fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Móricz Zsigmond: Az asszony beleszól - 23.

2011.12.12. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: móricz centrifuga az asszony beleszól

Előző rész , Móriczról

23.

Azt hitték, zsúfolt házba mennek be a tolongás után. De bizony nem volt telt ház. Sőt. A páholysorok majdnem üresek voltak, csak a földszinti páholyok voltak tele. Az erkélyen csak elöl voltak néhány páholyban, s a földszinten is üres sorok tátongtak.

- Hetvenegyedik előadás - mondta Imre Mariska néninek. Már a vasfüggöny fenn volt, csak éppen be tudtak ülni, a nagy bordó függöny is szétlebbent.

Hatalmas és impozáns könyvtárszobát ábrázolt a színpad. Négy óriási rózsaszínű korinthusi oszlop tartotta a hátteret. Ilonka hihetetlen ellenségesen nézte a pazar miliőt. Úgy ült a helyén, mint egy jégcsap. Imre nem tudott hozzásimulni, mert megfázott tőle. De nem törődött vele, csak nevetett magában. A közönség az első mondatoknál elég nyugtalanul ült. Ilonka is.

Folyton mozgott. Nem könnyen tudott beleilleszkedni ebbe az életbe. Annyira nem hasonlított az övéhez, hogy bántotta. Mit akarnak ezek - feszengett magában, és sértette, hogy olyan helyre vitték el, ahol ügyvéd és orvos tárgyalják meg a háziak dolgát. Úgy jönnek-mennek itt, a nagy terem hátsó sarkából, mint a patkányok bújnak elő, és nem szégyellik emberi érzéssel, hogy ők annyira másodrendűek. Az asztalról lehullott morzsákon csámcsognak. Előre látta, hogy el fognak tűnni, ha a ház tulajdonosa megjelenik.

A vő jött be, a feleségével s még egy vő, vagy fia a háziúrnak, akit még nem is látott s már sajnált. Rettenetes, hogy a szülő nem is látja az utódai sorsát.

Utódai… - Eszébe villant, hogy az az idős nő úgy mondta, hogy “az utódok kedvéért”. Ő is innen vette a szót… Ebben a körben nem gyermekei vannak az embernek, hanem utódai…

Neki nincsenek utódai… nem lesznek… Ez az ötlet lesújtotta.

Kimondhatatlan vágy volt benne gyermek után. S nem lehet… Hát nem szörnyű, hogy bele kellett tanulnia, hogy ne legyenek utódai… A bogár oda rakja petéjét, ahol az ivadékoknak jó táplálékuk lesz… S ha nem lel ilyen helyet? Már ő is olyan bogár, aki előbb megkeresi, hogy az utódoknak lesz-e ennivalójuk, s csak akkor…

Az a ferde vállú nő ellenszenves; ez a kedvenc lány.... Úgy van beállítva, hogy ellenszenves legyen, s benne fájdalmas közösségérzés támadt vele szemben. Máris sajnálta, hogy nyomorék, sajnálta, hogy ő lesz az, akit utálni kell ma este…

Milyen kellemetlen a rokonszenvesnek mutatott fiú, ez a tacskó, aki új autót akar a régi helyett… Szemtelen kölyök: ezt fogják megint feldicsérni és kimenteni…

Mindenkivel szemben, aki a színen megjelent, nem az értelme, hanem az érzelme nyilatkozott meg.

Belép az öregúr.

Meg volt lepve: nagyon öreg… Sokkal energikusabbat és fiatalosabbat várt... Ez a hős?... Szóval a darab problémája az egészen öreg, második gyermekkorát élő férfi?…

A polgármester, aki üdvözli, nem komoly ember. Ez nem polgármester, hanem valami kis hivatalnok…

Elfordította a szemét a színpadról és a színházat nézte. Az ott odafenn a mesterkélt megtévesztésnek tűnt fel előtte, úgyhogy meg akart pihenni a valósággal. De alig nézte a színházat, a roppant aranycirádákat, a tompa fényt, ami betöltötte az épületet, már beteg lett. Milyen hazugság ez ma. Ki van, akit megillet ez a fényűzés?… Ingyenjeggyel ül itt… Ah… Ebből tartják fenn ezt a dús és tékozló dísztermet…

Újra a színpadra nézett, s feltűnt neki a szemközti kandalló felett a nagy arckép…

Nem figyelt arra, amit beszéltek, nem akart figyelni, nem akarta, hogy gondolataiban megzavarja a költő, aki bizonyosan hamis tanokat hirdet… Az arcképet nézte erősen, s abból akarta kitalálni, mi történik itt.

Imre hozzáhajolt s valamit súgott.

Nem értette.

