fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Apud, fiam - 55.

2012.08.05. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Életem első és egyetlen igazi gyászát akkor éltem át, amikor ötéves voltam, és elbocsátották a nanny-met. Azt hittem, megbolondulok, míg aztán mama megmagyarázta, hogy a nanny mondott fel, mert már nem szeretett. „Álnok minden fekete, nem szeretik a fehér gyerekeket."

És vegyünk csak elő régi történelemkönyveket, meg az arról szóló bestiális leírásokat, hogy fekete férfiak hogyan ragadtak meg a lábuknál fogva kicsiny fehér gyerekeket, és csapkodták őket a kocsikerék agyához, amíg a gyermeki koponya szét nem repedt! Minden olyan békésnek látszik, mondta mama, de egy nanny mégiscsak életveszélyes egy fehér lurkóra, hát el kellett feledni.

A feledés nem ment, kerülőt kellett tenni a gyűlöleten keresztül, hiszen élni kell, így aztán gyűlöltem, és ehhez minden szükséges támogatást megkaptam a szülőktől és az iskolától és mindentől, amivel érintkezésbe kerültem. Soha többé nem néztem egyetlen szolgára sem, egyetlen fekete sem érhetett hozzám. 

Kilöktem magamból az epizódot a nannyvel, aki megszökött tőlem, soha többé nem gondoltam volna őrá vagy a gyászomra, ha nem jött volna el, hogy felébresszen abból az álmomból, hogy erős vagyok. Jó pár évvel ezelőtt történt. A nanny ugyanaz a pompás lány volt, mint akkor, de én ötvenéves, azaz tízszer gyengébb, mint mikor a nanny „elhagyott".

Kathleen, te csak ne oktass ki engem arról, mit jeleni Dél-Afrikában élni. Mit jelent itt aludni. Felébredni, szeretni, félni. Érezni, ahogy az ember feloldódik a Faji Probléma hézagaiban, ahogy hattyúként énekel. Negyvenöt évvel később felébredni.. Persze, lehet élet-felfogást változtatni, azt mondani, hogy tévedtünk. Nem nagy dolog az ilyesmi, amíg nem az életünk a tét.

Az ember az életét is képes megváltoztatni, amíg nem kell hozzá a világot megváltoztatnia. És azt is megpróbálhatjuk, hogy megváltoztassuk a világot, csak elég fiatal legyen az ember ahhoz, hogy lemondjon az életéről, hogy ura legyen az életének. Akinek gyermeke van, az már nem önmaga.
- Hálás vagy anyádnak, aki kidobta a nannyt, és hazugságot mondott róla, amikor ötéves voltál?
- Hálás nem vagyok, de meg tudom érteni. Magányos volt és boldogtalan, és rajtam kívül senkit nem látott, akinél menedéket kereshetett volna.

- Lil hálás lesz vagy megértő?
- Lil utálna, ha ezt megtudná! Ne beszélj Lil-ről! Európában ti nem tudjátok megérteni, hogy Afrika mindig és mennyire elválasztja a szülőket és a gyermekeket...

Abszurd színház, mondja Eleanor néha, amikor megfeledkezik arról, hogy Grönland után epekedjen. Valójában semmi abszurdabb nem kell nekünk, mint a mi valóságunk, nem kellenek az olyan jelzések Európából, amelyektől a hajunk szála égnek áll.

Az az Európa, akinek nem kellettek ősapáink, újabban miránk sem tart igényt... nem racionálisan sáfárkodunk az európai tehetséggel. Mindenhonnan szólongatnak bennünket. Tegnap a barátaink voltak. Ma a Világ Lelkiismeretének Szószólói. És ezt mondják: Jó reggelt, lakáj urak! Reméljük, jól töltötték az. éjszakát, egyetlen rabszolga sem zavarta uraságaitok álmát illetlen tréfával. Álmodtak valamit? Hogy Önök egy felsőbb rendű nép? Hogy önöké az ország és az egész őslakosság testestül-lelkestül? Sajnos, reggel van és más szelek fújnak.

Kiderült, hogy nem gazdaságos lakájokat alkalmazni. Veszteséges vállalkozás. Különben is az apartheid oly otrombán hangzik. Az egész világot felháborította ez az idétlenség. Nem tudták volna kissé rugalmasabban intézni a dolgokat? Ezenfelül a fekete munkaerő minősége már olyan gyenge, hogy mindenképpen javítani kell… különben nem sokáig marad olcsó. Erre maguknak kellett volna gondolniuk, ha haladtak volna a korral.

