Sara Lidman, Előszó, 1. rész , 2. rész,  3.rész 59. Beköpni embereket ... ez nem a mélypont?Persze, Sámuel, csak tudni akartam, milyen érzés az, amikor az embernek állampolgári jogai vannak.Nem szégyelled magad?Szégyellem, Kathleen - de tulajdonképpen minek nézel? Azt…

1. rész  58. Hazamegyek, és dühös jelenetem támad a házigazdával. Felmond, mert tizenhárom napja tartozom a lakbérrel. Mintha bizony tovább akarnék lakni egy ilyen helyen, ahol kísértetek járnak. Úgy is elmentem volna a közeljövőben; minek az utolsó bért megfizetni? Azt…

1. rész  ...   57. Nem mintha bármi közöm volna hozzá, csak azért jegyzem fel, mert mulatságos: Kathleent titkárnőnek alkalmazta Fivér, a bátyja. Az ürügy az, hogy Kathleennek meg kell kísérelnie valamit tenni az anyjáért. A mama jó lehet erre is, arra is. A fivér…

1. rész  ...  52. rész, 53. rész  56. Zsarolásnak és rendkívül undorítónak mondják, hogy kértem néhány morzsát abból a kenyérből, amelyre Kittynek már amúgy sincs szüksége. Ezer meg ezer munkásból kifacsarni minimális fizetségéig a maximális munkát -- azt…

1. rész  ...  52. rész, 53. rész 54. Sok mindent el lehet mondai rólatok, tengeren túli turistákról, csak azt nem, hogy tapintatosak vagytok. Ha találkoztok egy középkorú személlyel, aki rákos, és tudja, hogy rövidesen meg kell halnia, ti kötelességeteknek érzitek…

1. rész  ...  52. rész,  Peaktown Westben lemegy a nap, és fehér pincéröltözékben némán megjelenik egy boy - jobb vállán széles vörös szalag, királyi bojtban végződik a bal csípőjén. Feje nem is látszik a szürkületben. És a háziasszony kijelenti, hogy most…

50.rész, 51.rész,   Kathleen eddig embermagasságú sövény mögött bújt meg, amelyet még apjuk, az öreg skót növesztett ma­gasra, hogy örök védelmet biztosítson édesfiának és a fiú törvényes leszármazottainak. Látom az örökösöket és a törvénytelen lányt; a kert…

  49. rész, 50.rész, 51.rész    Tegnap nem tudtam Igort meglátogatni, mert túlságosan ideges voltam. Most már csak akkor merek jelentkezni nála, ha valami ajándékot viszek, amellyel elszórakozik. Gocksjőben majd nem lesz erre szükség. Ott majd úgy fogom intézni a dolgokat,…

 47. rész, 48.rész, 49. rész   Gladness jut az eszembe. Betámolygok a teázóba. A feketéknek nem szabad leülni a helyiségben, de ha bögrét hoznak magukkal, megtölthetik teával, és kint az utcán megihatják. Sőt, bármit vásárolhatnak - csak sörfőzéshez szükséges…

   46. rész, 47. rész, 48.rész Nem dolgozom, mégis mindenütt eláraszt Afrika haragja. Minden lépésem azzal a kockázattal jár, hogy az örvény magába szív. Ma tanúja lehetek az árhullámnak, mely a görög fűszerüzletéből indul ki, átcsap a postahivatalon, majd a teázó…

 45. rész,46. rész, 47. rész Mennyire más volt az én apám! Anyám egyetlen mondata emlékeztet rá, ez az éjszakai kiáltás: Miért nem tudsz békén hagyni, amikor olyan beteg vagyok!" Ez az emlékem maradt meg róla. Ezt tette az apám velem és anyámmal. Mintha egy gyereknek nem…

 44. rész  45. rész,46. rész  „Hagyd már abba! Ne nyaggass bennünket egész este Afrika jövőjének problémájával! Arról halljunk valamit, mit gondolnak azok, akik már a jö­vőben élhetnek? Milyen az élet Skóciában?" „Igazán nem is tudom, mit mesélhetnék…

„Hallottatok a durbani fehér kopóról meg a fekete boyról, aki az Indiai-óceánban találkozott? Mindketten a számukra törvényesen kijelölt partsávról úsztak be. És a tenger zöld volt és langyos, és a sávjelző színes szalag eltűnt a hullámokban, nem lehetett szemmel tartani. A…

  42. rész 43.rész Fehér hajú, sovány indiai jön, ropogtatnivalót árul. Kínálja a fehérek padján ülőknek. Én is ve­szek egy zacskó papírhéjú mandulát. A vén indiai választékosan beszél, távolságot tart. Egy pillantást vet Antéra és Deborára, és vagy azt…

 előző rész A Magasságos tudja, hogy komoly szándékaim voltak Irmával - már amennyire szándéknak nevezhető az, ami az élethez szükséges. De Rolf kicsúfolt, a nyakamba sózta Ruth-ot, ezt köszönhetem Irma iránt érzett jóhiszemű szerelmemnek. És miután ezt kimondtam,…

