fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

EURÓPA VÁLSÁGA FEKETE-AFRIKAI SZEMMEL

2012.06.30. 07:00 | icentrifuga | 19 komment

Címkék: afrika centrifuga lángh júlia

szerző: Lángh Júlia

Bevezetésként tanulságos röviden megnézni, hogyan látják Afrikában azt, ahogyan a külvilág látja őket. Afrika nagy, 54 országa van és milliónyi baja, elmaradottság, éhínség, háborúk – ezt látjuk mi innen, Európából. „Az 5 legnagyobb hazugság Afrikáról” című, a slateafrique.com pánafrikai hír- és elemző portálon március 27-én megjelent cikkében Chawki Amari elsőként azt a sablont említi a téves megrögzöttségek közül, hogy Afrikában állandóan háborúznak. 2011. februári adatok szerint, írja, a világ aktuális 68 konfliktusából 27 zajlik Afrikában, míg Ázsiában 36. A bizonytalannak nevezett békétől a heves összecsapásokig vezető skálán is jobb helyezése van az afrikai konfliktusoknak. A cikk megemlíti még, majd számadatokkal és tényekkel sorra cáfolja a következő előítéleteket: az afrikai migránsok elárasztják Európát; Afrika túlnépesedett; Afrikát a kitartó alulfejlettség emészti; az afrikai bevándorlók sokba kerülnek a francia államnak. A cáfolatok meggyőzően hangzanak, valóban közhelyeket gondolunk Afrikáról, talán mert messze van, és mert mérsékelten érdekel minket, európaiakat.

Mi sem nagyon érdekeljük Afrikát. Végigböngésztem a hálón föllelhető, egyébként impozáns mennyiségű, francia nyelvű afrikai hírportált, vajon mit írnak a görög válságról. Semmit, nem hír. Görögország neve csak a foci kapcsán kerül elő, vagy olyankor, ha például egy új görög nagykövet megy bemutatkozó látogatásra valamelyik államfőhöz. A lapok jelentős részénél nem is volt olyan rovatcím, hogy Világ, Külföld, Nemzetközi hírek, vagy hasonló. Pedig tele voltak határaikon kívüli témákkal, de jobbára a földrészen maradva, Afrikán belül. Hálásan néztem a képernyőmre, amikor a címoldalon itt-ott felkínálták a keresés lehetőségét. Európa, kértem, és a válaszként kapott listán sok más oda nem illő között valóban akadt néhány európai téma, ámbár többségükben bulvárhírek, az angol királynőről vagy egy nőorvos botrányáról Németországban, és hasonlók. Egyébként tele komoly hírekkel, mondom, 54 ország, nagy földrész, van hír elég, kitekintés Afrikán túl, leginkább a Közel-Keletre.

Minket most az érdekel, mit látnak belőlünk, európaiakból az afrikai földrészről nézve. Nem látszunk nagyon fontosnak. Hír tehát alig, de néhány figyelemreméltó elemzés igen, az európai válság témakörében.

Időrendben idézem, visszafelé. A TamTamGuinée (Guinea) egyik június eleji számában olvashatjuk az Európai Unió közleményét a humanitárius segítség európai támogatottságáról. Az Eurobarométer közvéleménykutatása szerint a válság ellenére megnőtt az európaiak készsége a támogatásra. A megkérdezettek 88 százaléka fontosnak tartja, hogy az EU továbbra is finanszírozza a humanitárius segélyeket, ez 9 százalékos emelkedést jelent 2010-hez képest. Közel ugyanennyien, 84 százaléknyian gondolják, hogy a támogatást fönn kell tartani az aktuális gazdasági válság és a közpénzekre nehezedő nyomás ellenére is.

A congopage.com (Kongó-Brazzaville) politikai hírei között 2012. június 8-án az RFI-re (Radio France Internationale) kattintva: „EU: az európai belügyminiszterek felülvizsgálják a schengeni megállapodás alkalmazásának módozatait”. A téma érzékeny afrikai szempontból, de azt nem lehet tudni, hány érdeklődő nyitotta ki a cikket.

