbentem: aki valaha is hitt a kauzalitásban, (ok-okozati összefüggés) akkor azt azonnal felejtse el! Az én történetem szemléletes példája ennek: lám, így élt, és lám, így járt. De sajnos a legtöbb példa pont az ellenkezőjét mutatja. Tragikus, amikor azt látom, hogy valaki rendesen élt, nem érdemelte volna meg a tolókocsit, mégis ez történt vele. A másik véglet főleg, ha egy-két barátomra gondolok, hogy szinte megérdemelnék, de mégsem történik meg velük. A világ nem olyan egyszerűen kauzális, ahogyan mi szeretnénk. Most visszagondolva azért alakult így a sorsom, mert azt éreztem, hogy nagyon gyorsan szeretnék felnőni, és egy olyan különleges valakivé válni, aki lettem. Ezt hihetetlen intenzitással és sebességgel kell megcsinálnom, különben nem lesz elég idő mindenre, ami szeretnék lenni.

 

Mit tanácsol azoknak a kamaszoknak, fiatal felnőtteknek, akik keresik az életútjukat? Mit gondol a drogozásról, a devianciákról?

Sokan mondják: nem szabad drogozni! Hát, azt is sokan mondják, hogy nem szabad inni, és nem szabad dohányozni. Ha az ember nincs megéledve a körülményeivel, akkor igyekszik azt száz százalékosra stimulálni, ki zenével, ki tudománnyal, ki ezzel, ki azzal. Az egyik ilyen a végtelen felsorolható lehetőségek és kedvenc függések közül a drog. Volt ilyen korszakom. Kipróbáltam. Fontos és jó korszak volt, semmi bajom nincs vele. A mai napig a könnyűdrogok legalizálásának a híve vagyok. A drog abban segített, hogy gyorsabban megismerhessem önmagam. Be akartam pótolni azokat az éveket, melyeket az elméleti világ megismerésével töltöttem. De nem a drogról szóltak a napjaim! Semmiképp sem volt főszereplő az életemben. Sosem gondoltam, hogy az ember a drogtól szebb, jobb, vagy boldogabb lesz. Most sem gondolom, hogy valóban a „kokszosoké” a világ, hogy a „fürgéseknek” tényleg holnaputánig kell táncolni, és nem gondolom azt sem, hogy aki „beszív”, annak a monoszkóp is egy jó film. Nem hiszek a drogok szellemi plusszában. Szerintem valamilyen formában, főleg harmincon alul, sokan kipróbálták már. Én is kipróbáltam, mégsem maradtam rajta. (Leszámítva az orvosi drogokat, mert ha a fájdalomcsillapítókat nézzük, amiket a balesetem miatt szedek, akkor durvábban drogos vagyok, mint bármikor önkéntesen. Csak hát azt buliból csináltam, most meg kényszerből: igaz, hogy ebben nincs is rock and roll.) A drogot nem szabad komolyan venni! Ha mindenki így gondolná, akkor kevesebb probléma lenne vele. Nagyon szeretem Jaspers (Karl Theodor Jaspers, német filozófus és pszichológus, 1883-1969) határhelyzetekről szóló filozófiáját. A határhelyzeteiben él az ember, az olyanokban például, mint amikor gyereke születik, kiütik a ringben, kirabolják, amikor kipróbálja az LSD-t, vagy bármikor, amikor közelebb kerül önmagához. A drog katalizátor volt számomra azért, hogy különböző életszituációkat akkor is meg tudjak élni, illetve ki tudjam magam próbálni bennük, ha azok nem közvetlenül jelentkeznek az életemben. A devianciákkal nincs semmi baj, csak ésszel és mértékkel kell kezelni. Ezzel nem azt mondom, hogy a mértéktartás a deviancia elkerülése. Nem! Viszont ki kell próbálni, mert az élet része. Határhelyzetek nélkül nem tapasztaljuk meg milyen az „élek” szó jelentése, mint ige. Lehet vidáman, táncolva, hejehuja módon élni, de nem szabad a drogot komolyan venni, mert aztán a fonákjára sül el. Akik komolyan veszik, azokból lesznek az alkoholista, depressziós, drogos, junky elfekvők a toxikológián és aztán társadalmi szinten is. Lehet a drogokat úgy kezelni, hogy az ember azzal ne visszaéljen, hanem csak éljen vele.

 

Dolgozik valamin mostanában? Vannak tervei?

