fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Aki keres, talál

2013.06.27. 07:00 | icentrifuga | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló beszámoló folyóirat kiállítás képzőművészet szobrászat centrifuga deák csillag kölüs lajos

luko_01.jpgŁukomski univerzális és légies, nem köt egyetlen korhoz sem, bár könnyen azt mondanánk, itt a XIX. század divatját látjuk. A ruha viselője választja meg, mit hord. Maga határozza meg, milyen legyen kívül, mit hangsúlyozzon, és mit fedjen el. A szobrok így a szabadságról is szólnak, sőt igazán ez a lényegük, hogy szabadok, bár nincs testük, de van lelkük.” Józef Łukomski (1920-1996) festő és szobrász, térbeli installációk és több különböző képzőművészeti műfaj határáról származó alkotások szerzője, aki művészetét a „totális hallgatás színházaként” határozta meg. Diplomáját 1962-ben szerezte meg Aleksander Kobzdej professzor műhelyében. 1977-ben ő képviselte Lengyelországot a Sao Paolo-i Kortárs Művészeti Biennálén. A Hominem Quero-ciklus 1972-1975 között jött létre. A címe Diogenész történetéből származik, aki fényes nappal, lámpással a kezében vándorolt a járókelők között azt kiáltozva: „Embert keresek!” A Lengyel Intézetben július 12-ig látható kiállításról Deák Csillag és Kölüs Lajos beszámolóját olvashatod.


Deák Csillag
A harmadik szem

Embert keresek! – kiáltotta Diogenész. Én is keresem, akárcsak Józef Łukomski a Lengyel Intézet kiállítótermében. Nincs kezemben fényes nappal lámpás, és nem is kiáltozok. Ruhalabirintusban járok, szobrok között bóklászok. Hominem Quero a kiállítás címe.

luko_02.jpg

Nem csak én járom körbe a szokatlan figurákat, ők is közelednek hozzám, gólyalábakon lépnek felém, mutatják üres odvukat, testetlenségüket. Kitárulkoznak, és nem ürességet mutatnak. A budapesti tárlaton a művésznek háromdimenziós és szoborképnek is nevezhető öt képe, valamint ruhákból különböző technikával alkotott 15 szobra látható. Az anyag egy nagyobb gyűjtemény része és a szoboralakok pontosan 214 centiméter magas figurák. “Az egyetlen térbe csoportosított monumentális figurák olyan asszociációkat keltenek, amelyek a színpadhoz és a szerepüket szavak nélkül is kifejezően játszó színészekhez kötődnek” – jegyezte meg a kurátor.

luko_04_180.jpg„A ciklust alkotó figurák valódi ruhadarabokból készültek, melyeket egyfajta szintetikus emulzióval szilárdítottak meg. A térbeli formák megjelenése a művész munkásságában természetes következménye volt festői útkeresésének.”

Tudjuk, hogy a test egy nagyon intelligens ruha, de mulandó, porrá lesz idővel. A ruha gyakran túléli az embert. Akár generációkon át. Testhez illő ruhákat látunk, de nincsenek testek. Ezt jelzik is a szobrok hasítékai. Az ürességre mutatva, hogy bizony itt nincs szív, nincs gyomor, nincs vér, és természetesen nincs fej sem. Mi vagyunk a fej. Akik keressük az embert. Az egyik test nélküli ruha képzeletbeli viselőjének homlokán egy indiai pöttyöt látok. Ez a harmadik szem jele, ami arra utal, hogy látják a valóságot, illetve, hogy amit körülöttük mindenki annak fogad el, nem az igazi világ.

A mögöttest kell (ene) látnunk, de gyakran nem hogy harmadik, de egyetlen szemünk sincs. Csak a burkot látjuk, azzal foglalkozunk. Itt nem az élő emberi test alakul át szoborrá, hanem az élettelen ruha válik emberi testté. Nem a testet veti meg, hanem a testet imádja, értékeli, a szellem-testet, a lelket. A test nélküliség mindig is vonzotta az embert. Repülni akart, fölszállni. Úszott a vízben és nem érezte a súlyát, lebegett a hátán, a víz felszínén. A testfestészet a bőrt használja fel vászonként, ezzel eltüntetve az embert, aki maga válik műtárggyá, felületté. Emberi mivolta megszűnik, nem több mint a vászon, amelyre festeni szoktak. A csigaház, a kagyló egy idő után üres testté válik, elmeszesedett testté. A forma marad, a múlékony test eltűnik, elrohad, elporlad. A burok marad. Miként a bábnál is. A tojáshéj szétreped, eltörik, szétválik, kitör belőle a madár, a kígyó, a teknősbéka. Ha nem így történne, elpusztulnának a világra igyekvő állatok.

