Grace iránt érdeklődöm. A boy félénken megmutatja, hol lakik a lány: egy sufniban. Gladness is ilyen helyen aludt. Azt mondom, üzenetet hoztam neki Miss Snow-tól.

- Valami baj van Kathleennel? Ma este nem jön?

Szóval ennyire könnyű a nyomára bukkanni egy menekülő skót lánynak ?

Szegény Grace, ha tudná, mit bocsát meg neki Kathleen, bizonyára nem kérne a barátságából.

Lent várok az udvarban, és meglátom Kathleent: hosszú léptekkel jön, szemében a jövő képe, amikor majd a fekete gyerekek megosztják boldogságukat az utcán csavargó fehér gyerekekkel. Alleluja! Gyalog megy fel a keskeny hátsólépcsőn, a cselédfeljárón az ötödik emeletre, és azt hiszi, ország-világ előtt bizonyságot tesz lojalitásáról azzal, hogy nem liften megy, amelynek az ajtaján ez olvasható : Strictly for Europeans only.

Nem sokáig marad fent, aztán együtt jön le Grace-szel.

A kocsival követem őket: ugyan hová mehetnek? Az én vegytisztítómba, az én zugivómba, az én különbejáratú titkos szeszkimérésembe?

Én Grace számlájára loptam, ő nem tudott róla, és most ő lop meg engem. Tipikus. Mindenki jóhiszeműen és teljesen nyíltan lop, csak én érzem magam bűnösnek, én, akit végül is legjobban megloptak. Hiszen ott mennek, könyv a kezükben, és Kathleen hiszi, hogy igazi zugivóba viszik. Vagy tudja, hogy vegytisztítónak álcázott tanulószobába? Tudja-e, hogy Kitty mennyire leplezi anyai érzéseit? Uramisten, hát megfosztasz minden tit­komtól, minden ütőkártyámtól? Nélkülem fog lebonyolódni a történet? Már nem vagyok főszereplő?

Követem a lányokat. Elsőnek Grace megy be. Kathleen tovább sétál, és nagy erőfeszítéssel úgy tesz, mintha semmi köze nem volna az egészhez. Aztán a csípője és a fara egyetlen rántásával megfordul - azelőtt ezt nem csinálta. Netán Grace megtanította kvelát táncolni? Visszasiet, és az ajtó megnyílik előtte.

Utána megyek. Hangokat hallok: kiszámítom, hogy eléggé távoliak, a belső szobából jöhetnek; senki sincs a boltban. Álkulcsommal kinyitom az ajtót: vállalom a kockázatot, hogy belül egy kaffer áll őrt, és alaposan hókon vág. Senki sincs ott.

Bebújok a függöny mögé, a kiszolgált ruhák közé. Frakkok, szmokingok és zakók, a boyok éveken keresztül kefélték, vitték, tisztították őket a fehér bossok számára, aztán örökölték és elnyűtték, végül ide akasztották őket, hogy az oltalmuk alatt szívhassák magukba a tilos tudást és sört.

Ma este egy kötetlenebb együttlét kedvéért fél­retették a közgazdaságtant. Az a gyanúm, hogy Kathleen már járt itt.

Fehéreknél, feketéknél, mindenkinél tapintatosabban óvnak engem ezek a göncök, amelyeknek valóban szükségük volna egy végső vegytisztításra. Szaguk az elviselendő dolgok közé tartozik. Sört nem kapok, és ártani vágyásomat semmi nem táplálja. Önmagukat ócsárolják, a helyzetüket, mégpedig úgy, hogy semmiféle törvénykezés nem kapaszkodhat bele. Lehet, hogy a rendőrség mégiscsak keservesen keresi a pénzt ebben az országban. Ennyi fekete örömet végighallgatni, amíg az ember kiszűr egy büntethető mondatot - ez még az én türelmemet is erősen próbára teszi, pedig én önként csinálom. Hogyan viselheti el ezt Jack, akinek foglalkozása a hallgatózás? - Ettél ma már valamit, mama? Nem hallom a kérdésre adott választ. Akkora a ricsaj, hogy csak szaggatott mondatokat, beszéde foszlányokat értek meg:

„Kathleen! Ne törődj azzal, amit Simon beszéli Teljesen aszociális lény. Egyetlen napot sem ült a sitten! Nem volna szabad tisztességes emberek kö­zölt mutatkoznod vele!"

„Skóciába kell jönnöd. Ott nincs olyan sok fontoskodás. Ott embernek tekintenek a barátaid akkor is, ha soha nem ültél sitten."

„Csakhogy ehhez a kiránduláshoz nem adnak útlevelet."

„Nem nyitják meg a határokat." „Lezárják az utakat." „Rabság a mi útlevelünk." „Ha nincs nálad, börtönbe kerülsz." „Hallottatok a durbani fehér kopóról meg a fekete boyról, aki az Indiai-óceánban találkozott? Mindketten a számukra törvényesen kijelölt partsávról úsztak be. És a tenger zöld volt és langyos, és a sávjelző színes szalag eltűnt a hullámokban, nem lehetett szemmel tartani. A legények messze kint találkoztak, és akkor vette észre a fehér zsaru, hogy a fekete boy az Indiai-óceánban behatolt az európaiak fürdésére fenntartott vízbe. A zsaru azt mondja: Hol a passzus, disznó kaffer? És a boy így felelt: Nincs nálam. A zsaru: Cheeky kaffer! Gyerünk csak! Szépen bejössz a ketrecbe, amíg megtanulod, hogy mindig nálad legyen az a disznópasszus. És ezzel kivette a bilincset a fürdőnadrágja zsebéből, felrakta a kafferra, és a szárazföldre vontatta a fiút."