Az égő zsiráf (töredékek)
Somogyi Aranka: Családi snapszer
Kovács Margit tanárnő tartja a halmazelméleti speckolt. Nem vagyunk sokan, a második sorban nagydarab parasztfiú. Tízen próbáljuk jegyzetelni az előadást, másolni a tábláról az összefüggéseket, ő nem ír semmit, talán nem is tud írni, hátradől lazán, kissé alulról nézi a táblát. Hányavetin felteszi a kezét, elnézést, tanárnő, de ott föntről a harmadik sorban, az az index a szummánál az nem en-ig, hanem en mínusz egyig fut. Pedig nem sokat aludt az éjjel. Minden csütörtök este az Eötvös klubban bridzsel pénzben, ebből él. A többiek tudják róla, de mégis mindig akadnak partnerei, a tétékásokat izgatja, hátha meg tudják verni, kihívás. Néha egy kis szerencsével sikerülhet. A bridzsben majdnem mindig elég a tökéletes logika és memória, de a licittel esetleg megtéveszthetik. Persze akkor a saját párjukat is megtévesztik. Három treffel indít, treff a színe. Vagy csak taktikázik. Játszma.
***
Apámmal mindig csaltunk. A családi snapszer-partik szertartásként játszódtak le a nagy barna, politúrozott ebédlőasztal körül. Az asztalfőnél apám, értelemszerűen ő dob nekem, aztán a nagyanyám, anyám velem szemben. Ismerjük egymás szokásait, ez megy vasárnap délután, tudjuk, ki mit hív, piros ász, zöld ász. Apám nem bírja a kötöttségeket, piros alsó, mondja, látja, hogy nálam van, vagy ha nem is, tudja valahonnan. Az asszonyok sziszegnek, már megint, rájuk verünk, vagy együtt bukunk. Az idegeneket mindig megverjük. Nem ismerik a családi jeleket, ha azt dúdolja, kék a kökény, recece, akkor zöld, ha a fejét ütögeti gondterhelten, tök.
A politúr felpúposodik, hiába igyekszik nagyanyám a nedvességtől távol tartani. Csipketerítőt tesz fel, negyvenhét kis csillagból horgolt össze egy topológiailag téglalappal egyező, oldalain hajlított négyszöget. Enni keményített abroszon kell, amit étkezéskor terít rá. A politúr mégis feljött, hámozott krumplihéjként pöndörödik, alatta szálkás fafelület. Eső esett rá a háború alatt, a nagyszoba közepén zuhogott, egy amerikai láncosbomba szakította át a födémet, szerencsére nem robbant fel, csak a mozgási energia okozott kárt.
***
Az ostrom alatt a nagyanyám elvetélt. Hatodik hónapban volt, amikor a fia megszületett. Kórházban valószínűleg megmaradhatott volna, legfeljebb egy oxigénhiány, látásgyengeség, ezt okozná a koraszülés. Fontos lett volna, hogy megmaradjon, három lány után az elsőszülött fiú. Nagyanyám nagyon legyengült, az orvos nem engedte felkelni három hétig. A hálószobában feküdt, a bombázást megúszhatja, de az úton a pincébe négy emeleten át biztosan elvérzik. Amikor légiriadó volt, nagyanyám leküldte három lányát a pincébe, az ágyból dirigált. Anyám nem ment le, ott maradt a másik szobában. Biztos volt benne, hogy ha ő ott van, az anyja nem halhat meg. Igaza lett. Nem volt ott, amikor meghalt a nagyanyám, ezerkilencszázkilencvenegyben.
Anyám beállt a két szoba közötti küszöbre, statikailag ott a legkisebb a veszély, már akkor is jó érzéke volt a fizikához. A második emeleti lakást alattunk teljesen kibombázták, a nagyszoba a levegőben lógott, csak a fal mellett mertek bemenni a hálószobába. A romokat ők hordták el, a gyermekágyas nagyanyám, a három lánya, meg a pincében ottragadt öregemberek és a háztulajdonos báróné vödrökben cipelték a törmeléket a Dunához. Amikor anyám azt mondja, két kezével építette újjá a várost, arra összpontosítok, hogy gyorsan fel tudjak ugrani, anyukám, sajnos már mennem kell, a többit majd elmondod legközelebb, nincs időm, nincs türelmem
végigvárni, amíg elmondja a következő ezerszer hallott történetet. Megyek tovább, sietek, mintha sok dolgom lenne, hogy aztán én is magányosan töltsem az estét, mint ő. Olyan leszek, mint ő. Olyan vagyok.
~folytatjuk~
Az égő zsiráf (töredékek)