A pánafrikai afrik.com május 30-i számában meglepő címre bukkantam: Európai bevándorlók, akik a nyomor elől Afrikába jönnek, írta Assanatou Baldé. Spanyolok és portugálok árasztják el Afrikát, munkát keresnek. Április közepén, az algériai partokon elfogtak négy illegális spanyol bevándorlót. Meglepő hír, kommentálja a cikk, általában az afrikaiakat kapják el a spanyol partokon. Angolából nemrég utasítottak ki 42 portugált, illegális munkavállalókat. „Szigorúan követjük a migráció ügyében kialakult jó nemzetközi gyakorlatot” – nyilatkozták hivatalosan. Állítólag Portugália pártolja az elvándorlást. Az írás idéz egy portugáliai vezércikket: „A vén Európa legyengült. Az eurózóna a robbanás határán, fenyeget a recesszió. Afrikában fenntartják a gazdasági növekedést. És ha a fiatal európaiak átkelnek a Földközi-tengeren, hogy emigráljanak?” Az idézethez az afrikai újságíró hozzáteszi: „És ha egy nap Afrika valódi Eldorádóvá válna mindazok számára, akik menekülni akarnak az európai nyomor elől?”


Europe meets Africa (The Strait of Gibraltar) – flickr/sir-henry

Május 29-én „Hová tart Európa” címmel a közép-afrikai hírügynökség lapja, Les Dépêches de Brazzaville közölt szerkesztőségi elemzést, amelyről azt hinné az ember, hogy visszhangot kelthetett, de ilyesminek egyelőre nem találtam nyomát.

Tömörítem a cikket. Növekvő nyugtalanság az Európai Unió sorsát illetően, bajok Görög-, Spanyol- és Olaszországgal, Portugáliával, és lesznek nemsokára a kelet-európai országokkal is: ez még nem látszik, de nemsokára fognak hallatni magukról. Lábra áll-e Európa? A kétségeket a világ tőzsdéinek fluktuáló mozgásai jelzik. Az európaiak előtt három út áll. Egy: habozás nélkül amputálni a beteg részeket, majd reintegrálják őket, ha jobban teljesítenek. Kettő: éppen ellenkezőleg, siettetni az integrációt, az amerikai utat követve egyenesen a föderációig, ami az európai népek közös nevezője lehet. Három: megpróbálni úrrá lenni a válságon, megőrizni a jelenlegi formátumot, a szabályokat szigorítva, a növekedést fejlesztve, az igazgatást és ügyvezetést rendbe rakva. A gond egyrészt az, hogy senki nem tudja, hogyan kellene kezelni a problémát, másrészt az, „hogy, mint hasonló esetekben mindig, föltámadnak a régi démonok, a szeparatizmus, a mindent magának akarás, a nemzeti egoizmus démonai: sohasem sejtett erővel törnek föl, pontosan úgy, mintha mindaz, amit ezek az európai népek megéltek a második világháború vége óta, semmit sem nyomna a latban”. Csak vigyázzanak, ne provokáljanak ki olyan politikai konfliktust, amelyből az Öreg Kontinens már nem térne magához. A cikkíró, leszögezve, hogy szerinte csak az integráció útján előrehaladva lehet elkerülni az összeomlást, nem biztos benne, hogy az európai vezetők az elmúlt évek megrázkódtatásai hatására ezt az utat fogják választani. Európa partnerei mindenesete jobb, ha fölkészülnek a válság súlyosbodásának következményeire. „Az afrikai országok különösképpen bölcsen tennék, ha haladéktalanul összeadnák az erejüket, hogy megfigyeljék, elemezzék, előre lássák és így előre kivédjék azt a zűrzavart, amelyet Európa és a pénze brutális szétesése, illetve eltűnése bizonyára kiváltana.” A szerző javasolja a kételkedőknek, emlékezzenek vissza a nyugat-afrikai pénznem, a CFA frank devalvációjára 1994-ben, hogy fölmérjék, „micsoda károkat okozhatnak olyan döntések, amelyeket egy másik földrészen hoznak, kizárólag nemzeti érdekek alapján, és anélkül, hogy az érintettekkel valamennyire is konzultálnának”. A cikk arra biztatja a Nyugat-afrikai Gazdasági Közösséget és a Közép-afrikai Gazdasági és Pénzügyi Közösséget, hogy ragadják meg a kínálkozó alkalmat, és szervezetileg hallassák a hangjukat, mutassák meg, hogy joguk van a szólásra és a tettre a nemzetközi életben.