Több zaba a feketéknek és kevesebb rendőr - oly nehéz volt ezt kiszámítani ? Szó, ami szó - elhatároztuk, hogy közvetlenül az afrikaiaktól, mint egyenrangúaktól vásároljuk meg a munkaerőt. Semmi szükség már a bantukat kannibálokkal ijesztgetni, és csupán mosogatásra oktatni. Elavult és nem gazdaságos. A mai fiatalság nem akar fajról hallani. Mindent a kultúráért - ez az új jelszó. Börtönőr, tankönyvszerző, iparmágnás, törvényhozó, passzusellenőrző urak és asszonyságok: szabadok, mehetnek. Hogy hova ...? Kíséreljék meg Ausztráliában!

Kathleen most egy szót se szól. Sokáig hallgatnak, aztán Fivér felsóhajt, és megkérdezi: - Gondolod, hogy szerették egymást? Kathleen: - Hogyhogy?
- Az egyetlen, amit az ember tudni akar, mindig valami képtelenség. Nehéz dolog, amikor egy férfi ötéves kora óta nem tud megbizonyosodni afelől, szereti-e egy bizonyos nő?
- Gyanúperrel élek az effajta kérdésekkel és feleletekkel szemben. Bármit jelenthetnek a szalmaszáltól a cséphadaróig. Aszerint, kiről van szó.
- Szeretni kell - csak így tudni meg az emberről, hogy kicsoda.  - Ez is igaz.

- Kitty olyan ember, aki csak azt akarja, hogy kihasználják?
Amennyire meg tudom érteni, sem nem mazochista, sem nem jó. Az előzékenykedés elvette az eszét. Ha bárki bármit kér tőle, ezt annak bizonyítékának tekinti, hogy birtokában van annak a dolognak, és ezt oda kell adnia. Nemet mondani lehetetlen, hisz aki kér tőle, tapintatlannak érezhetné magát...
- De elképzelhető-e, hogy mielőtt kifosztották, szabad választásból szerethetett valakit?

És Európa megkérdezte Afrikát: - Szeretsz?
És Afrika így felelt: - Hogyhogy?

Testvéri csend. Kabóca. Messze távolból rézsíp hallatszik.

- Ki kellene vinnünk innen, még mielőtt késő. Biztos lehetsz benne, hogy a rendőrség már szaglászik körülötte.
- De nem akar elmenni. Még a lakásomon sem akar meglátogatni. Az afrikaiak között akar maradni.
- Hát igen. Akiknek vérükben van Afrika, azok nem kívánkoznak el innen. Én sem tudok elmenni. Tízszeresen öreg vagyok hozzá. Afrika magához varrt a kabócákkal és durva hajával. 

A sövény mögött vagyok, a nyers első nemzedék, amelynek boldogtalan gyerekkorát úgy lehet elintézni, mint az ízlés hiányát. Kemény szívem irgalmatlan, meg fog fojtani, mert nem tett gazdaggá. Szédülök a gyűlölettől. Hogy a pokolba is tudnék lecsapni a Fivérre...  Ő „Sámson", a szerelmes fehér férfi, akit már figyel a rendőr. „Sámson és Delilának nevezem egyelőre." Elveszett ember, Jack kezében van.

Ezt mondja a kormányhű Fivér: - Meg kell próbálnod kiszedni Kittyből, ki írhatta azokat a hülye leveleket..? Stílusuk nem a feketéké, azok más hibákat ejtenek az angolban, különben sem találnának ki ilyen ostobaságokat.
- Néhány fehér is megfordul mostanában a csapszékben, olyanok, akik az afrikaiak pártján állnak. Majd megkérdezem Sámuelt, járt-e arra újabban olyasvalaki, aki nem tartozik a bandához. Az a legnagyobb baj, hogy a törvény az ilyen besúgók oldalán áll. Sámuel, Kitty és a többiek pedig a ti törvényetek szerint mind bűnöző.
- Ne kezdd megint ezt a nótát. Azt kell hinnem, hogy Skóciában van egypár törvény, amely egyedi esetben, lehetetlen következménnyel járhat. Mondd, Kathleen, te végigolvastad és elfogadtad hazád törvénykönyvét? Tedd meg, és csak azután szállj rá a mi törvényhozásunkra. Most Kittyről van szó, az anyádról, nem pedig valami parlamenti ügyről a szeszes italok árusításával kapcsolatban.

