fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Szocioregény III. Eladható érintésekre alapozott megélhetés.

2011.08.09. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat centrifuga szocioregény uhorski k andrás wikiwom

 
"Az iparági promóciónak kódszavai is: A levezetés azt jelenti, hogy a masszőz kész arra, hogy kérésre a végén még megfejelje valamivel a gyúrást; a relaxálás a duzzadó szexuális vágytól való aktív megszabadítást jelent; a potencianövelés a tespedt végtag gyakorlatozását jelenti. Sok férfi agya ugyanis, ha hosszabb ideig nincsenek nővel, nem fokozza, hanem éppenséggel mérsékeli a tesztoszteron szintjét. Ezzel a „takarékos” üzemmóddal a tiszteletre méltóan önmegtartóztató férfiak sajnos sok nehézséget okoznak maguknak. Újrakezdéskor ugyanis olykor napokig magatehetetlennek bizonyulhatnak..."
 

Uhorski K. András  harmadik esszé-sorozata a városi szexipar bugyrait, a masszázsszalonok világát tárja fel. A bemutatott szereplők immár önállóan, futtatók nélkül élnek és dolgoznak, de árnyékként a háttérben mindig ott settenkedik az ordas realitás, a szegénység rémképe, amit kemény elszánással és lelkierővel viselnek. ICA jószívvel ajánlja az író-kutató Bestiáriumát felelős magyar értelmiségnek, üzletasszonyoknak és szabadságharcosoknak.  Az esszék leleplezik az üzleti erőszak újgenerációs eszközeit, az olvasók felismerhetik személyes parazitáikat, és a végtelen közvagyon ragadozóit.

 Eladható érintésekre alapozott megélhetés

 

Ott van aztán az a szóhasználat, amit a szexmunkás lányok természet adta következetességgel alkalmaznak: ők most dolgoznak. Legtöbben ezt azzal is hansúlyozzák, hogy két mobiltelefont tartanak fenn, az egyiken a vendégek csörögnek, a másik pedig a jól elkerített magánélet kommunikációs eszköze. A foglalkoztatás mozzanata abszolút fontosságú itt. Ugyanis a munka minősége, foglalkoztatásuk körülményei és az önállóság foka dönti el, vajon a kényszerelemek, az esetleges erőszak és pszichológiai terrorizáltság, illetve a húskereskedelemmel való kapcsolat dominálnak-e, vagy pedig inkább a hagyományos szabad vállalkozás mintájával írható le ez a réteg. Ez egy lényegi mozzanat, amit nem lehet egyetlen ítéletbe sűríteni, mert – mint alább kiderül – még a legemancipáltabb réteg sem mindig mentes a fenti riasztó vonatkozások egyikétől-másikától. Ezért a Valgatha interjús tapasztalata szerint mindenképpen téves a prostituáltak érdekvédelmi szervezetének az az álláspontja, hogy ma már minden örömlány kvázi egyéni vállalkozóként éli életét, és csak a hatóságon múlik, hogy – a reglementációs modellre áttéréssel – mikor emeli őket a tisztes és adózó középosztályba. Ez az idillikus helyzet ugyanis legfeljebb az emancipáltabb rétegre lehet érvényes. A fő különbség a közönséges prostituált és e félvilági ranglétra legmagasabb fokain álló masszőz, szállodában dolgozó hosztesz, illetve escort-lány (régies megnevezéssel élve: hetérák) között az, hogy míg a kilóra vásárolható előbbieknek fogyóeszközként éppoly kevés egyediségük van, mint egy call-girlnek, addig az utóbbiak már marketinget is űznek (márkájukat építgetik), ennyiben pedig igyekeznek személyiségükben elfogadtatni magukat, és így kiszolgálni a férfiábrándokat. Sok tényezőből épülhet fel egy szexiparos egyedisége, de sohasem a szolgáltatás az egyedi. A masszázs tipizálható, standardizálható, a külsőségek így mindenekelőtt a helyszín már inkább egyediesíthetők. Jellemző például, hogy a szolgáltató maga keveri ki a krémjét-olaját, amellyel dolgozik. 

