"mire odáig jutottam hogy, el mertem mesélni Hostell Orsolyának azt a régi áruházas történetünket Saroltával már minden versnek megleltem az értelmét magamban és nem sokat törtem a fejem ha Hostell elém tette valamelyiket kezdtem szívesen beszélni és ez furcsa volt nekem is mert addig nem volt semmi mondanivalóm főleg nem azokról a színes pacákról amiket eleinte együtt nézegettünk
meglepett Hostell amikor megdicsért hogy ilyen érzelemmentes és személytelen kis versről is van mit mondanom csak a jelzőit nem értettem hogy mitől volna érzelemmentes hiszen az egész serdülő korom azzal telt hogy kapálózva vágyakoztam el arról a vidékről amelynek a vers ilyen fojtottan és fortyogva lazítgatta a felszínét a hűvös is vonzóbbnak tűnt nekem sokkal mert azt gondoltam az egyetlen olyan helynek ahol nem maradnék magamra hiszen akkor még egyetlen lényt sem ismertem aki azt akarta volna hogy szeressem és csak annyit értettem magányos vadászatomból hogy olyan érintésre éhezem mint egy nőé
Sarolta sem tudott meggyőzni az ellenkezőjéről pedig a helyes példával járt előttem és tucatnyi szeretőjét éltem túl valószínűleg azért mer egyetértettünk abban hogy milyen képtelen ostobaság lehet együtt élni egy férfival és ehhez képest elhanyagolhatónak tűnt hogy szerinte szeretőnek érdemes tartani néhányat és egy kiadós libanyak jogosan büszkévé teszi a tulajdonosát
tizenöt éves koromtól kísérgettem Saroltát strandra diszkókba zajos koncertekre és nagy áruházakba együtt csavarogtunk a városban ajzottan és tobzódva a tiltott lehetőségekben amelyek őelőtte bukkantak fel persze lépten-nyomon mert Sarolta akkor már kihívóan jó nő volt mutatós ráadásul óriási a legtöbb korunkbeli fiúnál magasabb és dúsan meggondolatlanul de állandó szerencsével virult
én fakón kísérgettem mindenfelé dühösen ettől a sugárzástól ami egyformán áradt mindenkire mint a napé és attól is ha le akart rázni azokkal a megtévesztett fiúkkal akiknek a viszonzásából mégsem kért pedig Sarolta képes volt izgalomba jönni egy izmos férfifenék látványától és a hímek pontosan érezték hgoy ez a hatalmas kissé nyegle nő igenis kedvtelve figyeli őket a csúfolódó Sarolta mellett megőrültek udvaroltak és parádéztak mintha nem tudnák mi is az ami tetszhet bennük egy ilyen veszélyes és falánk ragadozónak"
Miféle anyag vagyok? – kérdezi egy fiatal lány önmagától, társnője közelségének érzéki hatásától megbolygatva. Néha mintha elfelejtenénk: érzelmek és erotikus vágyak sose tűrték magukon szabályok béklyóit.
Gordon Agáta első, lírai karakterű regényének ifjú hősnői, miközben élik a maguk hétköznapi életét, próbálják legalább a maguk számára lakhatóvá tenni a „férfiasan” kegyetlenre sikeredett világot. Ahogy megismerjük a regény szereplőit, megrendülve ráébredünk: féltékenység és szégyen, vágy és érzelem a titkos indítéka minden lépésnek a másik ember felé.