431. § Délutáni látogatásaink alkalmával nem kell ügyelnünk arra, hogy ne lépjük a látogatásokra általában előirányzott idő tartalmát. Délelőtti, hivatalos látogatásaink viszont sohase tartsanak tovább negyed óránál.

432. § Ez a szabály különösen azt, aki a társasági érintkezésben még nem tett szert kellő jártasságra, súlyos probléma elé állítja. Az ilyen ember ugyan szeretne elbúcsúzni és távozni, mert már ő maga is kényelmetlenül érzi magát, de mégis ülve marad, mert sehogy sem tudja megtalálni a búcsúzáshoz illő szavakat és alkalmat. Szeretne felkerekedni, de nem tudja magát rászánni, a távozását addig-addig halogatja, amíg végül a vendéglátó segíti őt ki kínos helyzetéből, azzal, hogy távozásának útját óvatosan egyengeti. Vigyázz, hogy veled kapcsolatosan erre sohase kerülhessen a sor.

433. § Ha megérkezésed után azt vennéd észre, hogy a háziak készülnek valahová, néhány percnyi ott-tartózkodás után távozz.
434. § Ha valakit könyv mellett találsz, s a könyvét nem csukja be jöttödre: ne maradj soká, mert ez annak a jele, hogy szeretne tovább olvasni.
435. § Ha étkezés ideje közeleg és te az étkezésre nem vagy meghíva, akkor búcsúzz el idejében.
436. § Órára nézni sem a házigazdának, sem a vendégnek nem illik.
437. § Búcsúzáskor ugyanolyan sorrendben köszönjük a jelenlévőknek, mint érkezéskor.
438. § Az ajtóban még egyszer hajtsuk meg magunkat s arccal a társaság felé fordulva lépjünk ki a küszöbön.

439. § A ruha kérdése
A hölgyek elegáns ruhában induljanak látogatóba és kalapjukat, kabátjukat – ellentétben a férfiakkal! – nem vetik le az előszobában. Csak egy esetben vetik le: ha az idő esős, nedves, az utca pedig csatakos, sáros. Ebben az estben felsőkabátjukat, sárcipőjüket, vagy hócipőjüket ők is az előszobában hagyják.
440. § Általában jól jegyezd meg, hogy ha nyájas viszonyban akarsz maradni a háziasszonyokkal, cipődet, mielőtt a szobába lépnél, gonddal kell megtörülnöd. Tíz bók és ugyanannyi elmésség sem elegendő, hogy elfeledtesse azt a sárnyomot, amellyel a szőnyeget megtisztelted.
441. § A férfi látogatáskor zsakettet, csíkos nadrágot, sötét önkötő nyakkendőt, nem nagyon világos bőrkesztyűt és cilindert, vagy legalább is fekete keménykalapot visel.

442. § Régen a cilindert nem tette le a látogatás egész tartama alatt, vagy: maga mellé, széke mellé tette le a szőnyegre. Ez a szokás kiment a divatból. a cilindert a felöltőnkkel és esernyőnkkel együtt az előszobában hagyjuk.
443. § Délutáni látogatásra sötét zakóban megyünk. 
444. § Csöngetés vagy kopogtatás nélkül még abban az esetben se lépj be idegen lakásba, ha az ajtót véletlenül nyitva találnád.
445. § Ha szolgáló nyit ajtót, kérdezd meg tőle: itthon vannak e a háziak és fogadnak-e?
446. § Ismerős helyen szóval is bejelentheted magadat. Ahol azonban még nem ismernek: add át névjegyedet.
447. § Aki látogatóba megy, vigyen magával névjegyet.
448. § Névjegyet az ember csak akkor ad, ha az ajtót szolgáló nyitja ki. Ha családtag nyit ajtót, ne nyomd kezébe névjegyedet, hanem mutatkozz be rendesen.

Folytatjuk.

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •