fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Apud, fiam - 48.

2012.07.17. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: regény centrifuga wikiwom sara lidman apud fiam

Mennyire más volt az én apám! Anyám egyetlen mondata emlékeztet rá, ez az éjszakai kiáltás: Miért nem tudsz békén hagyni, amikor olyan beteg vagyok!" Ez az emlékem maradt meg róla. Ezt tette az apám velem és anyámmal.

Mintha egy gyereknek nem volna elegendő az a sok viszály, amellyel az iskolaudvaron találja magát szembe, gyűlölnöm és szégyellnem kellett a szüleimet. Igor semmit nem tud arról, milyen viszonyban is álltam Ruth-szal, csak jót hallhat róla, és érte szóló szép imákat kell megtanulnia. Megnemesítem a nők iránti érzelmét, ő nem kiabálást kap útravalóul, amitől karácsony ünnepén sírva fakadna, amikor József és Mária a jászol fölé hajol.

Ó, az a szégyenérzés, ami apám és énközöttem feszült! Soha nem tudtam pirulás nélkül ránézni. Féltem hazamenni, s olyan későn állítottam be, amiért már el kellett verjen - így mindketten szabadjára engedhettük haragunkat. Éveken keresztül érlelődött bennem a bosszú; tizenhárom éves lettem, s betelt a pohár. Akkor anyám hangján rákiáltottam: „Miért nem tudsz békén hagyni, amikor olyan beteg vagyok." Akkor nyúlt hozzám utoljára. De annyira megnőtt bennünk a szégyene, hogy alig tudtunk megmaradni egy szobában - ő az ebédlőben, Gerda meg én a konyhában. Ritkán maradtunk négyszemközt, de a szégyen hullámai áthatoltak a falakon és a ruhákon, mindig tudtam róla, hol van. Kártyázott. Figyelni kezdtem, kíváncsi voltam a hírére, s idővel megtudtam, mennyire gyűlölik ügyessége miatt, mert kíméletlenül behajtja, amit a játékban nyert. Körülötte sündörögtem, bekerítettem azzal, amit tudtam róla. Én voltam fölényben.

De aztán következett a rénszarvasok dolga - s most már az apám is tudta az én szégyenemet. Talán ez volt a legnagyobb igazságtalanság, ami életemben ért: megbélyegeztek olyasmiért, ami csakis az én ügyem, senki másé.

Ősz volt, szarvasbőgés ideje, és mi, fiúk egy csorda körül ólálkodtunk; látni akartuk, hogyan megy az ilyesmi. Felkapaszkodtunk a fákra, onnan néztük a nagyszerű bikákat, ahogy egymást öklelik, és féltékenyen őrzik a teheneket. Minél nagyobb volt a bika, annál több tehenet vett birtokába. És mi szégyenkeztünk a kis bikák helyett - a csorda felnőtt tagjai megvetően bántak velük, ők meg a patájukkal kaparásztak, és büszkén feszítettek az idősebb bikák előtt.

Hamar otthagytam a társaimat egy párviadal miatt, amely a két legnagyobb bika között tört ki. Összeakasztott aganccsal táncoltak ki a csordából, s egyre távolabb kerültek; végül egy tisztáson kötöttek ki. A lappok ezalatt körbejártak, szétválasztották a rénszarvasokat s csakhamar a két legöregebb bikát kezdték keresni. Kérdezgették a fiúkat, nem látták-e őket? Leereszkedtem megfigyelőhelyemről, a nyírfáról, s visszalopakodtam a társaimhoz; váltottam néhány szót a lappokkal is, hogy eltereljem figyelmüket a tisztásról, ahol a két óriás járta a táncát.

Nem az én rénszarvasaim voltak, de az én harcomat vívták - ebben a leszámolásban én voltam tét.

Szerény táplálékuk - rénzuzmó, legelőfű és hó - micsoda titokzatos nedvei ajzották fel annyira bátorságukat, hogy semmi  mással nem törődtek, csak az ellenszegüléssel. Fejedelmek, akik a csordalények világából nőttek ki, akik megvetették a teheneket, akik patájukkal szántották a földet és magvukat a barázdákba hintették - véres agancsaikkal pusztították egymást. Ki tudná felmérni elpazarolt erejüket? Mi volt mindennek a célja? A győzelem! Ők mutatták meg életem értelmét: meg kell találnom az ellenfelemet. Ők előre eljátszották az életemet.

Harmadnap estére lanyhult a viszály, elgyengültek, már nem érdekelték egymást, vissza akartak térni a csordaélethez, annak egyszerű vágyaihoz. Térdre rogytak egymás előtt, mintha könyörögnének: Ereszd az agancsomat! És még mindig csak rólam volt szó. A leszámolásnak ez a szakasza figyelmeztetés volt számomra: nem szabad szemtől állni az ellenféllel, nem szabad, hogy lefogja a fegyverem.

Közeledett a pillanat, amikor el kellett döntenem, melyik bika küzd énhelyettem. Szorongás vett rajtam erőt: egyformán erősek, egyik sem fog győzni. Mégis fel kell esküdnöm az egyikre - arra, amelyik túléli a másikat! Az lesz a győztes, az lesz jövendőm záloga…

Oldalra dőltek, ragyogó szőrzetük elvesztette fényét, nyelvük feldagadt, szemük csillogása megtört.

