fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Majthényi Flóra: Spanyolországi képek 2.

2013.04.26. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: játék utazás irodalom ünnep centrifuga majthényi flóra

majthenyiflora_180.jpg"A zene elhallgat s megnyílik az elzárt ajtó, melyből egy bika rohan ki, s legtöbbnyire egy pillanatra megáll a nézőtér közepén. Nyakán tarkállik a nemzeti kokárda.
Első perczben már úgy tetszik, hogy elveszti lélekjelenlétét, mert a mezőről egyenesen sötét istállóba zárták s ott tartották egész addig, míg ki nem eresztették a napsugáros nézőtérre, hol a nagy tömeg rivalgását hallja.
Mind e szokatlanság azonban csak fölingerli. Dühösen kezd fujni és kapálja a port.
Ekkor kezdődik egy olyan jelenet, mely a gyönge idegzetű, nem spanyol nőknél reszketést és szivdobogást idéz elő."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. A kötethez írt előszót ide kattintva olvashatod. Jó utat!

plaza_de_los_toros.jpg

Plaza de Toros, Barcelona (forrás)

Majthényi Flóra: SPANYOLORSZÁGI KÉPEK 2. 
BIKA-VIADAL (BARCELONA)

Tarka, félelmes jelentek lánczolata az egész „lidia”, vagy „corrida de los toros”, a mint a spanyolok a bikaviadalt nevezik. A nézőhely olyan, mint a régi amphitheatrumok.
Lépcsőzet vezet föl körben egészen a páholyokig és mindez tömve van tarka néptömeggel, míg legfölül apró piros-sárga-piros nemzeti zászlók lengenek.
Lent pedig símára söpörve, a nagy, gömbölyű homokos tér, melyet deszkafal vesz körül, ezáltal folyosót képezve a menekülő szereplők részére.
A homokos térre két nyitott, és egy elzárt bejárat vezet. Azokon járnak ki s be a szereplők és a lovak, emezen eresztik be a hőst – a bikát.

ole_torrero.jpgA spada mozdulatai (forrás)

Ez elzárt ajtó fölött katonák foglalnak helyet; ezekkel szemben pedig díszített páholyokban foglal helyet az „autoridad”, a hatóság, mely fölügyel a játékra, hogy a fennálló szabályok szerint menjen.
Oldalt, a lépcső korláttal elzárt részén, megzendül a katonai zenekar, a gyülekezet pedig beszél, zajong, és alig várja a látványosság kezdetét.
Itt Barcelonában a lépcsők téglából vannak építve, a páholyok, följárók és falazat pedig fából.
S elgondolva, hogy ha mindez lángba borulna, milyen veszély, milyen tolongás lenne itt a tiz-tizenkétezer ember között: szinte remegve nézzük, hogy úgy lent, mint idefent a fa-alkotmányban a férfiak nagyobb része szivarozik s feszült izgatottságában alig ügyel arra, hogy hova dobja a gyufát vagy czigarettet.
Mindenkit csak a jövő perczek izgalma foglal el, s végre zajongva, fütyölve, pisszegve követelik az előadás kezdetét, mely be is áll egy negyedórával előbb a kitűzött időnél.
Egyenlő feszültséggel bámul mindneki, akár a drágább és jobb oldalon az árnyékban, akár az olcsóbb és rosszabb helyeken, a napos részen ül.
A porondra pedig berobognak a picador-ok (szuronyosok), ezuttal hárman, rossz gebéiken. Széles karimáju, sárga bőr-kalapokban, melyek alúl fölcsavart hajcsomó és lelógó szalag tünik föl s rokokó külsőt kölcsönöz az egész alaknak, melyen ezüstös dolmány csillog, derekára színes kendő van csavarva, s mind e dísz ellentétet képez az egyszerű sárga szarvasbőr-nadrággal s amaz esetlen csizmákkal és nagy kengyelekkel, melyekbe a lábak vannak bujtatva.
És a mint megtudjuk, mindez azért oly nehézkes, mert vaslemezzel van bélelve. Mert ez embereknek jut a legveszélyesebb rész, s fegyvernek nem elég amaz aczélvégű hosszú bot, melyet kezökben tartanak.
E kegyetlen külsejü, mészárosformáju emberek csöndesen lovagolnak a porondon körben, ez lévén a bemutatás.