- Gyanakodnék egy férfira, jóllehet nem tudnám, miképpen jött rá, hogy Kitty az anyám. De hát egy férfi, akinek egy angyal a fia, csak nem lehet ilyen gazember..?
- Az apa mindig gazember... az angyalok szemében.
- De a fia nagyon különös gyerek. Nem az apja tehette ...
- Egyáltalán hol találkoztál ezzel az alakkal?
- Az utcán.
- Well..?
- Te még soha nem éltél olyan légüres térben, hogy mindegy volt, mit cselekszel?
- Veszélyes helyzet. Mi semmit nem látunk, de minket látnak. 

- Miután megtudtam, hogy anyám itt van, arra gondoltam, hogy eljövök ide, ez volt ifjúságom örök álma. Az idén került rá sor, mert távol kellett jutnom valakitől, aki nem szeretett... vagy legalábbis nem szerette, hogy én annyira szerelmes vagyok bele De az első időben, mielőtt Kittyvel vagy bárki mással találkoztam volna, mégiscsak több időm volt, mint otthon, hogy őrá gondoljak. És akkor eljött a hasonmása, és egy vasárnap reggel beültetett a kocsijába, hogy felvigyen a dombra.

- Nem kellett volna nemet mondanod éppen a hasonlóság miatt?
- A hangja is szinte ugyanaz De olyan iszonyúakat mondott, hogy csak torzképe lehetett annak, akire gondoltam. Olyan volt, mint az a gramofonlemez, amitől rideg skóciai, barátom elvette a kedvem, pedig Weber első klarinétkoncertje sokáig a kedvenc számom volt. Egyszer, amikor éppen azt látszottam le. betoppant, és elkezdte ócsárolni, hogy érzelgős, unalmas és üres. És akkor megváltoztatta a lemez sebességét - harminchárom fordulatról hetvennyolcra. Szörnyű komikusan hangzott. A zenemű meggyalázása volt. olyannyira. hogy soha többé nem akartam az igazi tempóban hallani. Meghalt a számomra.

- És ezt az ijesztő alakot, ezt többször is meg kellett hallgatnod?
- Sajnáltam. Egyetlen erőforrása van ebben az életben: a fia, akit szeret, egy rendkívül tehetséges gyerek. Azt hiszi, hogy a gyerek lába elé kell raknia a világot, kevesebb nem is elég. Oly jelentéktelen a gyerekhez képest.. és ezt ő is tudja. Ez a megrendítő benne.

- Minden apa nagy semmi a gyerekekhez képest. Akik mindig lángelmék, és mind megérdemlik, hogy ingyen az övék legyen az egész világ. Apának lenni azt jelenti, hogy nap mint nap halálra ítélik az embert - és nap mint nap kegyelmet kap. Életfogytiglani kényszermunka, önhitt hülye, aki ebben a helyzetben érdekessé akarja magát tenni.
- Egyik pillanatról a másikra elfelejtette, mit mondott. De talán nem is részvétet éreztem iránta, inkább csak szégyent. Mert szégyen, hogy egy ember úgy álljon ott, mint egy másiknak a torzképe, még akkor is, ha egyikük sem tud róla. Nem szabad így bánni ... még egy gramofonlemezzel sem.
Szóval úgy érzed, hogy valami misztikus módon megsértetted? És ennek Kitty igya meg a levét?
- De hát semmiképpen nem hihetem, hogy...
- Ne feledd, Kitty nincs abban a helyzetben, hogy a rendőrségre telefonáljon, ha valaki kellemetlenkedik neki.

Undorító, ha az ember bizonyosságot szerez méltatlan helyzetéről, melyen nem segíthet. Szóval én tempóváltozás voltam, percenként negyvenöt fordulattal több. Teát kaptam és langyos tréfálkozást, hogy kigyógyuljon egy reménytelen szerelemből, és bátorságot, erőt nyerjen ahhoz, hogy méltóbb alanyba szeressen bele. Amilyen jelentéktelen vagyok, még örülhetek, hogy valamire felhasználtak, és végül is mint légypiszok teljesíthetek szolgálatot a lelkiismeret bádoglemezén.

***

folytatjuk

Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.

A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.

http://elofolyoirat.blog.hu/2012/03/03/vilag_tanitonoi_sara_lidman

Sara Lidman 1923-2004.

http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman

http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr554693675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.