fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Móricz Zsigmond: Az asszony beleszól - 25.

2011.12.19. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: móricz centrifuga az asszony beleszól

Előző rész Móriczról

25.

A felvonásból nem sokat láttak, mert mind a ketten saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Ilonka egy pillanatban azt mondta: - Tudja, hogy megtöltöttük a színházat?… Nem tudom kiszámítani, hogy hányan is jöttek el miattunk… legalább húszan, velünk huszonnégyen. 

- Hogy-hogy?

Ilonka magában számította: Véghelyék öten, Schultheiszék is öten. Flemmingék, úgy látta, négyen vannak együtt, de úgy tűnt fel neki, hogy még a nézőtéren néhányan, s legalább két páholy hozzájuk tartozik. Azután azon gondolkodott, hogy elindult az Imre karrierje, s ez nagyon elszomorította. Már ezután még jobban kisiklik a keze közül, érezte… Négyszáz­pengős fizetés… Ebből már egészen másképp lehet élni, mint százhatvannyolcból...

De az is eszébe jutott, hogy az ura szülei s testvérei meg fogják rohanni a követelésükkel… Ha nekik ilyen jól megy, akkor többet kell nekik adni… Hajaj, nagyon hamar ki fog sülni, hogy a négyszáz pengő sem több, mint a százhatvannyolc volt. Azért szigorúan elhatározta, hogy Véghelynétől átveszi a kézimunkaüzletet s dolgozni fog…

A színpadon egy szegény asszony életét lehetett most látni, aki valami kertész felesége, s a lánya óvónő… Milyen szomorú a szegény ember élete… Mennyi félelem, gyanú és ellensé­geskedés veszi őket körül… Nem élhetnek úgy, ahogy ők szeretnék, úgy kell élniök, hogy a hencegő intézők és az áskálódó urak meg legyenek velük elégedve… Nem szabad, hogy saját céljaik, akaratuk legyen. Hálóban vannak, mint a légy, aki beleakadt a pók fonalaiba, s nem tud kiszabadulni, míg ki nem szívják a vérét a gazdagok… 

Mire a felvonásnak vége lett, hiába engedte most magát oda a férje szerelmes ölelésének és tapintásainak, oly szomorú lett, hogy sírni tudott volna a saját életének nagy reménytelensége miatt.

Most sem tapsoltak sokat, pedig az előadás nagyon szép volt, de úgy látszik; lehangolónak érezte a közönség is a költő reális igazságait.

Most nem állottak fel. Ilonka ott akart maradni Mariska nénivel, hogy kárpótolja az előbbi szünetért, s Imrét lelkesítette arra, hogy kedves legyen hozzájuk.

De egy úr állott meg a széksorok végén, s Imrének intett.

Imre kiment hozzá.

- Kérem, kedves Vigh úr - monda az idegen, mintha régi ismerősök volnának -, egy pillanatra.

Imre elment vele távolabb.

- Lovag Sachsmiller szeretne magával találkozni. Nem tenné meg azt a szívességet, hogy bejön hozzá a páholyába?

- Kérem - mondta könnyelműen Imre.

Mindjárt intett a feleségének, s csak annyit mondott neki:

- Fiam, nagyon érdekes, Sachsmiller küldött hozzám, s arra kér, menjek a páholyába.

- Vigyázzon, Imre - mondta Ilonka.

- Naná, majd nem vigyázok - nevetett fel csiklandósan Imre, s elment.

Mikor a páholyba benyitottak, a lovag hátrafordult s hogy Imrét meglátta, nagyon barátsá­gosan nyújtott neki kezet.

- Á, a sárga táskás író - mondta nevetve.

Imre kicsit elpirult. Ha szegény ember a nagyon gazdaggal összekerül, mindig zavarba jön, s úgy érzi, hogy leereszkedik hozzá a nagyság.

- Tessék parancsolni.

- Parancsoljon helyet - mondta a lovag, s fesztelenül hátat adott a nézőtérnek, s Imrét hellyel kínálta meg.