luko_08_180.jpgŁukomski támadási felületet ad azzal, hogy érzéseit, düheit, véleményét kiteregeti, de egyúttal érzelmi távolságtartásra is bírja a látogatót. A ruha alatti testek hiányával, és a résekkel, amelyeket úgy teremt, hogy látni lehet a semmit. Ezzel is arra késztet bennünket, hogy nagyobb perspektívával éljünk és értsük a világot és önmagunkat. Bár nincs arc és nincs Aphrodité sem, de van érzelmi készenlét, érzelmi kizsákmányolhatóság. Vágyak, érzelmek, emóciók nélkül nincs Erósz, és vágyak, érzelmek, emóciók nélkül nincs teremtés, nincs kreativitás, nem jön létre alkotás. Ezekben a fej és test nélküli szobrokban azonban vágyak, érzelmek, emóciók bújnak meg, teremtve vannak.

A test nélküli ruha a nem látható megpillantása. A nincs és a létező egymásba fonódása. A múmia betakart, eltakart test, burka a védést, a megóvást, a tartósítást szolgálja. Nem szabad kibontani. Tartani kell, és nem tudni róla, a testről. Nem töredéket és nem is torzót látunk. Az egész valamilyen hiányát látjuk, vesszük észre, gondoljuk el, érezzük meg, érzéki tapasztalatunk miatt alakot látunk, burkot, amely mögött lüktető szív van és idegpályákkal átszőtt test, amely él, és nemsokára megmozdul. Morbid, de mindennapjaink része a baleset, ahol olyasmit is láthatunk, amit korábban soha. ...csak ott van, ruha nélkül, fej nélkül, szemérmetlenül. talán a ruha hiánya elviselhetetlenebb, mint a fejé, a kettő együtt túl sok, öltözzön fel, aki meg akar halni! (jobbra pedig kél)

Mi magunk szétválasztjuk a testet és a lelket. Holott egyek. A test a forma, a lélek a tartalom? Közhely (jó lenne, ha így lenne), hogy dualitásból áll a világ. A kiállítás arra is példa, hogy a szubkultúrák viseleteinek, testfelfogásának fontos szerepe volt, mert szélesebb körben ismertté tették a kultúra és az életstílus ironikus-esztétikus szemléletét. Egyúttal lehetővé tették az álarcok, a szimbolikus cselekedetek és jelképek "dekódolását. Egy olyan érzékenység vált ismertté, amelyre a populárisabb színekben, rockzenei kísérettel fellépő modern művészet is támaszkodhatott.
A csend sokkal kifejezőbb, mint a szavak, mondta Łukomski. Ehhez egy napfényes szoba kell. Bizony a lét éjszakai oldalát nappal is láthatjuk. Lámpásra sincs szükség. Keressük az embert!

luko_06.jpg


Kölüs Lajos
Feldobott érme

Senki nem kapja fel a fejét. És nincs leszegett fej sem. A csábítás új titkára is fény derült nemrégen, a fejtartással ugyanis befolyásolható, hogy a másik nem mennyire talál vonzónak. A jelenség a férfiak és nők közti magasságkülönbség miatt működik. A férfiak általában magasabbak a nőknél, így a nők arcát a férfiak felülről látják, a lehajtott fej ezt a megszokott perspektívát emeli ki. Itt 214 centiméteres szobrokat látunk. A nők vonzóbbnak látszanak, ha kissé előredöntik a fejüket, így enyhén fölfele néznek. Ezzel szemben a férfiak arca markánsabb, ha hátravetik a fejüket, és lefelé néznek Fej: irányítás, gondolkodás, racionalizmus. Fejfájás, migrén: maximalista vagy, túlhajszolod magad, nem tűröd a kritikát. A szobrok többnyire női ruhák, így közvetve női testet ábrázolnak.