Copia_de_vestido-del-torero.gifA viador öltözéke (forrás)

Őket követik a matador-ok, banderillero-k és capeador-ok, mindannyian különböző élénk színű spanyol öltözetben, csillogva az ezüsttől, aranytól, fejükön szögletes fekete kalappal, (melynek minden oldalán bojt van), vállukon pedig a megfelelő festői kis köpenykével. Mindössze vagy tizenketten vannak.
Ezek sokkal finomabbaknak, mozgékonyabbaknak tetszenek, mint a lovakon ülő picador vagy puntillero-k; de fejükön szintén ott van a sajátságos hajdísz, melynek a hagyományos divat mellett az a czélja is lehet, hogy az esés közben védje a fejet.
Végre a hámba fogott és pirosan-kéken fölbokrétázott szürke lovak büszkélkednek.
Ezek fürge, erős, szép állatok; s két csoportban három-három van egymás mellé fogva. Maguk is gyönyörködni látszanak a rajtuk csilingelő csörgőkben.
Megtörténvén a szereplők bemutatása, a capeador-ok leoldják vállaikról az aranytól és ezüsttől csillogó színes nemzeti köpenykéket s oda dobják a tért környező deszka-falhoz, vagy a korlátra (barrera), ugyan-onnan véve elő más oda készített, avult piros köpenykéket, melyeket azonban csak a kezökben tartanak.
A szereplők megköszönik az üdvözletükre támadt zajt s különösen Lagartijo és Mazzantini, a két hires „matador” vagy „spada”.

Lagartijo_rafael_molina.jpg

Lagartijo (Rafael Molina, matador)

Ekkor egészen elnémul a nézőtér és másodpercznyi csönd áll be, mely hasonlít a megdöbbent várakozáshoz. De e csöndet azonnal megszakítja trombita és dobszó, mely az „autoridad” jeladására a viadal kezdetét adja tudtul. A zene elhallgat s megnyílik az elzárt ajtó, melyből egy bika rohan ki, s legtöbbnyire egy pillanatra megáll a nézőtér közepén. Nyakán tarkállik a nemzeti kokárda.
Első perczben már úgy tetszik, hogy elveszti lélekjelenlétét, mert a mezőről egyenesen sötét istállóba zárták s ott tartották egész addig, míg ki nem eresztették a napsugáros nézőtérre, hol a nagy tömeg rivalgását hallja.
Mind e szokatlanság azonban csak fölingerli. Dühösen kezd fujni és kapálja a port.
Ekkor kezdődik egy olyan jelenet, mely a gyönge idegzetű, nem spanyol nőknél reszketést és szivdobogást idéz elő.

picador_1457442i.jpg

picador és bika (forrás)

Berobognak a picadorok szegény gebéiken és elébe mennek a dühös bikának.
Ez, alig hogy észreveszi őket, azonnal megtámadja valamelyiket. A picador a bika nyakszirtjébe mártja aczélvégű botját s az omló piros vértől még dühösebb lesz a szegény állat s nem marad adósa kinzójának s legalább szarvát mártja a lóba, mely tántorogva rogyik össze, maga alá zuhintva lovagját. A bika még ekkor is az elesett állat belében tartja a szarvát, de nincs ideje tovább folytatani gyilkos művét, mert jönnek más picador-ok, a kik hasonlólag magukra vonják a figyelmét s ő hasonlólag támadja meg őket.
Ez időt felhasználva egyenruhátlan szolgák segítik föl a lovast az összerogyott ló alól, ki maga is tántorogva köszöni meg a kitüntetésre keletkezett zajt.
Ezalatt a vonagló szegény lóról gyorsan leszedték a kantárt és nyerget, s más ló áll készen a picador szolgálatára, ki újra folytatja szerepét.
Az elesett szegény álalt pedig ott fekszik vértócsában, élettelenül.
Ha azonban csak annyira érte őt a bika szarva, hogy még föl bir állani; akkor nem szedik le róla a nyerget és a kantárt, hanem fölsegítik reá újra a picadort s ez a szegény vérző párát újra oda vezeti a bika elé, hogy ez adja meg neki a kegyelemdöfést, a mi rendesen meg is történik, anélkül, hogy az áldozat látná, hogy mi történik vele, mert valamennyi lónak be van a fél szeme kötve.
Ez izgalmas, borzasztó látvány ismétlődik mindaddig, míg a bikát némileg kifárasztották, míg az három, négy vagy több lónak járt már a végére.

picador_falling_hi.jpg

Claude Charles Bourgonnier: The Picador falling (a picador esése) (forrás)