- Tegye ezt el, szívem - mondta Imre újra, s egy rakás kemény tapintású papírt nyomott a kezébe.

- Mi ez?

Imre egész a füléhez hajolt, meg is érintette, s azt súgta:

- Ezerkétszáz pengő.

Első érzése az volt, hogy nem jól hall.

Megmarkolta a pénzt, s kellett hinnie. Pénz volt. Kemény százpengős papírok. Egy egész marok.

Majdnem elejtette, mert megijedt tőle, s az ujjai el akarták dobni.

- Mi ez?

- Tegye csak el a táskájába.

De nem tette el, csak tartotta az ujjai közt, s nézte a színpadot. Valami vastag fiatal lány volt ott a vastag kis anyjával, és valami vastag és ostoba dolgot beszéltek… Lassan rájött, hogy ez az öregúr szerelme…

- Kié ez? - kérdezte halkan Imrét.

- A magáé, csak tegye el.

Kinyitotta a divat szerint meglehetősen széles kistáskáját és belegyömöszölte a pénzt… Belefért… Több is belefért volna… De ahogy beletette a két pengője mellé, egyszerre elkezdett szédülni, mintha lopott pénz került volna hozzá.

- Betört?

- Igen.

- Hova?

- Jó helyre - nevetett Imre.

- Van?

- Jó hely?… Van.

- Gratulálok.

- Köszönöm.

Imre megszorította a karját.

Ő elvonta magát.

- Vigyázzon.

Imre nevetett.

- Pszt.

Ilonka mellett Mariska néni ült. Odanézett.

- Semmi - mondta neki.

Kis idő múlva azt kérdezte Imrétől:

- Ez holnap is a magáé?

- Igen.

- Holnapután is?

- Igen.

- Mikor fogják becsukni érte?

Imre fuldokolva kacagott.

A hátuk megett két sorral, mert két sor üres szék volt, valaki megszólalt:

- Ez mégis hallatlan.

Imre lehajtotta a fejét, úgy nevetett.

Ilonka elkezdett a darabra figyelni.

A színpadon az öregúr nagyon tragikus nyugalommal olyan dolgokat leplezett le saját magáról, amit ő már régen tudott.

Csak nézte, ahogy az arckép elé áll, s azt mondja, hogy: “Te, ha látnál engem, megbocsáta­nál…”

És most valami különös dolog történt Ilonkával: rájött, hogy az arckép nagyon hasonlít őhozzá.

Ettől megijedt.

Az arcképen a nő hosszú ruhában ült, uszályszerű hosszú ruhában, amilyenek az édesanyja leánykori képein vannak. Piros rózsa van az ölében, könnyedén és lankadt ujjakkal tartja a rózsát. Bal keze olyan fáradtan hull le a szék támláján… Az arca kicsiny barna arc, nagy hajkoronával, ez ő… De különös a nézése, ahogy a távolba néz, mintha nem látna meg semmit, ami előtte van, a végtelenbe néz… Ez ő…

De ha ez ő, akkor a férfi, az öregúr, az meg Imre.

Nézte a színészt… Szőke lehetett fiatal korában ez a férfi, szép férfias szőke ember… Imre még nagyon is fiatal, s a férfiasság helyett inkább valami hajlékony, jaguárszerű vidámság és erő van benne, de majd megöregszik… Imre igen, ő nem fog megöregedni. Nem, őneki az nem adatott, hogy szép öregasszony legyen belőle… Ő fiatalon fog elmenni, mert semmi keresnivalója nincs itt…

A szemét elborították a könnyek, s párásan látta a szivárványos színpadot.

Imre ez, igen, Imre… Az ő ízlése, ha telne neki… s fog telni: ilyen rózsaszínű márvány­oszlopokat fog állíttatni a dolgozószobájába, ahol sose fog dolgozni… Aki dolgozik, annak nincsen ideje rá, hogy díszítse a szobáját. De ez már most is azzal kezdte, hogyha kicsike is a lakás, egész látványossággá szerelte fel azokkal a modern bútorokkal…

Nem tudott gondolkodni, olyan tehetetlen fáradtság vett erőt rajta. De hisz ez lánykori képe ennek a nőnek: ez már lánykorában ilyen fáradt volt?…

Valahogy egyszer csak vége lett a felvonásnak. A közönség egy kicsit tapsolt.

- Jöjjön csak, szívem - mondta Imre, s Mariska néni éppen odanézett:

- Menjetek csak, menjetek, kedveseim - intett nagyon kedvesen, és úgy pillantott feléjük, mint aki mindenbe be van avatva.

- Nézd, mama, ott vannak Veér Kemecheyék - mondta Valika, és a földszinti egyes páholyba nézett a gukkerével. 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr223433344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.