39. rész, 40. rész, 41. rész  Nem tetszik a kezelőorvosa. Nem jól kérdez. Mintha nekem nem kellene magamtól is tudnom, hogyan kell táplálni a fiamat, hogyan kell bánni vele! Végül megkérdezem a doktort, elhiszi-e, hogy szeretem a fiamat. Sikeres ember, nincs benne szeretet; így…

38. rész, 39. rész, 40. rész  Fulladozva ébredek. Beveszek egy nyugtatót. Új megpróbáltatásra szunnyadok el. Jack és én; és Jack sokkalta nagyobb. Igazságtalanságnak érzem mert tudom, hogy én is tudok annyit. Majd meglátná, ha Gocksjőben volnánk, külföldinek lenni mindig…

 37. rész, 38. rész, 39. rész Abban sem látnak semmi felháborítót, hogy Sámson házasember: minden fácánkakas, amelyiknek van valami tollazata, tart maga körül néhány tyúkot. De hogy Delila odáig tudott süllyedni, hogy egy kormányhű férfival fekszik le! Hát nem tud…

     39. rész - Négyszemközt hogy bánik Sámsonnal? Ezt még én sem tudom. Sámson és Delila egyszerű lélek Sámsonnéhoz képest, aki csupa rejtély, jóllehet egyetlen kalandos lépést sem tett egész életében, őtőle nem tud Sámson menekülni. Csodálja ugyan a feleségét…

     38. rész Elkeserítő gondolat, hogy emberemlékezet óta nem voltam szerelmes. Egy pillanatra Jack is dühös lesz. - Vannak, akik azt mondják, miért nem hagyjuk békében ezeket a szerencsétlen fekete-fehér párokat. Mintha ők a többi törvénytisztelő embert bé­kében…

     37. rész - De még mennyire tilosban járnak! Nagyobb kockázatot vállalnak, mint az alvajárók. De a rendőr bácsiknak mindig gondja van másokra. Én magam már nem foglalkozom ilyen egyszerű esetekkel, legyen az ilyesmi a zöldfülűek dolga. Nem mintha az effajta…

     36. rész Eljön Jack, iszunk egy whiskyt, és úgy mesél szeretett Dél-Afrikájáról, mintha száműzetésben élne. Nekem, aki már ott tartok, hogy megőrülök a jogos honvágytól, nekem hallgatnom kell. Ha megpróbálnám leírni, milyen a gyengén szitáló eső, ő az…

     35. rész Hívom Jacket nézzen be később hozzám egy whiskyre, bólint rá. Az államnak csak tíz után lesz szüksége az ő szolgálataira, mondja jóindulatú mosollyal A special branch legérdekesebb osztályán, az erkölcsrendészeten dolgozik. El tudnám képzelni, hogy egy…

     34. részSokkal pökhendibb vagyok a felszolgáló boyhoz, mint ha egyedül volnék. Igornak legyen példaképe, majd ha arra kerül sor, hogy parancsokat osztogasson. Jövőjét az alapoktól kezdve fel kell építenem, a részletekben, az egészben is. Igor tudatában van…

     33. rész Erőt vesz magán és teát főz. Nézem az orrát. És azt a kis anyajegyet az állán - húsz év múlva szakállas bibircsók lesz a helyén. A vörös papírvágó kés az asztalon hever, valami vörös afrikai fafajtából faragták, a nyele madár formájú, a csőr és…

     32. rész Megdobban a szívem:  Igor ott zsibong a többi gyerekkel, mintha reggelenként sohasem kiabálna utánam. Kicsi Igor, te nem tudod, hogy az enyém vagy és hogy a te örömöd az enyém is. Hogy Irma küldött ide, aki megbánta, hogy a halál elvette tő­lem. Amikor…

     31. rész Mély megvetés árad belőle, de én nevetek rajta, és igyekszem kívül maradni azoknak az európaiaknak a körén. Nem akarom, hogy ajtót mutassanak nekem. Sámuel hosszan, értőn tekint rám, és ezt mondja: - Mi ragaszkodunk Kitty mamához. Féltjük is. Ha valami baja…

     30. rész Egyszerűen csak szegény ember. Özvegy, aki kiadta utolsó garasát is. A tökéletesen szegény. És kész! Csakhogy még mindig nem végeztem vele. Ebben a kitaszítottban mégis van valami sajá­tos, szemügyre kell vennem őt magát is, nemcsak azt kell néznem, mit…

     29. rész Ha éjnek idején megpróbálsz átmászni a szöges­dróton, és a rendőrség rajtakap, hogy néger létedre nincs passzusod, akkor a rabgazdaságba küldenek, Afrika „Heidelbergjébe" - és akkor már nem Bászutoföldben reménykedsz, akkor már a bányatábor után is…