A Mutations című kameruni hírportálon találtam február 26-i dátummal egy hosszú írást Julie de la Brosse, Ali Bekhtaoui, Yves Adaken tollából. Címe azt ígéri, hogy 10 leckében elmagyarázza az euró megmentését. Ezt valóban részletesen meg is teszi, csakhogy a cikk nem saját írás, Párizsból vették át az Express-hez tartozó L’Expansion tavaly októberi számából. Arról tehát nem ad információt, hogy milyen az EU-ra és az euróra vetett afrikai tekintet, de arról igen, hogy mit olvashatnak az afrikaiak, ha érdeklődnek a mi ügyeink iránt.

A L’Express du Faso című burkinai lap, 2012. február 21-én közölt egy cikket Cerise Assadi-Rochet tollából, „Eurózóna: amikor ég a ház” címmel. Ahhoz a hírhez kapcsolódva, hogy az eurózóna pénzügyminiszterei összegyűltek Brüsszelben, hogy megtárgyalják a második mentőövet Görögország számára. A cikk ismerteti a számokat, a tényeket és a kockázatokat. „Ha a mentőtervet elfogadják, az további 130 milliárd euró, amit az állami hitelezők nyújtanak Görögországnak. Forog a fejünk egy ekkora összegtől. És amíg a mi fejünk forog, a görögöké forrong. Mert ha a tervet elfogadják, az eddigieknél is keményebb megszorításokra számíthatnak.” Részletezi, milyen pénzügyi megszorítások várhatók, és egyértelműen állást foglal ezek ellen, a növekedésre helyezve a hangsúlyt.

„Bármennyire ellentmondásosnak tűnik, nincs más parancsszó Európában, mint a liberalizmus megerősítése, még akkor is, ha ez volt az eredete az eurozóna elbizonytalanodásának. A válság légkörében a felemelkedő országok félelmet keltenek. Messze van ma már a Nyugat aranykora, amikor diktálhatott a világ többi részének. Az erőviszonyok változnak, és mindenki azt reméli, hogy megmenekül a csávából. Az öreg földrész nagyban igyekszik megmutatni, milyen erős, egyesült, szolidáris és mennyire képes túlélni az eseményeket. De nem halott-e ma már ez az Európa?” Néhány, az EU működését érintő kritikus megjegyzés után ezzel zárul az írás: „Ma a görög népet fosztják meg a szuverenitása egy részétől. Mit hoz a holnap? Bizonyára lehet számítani egy újabb tervre, megmentendő az Európai Uniót, amely pedig nap mint nap bizonyítja kudarcát.”

A cikkhez egyetlen kommentár érkezett: „Eurózóna, ha ég a ház, ideje, hogy kilépjünk, és szakítsunk a CFA frankkal, az afrikai francia gyarmatok frankjával. Emiatt jönnek egymás után a devalvációk.”

A CFA frankot a gyarmati korszak anakronizmusának nevezi a congopage.comjanuár 15-i számában René Mavoungou Pambou. A CFA az egyetlen gyarmati monetáris rendszer, amely túlélte a gyarmatosítás korát, írja, és a mai napig lehetővé teszi Franciaország számára, hogy ellenőrizze és kifossza ennek a pénzügyi zónának az államait.

Franciaországról érthető módon valamivel többet írnak, hiszen mind francia gyarmatok volt hajdan, és a kapcsolatokat Párizs a mai napig szereti szorosan tartani. Illetve ebben várnak változást, akik várnak, a nemrég megválasztott szocialista elnöktől. Láthatunk néhány kishírt az elnökválasztásról, az új first ladyről, akinek a társadalmi státuszát – nincsenek összeházasodva az elnök Hollande-dal – az egész világsajtó felemlegette.

Európa szerepel még a TchadForum március 15-i számában, átvéve a La Repubblica Rome cikkét: A bio kiéhezteti Afrikát. Civil szervezetek jelentései szerint az európaiak afrikai hektárok millióin termelnek bio-üzemanyagnak szánt növényeket olyan földeken, amelyek alkalmasak lennének élelmiszerek termelésére. Franciák, németek, olaszok és amerikaiak használnak ki Svájc méretének megfelelő afrikai földet, hogy gondoskodjanak az autóik és az elektromos erőműveik ellátásáról.