Ekkor az „autoridad” jeladására trombita és dobszó jelenti az újabb szakasz következtét.
A picador-ok eltünnek, jönnek a capeador-ok.
Ezek csillogó ruhájokban lépnek be, lobogó piros köpenyekkel kezökben.
A bika azonnal meg akarja őket is támadni, de mindig csak a köpenyeket éri, melyek a legcsodálatosabb fordulatokban lebegnek előtte, az emberek pedig mindig úgy félreesnek tőle, hogy nem férhet hozzájuk.
E jelenet a kitüntetett nagy ügyesség által elveszti borzadalmasságát s annyira kifárasztja a vérvesztés által elgyöngült bikát, hogy ez már néha egykedvüen kezdi nézni az előtte lobogó piros capa-kat. Míg újra összeszedve magát, ujra nekirohan egynek-egynek, egyenes irányban s ilyenkor veszélyben levén a „capeador”, átmenekűl a „barrerán” (a deszka-korláton), hova néha a dühös állat is követni akarja; de visszariasztják onnan kalaplobogtatással és a tájékozását vesztett dühöngő állat engedelmeskedik.
Általában az egész bikaviadori művészet („tauromaquia”) amint ők nevezik, oda czéloz, hogy a bikát lélekjelenlététől, tájékozottságától és erejétől megfoszszák.
Új dob- és trombitaszóra jönnek a banderillero-k.
Ezek szép, tarka, csillogó nemzeti öltözetben szintén gyalog jönnek be. Két-két röppenytyüszerű tarka papirba csavart aczélhorgas pálczácskát tart mindegyik a kezében, mely még inkább hasonlit ama czifra papirtekercsekhez, melyekben nálunk a czukros ánizsmagot árulják, csakhogy természetesen sokkal nagyobb.
E baderrillero-k a bika elé állnak s ingerkednek vele. De ez soha nem férhet hozzájuk s mindig az a vége, hogy ők akasztják e fájó díszt a szegény bika nyakszirtjébe, de soha sem orozva, hanem mindig szemtől-szembe, a mi úgy látszik szabály náluk, valamint a matador-oknál is.
Végre látja már az autoridad, hogy a megölés alkalmas percze megérkezett.
Dob- és trombitaszó adja tudtul, hogy jön a matador.

FOTO MAZZANTINI.jpg

Mazzantini

Lagartiyo és Mazzantini lépnek be, egyik mint szereplő, s a másik mint műértő néző, de egyszersmind helyettesítő, ha szükség lenne rá. Igy váltják föl egymást minden bikánál.
Ezeknek a ruhája a leggazdagabb.
A szereplő egy skarlátszínű posztódarabot hoz s tart a bika elé balkezével egy pálczán, míg jobbjában az éles aczél „spada” csillog.
Úgyanígy ingerli és tréfálja meg a bikát e piros posztó-darabbal, mint a capeador a köpennyel, a legügyesebb és legcsodálatosabb fordulatokban, míg egészen ki nem fárasztja az utolsó erejét és dühét összeszedett állatot; s ez lihegve, egykedvüen és véres nyakkal tekint az eléje tartott posztó-darabra, s alig akarja már megtámadni. Csak tántorog.

quiero-ser-torero-telemadrid.jpg

(forrás)

Ekkor a matador elérkezettnek látja a megölés perczét s a spádát a bika nyakszirtjébe mártja.
Néha a halálos döfés azonnal sikerül, a mi nagy elragadtatást idéz elő a közönségben. Bódító zaj, lobognak a kendők, repülnek a kalapok, szivarok a küzdőtérre. Ezóttal egy enthuziaszta összekötött pár czipője is berepült. De ha kétszer-háromszor ismételni kell a döfést, akkor épen olyan nagy a fütty és az elégedetlenség zaja.
Mihelyt a bika elesett, azonnal legyőzöttnek tekintik, s melléje térdel a „cachetero” s rövid tőrrel megadja neki a kegyelemdöfést.
Ekkor fölzendül a zene, berobognak a hámba fogott s föltollbokrétázott csörgős lovak: gyorsan kivonszolják elesett társaikat s végre a bikát.
A vért behintik friss honokkal, a küzdőtért elsimitják a szolgák, s a trombita és dob jelt ád a következő bika föllépésére. Ez rendesen hatszor ismétlődik egy-egy előadás alatt. Ezúttal hetediket is eresztettek be meglepetésül, ráadásul.

Alfonso XIII plaza.jpg

XIII. Alfonz 1903. szeptember 12-én látogatott Valladolidba,
ahol részt vett egy biakaviadalon is - itt készült e kép. (forrás)

Meddig fog e barbár mulatság tartani e különben jószivű nemzetnél?
Azt mondják, hogy Amadeo királynak első teendője volt ezt eltiltani, s talán ép ez okozta az iránta való elhidegülést.
Midőn most az ujjongó nép az előadás után elszéledt a Plaza de los toros-ról: a hold ép oly szépen, békésen világít ott, mintha semmi borzasztót nem látott volna.

*****

A szövegközlés alapjául szolgáló kötet: Majthényi Flóra: Spanyolországi képek (Magyar Könyvtár, 165. kötet, nyomatott Wodianer F. és fiainál, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udv. Könyvkereskedés kiadása, szerk: Radó Antal)

Tartalom: 1. Spanyol utczai élet 2. Bika-viadal 3. Műkedvelő torerok 4. Sevilla 5. Semana santa 6. A farsang Sevillában 7. A sevillai vásár 8. Az andaluz nép 9. Granáda


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr935215045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.