Ha rosszabbra fordulnak a dolgok, 
még mindig összezárhatjuk a lábunkat.”
Gioconda Belli, Nők Országa.

ÚJ KORMÁNYT!
Éppen egy ilyen apró, jelentéktelen és elhanyagolt államban születhet meg a Nők Országa, mondta Gioconda Belli, mintha Magyarországról beszélne. A könyve, egy globális női hatalomátvétel pontos forgatókönyve, elmondja, mi a teendő, majd a nők érveit, programját és ideológiáját is összefoglalja. 

Nagy Takarítás kell ennek a kis országnak, a férfiak hosszú és kártékony hatalmából ki kell vakarni minden zegét-zugát, megtisztítani, megszépíteni, felújítani, lomtalanítani és hasznossá tenni. A férfiak pedig belátják ezt, és egy időre teljesen átadják a hatalmat a nőknek.

A Nők Országának női pártja, a LÁB megkapja ezt a hatalmat az aktuális választásokon, és azonnal Látványos Lépéseket tesz. Alaposan kisöpri az országot, kimossa, centrifugázza, felvirágoztatja. A média valóságsókban tanítja az új ideológiát és életformát, a boldogizmust, és folyamatosan beszámol a Nők Országának mindennapi életéről. 

A regény 10 részletét a kiadó és a fordító szíves engedelmével bizalmasan közli a Centrifuga, és elkötelezetten támogatja a nők forradalmát. Olvasd önfeledten..;                ( Válogatta és szerkesztette Gordon Agáta)         

Nők Országa – részletek. 
1- 6. részlet 
7-10. részlet:

7,

A The New York Times vezércikke*

Újabb kihívás Faguas feminista kormánya számára

Az utóbbi száz évben Faguas kevéssé hívta fel magára az Egyesült Államok figyelmét. Múlt novemberben azonban változott a helyzet, amikor egy női párt, az azóta híressé vált láb elsöprő győzelmet aratott az ország elnökválasztásán.

 A LÁB igen eredeti, feminista, ám nem kirekesztő programmal szállt be a választási küzdelembe: anyai gondoskodását ajánlotta fel, hogy minden szennytől megtisztítsa, makulátlanul csillogóvá varázsolja az országot. Az előző kormányzatok sajnálatos működése miatt úgy tűnik, valóban egy anya odaadó figyelmére lenne a legnagyobb szüksége Faguasnak. Ugyanakkor Viviana Sansón elnök asszony nemrég bejelentette, hogy kizárólag nőket kíván alkalmazni a közigazgatásban. Ez a szokatlan döntés azzal a következménnyel jár, hogy bármilyen közalkalmazotti állást, a legfontosabbaktól a legjelentéktelenebbekig, csak nők tölthetnek be. Női tisztek hajtják végre a hadsereg fokozatos leépítését is. Még a középületek védelmét is nők látják el. Sansón elnök asszony kijelentette: ideiglenes, de szükséges intézkedésről van szó, mert csak így biztosíthatják, hogy egy olyan, hagyományosan férfiak által irányított országban, mint Faguas, a gondoskodás és szolidaritás újfajta, női etikája kialakulhasson. Bármennyire eredetinek és forradalminak látszik is ez az rendelkezés, nem érthetünk egyet Sansón elnök asszony radikális döntésével. Egy olyan világban, amelyben együtt élnek férfiak és nők, egyik nem sem erősítheti saját helyzetét a másik rovására. Reméljük, hogy Faguas népe, és mindenekelőtt a férfiak, élni fognak törvény adta jogukkal, és hangot adnak eltérő véleményüknek. Szomorú sorsra jutna a faguasi demokrácia, ha az eddigi ideológiai alapú megkülönböztetést most a nemek közti furcsa különbségtétel váltaná fel. Biztosak vagyunk benne, hogy az Egyesült Államok, melynek gazdasági támogatására Faguasnak oly nagy szüksége van, csak a Sansón elnök asszony vezette kormány politikai humorérzékének egyik megnyilvánulását látja ebben az intézkedésben.
***

8,

Dolgozni vágyó nőket keresünk. Tapasztalattal vagy anélkül, gyermekeseket és gyermekteleneket, házasokat és egyedülállókat, hetero- és homoszexuálisokat, várandósokat, felsőfokú végzettséggel vagy anélkül, fiatalabbakat és idősebbeket. Mindenkit szívesen látunk. Van hely mindenkinek. Munkaidő alatt a gyerekek gondozását megoldjuk.

Nevettek. Csak úgy özönlenek majd a jelentkezők.