     28. rész Eladom a gyöngy nyakláncot az indiainak; de az a fösvény nem ad többet huszonöt fontnál. Ha olyasvalaki adja el, mint Kathleen, bizonyára megkapja érte a teljes értéket. Az apró dolgokban mindig rászednek. De minek búsulok ilyesmin, a kis nyereségek mit sem…

  27. rész Gerda az egyetlen, aki ír, és havonta kétszer ol­vashatom ugyanazt. Panaszkodik, hogy múlnak felette az évek, de ugyanakkor mintha azt hinné, hogy itt áll az idő. Igort mindig úgy emlegeti, hogy „a te kis babuskád", és nyilván azt hiszi, hogy a fiam még mindig…

     26. részIdőnként egy manöken jelenik meg, körbemegy az asztalok között, aztán eltűnik, és új ruhában jön vissza, forog, illeg-billeg, engedi, hogy kövér nők megtapogassák az anyagot, milyen a minősége, és ő megmondja a ruhák árát. Szép szőke nő,…

       Sara Lidman, 22. rész, 23. rész, 24. rész 25. rész „Elképzelheted, amikor a kicsiknek a nanny vagy a kertészfiú iránt érzett szeretete nem akart véget érni! Barátaim valamennyien azt mondták, hogy ez automatikusan elkövetkezik, amikor a gyerek iskolába kerül. Azon…

       Sara Lidman,21. rész, 22. rész, 23. rész 24. rész „Csírája sincs bennük az erkölcsi érzéknek. De hogy affektálnak, hogy teszik,  mintha valamit is konyítanának a szerelemhez és a hűséghez, ami­kor azt hiszik, hogy ezzel…

       Sara Lidman, 20. rész, 21. rész, 22. rész 23. rész A fehérek egyetlen bűnt követtek el a feketék ellen: azt, hogy prédául odavetették nekik az evangéliumot. Lehetővé tették számukra, hogy a felismerhetetlenségig kiforgassák a keresztény hitet... Igen, ez a mi…

       Sara Lidman, 19.rész, 20. rész, 21. rész 22. rész Kocsin megyünk. A szívemen már nem érzem a szorítást, kis időre feloldódik a bosszúságom, jól érzem magam, gyöngyöző bort iszom gunyoros tanító nénimmel. Megkérdezem Kathleent, miért sóhajtozik olyan férfi…

       Sara Lidman, 18. rész, 19.rész, 20. rész21. részVonzóerőmmel könnyedén le tudnám hengerelni Kathleent. De később még javamra válik, ha engedem, hogy egy ideig adja a nagyot - a magamfaj­tának nem mindennap nyílik alkalma arra, hogy védje…

       Sara Lidman, 17. rész, 18. rész, 19.rész20. részAfrika nyugtalanít! Nincs itt semmiféle európai szórakozás, a magamfajta agglegénynek való időtöltés, Kathleen. Meghívhat arra a teára, amelyet a feketék irigyelnek tőlem. Kathleen - hozzám…

       Sara Lidman, 16. rész, 17. rész, 18. rész19. részLehetett ebben valami rosszindulat. Valakinek biztosan eljárt a szája, hogy én Franco oldalán harcoltam. Ezerkilencszázharminckileneet írtunk. Akkorra már megértettem, hogy három évvel…

       Sara Lidman, 15. rész, 16. rész, 17. rész 18. rész De a váratlan szélcsendben, amikor elhalnak a hullámverésre emlékeztető hangok, ezek az emberek már cseppet sem emlékeztetnek hullámokra vagy egyéb természeti jelenségre: ismét…

       Sara Lidman, 14. rész, 15. rész, 16. rész 17. rész Kellett egy nő, akit lerohanhatok, hogy megtisztítsam testemet az erőszakká duzzadó gyöngédségtől. Reggel, a növekvő fényben, enyhül a nyomás. A fiam már nem olyan fullasztóan kedves, amikor felébred, és…

       Sara Lidman, 13. rész, 14. rész, 15. rész 16. rész Van egyfajta nevetés, amelyet nem bírok elviselni. Először ti­zennégy éves koromban hallottam; aki nevetett, már régen meghalt, de bárhol járok, mindig eszembe juttatják. Egy pénteki napon már nem bírtam tovább,…

      Sara Lidman,  12. rész, 13. rész, 14. rész15. részAz úgy történt, hogy előző nap nagy öldöklés volt, megszomjaztunk. Innivalóra vártunk, meg valami mulatságos históriára; mindkettőre nagy szükségünk volt. És akkor megpillantottam egy…

     Sara Lidman, 11. rész, 12. rész, 13. rész14. részHa az élet már a szeretett személy képét is annyi bánattal övezi, mennyire elfelejtik az embert akkor, ha az, akinek emlékeznie kellene, halott. Csak Irma látta nagyságomat, senki más, ő pedig…