fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Egy végzetes balatoni nyár története - Emylia Hall: Nyarak könyve

2013.04.04. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló regény könyvajánló könyvfesztivál emylia hall

emylia_hall_nyarak_konyve.JPGMindegyik nyár tökéletes volt. Kivéve az utolsót.

„– Halló – mondtam, mintha egy mély lukba lesnék.
Behunytam a szemem, anyám hangja hirtelen nagyon közelről és félelmetesen távolról hangzott. De a szavai valahogy körém burkolták magukat, bebújtak a hónom alá, belopóztak a fülem mögé a szelíd zenéjükkel. Másfajta anya volt ez, aki velem beszélt. Mézesebb, a szavakat úgy helyezte el, mint a virágfüzért. Belekuporodtam az előszobai fotelba, a számat nagyon közel tartottam a kagylóhoz. Erősen igyekeztem, hogy ne sírjak, nehogy a könnyeim belehulljanak a telefonba, és megszakadjon a vonal. Az arcom még fájt egy darabig a sok mosolygástól.”

Emylia Hall, az idei az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának angol résztvevője 1978-ban született Devonban, egy angol és egy magyar képzőművész lányaként. A York Universityn és Lausanne-ban tanult, majd évekig egy reklámügynökségnek dolgozott. Néhány éve a francia Alpokba költözött, ott kezdett el írni. A Nyarak könyve az első regénye. A regény főszereplője, Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap. Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt. A képek nézegetése felidézi a múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott.
Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon.
A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent.
Most egy hosszabb részletet olvashatsz a szerző Park Kiadónál megjelent regényéből. Vele magával a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon találkozhatsz, egyszer az Elsőkönyvesek között, aztán vasárnap fél kettőtől fél háromig a Millenáris B épületében a Márai Sándor teremben, ahol Lévai Balázzsal beszélget, míg a regényből Láng Annamária mond részleteket.

EmyliaHallB&W_Fayetography_440.jpg

Emylia Hall (copyright: Fayetography)

Lehetetlennek tűnt, hogy otthagyjuk anyámat Magyarországon, mégis így történt. Nélküle utaztunk haza. Én ültem az első ülésen, ahol neki kellett volna, a kezemet az ölembe ejtettem. Miközben átautóztunk Németországon, észrevettem, hogy a lélegzetemet vissza tudom tartani, amíg harminc elefántig elszámolok. És ha teljesen letekerem az ablakot, a szél felszárítja a könnyeket az arcomról és a kezemről. Anyámra és apámra gondoltam, ahogy otthon, Harkhamben viselkedtek, arra a sok apróságra, amit észrevettem, de normálisnak tartottam. Ahogy anyám bevágta az ajtót, apám visszavonult a kerti sufniba. A vacsoraasztal melletti éleslövészet, ami mindig célt tévesztett, mert lepergett róluk vagy nem érdekelte őket. Valahol Ausztriában apám betett egy Elvis Presley-kazettát, és együtt énekeltünk vele, csordultig teli hamis örömmel. Ebben a gúnyolódásban apám szokatlanul nagy hangon énekelt. A kompkikötő előtt még bolyongtunk egyet az egyik kedvenc áruházam folyosóin, amelyiknek a logóján egy agyaras elefánt látható, és apám vett nekem egy műanyag töltőtollat meg egy óriási zacskó ragacsos édességet, amitől kiakadt az állkapcsom és szúrt az ínyem. A parkolóban apám állva megivott egy sört, aztán mikor elhajította az üres üveget, nem talált bele a szemetesbe. Zöld szilánkok lepték el a talajt, és mikor lehajolt, hogy a legnagyobbakat felvegye, nem tudom, miért, de úgy tettem, mintha nem látnám, hogy az ujjából piros vér csöpög a cipője orrára.

Dover szikláit szürke homály takarta. Konvojban hajtottunk le a többi kocsival a kompról, a beton kikötőbakok mellett követtük az erre vagy arra mutató nyilakat. Egy hatalmas csokoládét ábrázoló plakát fogadott minket ezzel a felirattal: Isten hozott itthon. A deszka alsó sarka hiányzott, a vad parti szél a papír laza peremét tépkedte. Az itthon n-je lebegett.
– Most, hogy újra itthon vagyunk, Erzsi, jönnek a kérdések – mondta apám.
Fészkelődtem, rápillantottam.
– Az emberek már csak ilyenek – folytatta –, nem tehetnek róla. De nem kell félned, kicsi Betty. Hagyd, hogy én feleljek.
Az egyik kezét levette a kormányról, és megszorította a térdem. Igyekeztem mosolyogni.
– Oké – mondtam, és elöntött a rettegés, ahogy hirtelen felrémlett előttem az iskola.
Egy szürke pulóver az őszi félévre, meg új szoknya is kellene. A tolltartóm kilukadt. Ki kell találnunk, hol lehet ilyesmit kapni. A kezemen keresztet vájtam egy régi szúnyogcsípésre, és teljes erőmből néztem, ahogy eltűnik.
Aztán egy másikat.
Fura kis teraszos utcákon hajtottunk végig, a járdán egy sült krumplis zacskó szállt. Felkapaszkodtunk egy dombra, aztán kezdett eltűnni a város. A cakkos sziklák, a nyugtalan, szürke tenger, a csontos, csapkodó sirályok a háttérbe vesztek.
– Kérdések, kérdések – mondta apám, és az ujjával dobolt –, a kíváncsi elme kérdései, bizonyos kérdések iránt zsigeri ellenszenvet érzek.
Egyenesen előre néztem, megjelölt kezem sajgott:
– Én is ellenszenvet érzek a kérdések iránt – mondtam –, zsigerből.

Emlékszem, aznap délután, mikor visszajöttünk, a devoni égbolt megnyílt, és nyári záport zúdított le ránk. Az eső a nappali ablakát verte, és mi összebújtunk apámmal a kanapén. Pizsamában és köntösben voltunk, napszítta ruháinkat már bedobtuk a szennyesbe. Pirított teasüteményt vacsoráztunk, és a jó hangulat kedvéért minden lámpát meggyújtottunk.
Később a konyhaasztalon egy darabig dominókat tologattunk. Apám kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, én meg figyeltem, a szívem vadul kalapált. De csak a teáját fújta meg, a gőztől bepárásodott a szemüvege.
Megszólalt a telefon, egy nappal azután, hogy hazajöttünk.
Egymás mellett ültünk az ebédlőasztalnál, előttünk egy óriási puzzle darabkái. Egy angol falusi utcakép volt, kezdett rajta kirajzolódni egy sor kőház, mögöttük egy darab égbolt. A csöngésre mindketten összerezzentünk.
Apám még gondosan beillesztett egy kéményfedőt, mielőtt elindult, hogy fölvegye. Figyeltem, ahogy végigmegy a szőnyegen, a papucsa nem ad hangot, és féltem, hogy a lassú-lassú léptei miatt a telefon elhallgat. Hogy későn ér oda.
Kiejtettem a kezemből a kék égboltdarabot.
– Siess, papa! – kiáltottam.
Aztán egy egész örökkévalóság után apám kinyitotta az ajtót, és intett nekem. A kezembe tette a kagylót, nagyon óvatosan, mintha eltörhetne, aztán bement a nappaliba, és az ajtót halkan becsukta maga mögött.
Ott álltam, leszúrt lábfejjel, mint egy balerina.
– Halló – mondtam, mintha egy mély lukba lesnék.
Behunytam a szemem, anyám hangja hirtelen nagyon közelről és félelmetesen távolról hangzott. De a szavai valahogy körém burkolták magukat, bebújtak a hónom alá, belopóztak a fülem mögé a szelíd zenéjükkel. Másfajta anya volt ez, aki velem beszélt. Mézesebb, a szavakat úgy helyezte el, mint a virágfüzért. Belekuporodtam az előszobai fotelba, a számat nagyon közel tartottam a kagylóhoz. Erősen igyekeztem, hogy ne sírjak, nehogy a könnyeim belehulljanak a telefonba, és megszakadjon a vonal. Az arcom még fájt egy darabig a sok mosolygástól.
Mikor visszamentem, nagyon vigyáztam, hogy uralkodjak magamon apám előtt. El akartam neki mondani azokat a történeteket, amiket hallottam, amiket anyám mondott.
Fel akartam kiáltani: „Szeret, szeret.” De csak visszaültem az asztalhoz, és a puzzle fölé hajoltam. Apám felém fordult, a lehető legfinomabban megszorongatta az ujjaimat. Újra felvettem az égdarabomat, és lelkes „Nézd” kiáltással a helyére illesztettem. Bárcsak így maradtak volna a dolgok. Anyám Magyarországon, mi apámmal új szövetségben. Bárcsak összekaptuk volna magunkat, és megtaláltuk volna az utunkat nélküle.
Akkor az utána következő évek soha nem történnek meg. Vagy ha mégis, akkor máshogy. Talán kevesebbet számítottak volna. De így anyám hiánya kitöltötte a házat.
Mindenütt jelen volt. Magammal hordoztam, a fejem és a szívem alig bírta el a terhet. És éjszaka belopakodott, és apámat is meglátogatta. Csalogatóan, nyugtatóan, soha el nem múló intenzitással.
Elhagyott ugyan minket, de soha nem ment el.

A Mile Endre betört a reggel, és az ablakon túl mindenütt szombat volt, és nem kért elnézést a visszalőtt kipufogógázért, az elhaladó dübögő zenéjéért, a kiabálásáért meg az ordítozásáért. A világ szemmel láthatóan senki kedvéért nem áll meg.
A lakásom hirtelen klausztrofóbiássá tett, a falai közelebb kúsztak, a mennyezet rám ereszkedett. Ki kell jutnom valahová, ahol emberek vannak, de távol maradhatok tőlük, körülvesz a zaj, de egyedül lehetek a gondolataimmal.
Felkaptam a Nyarak könyvét, és nyugtalan szorítással magamhoz öleltem. Minden lélegzetemmel fel-le hullámzott a mellemen, mintha a részem volna, és ha akarnám, sem tudnám lerázni. Nehézkesen álltam fel a székből, és az ajtóhoz mentem. Felmarkoltam a táskám a földről, ahová este ejtettem, és a könyvet továbbra is a karomban tartva kimentem a házból. Ahogy kiléptem az éles reggeli fénybe, a park felé vettem az irányt, mintha csak egy átlagos nyári reggel lenne.
Vajon így elővarázsolhatom? Hogy leterítek egy takarót a még kissé nedves fűre egy lehajló gesztenyefa alá egy városi parkban? Hogy lapozgatom a könyvét, és egymás után beleveszejtem magam azokba a nyarakba, amiket a dombok közti villában együtt töltöttünk? Miután annyi éven át szilárdítottam a reteszt a kopogtatása ellen és fordítottam el a fejem a látóterem peremén megjelenő árnyékoktól. És próbáltam teljes erőből felejteni, és arra gondoltam, az emlékezésnél rosszabbat nem is tehetek. Vajon így gyászolom meg? Most, hogy már végleg elment?
Nekidöntöttem a hátam a fatörzsnek, és kinyitottam a könyvet.

NyarakKonyve.jpg

(Könyvészeti adatok: Emylia Hall: Nyarak könyve, Park Könyvkiadó,344 oldal, keménytáblás védőborítóval, bolti ár: 3500 Ft)
A Park Kiadó a facebook-on


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr435176360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.