Mindannyiunknak vannak családtagjai
vagy barátai és szomszédai,
akik "bedőlnek" a rasszista beszédmódnak.
Kozma György elemzi Ritoók Emma (1867-1945) kéziratos naplóját, és a két világháború közötti időszak pszicho-históriai tanulságait. (Az első részt itt olvashatjátok.)
Illés Endre így ír Ritoók Emma halála után:
"A túlélés csodája Ritoók Emma szalonja. Szabó Lőrinc írta fel nevemet a meghívandók közé. Egy Gorgó-fő nyit ajtót, az írónő húga. A pamlagon Babits Mihály… Idegesen mozduló okos tekintet: egy asszony túl a 60-on… Az Egyenes úton egyedül első és egyetlen írói sikere… Regényt írt a barátairól A szellem kalandorai címmel (…)Kimaradt az irodalmi életből: könyvtáros lett. Most szétküldte meghívóit, és ölébe hullt a második sikere, mindenki eljött … Sárközi György, Gorka Géza, a sarokban Gulácsy hunyorgott… A világ témái: Nobile, Maginot, Trockij, Tolsztoj, Gandhi, a nácik … De ott csak irodalomról volt szó. Várakoztak… hogy valaki előhúzza a megváltást a zsebéből…1930-ban egy szalon…vagy inkább önképzőkör? Így múlt ki.” (Illés Endre,1963. 107.o.)
Ritoók Emma Illés Endréről így ír naplójában: „Illés Endre szinte gimnazistának látszik…sokat olvas és tud .mint eddig a zsidó fiúknál megfigyeltem Nálam ismerkedett meg Gerlóczy Líviával.”1927-33. R.E. Napló, OSZK. 475.f.)
Régi barátai közül (az Illés Endre-cikken kívül) Ritoók Emmát a háború után egyedül Ascher Oszkár említi önéletrajzában: „Rozsnyai Kálmán (Nil férje) Wilde Oscarhoz fűződő kapcsolatával kérkedett. Azzal a tervvel jött, hogy nagyszerű társaságba vinne el, mely vasárnaponként Ritoók Emmáéknál gyűlt össze. Igaz, Ritoók Emma a jobboldali Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége elnöke, de majd meglátom, milyen remek ember! Igaza volt. Éveken át jártam ebbe a különlegesen vegyes társaságba: Karinthy, a Gyömrői-lányok, s a fiatalok közül, Illyés, Passuth László. És persze Babits, Szabó Lőrinc.” (124. o.) „Ritoókékat kritikai szemmel tudtam szeretni, nem igazodtam Karinthy leértékelő véleményéhez, aki az egész társaságot lekékharisnyázta. Etikai mércémet magasra kellett helyeznem Ritoókéknál.” ( 25.o.) „A kommunista ifjúsági mozgalomban Martos Flórával dolgoztak, hogy a szocializmus oldalára állítsanak. Folyton inogtam…, hogy egyformán szeressem Karinthyt, Babitsot, Kosztolányit és József Attilát. Hogy Ritoók Emmát becsülhessem egyformán az akkoriban megismert szocdem Kéthly Annával.” (135. o.) (Ascher, 1964)
Nagyobb lélegzetvételű dolgozatomban az Országos Széchenyi Könyvtárban ötven éven át „zárolt anyagként” elhelyezett Naplója segítségével idéztem fel Ritoók Emma mára feledésbe merült gondolatait.
Alapvető állításom a következő: az antiszemitizmus mindig sokféle érzés és gondolat mozaikjából tevődik össze. Tanulságos lehet egyes magánemberek naplóinak elemzése ebből a szempontból. Ritoók Emma kéziratos Naplójának elemzésén keresztül egy sajátos verzió, a zsidóbarátsággal tüntető, visszafogottnak szánt zsidó-ellenesség kifejlődését mutatom be.
A közismert vallási antijudaizmus és a rákövetkező etnikai antiszemitizmus (rasszizmus) mellett alapvető egy gazdasági érdekek által is irányított kirekesztési vágy. Ennek alapja az irigység: a dinasztikus származás megalázónak érzi az Erdély elvesztése utáni elszegényedést, és az elmagyarosodó zsidók immár nem tudják hasznosan javítani a nyelvhasználati statisztikákat.
Mivel a nácizmus (ami ma, Auschwitz után már tudatos gyilkosságra uszítással azonos) a mindennapi tapasztalat szerint minden nemzedékben főnixként támad fel, minél részletesebb és alaposabb magyarázatunk van létrejöttéről és annak elemeiről, annál hatékonyabb módszerekkel lehet majd ellene küzdeni.