A javaslatokat a Központi Bizottság egyhangúlag megszavazta. A következő hetekben a Minősített Szavazók többségi szavazattal jóváhagyták a költségvetés módosítását, amellyel csökkentették a hadikiadásokat, és az óvodák finanszírozására csoportosították át az összeget. A parlamentben is győzött a láb többségi szavazata, bár nem értett mindenki egyet velük. Az ellenzékben lévő nők azzal érveltek, hogy senki sem tudja jobban gondozni a gyerekeket, mint a saját anyjuk, az anyaszobák és a szoptatóhelyiségek ötlete viszont tetszett nekik. Viviana érezte: ha a férfiak eltávolítása nem bőszítette volna annyira fel őket, egyhangúlag megszavazták volna a felvetéseket.

Megjelentették a hirdetéseket a sajtóban. Rengeteg nő jelentkezett, mindenféle társadalmi rétegből. Némelyek félénken, bizonytalanul, mások, a szókimondóbbak hitetlenkedve, de mindannyian kíváncsian, jókedvűen tolongtak a Palota első emeleti folyosóján, érdeklődtek, miről lehet szó egy olyan hirdetésben, amely nem zárja ki őket a megszokott okok miatt. Akik alig vagy nem elég jól tudtak írni-olvasni, tisztában voltak a hiányosságaikkal, de méltósággal viselték, és késznek mutatkoztak elsajátítani a szükséges ismereteket. Hiszen végre van egy kormány, amelyik velük is törődik. Az ügy logisztikai lebonyolításával megbízott Rebeca időnként meghatottságtól csillogó szemmel rontott be Viviana dolgozószobájába, hogy beszámoljon neki a hatalmas felvonulás láttán érzett megrendültségéről. Az elnök asszony az ablakból nézte a nők rendezett sorát: messzire kígyózott az utcán, a park szélén tűnt el. Könnyezve ölelte át Rebecát, és örömükben mindketten úgy ugráltak, akár a kislányok.

Iskolázottság szerint osztályozták a kérvényeket, csoportokat képeztek ki a lakóhelyek szerinti felmérések lebonyolítására, szakembereket vettek fel a megüresedett állásokba, nőket a rendőrségre. Hosszú lista készült azok nevével, akik inkább önkéntes anyaként szerettek volna dolgozni. Az állami intézmények hivatalait színes ruhák, az íróasztalokat csecsebecsék és növények árasztották el. Az ország irányt vesztett hajója billegett ugyan a tapasztalatlan kezek vezetése alatt, de a frissen munkába állt hivatalnoknők nagyon komolyan vették a kihívást, és fokozatosan, egyik lábukat a másik elé téve a lehető legjobbat hozták ki magukból.

***

9,

A „Házibajnokok” címet adták a műsornak. Nem gondolták, hogy annyian fognak jelentkezni, de nagy kísértést jelentett a fődíj, egy teljesen berendezett új ház az egyik mutatós, a kormány által épített, előregyártott házakból álló lakónegyedben. A sok jelentkezőből ötöt választottak ki. Egy tévés stáb reggeltől estig rögzítette, hogyan végzik a ház körüli teendőket. Minden nap adták a show-t a tévében. Az ötödik hét végén a nézők és egy női zsűri szavazott, hogy ki a legjobb. Silvio, Adolfo, Jaime, Joer és Boanerges mindannyian családapák, elbocsátott állami alkalmazottak voltak, egyik tehetősebb, a másik kevésbé. Rendkívül szórakoztató volt látni, hogyan küzdenek befogott orral, undorodó képpel a szaros pelenkákkal, mintha nukleáris bombák lennének. A csecsemők fenekének kitörléséhez a legügyesebb is legalább tíz nedves törlőkendőt és fél csomag vécépapírt használt el. Boanerges katona volt; zászlóaljba szervezte a gyerekeit, és munkára fogta őket, miközben ő sportközvetítéseket nézett a tévében (természetesen nem nyert). Jaime csak sült húst tudott csinálni, és a kerti grillsütő mellett töltötte az egész délelőttöt, miközben a lánya takarította ki a házat.

