fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) józsef etella (8) József Etella (5) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

FEM-X: NOVÁK ZSÜLIET I.

2014.06.16. 07:00 | Sassa | Szólj hozzá!

Címkék: irodalom próza mezőtúr kés centrifuga femx novák zsüliet disznó vallomások

Novák Zsüliet első novelláskötete az idei Könyvhétre jelent meg. Zsül az irodalmi berkeken kívül a média világából is sokak számára ismert lehet, hiszen több televíziónál volt műsorvezető és újságíróként is tevékenykedik.

Novak Zsuliet_portre 1.jpg

Novák Zsüliet 1983-ban született Mezőtúron. 2009-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karán, kommunikáció-művelődésszervező szakon. Újságíró, író, több kisebb televíziónál készített kortárs irodalmi és kulturális magazinokat, jelenleg a Pomáz és  Kevély Tv-nél, valamint a Videókommandóban dolgozik. Publikációi az Eső, az Irodalmi Jelen, a Palócföld, a kulter.hu, az Apokrif, az Amboozia, a Magyar Napló, a Kurázsi, a Szív Magazin, az Amúgy Magazin, a prae.hu és a Bárka folyóiratokban jelentek meg. Első novelláskötete Disznó vallomások címmel az AmbrooBook gondozásában jelent meg, 2014-ben.