Sokat dolgozom: írok. Két forgatókönyvem van készen. Az egyik az ókorban játszódik, külföldi, drága, nagyszabású film lesz, de még korai róla beszélni. A másik is egy nagyjátékfilm, ez aktuális: egy kuplerájban játszódik. Érdekes, színvonalas háromdimenziós sztori lesz. A „Zuhanórepülés”- hez hasonlóan itt is az éjszakai világból meríttettem az elemeket, de nem drámai szemmel, hanem egy kicsit lazább, könnyedebb, mosolygósabb, derűsebb világképpel. Novák Erikkel, testvéri jó barátommal dolgozunk rajta. Erik adta ki az első könyvemet, az első képregényemet, vele csináltuk az első három filmünket. Én vagyok az írója, ő az én rendező-producerem, így egészítjük ki egymást. Tényleg, a kiállítástól kezdve a filmekig, mindenben együtt dolgozunk. Erik iszonyúan tudja ihhletni, inspirálni az embert. Egyébként pont most vagyunk a dühös viták szintjén: de mégsem így! Mégsem úgy! A félévig tartó munkákat próbáljuk tiszta erővel támadni egymásnál. Kőkemény a vita. Tehát ez egy intelligens 3D-és akciófilm lesz, amelynek természetesen van érzékeny szerelmi vonulata, és mosolygós vége is. Tekintve, hogy az életnél nincsen szórakoztatóbb és deviánsabb dolog, a mi filmünk egyszerűen csak ábrázol. Sem a „Zuhanórepülésben”, sem a most készülő filmben nincsenek olyan elemek, melyek nem igazak, viszont a film a dolgok vidámabb, csattanóbb részeit emeli ki inkább, nem a drámaiakat. Az a két-három film, amit eddig együtt csináltunk az Erikkel, mindegyik olyan volt, hogy aki megnézte, nem jött rá, hogy magyar. Lehet, hogy szégyen rám nézve, vagy a többiek vetnek meg majd a szakmában jogosan ezért a mondatért, de azt kell, hogy mondjam sajnos: erre voltunk a legbüszkébbek tulajdonképpen.

 

Miért nem kell büszkének lenni a magyar filmekre?

Ezt nem állítottam, de tény, hogy az elmúlt negyven év magyar filmtermése közül elenyésző százalék nézhető. Többségüket utáljuk, mert a saját lelkével onanizál a főszereplő másfélórán keresztül és nem értjük, hogy miért nem tetszik, pedig illene. Ezek miatt kerüljük direkt a filmfesztiválokat, ha nem is mindet. Ha belegondolunk, pont a filmfinanszírozási botrányok kapcsán derült ki, hogy olyan filmekre költöttek, amiket aztán négyen néztek meg, ők is csak kérésre. Hát igen! A mostani szituációban büszkeség, ha egy filmről nem derül ki, hogy magyar. A finanszírozási rendszer romokban, a Magyar Mozgókép Alapítvány vagyonát zárolták.

Nem titok, Erik barátom bevezetne itthon is egy olyan finanszírozási rendszert, amit külföldön már alkalmaznak. Tulajdonképpen a néző fizetné ki előre a popcornja helyett a filmet, ha meg akarja nézni. Ez egy működő dolog. Persze jobb lenne, ha újra felállna a finanszírozási rendszer, de most ez van. Várjuk, hogy mi lesz az új struktúra és hogyan fog működni. Remélhetőleg jobb lesz, mint a korábbi és több tehetség is lehetőséget kap megmutatkozni.  

 

Láng Judit

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr403101013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csillámpóni 2011.07.27. 16:31:04

Mondjuk én PÉNZT adtam a nyóckerért, egész pontosan valami száz forint körül volt pár éve a könyvudvarban a képregény-változat, és halmokban állt, szóval... gondolom nagy siker lehetett a maga idejében.
Úgy értem nagy anyagi siker. Ja, biztos.

Na mindegy. De az speciel nem jött le, hogy ne magyar volna. Csak az, hogy voltak itt nálam nagyobb hülyék, akik erre ennél a száz forintnál nagyobb összeget költöttek. Ami, a terméket átpergetve már maga is erős túlzás ár-érték viszonyban. Pedig jó rajzok.

csillámpóni 2011.07.27. 16:37:20

Persze úgy kell ezt érteni, hogy filmestül, képregényestül, grilluszdorkástul, promóstul nem ért száz forintot az élmény. Mondjuk megért úgy ötvenet.
Ebből három forint Dorka, négy a rajzok, negyvenhárom hogy valamit ócón vettem, de minek.
Szóval erre azért jól ráfizettem.

Sárga Király 2011.07.27. 16:53:34

Miért akarták lecsukni; hogyan esett ki a hetedikről és élte túl mégis; mit érzett az életében igazi "határhelyzetnek". Lényegi kérdések, amik kimaradtak az interjúból.

"the dragon" · http://kigondoltam.blog.hu/2013/08/26/elrendezett_hazassag 2011.07.27. 19:41:30

Csodálatos perspektívát vetít elénk az ifiúr! Legyünk mink a 10 millió narkós bármixer országa!

mizie 2011.07.27. 20:18:08

atyaisten a nyócker milyen szar volt. mintha vmi ovodásoknak írták volna a sztorit csak sokat káromkodtak benne.