Tóth Kinga írása Baki Júliáról.
Szabó Imola Julianna: Baki Júlia - képvers
Tóth Kinga:
Baki Júlia munkáihoz
Csempézett a terem, a hátsó falon fehér ponyva, a csempe sötét és világoskék. A ponyva előtt fél méterre faszék, vele szemben háromlábú műanyag állványzat. Válla a műszer jobb oldalához nyomódik, a széken ülőnek is a jobb válla húzódik fel. Leenged, oldalra irányítja a lencsét. Váll, borda, derék, comb az ingben és a harisnyában. Hogy menjen beljebb, a ritmust, a lüktetést keresi, az ereket, annak a dalnak a tempóját, aminek a szövegére már nem emlékszik. A szív benne volt, valahol a közepén, a refrén előtt, a szív meg ahogy a szív dobol, amikor izgatott, amikor szól, hogy az inges most tartsa benn a levegőt. Akkor a legsimább az arc, akkor a legélesebb a koncentráció a szemben. A szerveken ki lehet merevíteni az indulatot, akkor kattint. Az inges haján a csigák kinyúlnak, ahogy hangosan levegőt vesz, a műszer mögött is szétfut a haj, rálóg a lencsére, összekeverednek, igazít. A szünetben feszültség, az átirányított reflektor égeti a bőrt, a nyakon vörös foltok. Újra benntartani. A falap feltépi a harisnyát a fenéken, a szálkák a bőrbe nyomódnak, a hideg csempén tartani a talpat, a láb merev. Fénybe néz, nem pislog, fel a nyakat, a szájat szét. Felvétel.