Megemlítenék végül egy tavalyi cikket: a Lefaso.net burkinai portál 2011. november 13-i száma közli Jean-Pierre Bejot írását a La Dépêche Diplomatiquecímű, Szenegálban kiadott pánafrikai lapból. Bejot elemzésében hivatkozik Serge Michailof két nappal korábban, a párizsi Libération hasábjain megjelent, „Afrikai lecke Görögországnak” című cikkére. (Serge Michailof közgazdász, a Sciences Po professzora, a Világbank és több segélyszervezet tanácsadója évtizedek óta a déli országok fejlesztésével foglalkozik, és „Ég a házunk Délen” címmel két éve jelent meg figyelemreméltó könyve Párizsban.)

Michailof szerint a görögök tiltakozása a megszorító intézkedések, különösképpen a bérek és nyugdíjak csökkentése ellen az afrikai „strukturális kiigazítás” korszakára emlékeztet az 1980-as években és a 90-es évek elején. Konkrét példaként Elefántcsontpart esetét idézi, amikor ez a program a brutális elszegényedéssel politikai válságokhoz és a szélsőségek előretöréséhez vezetett. „A gazdasági zsákutca pénzügyi, majd politikai zsákutcához vezet, s végül olyan válságot okoz, amelyben a ’demokráciák’ összeomolhatnak.” A fegyverszünet napján (november 11-e, az első világháború bejezése ünnepnap Franciaországban) a professzor arra emlékeztet: „A versailles-i szerződés óta tudjuk, hogy nem szabad megbüntetni a népeket vezetőik tévedései miatt. (...) Afrika húsz évet várt, mire végre megjött az elkerülhetetlen döntés, az adósság eltörlése. Kíméljük meg Görögországot azoktól a szenvedésektől, amelyeket az afrikaiaknak kellett átélniük ez alatt a húsz év alatt. És legfőképpen kíméljük meg azoktól a politikai hányattatásoktól, amelyeket ez a szenvedés kiváltana.”

A másodközlés eredeti forrása:

http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=144318:europa-valsaga-fekete-afrikai-szemmel-a-francia-nyelv-hirportalok-alapjan&catid=9:vendegek&Itemid=66


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr34615060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsolti_ 2012.06.30. 15:37:01

„És ha egy nap Afrika valódi Eldorádóvá válna mindazok számára, akik menekülni akarnak az európai nyomor elől?”

„A vén Európa legyengült. Az eurózóna a robbanás határán, fenyeget a recesszió. Afrikában fenntartják a gazdasági növekedést. És ha a fiatal európaiak átkelnek a Földközi-tengeren, hogy emigráljanak?”

A semmiből mondjuk könnyű fejlődni, de európai szemmel akkor is megmosolyogtató ez a két kijelentés. :)

en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_Human_Development_Index

Nazarin 2012.06.30. 15:58:04

Igen, nevetséges. Akiket meg Algériában elkaptak, felteszem, olyan fekete-afrikai bevándorlók lehetettek, akiknek Európában nem jött be az élet. Nézzük csak: GDP Angliában: 38,592 dollár egy főre vetítve. Nigériában: 1,490. Akkor meg miről beszélünk? :D

Nazarin 2012.06.30. 15:59:12

Még valami: hogy lehet már Görögországot és Elefántcsontpartot összehasonlítani? :D

spion27 2012.06.30. 16:21:50

Érdekes felvetés. Én mégis attól félek inkább hogy mi lesz akkor amikor éhező menekültek tiz-százezrei próbálnak átkelni a Földközi-tengeren.
Nehezen tudom elképzelni azt hogy Európából fogunk Afrikába menekülni az elkövetkező 1-2 évtizedben. Már az arab övezet is elég gázos, de fekete Afrika pláne a béka feneke alatt van.

tucano 2012.06.30. 16:31:02

Nem akarom a korábbi kommentelők berögzült világképét roncsolni, de például (ahogy a poszt is említi) Angolába igyekszik minden 5. portugál. Fogalmatok sincs róla, hogy milyen gyönyörű dolgok vannak ott és milyen életminőséget lehet teremteni. Volt már olyan idő, amikor rohantak az európaiak Afrikába, hol fegyverrel, hol kereskedni, most mi lenne a különbség?