Silvióéknál, ahol volt mosógép, összement az összes ruha. A gyerekek bokáig érő nadrágban jártak, az ingüket meg mintha a hippikorszakból örökölték volna. Adolfót a fürdőszoba-takarítás viselte meg legjobban. Nála nagy rend volt a lakásban, mert mindent, amivel gond volt, eldugott, bevágta valamelyik fiókba. A konyha mindannyiuk számára kihívást jelentett, bár kiderült, hogy a legalapvetőbb ételeket meg tudják főzni; de minden fazekat és lábast igénybe vettek a legegyszerűbb étel elkészítéséhez is, odaégett a rizs, kemény maradt vagy túl puha lett a bab, rosszul számították ki a szükséges mennyiséget, és annyi zöldséget vásároltak a szupermarketben (imádtak vásárolni), hogy rájuk rohadt. Joer, a legvállalkozóbb szellemű azzal indította a hetet, hogy tetőtől talpig lecsutakolta a házat, beleértve a falakat is; meglehetős kárt okozott a bútorokban és némelyik háztartási gépben, mert nem sikerült megóvnia őket a szabadjára engedett özönvíztől. Kezdetben mindegyik kiborult, ha a pólyások öt percnél tovább sírtak. Jók voltak cumiztatásban, de nem tudtak mit kezdeni a hasmenéssel. Silviónak és Adolfónak nagyon jól ment a vasalás, a többinek viszont katasztrofálisan. A társaság zöme a nagyobb gyerekekkel való foglalkozásban jeleskedett: úgy játszottak velük, mintha maguk is kiskölykök lennének, és sugárzott az arcukról a gyerekeik iránt érzett szeretet. Bebizonyosodott, hogy leginkább a locsolást élvezik. Mindegyikük, kivétel nélkül délután locsolt a kertjében, mintha a locsolócső a férfiasságuk meghosszabbítása lenne, és visszaadná nekik a délelőtt elveszettnek hitt macsó öntudatot.

Végül Silvio győzött, nem annyira a teljesítménye miatt, inkább mert jóképű volt és vicces. Ő úgy adta elő a napját, mintha meccset közvetítene. Gól!, üvöltötte, ha beletalált a szemétládába, gyors jobb- és balegyeneseket osztogatott ágyazás közben; az emberek gurultak a nevetéstől. A tévénézők kérésére a versenyt öthetenként megismételték. A díjak most már szerényebbek voltak, de a tévés szereplés, a celebbé válás lehetősége így is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy mindig legyen elég jelentkező.

Hihetetlen, gondolta Martina, mennyire nevelő hatású volt ez a show. A hét végére a játékosok megtanulták jól elvégezni a feladatukat, sőt azt is megértették, hogy nem a munka nehézsége a baj, hanem az, hogy rutinná válik: nap mint nap végzi az ember, és annyira belefárad, hogy nem jut már energiája saját magára, ráadásul az otthoni bezártság elszigeteli a külvilágtól is. Így megy el az egész életed, mondta Adolfo a műsort követő tévéinterjúban, gondolkodni sem marad időd. Meg kéne fizetni ezt a munkát, jelentette ki Jaime, teljesen kikészített, hogy minden nap nekem kellett eldönteni, mit főzzek reggel, délben és este. Nekem ez nem megy. Micsoda szemétdomb, sosem gondoltam volna, hogy ennyi szemét gyűlik össze egy nap alatt, méltatlankodott Joer.

Az utolsó közvélemény-kutatás a háztartási munkában való részvételről határozottan bíztató volt.

De azért még hosszú út áll előttük. Egy párkapcsolatban, ha mind a ketten dolgoznak, a nők átlagosan hét órát töltenek házimunkával, a férfiak hármat. A legmeglepőbb eredmény azonban az volt, hogy azok a párok vallották legboldogabbaknak magukat, akik a legigazságosabban osztották el a teendőket.

Csak foszlányok jutottak el Martinához Eva beszédéből. A szél továbbsodorta a hangot, mert a szónok háttal állt neki. Aztán Eva visszajött. Bevizezte az arcát. Megizzadt, de ragyogott a boldogságtól.

− Hallottad?

− Nem lehetett jól hallani innét.

− Arisztophanész hősnőjéről, Lüszisztratéról beszéltem nekik. Athén Spárta ellen vívott háborúja idején a nők úgy fejezték ki tiltakozásukat, hogy kijelentették, addig nem hajlandók szeretkezni a férfiakkal, amíg békét nem kötnek. Ha rosszabbra fordulnak a dolgok, most már tudják a nők, hogy ez az eszköz még mindig a rendelkezésünkre áll: összezárhatjuk a lábunkat.

***

10.

Viviana Sansón első beszéde az ENSZ közgyűlésén.