Imre is leült, a másik úr is, akiben most felismerte a kávéház bárjában látott urat; csak azt nem tudta, melyik a kettő közül, Dvida vagy Gonda. Ez az úr úgy ült, hogy egészen sötétben maradjon, a háttérben, de Imre ezzel nem sokat törődött, s látta, hogy a felesége máris látja őt. Erre még bátrabb lett s valósággal játszani kezdett az asszonyának, mintha színész volna s a színpadon ágálna.

- Egymás mellett ültünk a New Yorkban az este - mondta nevetve Sachsmiller tömör bajusza alatt, s a szeme vidáman nézte a kipirult fiatalembert… - Nagyon érdekes.

- Mért, képviselő úr?

Örült neki, hogy nem méltóságosnak mondta, s ez egy kicsit tovább erősítette az önbizalmát.

- Érdekes, hogy egy az ízlésünk. Éjjel a bárban, másnap este a Hauptmannál…

- Véletlen, képviselő úr…

- Hát tudja, hogy megvettem a Pesti Életet?

Imre ezt igazán nem tudta, bár a felesége híre után az lett volna természetes, ha erre gondol - de vakmerően azt felelte rá:

- Természetesen.

- Honnan tudja? - kérdezte Sachsmiller, mintha kicsi gúnyosan.

- Ilyen nagy dolgot ne tudjon egy újságíró, a lap munkatársa? Elképzelheti képviselő úr, hogy már egész Budapest csak erről beszél.

- Igazán?

- Ilyen váratlan és nagy fordulat nem kis dolog. És ezt csak egy nagyszabású ember tudja megcsinálni.

Lovag Sachsmiller hallgatott.

- Ajánlatot akarok tenni magának.

- Tessék? - mondta igazán kíváncsian Imre.

- Vissza akarom nyerni a lapnak ezt a kiváló munkaerőt.

Imre hallgatott s nem intett sem igent, sem nemet.

- Régen figyelem a maga működését és… nagyon sajnálom, hogy ezek a marhák… mielőtt még beleszólásom lett volna… felmondtak a redakció egyetlen hasznavehető tagjának… - kedveskedve mosolygott.

Imre csak nézett rá tovább mozdulatlanul, résen volt, mint a vizsla, mikor vadat áll.

- Ötszáz pengője volt?

Imre hallgatott. Átvillant a fején, hogy Sachsmiller fizette az ő végkielégítését, amiből azok elloptak kétezeregyszáz pengőt… Honnan tudná másképp az ő fizetését ilyen hamisan?

- Hát én… felajánlok magának… hétszázötven pengőt… - mondta a lovag vontatva.

Imre még mindig nem hajlott meg, nem reagált. A lovag elfordította a szemét.

- Arról is szó lehet - mondta mormogva, mert úgy látta, ez a fickó nem könnyen hajlik be -, hogy maga veszi át az elbocsátott segédszerkesztő helyét… s akkor természetesen többet… Nem tudom, annak mennyi volt a fizetése…

Imre tudta, hogy annak négyszázharminc pengője volt s ez abban az időben, mármint tegnap, a legnagyobb fizetés volt a lapnál.

- Nyolc-kilencszáz pengőről szó lehet - mondta a lovag.

Imre azért mondta:

- Majd megbeszélem a feleségemmel, képviselő úr.

Borzasztóan örült ennek az ötletének.

A lovag hallgatott.

- Tetszik magának az a kis német nő - mondta -, aki az este a bárban énekelgetett?

Imre elnevette magát. Visszaemlékezett rá, hogy a lovag milyen farkasétvággyal nézte a távéneklő osztrák csodát.

- Nagyon helyes.

- Jó szuflája van - mondta a lovag.

- Igen.

Újra csönd lett. Nem volt mit beszélniök.

A lovag végigsimította nagy vastag, szőrös és szeplős kezét az arcán.