David Bowman 2012.06.30. 17:03:49

Én voltam arra. Tele van négerekkel.

Anti Anyag (törölt) 2012.06.30. 18:21:45

Afrikát alapvetően Európa,Kína és Izrael zsigereli ki.

spion27 2012.06.30. 18:44:25

@tucano: én készséggel elhiszem hogy szép hely. Dél-Afrika is egy virágzó ország volt, de mégis csak az lett a vége hogy a szemét elnyomó fehérek el lettek zavarva aztán most pár évtized alatt visszasüllyedtek a béka feneke alá.
Szóval biztos tök jó lehet hogy az európai egyetemeken kiokosodott ember egy jó életminőséget ki tud alakitani, csak aztán cseszheti ha jön vmi törzsi lázongás és viszik az egészet.
Láttam én már sok afrikait itt európában, ők elvileg már alkalmazkodtak is hozzánk de mégis annyira mások az itteniek is hogy biztos nem tudnék velük élni Afrikában.
Persze előfordulhat hogy hamarosan nagyobb tömegek megindulnak Afrikába és kialakitanak kisebb-nagyobb közösségeket.
De ettől még qva nagy gond hogy az afrikaiak nagy százaléka szinte őskori körülmények között él, ha nagyon rasszistának akarnék tűnni azt is mondhatnám hogy szellemileg is Európa alatt vannak, ennivalóval nem képesek ellátni magukat, de a gyerekeket azt potyogtatják a nyomorba. És tényleg gubanc lesz ha az egyre szaporodó éhes szájak megindulnak Európa, a Kánaán felé

Brix 2012.06.30. 18:44:35

Szerintem meg nem Európa " zsigereli ki " öket, hanem ennyire futja nekik. Jobban jártak a gyarmati rendszerben, amely segitett nekik megismerni a nyugati kultúrát , közigazgatást, államszervezést, fejlett gazdálkodási módokat. Amikor kimentek a " gonosz " gyarmattartók, csak háborúkra futotta nekik, anarchiára meg katonai diktatúrákra. Még a szükséges élelmiszert sem képesek maguknak megtermelni ezek a szerencsétlenek

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2012.06.30. 19:04:15

"Kíméljük meg Görögországot azoktól a szenvedésektől, amelyeket az afrikaiaknak kellett átélniük ez alatt a húsz év alatt."

aha ... eredmény : mindenki nyakra före eladósodna és amikor vissza kellene fizetni, akkor egyszerüen elöjönne a "kíméljenek meg a szenvedésektöl" mesével.

tessék mondani : a megkímélés csak az államadósságokra vonatkozik, vagy a vállalati és magánadósságokra is ?
És miért csak arra ?

DesMois 2012.06.30. 19:26:40

Mit kepzel magarol a sok majom? :D kedvencem az volt amikor a spanyolorszag=/=uganda botrany kapcsan a felhaborodott ugandaiak azzal erveltek hogy ugandaban 30%os mig spainben 2% novekedes volt az adott evben. nevetseges ugandaban felepitenek +2 sarkunyhot es mar 10% nott a gdp...

2012.06.30. 19:51:49

„És ha egy nap Afrika valódi Eldorádóvá válna mindazok számára, akik menekülni akarnak az európai nyomor elől?”