Eljön-e egy olyan kor, amelyben nem lesz különbség férfi és női ruha között? Másként feltéve a kérdést: Eljön-e egy olyan idő, amikor nem lesz különbség férfi és nő között? Ha végre felszabadítanánk ruháinkat a nemek rabságából, és mindenki tetszése, nem pedig kromoszómái szerint választhatna öltözéket, szép új világ köszöntene ránk. (Réz András: FE/MALE 2002. március) A test adja azt az erőt, amelynek révén képesek vagyunk megszelídíteni e világ elemeit. Ebben az anyagi világban a test a védtelen lélek megóvására szolgál. A lélek nélküli test cél és lelkiismeret nélkülivé, rosszindulatúvá válik. Testünk fizikai jellege miatt azonban elkerülhetetlenül belesüppedünk az anyagi világ mocsarába. Lukomski szobraival jelzi, hogy a lélek számára a test elsődlegesen egy mellette tornyosuló valami, ruha, amelynek minduntalan engedni kénytelen. Amíg a lélek a szellemiség extázisára törekszik, a testnek táplálkozásra és alvásra van szüksége.

luko_05.jpg

A szobroknak nincs nevük, homlokuk, szemük, arcuk. Én-nélküliek, belül szeretettek, kívül szeretők. Tartásukban a félelem és a remény, nem szabadultak meg tőlük. Hogy szomjaznának bármire is, nem tudom. Nincs ajak és nincs pohár sem. Ott vannak, akár akarja a világ, akár nem akarja. Láthatatlan szállal kötődnek a világhoz. Az csak látszat, hogy nem kötődnek. Hitük a mi hitünk, szívük a mi szívünk. Ezek a szobrok élni akarnak. A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos. A fej üzletember. A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik. A szív nem mérlegel. Aki szívből él, az a valóságot kutatja.

A bölcsek mondják: Ahhoz, hogy eljuss a megfelelő ajtóhoz, előbb sok rossz ajtón kell bekopognod. Ha véletlenül találnál rá a jó ajtóra, nem lennél képes felismerni, hogy jó helyen jársz. Hibázz annyit, amennyit csak lehet, és közben egyetlen dologra figyelj: ne kövesd el újra ugyanazt a hibát! Az élet rejtély: az egyik pillanatban valami tökéletesen stimmel, tehát helyes, a következő pillanatban ugyanaz a dolog már nem, tehát helytelen. Minden pillanatban ébernek kell lenned, mert minden pillanatban újra döntened kell. Itt, ezen a helyen, ahol a szobrok között jársz, kedves látogató. Az uniformis egyenlőséget kínál: motoros ruhában, angyalbőrben, szkafanderben ugyanis eltűnnek a különbségek a nemek között. Bizonyos fokig elmondható ugyanez a blue jeans, a farmer divatjáról is, amely a hatvanas években civil egyenruhaként szolgálta a társadalmi egyenlőség eszménye mellett a nemek egyenlőségének gondolatát is.

luko_03.jpg

Egy népi öltözet gyakran elárulta viselője nemét, korát, családi állapotát, vallási közösségét, szegénységét, gazdagságát, földrajzi helyét. Łukomski univerzális és légies, nem köt egyetlen korhoz sem, bár könnyen azt mondanánk, itt a XIX. század divatját látjuk. A ruha viselője választja meg, mit hord. Maga határozza meg, milyen legyen kívül, mit hangsúlyozzon, és mit fedjen el. A szobrok így a szabadságról is szólnak, sőt igazán ez a lényegük, hogy szabadok, bár nincs testük, de van lelkük.

A Milói Vénusz-szobor csonka. A Testet a lehetőségek ünnepévé avatja. …mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak, / mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb/ részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod/ tükörében magadat,/ és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak (Babits - Zsoltár férfihangra). A fej nélküli szobrok így folytatói egy ókori világnak. A hiány a teljesség őre. Hiány nélkül nincs teljesség.

luko_07.jpg

Az owling (baglyozás), planking (vigyázzbanfekvés) után ma egy új őrület hódít az interneten, ami nem más, mint a horsemaning. Fej nélküli nő üldögél a kanapén, saját (lefejezett) fejét a kezében tartva. Łukomski szobrai nem fej nélküli lovasok. Többek annál, nincs szükségük lóra, hogy változtassák helyüket, és nincs szükségük a fejre sem, mert végig egyhelyben állnak, bölcsek, csak akkor indulnak útnak, ha érdemes. Kevesebbek, mert belül a ruhák lélekkel teltek, dobog a szív. Talán fülünk is van rá, hogy halljuk a ritmusát.

Józef Łukomski: Hominem Quero
2013. május 23. — 2013. július 12.
Lengyel Intézet kiállítóterme
1065 Budapest, Nagymező u. 15.


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr895379296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.