- Mindenesetre holnapra meg kell írnia egy új cikket a sárga táskáról… Nagyon jó volt a cikk… Folytatni kell… Az ilyesmit szereti a közönség…

És te… - gondolta magában Imre.

De hangosan azt mondta:

- Igen, azt hiszem, ez jó kis regénytéma… Egy képviselőt rajtakapni, ahogy…

- Nos? nos? - mondta a lovag.

- Ahogy kérem pásztorórákra jár…

- Jehhehhe, jehhehhe - nevetett a lovag. - No csak folytassa.

- Nálam a sárga táska azt jelentette - mondta Imre óvatosan -, hogy a kikapós úr, hogy a házmester s más illetéktelen ember gyanút ne fogjon, azért megy mindig táskával a nőhöz, hogy azt higgyék róla, hogy valami ügynök…

- Jehehehe - nevetett még jobban a lovag -, kitűnő.

- Mert ha, teszem fel, autóval megy, akkor mindjárt megindul a pletyka, ki lehet ez?… De egy táskás szerény úr, az nem szúr szemet… Én úgy képzelem, hogy ez a közéleti ember, akit ott beállítottam, a feleségétől fél…

- Remek fickó - intett a háttérben ülő úr felé a lovag. - És? És?

- Most a cikksorozatban lassan le lehet leplezni, hogy valami szeget üt a házmester fejében… Az úgyis olyan, mint egy sötét börtönőr…

- Kicsoda.

- Minden házmester.

A lovag hallgatott.

- Mondja, amit maga itt mesél, az nagyon finom… Látott maga egy ilyen esetet?

- Nem, kérem, ez csak fantázia.

- Fene fantáziája van magának.

- Kérem, azért vagyok újságíró.

- Az újságírónak nem fantázia kell, hanem megfigyelőképesség… Az a házmester, az nagyon elárulta magát, hogy az olyan börtönőr...

- Én abból indultam ki, képviselő úr, hogy egy ilyen esetet csak egy ilyen börtönőr típusú házmester tud felkavarni.

- Hát mit mondott a házmester?

- Még csak ezután fog beszélni…

- Hol van az a ház? Melyik úton?

- Én kérem a Terézvárosban tudnám elképzelni.

- A cikk az Üllői utat jelezte.

- Üllői utat?… Ki van zárva.

- Ott vannak a klinikák.

Imre nevetett.

- Ja?… Tetszik ismerni azt a találós kérdést, hogy: “két hosszú vékony lába van, hosszú piros csőre, kígyót-békát eszik és ugat...” Azt mondja rá a Kohn: “ha azt nem mondtad volna, hogy ugat, akkor azt mondanám, hogy gólya. De mért ugat?” “Hát hogy nehezebb legyen kitalálni.”

- Szóval, mégiscsak gólya, tehát mégiscsak Üllői út.

- Nem kérem, Terézváros… Tipikusan Terézváros… csak azért van ott a klinika említve, hogy nehezebb legyen kitalálni, és a terézvárosi polgártársak ne vegyék magukra… Ezt mi úgy szoktuk csinálni, mert vigyázni kell, hogy a bírósággal bajunk ne legyen… A Pesti Életnek nagy praxisa van ebben…

A lovag mereven nézett rá. Akkor rátette a kezét a fiatalember térdére.

- Szóval, maga a Pesti Élet új segédszerkesztője…

- Kérem szépen borzasztóan meg vagyok tisztelve a képviselő úr ajánlatától. De míg a feleségemmel nem beszéltem, addig nincs módomban végleges választ adni.