Mi vezetünk be új apartheidet? – kérdezte. Már a hasonlat is teljes képtelenség. Szerepcseréről van szó. Ráadásul csak rövid időre. Elsütött pár tréfát, majd papnői modorban folytatta: hihetetlen, hogy a XXI. században szocializmusról, kapitalizmusról meg gazdasági válságról vitatkozunk, és nem vesszük észre, hogy még a saját otthonunkon belül sem oldottuk meg az elnyomás, az erővel való visszaélés problémáját. Mi, nők bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk a számunkra előírtnál tovább gondolni a dolgokat, ki tudunk törni a megjósolható katasztrófa fekete dobozából. Az emberiség sorsa még nem dőlt el, mert mi még nem nyilvánítottunk véleményt. És mivel mi hoztuk a világra Önöket, mindannyiukat, most Önökön a sor, hogy végighallgassanak bennünket, félretegyék a cinizmusukat, a szkepticizmusukat, a trükközést, és egy parányi helyet biztosítsanak ennek a kísérletnek, hogy kipróbálhassuk, hogyan lehet újraépíteni a társadalmat. Mi másfajta világot szeretnénk, el akarjuk kerülni, hogy az emberiség önmagát pusztítsa el.

Kívülről tudta a beszédét. A nők megtapsolták, néhányan még a székükre is felálltak. Azon a napon értette meg: nem számít, mekkora országot képvisel. Ahogy a káoszelmélet is mondja, egy lepke szárnycsapása a karibi térségben akkora vihart kavarhat, hogy az egész bolygó zsibbadt, nemtörődöm gondolkodásmódját felrázza.

***

A mi kormányunk gyengéje más természetű: az egyenlőség szelleméből fakad. Az egyenlőség szellemét akartuk bevezetni a hatalom gyakorlásába, az pedig a mi elképzelésünk szerint megkövetelte a kezdeti megrázkódtatást és félelmet − shock and awe, ezt a kifejezést használom, amit Irak bombázásakor mondtak −: hogy a férfiak átélhessék a teljes hatalomvesztést, és magukra húzzák a háztartásvezetés szűkös cipőjét, amit mi, nők sok száz éven keresztül viseltünk. Mi nem háborúk meg bombák segítségével éltünk túl, hanem úgy, hogy beleadtuk szívünket-lelkünket. Megtanultuk szeretettel végezni a dolgunkat, az utódok gondozásának mestereivé váltunk, és intellektuális képességeink elnyomása idején is, a legnehezebb körülmények között is megtaláltuk azt a parányi területet, ahol megőrizhettük a szabadságunkat és lelkünk fennkölt szépségét. Őriztük, hogy egy nap a felszínre hozhassuk majd, és egyik lábunkat a másik elé téve új utat mutathassunk a világnak: a bajtársiasság, az összefogás, a kölcsönös tisztelet útját. Talán mi magunk vagyunk az élet titkos, rejtett kincse. Talán volt értelme a szenvedéseinknek, mert általuk arra kényszerültünk, hogy megőrizzük magunkat az emberiség történetének jelen pillanatára, hogy most kézbe vegyük a gyeplőt és új pályára állítsuk ezt a bolygót. Faguas, a kicsi és szegény Faguas a vezetésünkkel meg tudja mutatni, meg kell mutatnia, hogy lehetséges egy egyenlőségen alapuló társadalmi rendszer, amely egyaránt gazdagít férfit és nőt, amely képes összehangolni a családot a munkával, és megszüntetni a több ezer éves igazságtalan kizsákmányolást, amelyet sajnálatosan a családi tűzhely melegénél sajátítanak el az emberek, és ahol mi, nők vagyunk az engesztelő áldozat.
Éppen ezért mi most nem dönthetünk felelőtlenül.” 

***

Forrás:

Gioconda Belli: A NŐK ORSZÁGA
http://www.libri.hu/konyv/gioconda_belli.nok-orszaga.html

Women of Nicaragua: https://www.google.hu/search?q=women+of+nicaragua&rlz=1C2AVSX_huHU547GB551&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=0dc1U_HsD4HMygP-jYEg&ved=0CEoQ7Ak&biw=1242&bih=607#facrc=_&imgdii=_&imgrc=OPE_52aSxWul7M%253A%3BEbBOjMTo2ytB_M%3Bhttp%253A%252F%252Fkenwytsma.com%252Fwp-content%252Fuploads%252F2010%252F08%252FNicaragua-653x433.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fkenwytsma.com%252F2010%252F08%252F27%252Fnicaragua-2%252F%3B653%3B433
Az ország: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nicaragua

Gioconda Belli:

http://www.giocondabelli.org/

https://www.facebook.com/pages/Gioconda-Belli/127117512350?fref=ts