Annak célja, hogy a zsidógyűlölők esetében a racionális és megérthető lélektani aspektusokat is bemutatom, semmiképpen sem az, hogy felmentsem az elkövetőket vagy megvédjem őket, netán megbocsátást prédikáljak. Az a célom, hogy felmutassam a gyűlölet többé-kevésbé érthető vagy követhető alkotó-elemeit, mert másképp csak vagdalkozunk, és nem tudjuk, hová célozzunk, amikor az örök harc új felvonása következik.
Természetesen nem etnikum-közi harc ez (csak látszatra, a kódok, jelképek szintjén tűnik annak), hanem egy egocentrikusabb és egy altruistább, empatikusabb „lélek-osztály” ellentéte ismétlődik, mint látni fogjuk. A „lélek-történelem” szót elemzésem alanya, Ritoók Emma használja naplójában. A mai szociál-pszichológiai szakirodalomban központi fogalom a „lélekosztály” ( psychoclass) Lloyd deMause-nál, aki 2002-ben összefoglalta elméletét az empátia fejlődéséről, az empatikus és erőszakos lélekosztályok „harcáról”. Alapállítása (a gyermeknevelés a történelmi fejlődés motorja) meglepő módon vág egybe Ritoók Emma nézetével.
Pszicho-históriai tanulságok:
A poszt-Auschwitz nemzedékeknek (ha a liberális demokráciák hosszú távon fennmaradnak) együtt kell élni a "traumás" (intoleráns) lélekosztályokkal; nincs mód ezek kiiktatására.
Az ellenséges (feszültséglevezetés céljából agresszív) szövegekkel és részben viselkedésekkel olyan fajta önvédelmi biztonságban kell együtt élni, ahogy pl. az izraeliek együtt élnek az arab terrorral.
Ezért önmagában az antiszemita beszéd (ami persze fájdalmat okozhat) "betiltása" vagy állandó marginalizálása (és ezzel súlyának fokozása) nem célravezető a mögöttes feszültségek kezelésében.
Egy gyilkost (vagy gyilkos fantáziájú antiszemitát) sem lehet lebeszélni annak ecsetelésével, hogy "nem helyes, nem szép" dolog az ölés.(Ritoók Emma több művében ez – a kollektív erőszak – alapkérdés.)
Azt hiszem ugyanakkor, hogy a (Tábor-körön – azaz Szerben– keresztül Ritoók Emmára is ható) gnosztikus-terápikus szemléletű kabbalista irányzat egy identitás-kompromisszumot javasol, éppen a zsidógyűlölet csökkentése céljából: azt "javasolják", hogy mindenki lehet zsidó – azaz "jóadó" – a koncept eredeti (szójátékkal a Bibliában is idézett), nem-etnikai értelmében. Vagy ahogy C.G. Jung (aki Jézussal érvel) mondja, mindenkiben "lakik" egy "zsidó archetípus”. A "traumás" "agyfélteke", lám, együtt él a "terápikussal" ebben az esetben.
Lényegében ezzel a két elemmel (a deMause-t előlegező trauma-pszichológiai érdeklődésével, és a terápikus kabbala iránti érdeklődésével ) Ritoók Emma megtett minden tőle telhetőt, hogy kiszakadjon a kor kollektív ön-hipnózisából s megmenthesse néhány zsidó barátját.
Ma mindannyiunknak vannak családtagjai, vagy barátai és szomszédai, akik kisebb nagyobb mértékben "bedőlnek" az újraéledő rasszista beszédmódnak. Ha csak "viszont-kirekesztjük" őket (automatikus gúnnyal, megvetéssel), akkor bedőlünk a csapdájukba. Hogyha látnánk, hogy részben ez belső feszültségük kezelésére használt mintázat, és hogy (épp ennek tudatosításával) lehetséges belőle kilépni, akkor a náci feszültség-szító stratégia ellen a megőrzött nyugalmunkkal tudnánk hatékonyan harcolni.
Tehát nem az egyes antiszemita kijelentések tartalmát kéne megvitatnunk (hogy tényleg gonosz dolgok-e a zsidó kommunisták, kapitalisták vagy az izraeli haditettek, hisz mindig vannak tényleges negatív jelenségek a "tetteink" közt), hanem azt kell látnunk, hogy e provokatív "igazságok" azt akarják tesztelni, meddig terjed a (miáltalunk propagált és történelmileg mindig csoportosan "hordozott") empátia-készség bennünk.
Összefoglalva, azt állítom, hogy az antiszemiták érvei és stílus-gesztusai nem „okoznak" „új Auschwitzot". A deMause-i érvek szerint ugyanis létezik empátiafejlődés, sőt elkerülhetetlen; vagyis nem reális Európában egy új zsidóellenes konfliktust vizionálni. (Az arab és a perzsa katonai veszély persze valódi veszély. De ott is „parenting centerekkel" lehet(ne) a kollektív hisztéria-szintet csökkenteni, és nem dogmatikus vitákkal.)