- Az a felesége? az a rendkívül csinos kis barna asszonyka? aki hasonlít az első felvonásbeli arcképhez a színpadon?…

- Ezt nem vettem észre, hogy hasonlít… De talán a képviselő úr esetleg összetéveszti a másik szomszédnőmmel, aki nagyon előkelő és nagyon fess lány, a feleségem unokanővére, az anyja is itt van, a mi vendégeink, háztulajdonosnő…

- Nem, nem az csakugyan fejedelmi szép lány, azt is megfigyeltem… Hát kérem, adja át tiszteletteljes kézcsókomat s mondja meg a nagyságos asszonynak, a kedves feleségének, hogy azonfelül, hogy segédszerkesztőnek hajlandó vagyok akceptálni a Pesti Életnél, kilencszáz pengős havi fizetéssel, egyúttal személyi titkáromnak is szeretném megnyerni, s akkor annyit keres, amennyit akar.

- Képviselő úr kitüntet.

A közönség kezdett befelé tódulni, s a vas lassan emelkedni kezdett.

- Hát csak ezt akartam közölni magával - mondta a képviselő ingerülten.

Imre felállott.

- Nagyon hálás vagyok a képviselő úr bizalmáért, s ha a feleségem…

- Lári-fári - mondta Sachsmiller -, csapjon fel.

- Ha meg tetszik engedni, majd a jövő szünetben.

- No, isten áldja. Figyelmeztetem azonban, hogyha nemet mond, el lehet készülve a legtelje­sebb neheztelésemre.

- Ne tessék megijeszteni - mondta Imre nevetve -, én most olyan kritikus helyzetben vagyok. A feleségem a zsarnokom. Ha nem közlök vele mindent, amilyen makacs, képes elválni tőlem.

- Olyan kényes a kisvárosi erkölcs a családokban?… Mi a kedves felesége édesapja? Városi iktató?

- Nem iktató, de úgy látom, képviselő úr jól van informálva. - Én ma lapszerkesztő lettem, és egy szerkesztőnek tudni kell az embereiről valamit… Én nem élhetek a fantáziából, mint némely újságíró…

- Alázatos szolgája, képviselő ár - hajlott meg Imre.

Kezet akart nyújtani, de várta, míg a lovag adja oda a mancsát. Ez nagy fanyarul meg is tette, s azzal rögtön hátat fordított neki és kinézett a nézőtérre.

Imre, mondhatom, fogvacogva ment le.

Az ajánlatot el nem fogadhatta, már le volt szerződve és nem is látta, jó lenne-e a lovag manipulációival közelebbi viszonyba kerülni bármilyen fizetésért is… De az biztos, hogy olyan ellenséget szerzett, akinek nagyon hamar ki kell törni a nyakát, különben nagy kellemetlen­ségeket okoz még neki.

Lement mindenesetre a nézőtérre, s leült a felesége mellé. De nem szólt semmit.

- Mit akart? - kérdezte Ilonka.

- A, majd elmondom.

Az előadás kezdődött, s ő mutatni akarta a lovagnak, aki bizonyára erősen figyelte, hogy nem is beszél a dologról a feleségének. A felvonás közepe táján feltűnt neki - megint a könyvtár­szobában játszott a darab, ahol nagy asztalt terítettek, összejött az egész család -, feltűnt neki, hogy a kép csakugyan hasonlít a feleségéhez.

Hirtelen odahajolt Ilonkához:

- Azt mondja, hogy felismert az arcképről.

- Milyen arcképről?

- Az ott, a színpadon.

Ilonka megrettent. Ki lehet ez az ember, hogy az ő legtitkosabb gondolatát kitalálta.

- Mit akar? - kérdezte hevesen.

- Szerződtetni akar, visszaszerződtetni a Pesti Élethez. Megvette.

Ilonka csaknem felsikoltott.

- Csak nem mondott igent?

- Á.

- Ez egy sátán, ez egy sátán - suttogta Ilonka. - Ne tegye szívem, jaj ne tegye.

- Nem is.

Ilonka gyűlölettel nézett a lovag páholya felé, aki a következő percben felállott s elment.

Üresen maradt a páholya, mikor a színpadon a legérdekesebb rész következett.

Ilonka iszonyodva és rémülettel nézte, mikor Csortos az asztalt felborítja, és botjával az arcképet kettéhasítja s letépi.


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr143433349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.