 

 
Szerte a harmadik világban, de még Romániában is, futnak – a prostitúcióval kapcsolatos – sikeres megelőzési programok. Célcsoport itt az erőszaknak és foglalkoztatási köntösbe öltöztetett nyers manipulációnak leginkább kitett, legelesettebb szexmunkás réteg. A szexturizmusnak igen kitett Thaiföldön prevención azt értik, hogy betanítással és bentlakással munkalehetőséget biztosítanak magas kockázatú gyermeklány-kohorszok számára. Elmennek tehát civilek egy faluba, és az ott ténfergő tinédzserek közül (kicsit ahhoz hasonló verbunkos eszközökkel, mint régen nálunk a katonának állni hajlandókat) kiválogatják a szállodaipar számára konyhára, takarításra szóba jöhetőket. A tanfolyam idejére lakást és alapképzést biztosítanak nekik, majd végzettekként továbbadják őket a vendéglátóiparnak. Mindezt a nonprofit szervezet számára a vendéglátóipar finanszírozza. Valgatha számára világos volt, hogy ez a tiszteletre méltó filantróp ügy éppúgy nőkereskedelmi tevékenységként működik, mint a megelőzni kívánt tevékenység, éppen csak az eszközök és a szponzorok mások, valamint persze a cél polgárinak tekinthető. Itt tart mindenesetre ma a prostitúció megelőzésével foglalkozó társadalomtudomány, amely kiegészítve az utólagos rehabilitáció megoldásainak felkínálásával azért hasznos szolgálatot tehet az érintettek közül azok számára, akik az előrejutás akarása ellenére sem juthatnak majd soha a feltörekvő mobilis rétegbe. 
 
Valgathát elgondolkoztatta, hogy az intézeti gyermekek sorsában van néhány döntő elágazás, amelyek kritikusak lehetnek a megelőzéssel foglalkozó szociális munkában. Ebben a kérdésben tanulságos figyelembe venni a svájci példát, ahol sokáig, egészen a 20. század első feléig bezárólag szokásban volt az érettebb árva gyerekek vagy az intézetből kinövőfélben lévők kihelyezése, gyakorlatilag inkább adásvétele. Ezek a Verdingkindek (lásd Glosszárium) leggyakrabban a mezőgazdaságba kerültek munkaerőnek, de más kimenet sem volt kizárható a korabeli Svájc német kantonjaiban. Akárcsak a manapság nyugati bordélyokba csábított kelet-európai lányok, a svájci mezőgazdaságban ezres nagyságrendben foglalkoztatott gyermekmunkaerő sem volt mentes a teljes kiszolgáltatottságból eredő testi-lelki abúzustól – a még életben lévő érintettek manapság egyik tanúságtételt teszik közzé a másik után. És egy másik szomorú példa a rettenetes életkezdésre a mai korból: a sikeresnek mondott kínai családtervezési program egyik hihetetlenül embertelen hátulütője, hogy az árvaházak tele vannak hamis árvákkal – olyan (nem elsőszülött) gyermekekkel, akiknek megvolna mind a két szülője, ám azok a szigorú rendelkezések nyomán megszabadultak tőlük.
 
Masszázstanfolyam 
 
A természetgyógyász masszőzök megkülönböztetik magukat a szakmájukat ellepett szexmunkásoktól a képzés és képzettség, sőt akár a végzettség papírjainak megszerzésével, sőt nem egyszer azok halmozásával. Erre adott esetben még költenek is, és elvégeznek számos tanfolyamot. E tanfolyamok külön tanulmány tárgyául szolgálhatnak, itt és most legyen elég annyi, hogy a várbeli Hilton bérlőjétől kezdve a kiöregedett masszőzből lakásszalont működtető vállalkozóig nincsen munkaadó, aki végzettség igazolását kérné a belépő masszőzöktől: mindenki egy próbamasszázst kér. A kutató közgazdász játszott ugyan a gondolattal, hogy maga is befizet egy betanító kurzusra, végül azonban elállt a gondolattól, mert úgy vélte, a dolog az „alumnusok” elbeszélésén keresztül is megérthető. Masszázstanfolyam ugyanis éppolyan sok van, mint masszázs és masszőz. A masszázsok differenciálódását pedig a marketing vastörvényei diktálják. Mindegyik iparos arra kényszerül, hogy megkülönböztesse magát. Innen a sok ledér elnevezés: svéd, thai, tao, komplett, mix, kundalini stb. Ráadásul egy korszerű masszázsműfajhoz egyre inkább termékek is tartoznak – fogyasztó, bőrfeszesítő, stb – amelyeket a tanfolyam résztvevői elöljárójuktól kedvezményes áron vásárolhatnak meg és adhatnak tovább a maguk hozzáadott értékeként. Legújabban pedig a termékek mellett orvos (akár például idegorvos is) gyakran társul a masszőrrel, az így létrejövő wellness-team már igen professzionális benyomást kelt és személyiségjegyekhez alkalmazkodni igyekvő manuálterápiát ígérhet. 
Vannak aztán az iparági promóciónak kódszavai is, csakúgy, mint a szintén félviláginak számító politikai szélsőségességnek. A levezetés azt jelenti, hogy a masszőz kész arra, hogy kérésre a végén még megfejelje valamivel a gyúrást; a relaxálás a duzzadó szexuális vágytól való aktív megszabadítást jelent; a potencianövelés a tespedt végtag gyakorlatozását jelenti.
 
