5. § A társadalmi érintkezés kultúrájához vezető első lépcsőfok: az önuralom. Csak, ha ura vagy magadnak, csak akkor tudsz kifogástalanul mozogni a társaságban és csak az szabadult fel a különböző gátlások és a bizonytalanság alól, aki megtanult kifogástalanul mozogni.

Ha igazi úriember, igazi úrihölgy akarsz lenni, jegyezd meg jól: önuralom nélkül nem lehetsz. Ez az első, a legfontosabb követelmény.

6. § Az érintkezési formák elsajátítása nem valami boszorkányos mesterség. A heves vérmérsékletű fiatalság azonban inkább ösztönösen, inkább érzései, fellobbanási szerint szeret cselekedni, mint megfontoltan. Az önuralomnak az ifjúi vérmérséklet a legnagyobb ellensége.

7/a§ Így ne beszélj! Ha így fogod fel a dolgot, tíz esztendő múlva még mindig azt fogod érezni, hogy: korán van még hozzákezdeni.

8. § Első lecke: a helyes testtartás.

Az egyik ember görnyedten jár, akár egy aggastyán. A másik lóbálja a karját. Van aki állandóan dobol az ujjával, vagy topog. Sokan nem tudják: mit kezdjenek a lábukkal, ha leültek. Ha neked is lenne efféle hibád, szedd össze magad! 9. §. Legkönnyebben úgy tudsz leszokni a rossz testtartásról, ha ültödben, álltodban összezárod a térded.

10.§ Ne terpeszkedj el a széken. 11.§ Egyenesen ülj! 13.§ Ne csapd egyik lábadat a másikra.

14. § Az általános benyomáshoz, amelyet teszel, nagyban hozzájárul kezed, lábad: de a legelegánsabb harisnya s a legkáprázatosabb cipő sem tudja oly mértékben fokozni a benyomást, mint amennyire le tudja azt rontani a hanyag, nyegle testtartás.

15.§ Járásközben ne csoszogj és lábujjad hegyét, ne tartsd befelé.

16.§ Rossz hatást kelt, mert csúnya: minden „lázas sietség”, rohanás, vágtatás, száguldás. Mindent idejében tégy és sietség nélkül! Jómodorú ember ura a kézmozdulatainak.

28.§ Kerüld a széles mozdulatokat. Lehet, hogy ha tudatosan ellenőrzöd mozdulataidat és mozgásodat, eleinte kissé merev, feszes lesz testtartásod. Ez azonban kisebb hiba, amely, ráadásul, napról-napra még javul is. 

32.§ Arcizmaidat is tartsd kordában!

Ez nem jelenti azt, hogy képmutatónak kell lenned és azt sem, hogy fellobbanásaidat el kell folytanod. 42. §. Ne légy képmutató.

43.§ Örömödben bárkit részeltethetsz. Bosszúságodnak, haragodnak, dühödnek azonban mások jelenlétében soha se adj kifejezést. Nem illik! 44.§ Ha valami nincs ínyedre, megmondhatod. De nem viharos hévvel, ne lángolva. Nyugodt hangon, mérséklettel. 

45.§ Idegenek jelenlétében ne vitatkozz, ne veszekedj és kerüld a becézgetést, kedveskedést is. Az önuralom hiányának jele, ha idegenek jelenlétében vitatkozol, veszekszel vagy gyengéd szerelmi jeleneteket rendezel.  46. § Ha vitatkozol, sohase engedd, hogy szenvedélyed elragadjon. S ha azt látod, hogy társadat érvekkel nem tudod meggyőzni ne igyekezz őt túlkiabálni. Hagyd abba a hiábavaló szócsatát. Ekkor se élj azonban lekicsinylő kézlegyintéssel, vagy olyan kifejezéssel, amellyel „fölényedet” akarod megmenteni. 47. § Vonulj vissza udvariasan, hogy a nézeteltérés ne maradjon szálka bennetek.

48.§ Ha viszont belátod, hogy a másiknak igaza van, mondd meg nyíltan. Önérzetes ember az, aki engedi, hogy meggyőzzék s hibáit, tévedéseit húzódozás nélkül beismeri. 

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •