Sara Lidman (1923-2004)
Sara Lidman svéd írónő, 1923-ban született, tehát a mai feministák nagyanyja. Hasonló súlya van az életművének, mint hazai nőirodalmunkban mondjuk Polcz Alaine könyveinek. Közel húsz könyvet írt, magyarul kettő olvasható közülük.
Sara Lidman Én és a fiam című könyvét 1960-tól írta, talán jobban értenénk a mű jelentőségét, ha Apud, fiam néven olvashatnánk, és tisztában lennénk azzal, hogy a fáradt patriarchális férfi-mintát írja felül kollektív irodalmi tudatunkban.
Sara Lidman a svéd gyarmatosítóról ír, egy férfiról, aki Dél-Afrikában próbál szerencsét a pénzkeresésben, a családalapításban és a gyereknevelésben.
Sara Lidman könyve 1970-ban jelent meg magyarul a Kossuth Könyvkiadónál, Lontay László fordításában. A kiadó akkor éppen állami tulajdonú kiadója volt szocialista hazánknak, és szívesen fogadta a svéd írónő könyvét, amely együttérző a fekete nőkkel, kritikus a kapitalizmussal, a gyarmatosítással és a férfiakkal szemben.
Sara Lidman olyan hatékonyan mutatja be hazája fiainak a „gyarmatosítás” skizofrén poklát, mentális kártékonyságát, hogy talán el is vette a kedvüket tőle. A svéd gyarmatosítás már régóta mintaszerű és barátságos: az ikeáról szól, olcsó lakberendezési tömegáruval civilizálja elmaradottabb partnereit, és áruházainak tegeződő, segítőkész és tápláló működésével.
1961-ben jelent meg Sara Lidman könyve hazájában, a könyv a boltok polcain volt már, amikor a szerző úgy érezte, hogy újra kell írnia a szöveget, bővíteni és pontosítani sok helyen, bármilyen szokatlan ez egy már kiadott mű esetében. Így készült a könyv második javított bővített kiadása a szerző előszavával, ahol mindezt elmagyarázza az olvasónak.
Ismerős helyzet: a könyv túl rövid, túl szokatlan a nézőpontja, túlságosan extrém következtetésekhez vezet, túl női, túl kemény és túlságosan igaza van.
A könyv természetesen wilágértelmezés, és bizony, nem lehetett könnyű az író nőnek ennyire tisztán látni, amikor körülötte mindenki másképp nézett.
Sara Lidman erejét és igazságosságát mutatja a mű átdolgozása, ahogy a bizonytalanságát is a járatlan úton. Ahol azóta annyian követjük.
A Centrifuga folytatásokban közli Sara Lidman regényét hetente hétfőn és kedden.
A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.
Részletek az Előszóból
"Az „Én és a fiam"-at 1961 tavaszán írtam, olyan tempóban, ahogy a harag tör ki az emberből. Bizonyosra vettem, hogy nyárra teljesen elkészült a kézirat, s ezért be is nyújtottam a kiadóhoz. De a regény csak ősszel kezdett igazán élni bennem. Epizódok, hangulatok, mellékfigurák bukkantak fel előttem, a regény építményébe kívánkozó apró részletek egész tömkelege. Ezek az új "faktumok" megduzzasztották a regényt, sok vázlatot készítettem, amelyeket el kellett vetnem — hiszen a könyv már a boltokban volt! Az elbeszélés megkövetelte, hogy tovább dolgozzam rajta, még akkor is, ha új formájában nem lenne olvasója."
"Csalódást okozott számomra, hogy néhány olvasóm „Dél-Afrika faji problémáiról szóló regényként" értelmezte a könyvet. Faji problémákra mindig az apartheid szószólói hivatkoznak — az afrikaiak gondjai konkrétabbak. Ha már kieszeltek egy módszert, amellyel a szó igazi értelmében meglopnak egy népességcsoportot — az európaiak ellopják az afrikaiak munkaerejét —, akkor természetesen finomabban hangzik, ha ezt faji problémának nevezik, nem pedig lopásnak.." Sara Lidman
Folytatjuk.
Forrás:
Sara Lidman 1923-2004.
http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.