Esteledelt, haza kellett mennem. Néhány ággal befedtem a rénszarvasokat, hogy a lappok ne találjanak rájuk, s félbe ne szakítsák a haláltusát. Hazasiettem, de le nem hunytam a szemem a nyugtalanságtól - hátha az éjszaka kimúlnak. Féltem, hátha hibáztam, amiért nem tartottam ki következetesen az egyik mellett, hanem hol az egyikhez, hol a másikhoz pártoltam. Méghozzá milyen sűrűn! És vajon jól választottam-e legutóbb?

Reggelre a fagy letarolta az ágakat, a talaj fehér volt és kemény, a nap sötétvörösen izzott. Teljesen más évszakba rohantam bele; minden kopár volt és idegen. És amikor kiértem a berekbe, amely az éjszaka átlátszó ághalmazzá változott - akkorra az én halálos arénámat már elárulták a hollók. Néhány favágó, úton az irtáshoz, siránkozva hajolt a bikák fölé. „Milyen szép állatok ... Micsoda kegyetlenség... Valami idétlen kölyök tehette... Hogy nem szólt a lappoknak.. . Te váltod meg a nyomorultakat vagy én ... Mindegyikünk levágja a magáét... Egyszerre... Egy-kettő..."

És a két férfi fejszéje egyszerre sújtott le. – Ne! - csúszott ki a számon. És akkor megfordultak, rám néztek, rám meredtek, de egyetlen szót sem szóltak. Egy csapat férfi, szemben egy tizennégy év körüli fiúval. Ha van bennük tisztesség, elvernek. De csak hallgattak.

Később széltében-hosszában elbeszélték, hogy gallyakat terítettem a rénszarvasokra. Megvádoltak a hátam mögött, pedig semmi bizonyítékuk nem volt rá. Épp úgy megtehette volna közülük is valaki, aki el akarta rejteni a bikákat. És én azért is letakarhattam volna őket, hogy ne fázzanak. És micsoda ostobaság olyasmit emlegetni, hogy a rénszarvasok szenvedtek! Hogy is beszélhetnek róluk ilyen oktalanul...

Az a „ne!", amely az én életemre vonatkozott, könyörgés is lehetett, hogy kíméljék a rénszarvasok életét. Mi jogosította fel ezeket a korlátolt favágókat arra, hogy a bikák halálát a maguk ügyévé tegyék? Két fejszecsapással ellopták tőlem a győzelem bizonyosságát. Megloptak, és engem büntetnek meg miatta.

A falu bosszút lihegett. Végül megkérdezték a lappot, a csorda tulajdonosát, hogy szerinte mi volna a megfelelő büntetés? Az meg így felelt: „Előbb megnézem magamnak azt a fiút."

Eljött és megnézett. Lőcslábú, viharvert férfi volt, a szeme világos. Igyekeztem kifürkészhetetlen lenni. Arra gondoltam, milyen keményen bánnak a lappok a rénszarvasaikkal; benne sem lehet több szánalom az állatok iránt. Az ő számára a két tenyészállat veszteség; fösvény disznó ez a lapp, állatállománya a tulajdona, a szó leghígabb értelmében - hogy is állíthatná, hogy ezek a bikák neki többet jelentettek, mint nekem.

Egyetlen szót sem szólt, tulajdonképpen a tekintete sem nagyon vádolt. Úgy nézett rám, mint egy anyátlan borzfiókára; semmit sem jelentettem a számára. Reszketni kezdtem. És ő nevetett! Nevetve ment el, s még csak vissza se nézett. És az apám látta, mi történt velem; le nem vette rólam a szemét. Ilyen volt az apám...

Gyűlöltem őt is, meg az egész falut, de egyelőre belenyugodtam a kártyacsatáiba. Amíg nyer, rendben van - csak idejében haljon meg. Akkor egész vagyont fogok örökölni, akkor kamatostul megfizet a falu a rénszarvasokért. Akkor diadalmaskodni fogok minden ellenségemen. És apám meghalt, még az érettségim előtt - és semmit nem hagyott maga után. Semmit. Amikor közeledni érezte a végét, tüzet gyújtott és elégette a pénzét - mert gyűlölt engem. Biztosan így történ. Ilyen volt az apám. 

Néha, amikor valami drága játékot veszek Igornak vagy másképpen pazarlom rá a szeretetemet, azt remélem, hogy valahol ott van az öreg is, és összehasonlítja az ő apai viselkedését az enyémmel; láthatja a különbséget. Most én diadalmaskodom.

Régóta érzem, hogy minden rosszban, ami velem történt, benne van apám gyűlölete, és a bosszúja Ruth kiáltásában: „Miért nem tudsz békén hagyni, amikor olyan beteg vagyok!" Ruth-ot szövetségesül nyerte meg; annyira gyűlölt engem, hogy bosszúja túlélte. De ez még azelőtt történt, hogy Igor hallhatta volna. Nem Ruth-ot teszem felelőssé ezekért a szavakért. Apám végső kísérlete volt ez, hogy utolérjen. Ruth csak eszköz volt. Megbocsátok neki. Nyugodjon békében.

Apámnak soha nem bocsátok meg. Semmi alapja nem lehet annak a híresztelésnek, hogy utolsó éveiben szeretőt tartott. Kihoz a sodromból a gondolat, hogy volt egy nő, aki várta, aki a kedvéért szépítkezett, titkos vacsorára terített neki, kendőt dobott a lámpára, nyelve hegyével rajzolt a tenyerébe. Lehetetlen, hogy ez megtörténhetett volna! Még a pénzéért sem... 

Folytatjuk!


 Forrás:

Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.

A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.  

http://elofolyoirat.blog.hu/2012/03/03/vilag_tanitonoi_sara_lidman

  

 

Sara Lidman 1923-2004.

http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman

http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman

 


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr264611949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.