Kés




Fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel a késsel. Szép, nagy szeletelő kés. Az a típus, ami jó a húshoz is, kenyérhez is. Ritka az ilyen jó minőségű acélpenge. Pontokat kellett gyűjteni hozzá. Miután ötven pont összejött, ami ötvenezer forintnyi vásárlást jelentett, megvehetővé vált.
Az a baj, hogy nem emlékszem, ki fizette ki ezt a nyomorult eszközt. Én vagy János. A pontokat biztosan én halmoztam föl, én vagyok az a típus, ő pedig maximum ideadta, miután bevásárolt. Ha innen nézzük, ő is gyűjtötte. De mivel sosem ragasztgatna ilyen csöpp szarokat olyan nagy izébe, ez mégiscsak jelent valamiféle előjogot arra a nyomorult késre. Persze megkérdezhetném, hogy akkor ez az övé, vagy az enyém, és minden bizonnyal nagyvonalúan azt mondaná, hogy vigyem csak, de nem akarom, hogy nagyvonalú legyen. Magamtól is tudnom kell, kinél van a helye.
De a kések valahogy mégiscsak a férfiak tulajdonát szokták képezni.
Úgy emlékszem, anyám is csak kevés kést vitt el, azok valahogy apámnál maradtak. Aztán nagyapám is mindig úgy emlegette: a késeim. Nagyanyámnak lábasai voltak. De persze ők sohasem váltak volna el, azt hittem, ez a lehetőség hiányzik a szótárukból. Mígnem meghallottam a titkos családi infót. Nagyapámnak volt egy első felesége. Milyen első felesége? Hogy létezhet olyan, hogy első feleség. Hiszen csak feleség van. Pont. Mindenféle jelző nélkül. Majd összegyűjtöttem a bátorságomat, és megkérdeztem. Annyit mondott, hogy nagy szerelem volt. Mire én: és mama? Szövetség. Ennyivel rendezte le érzelmi nevelésem. A működő házasság nem szerelem, hanem szövetség. Persze kötöttem volna az ebet a karóhoz, hogy a kettő együtt létezik-e, de ő csak rágta a fűszálat és vállat vont, hogy nemtom. Nem akartam egyedül megöregedni.
Aztán akkor még nem voltam rá készen, hogy folytassuk ezt a beszélgetést. Most pedig, amikor nagyon készen vagyok, már évek óta nincsen.
No, nem mintha János elvett volna. Azt mondta, úgysem mennék hozzá feleségül, ezért nem fog megkérni. De ha úgy érzem, hogy mégiscsak igent mondanék, akkor szóljak, hogy kérjen meg. Persze, ez csak kifogás volt. Sohasem voltam annyira stabil, hogy szövetséget lehessen kötni velem. Nem is értem, hogyan fajult el eddig ez a dolog. Hogy együtt éljünk, meg pontgyűjtős késeket vásároljunk. Én biztosan nem akartam egyiket sem. Szerintem ő sem.
Az első félévben minden hónapban legalább kétszer összevesztünk, és kitettem a szűrét vagy rám vágta az ajtót. Aztán hajnal kettőkor becsöngetett. Ha nem nyitottam ki, addig nyomta, amíg be nem jutott a lakásba. Visszhangzott az egész lépcsőház, szégyelltem, hogy felébrednek a szomszédok. Végül mindig beengedtem. Kicsit rimánkodtam, hogy menjen el, de általában már fáradt volt beszélgetni. Csak bement a szobába és lefeküdt. Én még kicsit durrogtam, eljátszottam a gondolattal, hogy rendőrt hívok rá, vagy szupererőre teszek szert, hogy ki tudjam tenni a szűrét, aztán feladtam és ledőltem mellé. Egyszer megkérdeztem, mit szokott ilyenkor csinálni. Azt mondta, hogy semmit. Sétál, elszív néhány cigit, beül meginni egy sört. Aztán rájön, hogy késő éjszaka van, elálmosodott. Mire felvetettem, hogy az én albérletemmel szemben előnyben részesíthetné a saját lakását, ami tíz perc sétára van, ezzel tisztelje meg a vitánkat, illetve azt a tényt, hogy éppen akkor és ott ki van dobva. Ergo nem a pasim, és nem formálhat jogot az ágyam jobb oldalára. Ő csak mosolyogva leintett. Marad. Inkább én fogjam föl végre, hogy nem megy sehová. Mindig erre jut az éjszakai sétái alatt is.
Akkor rövid időre elgondolkodtam a dolgon, hogy csak én lehetek akkora barom, hogy beleszeressek egy pszichopatába, aki minden bizonnyal azt sem fogja elfogadni, ha egyszer valóban vége lesz ennek a kapcsolatnak. Csak elrabol, egy istenhátamögötti kis erdei lakba hurcol, és majd ott tart rabságban életünk végéig, azt ismételgetve, milyen tökéletes boldogságban dagonyázunk a semmi közepén. De mivel ebben a lehetőségben sem találtam kivetnivalót, az tűnt a leghelyesebbnek, ha abbahagyom ezt az elküldősdit, és beletörődöm, hogy együtt maradunk.
Aztán kezdtünk pontokat gyűjteni, könyvespolcokat, és gardróbszekrényt venni, és beálltunk a dolgok rendszerébe.
Ezzel a késsel tavaly felboncoltunk egy fél disznót a panel negyedik emeletén. Amikor anyám fölhívott, mellékesen megkérdezte, hogy ő most vesz házi mangalicát, kérek-e a húsából. Kértem. Majd beállított, és lehívott minket a parkolóba. A Suzuki csomagtartójába terített nejlonzsákon feküdt a fél állat. Egy szeletben. Titokban büszke vagyok az ilyen ajándékaira. Persze a kezdetekben csöndesen, majd egyre nyíltabban utálta Jánost, mert ő lett az első ember, akinek a szeretete mellett nem is volt szükségem máséra. János utálta anyámat, kicsit az én kedvemért, kicsit a sajátjáért, én pedig imádtam ezt a hagyományosnak nevezhető családi idillt. Anyám gyorsan magunkra is hagyott az állattal, a szomszédjaink pedig udvariasan a liftbe se szálltak be mellénk. Némán elszívtunk az erkélyen egy-egy szál cigit, majd álltunk a konyhában, lógott le a disznó az asztal minden oldaláról, és elkezdtünk nevetni. Aztán hajnalig trancsíroztuk a húst a késsel, fémfűrésszel, bögréből ittuk a bort, kettőkor még húscafatokat mostunk a csempéről. És veszekedtünk. Hogy melyik részt hogyan kell kanyarintani, egyáltalán milyen ételt is készítsünk belőle. Végül tök mindegy lett, mert az összefagyott zacskókról semmit sem lehetett megállapítani, így csak a kiolvadás után dőlt el, mit kell aznap készíteni.
És a fene tudja miért, de olyankor volt minden rendben. Amikor még volt miért vitatkozni. Amikor történt valami. Valami rossz, vagy nehéz, vagy meglepő, és csak jelen kellett lenni.
Mert a nagy nyugalom, nagy harmónia is csak olyan ismeretlen tartalmú, opálos csomag. Akkor enged ki, ha elhiszem, hogy egy tömb marad, ezért inkább igyekeztem előre szétverni. Persze tudom én, hogy olyan nekem a szenvedés, mint Ahabnak a cet, és János sosem bánhatott olyan jól a késsel vagy a fémfűrésszel, hogy örökre megszabadítson a rossztól, mint a húst a zsírtól. Maximum betapasztotta a testem a kezével, jó szorosan, és akkor kicsit én sem láttam a többit, meg ő sem. De az ujjai között lassan elkezdett kifolyni az a valami, egyre zavarosabban és bővebben, ahogyan elfáradt a tartásban.
Talán így alakulhatott ki, hogy egyszer csak abból állt a mi őszinte szerelmünk, hogy én vagyok az őszinte, ő meg a szerelem, aki mindezt elviseli. Ebből pedig világosan látszik, hogy ő készen állt a szövetségre, én meg soha nem voltam készen semmire. Elviselte a bolondériáimat, mert várta, hogy egyszer biztosan megjavulok vagy kifejlődök. Nem is tudom. Mint egy mag, amiről nem tudta, hogy le van forrázva. Lehetőséget láthatott bennem, hogy élőlénnyé is válhatok. Illetve válhattam volna, mert már nincsen bennem úgy egyáltalán semmi. Odaadtam, vagy elmúlt, kiégett, elromlott, kirohadt, elolvadt, kivágta más, vagy ott sem volt, csak szerettem volna, hogy legyen. Ő pedig mindezt tudja. Nem voltam többre képes, azért nem hibáztat. Ettől pedig elképesztően dühös vagyok, és elteszem ezt a kést is, meg egy kicsit is, meg egy közepeset, amivel nem tudom, hogy mit kell csinálni, de szükségem van a késekre. Hiszen ő nem fog vendégeket fogadni. Én vagyok a társaság közepe, a tökéletes barát, a szórakoztató cimbora, én rángatom föl az embereket pálinkázni meg filmeket nézni, tőlem telik meg a lakás mindenfélével. Vidámsággal, fájdalommal, szenvedéllyel, szomorúsággal, szeretettel.
Visszateszem a késeket. Csak most döbbenek rá, hogy neki ez milyen könnyen fog menni.


A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr86198124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.