Sok férfi agya ugyanis, ha hosszabb ideig nincsenek nővel, nem fokozza, hanem éppenséggel mérsékeli a testosteron szintjét. Ezzel a „takarékos” üzemmóddal a tiszteletre méltóan önmegtartóztató férfiak sajnos sok nehézséget okoznak maguknak. Újrakezdéskor ugyanis olykor napokig magatehetetlennek bizonyulhatnak, mint Goethe nevezetesen szeszélyes ípszéje. (Curzio Malaparte, az aktív fasizmustól a passzív maóizmusig eljutott olasz író ezt másként érezte: ő a férfiasság jelének láttatta azt, ha minél tovább megtartóztatja magát valaki – a Vatikán ennek ellenére indexre tette.) 
 
Goethe és a szeszélyes ipsze
 
Folytatva a kódszavakat, a szexmentesség általában a vagina kívülállását jelenti. Csak helyeselni lehet ezt a kódszavazó diszkréciót. Valgatha meggyőződött arról, hogy távolról sem csak a hatóságok elől (az erkölcsrendészet köszöni szépen él, és jól van) rejtegetik magukat és munkájuk esetlegesen sikamlós természetét, sokkal inkább arról van szó, hogy a hírverők is meg a munkásnők is ösztönösen követik azt a régi illemszabályt, hogy tabuk márpedig (akárcsak strigák) nincsenek eladdig, amíg rejtve tarthatók. A diszkréció pedig már gyakorlatias feladat, elsősorban a ház többi lakója előtt kell az ügyfélforgalmat eltitkolni, valamint a vendégek összetalálkozásának elejét venni, de ez a megelőző rendszabály ugyanúgy vonatkozhat egy ügyvédi irodára is.
 
Az önmaguk pozitív megkülönböztetésének másik terepe az, hogy a (szex)masszázs egy az úgynevezett segítő szakmák közül. És a lányok bizony sok ügyfélnek segíteni tudnak kisebb-nagyobb, ügyes-bajos testi dolgaikban. A diszkréciós rendszabályok ügyes kijátszásával Valgatha összefutott még virgonckedvű, de már járókeretes öregurakkal, alkalomadtán egy neves, idős íróval; vagy elhanyagolt cukorbetegségében megrokkant, altesti véredényei állapota miatt párkapcsolatra képtelen ismerősével is – ezek a maguk módján elerőtlenedett emberek, amíg csak fel tudnak mászni egy masszázságyra, olyasmit találnak e lányoknál, amit sehol másutt nem kaphatnak meg. A masszőrnők ezzel a kérhető pluszszolgáltatással körülbelül ugyanannyival keresnek többet, és kevés pluszvesződséggel ugyanannyit segítenek, mint azok az idősotthonokban dolgozó nővérek, akik borravalóért – minden körülményeskedés nélkül egy paraván mögé állva - megdagasztják és gépies mozdulatokkal kiverik az egykor nagy természetű, elesettségükben is vállalkozóbb kedvű kisöregek vazelinnal bekent, töppedt, félizgalmi állapotig ha előrejutó, lusta fütyijét. Az emberélet útjának elején és végén, meglehet, ugyanolyan a férfiszex…
 
Paraván mögött 
 
Ha a polgári lét küszöbeként elfogadjuk azt, hogy valakinek már nem okoz idegfeszültséget megbirkózni a közüzemi szolgáltatók számláival, az érintettek sajna nem ütik meg ezt a mércét. Havonta visszatérő módon köti le figyelmüket és háztartási szervezési energiájukat az, hogy a szükséges likviditás a postai sorban álláshoz rendelkezésre álljon (és nem azért, mert nem szívesen törnek fel egy-egy hosszabb lekötést). Átutalási betétszámláról persze szó sincs, e teremtések fejében gyakran összemosódik az APEH és a bankszámla fogalma.
 
Valgatha észrevette, hogy itt nem elsősorban anyagi kérdésről van szó. Nem az akadályozza meg őket bankkapcsolatok létesítésében, hogy ne tudnák kifizetni annak költségeit. Az önálló szabadpiaci lakásbérlésben sem a kaució nagysága az akadály sok szexmunkás masszőz számára, hanem inkább a kaució léte maga. Tehát az a pszichológiai teher, hogy évekre lekössenek két-három hónapnyi lakbért, amikor ők a létbizonytalansághoz szoktak hozzá és nem a hosszú távú egzisztenciális tervezéshez.  Amiképpen a bankszámla megléte mentálisan többnyire összeolvad az adóhatóság rettegett jelenlétével, úgy a háziúr jelensége is ilyen pszichológiai korlátok miatt mosódik egybe sokszor a bérbeadást intéző menedzserével! És ugye éppen a szexiparban ez neuralgikus pont, az emancipáció sarkalatos kérdését veti fel. 
 