A színesbőrűek szavazatából és jogvédelméből élő ballibsiket leszámítva minden európai örülne, ha a niggerek visszahúznának Afrikába.

tucano 2012.06.30. 20:11:25

@spion27: Azért az, hogy Dél-Afrika ilyen, abban nagyon vastagon benne van a korábbi párszáz év is. Egyébként megkérdeztél már egy dél-afrikai fekát is, hogy szerinte mikor mentek jobban a dolgok?
Az itt kommentelőknek általában (téged kivéve) nagyon gőzös fogalmaik és véleményük van arról, hogy milyen is a gyarmati lét. Milyen pusztítást okoztak az európaiak Afrikában. Társadalmi/gazdasági káoszt és nyomort. Persze a brutális mészárlásokon se felejtsük és ezt több száz éven keresztül. Nem baj, szerencsére annyira jól megy otthon minden, hogy van joga bárkinek leszólni az afrikaiakat. Ha az apacsokról beszélünk, akkor szegény indiánok, ha az afrikaiakról, akkor büdös niggerek. Magyarországnak virágzó kapcsolatai voltak pl. Angolával, nálunk képzeték ki az orvosaikat, mérnökeiket, lehetne kereskedni, olajat bányászni, utat/iskolát építeni, stb. Ehelyett a sok okos fórumokon gyűlölködik.

Measurer 2012.06.30. 20:31:27

Fekete-Afrika pénzügyileg (segélyek, fejlesztések) és kereskedelmileg is veszít az eurozóna válság miatt.Mozambikot és Elefántcsontpartot nevezi meg a brit ODI a leginkább kitett országnak.
A BRICS országok (utolsó betű: Dél-Afrika!) veszteségei is súlyosak, pl. India kereskedelmi forgalma az elmúlt évek gyors növekedése után idénre lefeleződött a EU-val, ezért igyekeznek jobban összezárni.
Mo. helyzete mondhatni Fekete-Afrikáéhoz hasonló: segélyre (kohéziós alapok), meg EU gazdasági növekedésre vagyunk rászorulva.

spion27 2012.06.30. 20:53:10

@tucano: akar a franc niggerezni. Annyi a lényeg h szerintem egy totál más világ van ott, és iszonyat nem megy az összeolvadás, az együttélés.
Nem tudom mennyire voltak elnyomva a példaként felhozott dél-afrikaiak, én csak azt látom hogy egy fejlett gazdaság a fehérek elmenetele után visszasüllyedt a többi afrikai ország szintjére.

abból viszont nálunk is gond lehet ahogy most áll a helyzet. Munkanélküliség, kilátástalanság az iskolából kikerülő fiatalok körében. Ilyen helyzetben talán tényleg beindulhat egy elvándorlási hullám

Fekete Sámuel 2012.06.30. 21:14:30

Mennyi hülyeség... az eszem megáll.

A valóság úgy néz ki, hogy Afrikában néhány kis szigettől eltekintve (ahol olaj van, vagy ahol sok a fehér ember, ld. Dél-Afrika) az élet a szar, veszélyes illetve helyenként pokoli.

Ez van. Ha az afrikai hírportálok másról beszélnek, akkor hazudnak. Ha a blogger ezeket elhiszi, akkor hülye. Ha nem, akkor meg egy szarházi majom.

Paradi_Csoma 2012.06.30. 22:17:26

@Pszientológus: Elég nagy az igazságtartalma annak,amit írtál...

Szalahadin 2012.06.30. 22:53:29

@Brix:
"Jobban jártak a gyarmati rendszerben, amely segitett nekik megismerni a nyugati kultúrát , közigazgatást, államszervezést, fejlett gazdálkodási módokat."
"Még a szükséges élelmiszert sem képesek maguknak megtermelni ezek a szerencsétlenek"

Alapvetően téves abból kiindulni, hogy a gyarmati időket követő roncs társadalom szarul működik, de ebből semmilyen módon nem következik, hogy a gyarmatosítás jó lett volna ezeknek az országoknak. Igen, természetesen szarul működik, de ki hagyta úgy ott? Ki volt a haszonélvezője annak, hogy ezekben az országokban roncs társadalom alakult ki az eredetileg meglévő helyén?

A logikailag helyes összehasonlítás nyilván az lenne, hogy a gyarmati idők előtt, valamint az előtt, hogy rabszolga-kereskedők elhurcoltak Nyugat-Afrikából legalább 10 millió embert, ezek előtt hogyan nézett ki a képlet? Tudtak -e ekkor elegendő kaját termelni maguknak az afrikaiak? Egyéb dolgokban önellátók voltak -e? Ha igen, akkor meg kell állapítani, hogy a fantasztikus gyarmatosítóid baszták szét a kontinenst és változtatták ökoszociális latrinává, hogy "klasszikusokat" idézzek.