Valgatha ehhez még annyit tett hozzá, hogy a közüzemi díjak korszerű számlázási szokásait – az éves elszámolás buktatóit illetve a késedelmi pótdíjak felszámolásának könyörtelenségeit - tényleg csak a legjobb idegzetű polgárok képesek szenvtelenül állni. Az automatizált díjelszámolási rendszerek ennyiben nem felhasználóbarát rendszerek: a közüzemi cégeknél, mint annyi más cégnél is, ahol az erőfölény sajnos mindmáig értelmezhető fogalom, nem az átutalás dátuma számít, hanem az érkeztetésé. Márpedig az érkeztetés az vállalati belügy, amely jól elmosódik a bank, az állami ünnepek és a cég saját belső nyilvántartási rendszerének hármasságában. Ilyenkor egykönnyen megesik, hogy az időben átutalt összegek is az érkezési oldalon a pótdíjköteles tartományba csúsznak. És ami még ennél is rosszabb, ha a polgár ilyenkor fogcsikorgatva befizeti a kiszámlázott pótdíjat, a következő hónapban újra pótdíjat számlázhatnak ki neki, mert egy végtelen regresszusban a pótdíj pótdíját is meg kell fizetni.  
 
Ennek az embertelen bánásmódnak egyetlen módon lehet elejét venni: ha a fogyasztó nem bajlódik csekkel, nem is vállalkozik banki átutalásra, ha belátja, hogy az sem tökéletes megoldás, ha értéknapos rendszeres átutalási megbízást ad, hanem a biztos megoldás egyes egyedül a beszedési megbízásban van. És éppen ez az a pont, ahol pszichológiailag is elválik a beérkezett polgár a feltörekvőtől, a másodgenerációs a parvenütől. A szexmunkások mindenesetre nincsenek abban a lelkiállapotban, hogy bárkinek is engedélyezzék a számlájukhoz való szabad hozzáférést.
 
Musetta ebben az összefüggésben előadta, hogy ő annyit áll sorban egy hónapban a postán, hogy gondolatai is támadtak e logisztikai nagyüzem működését illetően. Észrevette, hogy sehol nem nagyobb a kontraszt a kiszolgálás zordonsága és az ügyfelek megkönnyebbült öröme közt – miután nagy nehezen hozzájutottak levelükhöz –, mint a postán. A postaszervezet tehát, ahol a kézbesítetlen levelükért sorban álló ügyfelek a mindig kétesélyes kézhezvételkor sodró erejű örömöt éreznek, üzleti szempontból megállapíthatóan kihagy valamit, amivel sok-sok pénzt kereshetne. Az öröm ugyanis, mint egy szolgáltatás velejárója igen nagy, megcsapolásra alkalmas erőforrás – fejtegette a szintén örömszerzésben utazó lány, ezt a posta vakon kiaknázatlanul hagyja. 
 
Társadalmi vagy inkább szervezetfejlesztési-üzletpolitikai érzékenysége tanúságaképpen egy további földhivatali abszurddal is pertraktálta vendégét. Az állandó lakcím megváltozásának alkalmával a bejegyeztetési kérelem érkeztetése után a földhivatal négy éven át felszólításokat küldött a régi, elhagyott címére arról, hogy az új lakcímet nem elég bejelenteni, hanem hitelesített módon igazolni is kell. E felszólítások persze visszhangtalanul maradtak, senki nem küldte őket Musetta után. A földhivatal azután az ötödik évben leszállt a magas lóról, kibocsátott egy értesítést immár az új – egyelőre csak vélelmezhető – lakcímre, és erre a lány már intézkedhetett. 
 
Volt neki még egy emlékezetes reflexiója. Amikor Valgatha megjegyezte egyszer, hogy ifjúkorában ügyeleti szolgáltatot válalt egy gépteremben. A készenléti beosztása olyan volt, hogy csak ritkán kellett valóban akcióba lépni, többnyire elég volt, ha csak jelen van. A fürge eszű magánkéjnő észrevételezte, hogy a férfi bizony a testét bocsátotta áruba: leginkább az éjszakai ottlétét és ottlétének készenléti állapotát fizették meg akkor és kevésbé a mindenkori cselekvését. 
 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr273135153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.