A Daily FEMEN cikke az alternatív magyar miniszterelnök-nő ORBÁNNÉ Vica új európai státuszáról.  

„Osztozom a magyar nők sorsában”, nyilatkozta Orbánné a Daily FEMEN-nek  Londonban, amint leszállt a repülőről és átjutott kevés kézipoggyászával a sorompókon. „Azokéban, akik elveszítették a munkájukat, akiket meghurcoltak a hitükért, akiknek a honfitársai tették lehetetlenné a lakhatását, megélhetését, családját, azokéban, akiknek csak szavak jutottak a ’magyarság’-ból, és akik mégis meg akarják menteni a gyerekeik jövőjét.” 

A Daily FEMEN vasárnapi száma feltárja az 50 éves hungaro-romani asszony döntésének hátterét. A tartósan jövedelem- és lakásmentes, bank-büntetett előéletű, négy gyerekes nő itt újra ártatlan és szabad, hazug hazájának előítéletei messze mögötte maradtak új állomáshelyén.

Orbánné elmondta, hogy hazájában önként vállalta meghurcolását. Tisztánlátóként és cigány jósnőként pontosan értette, hogyan teszik az életét lehetetlenné a magyar férfiak törvényei és hatóságai. „Sokszor játszottam ki őket és elfogadhatatlan szabályaikat, - mondta el Orbánné,  - erre büszke vagyok, és most végleg kiléptem a ’nemzeti’ hatáskörből, hogy a FEMEN női harcosok nemzetközi egységéhez csatlakozzam.”

„A magyar nők szégyenlősek és áldozatkészek, mint a szláv nők, az arab nők vagy a fekete nők, de kevesebben vannak és egymás elől is titkolják, hogy miért kellett elhagyniuk hazájukat Európa közepén, az éhes Hungáriát. Szolidaritás nélkül, elszigetelten és magukra hagyottan kezdenek új életet, gyakran büntetésnek érzik, pedig jutalom lehetne a számukra ” – idézte a lap Orbánné együttérző szavait az Európát takarító nők sokaságáról.

Senki nem számolja, hány magyar nő él és dolgozik külföldön, hogy a bevételéből az ’államadósságot’ törlessze, gyerekeit, férjét vagy idős szülőjét ellássa. Nincs hiteles adatunk arról, mennyi pénzt küld haza ez a számolatlan kis női tömeg, hány másik magyar életét finanszírozza, aki lebénultan üldögél hazájában, minimál alatti takarékon, a trafikok, milliárdos tartozások, gyűlölet és hazugságok súlyos árnyékában.

Senki sem számolja, hányan vannak ezek a bátor nők, kikből áll ez az élcsapat, akik nekivágtak az idegennek, vállalták, hogy nyelvi kompetenciájukat elveszítik, nagyjából szellemi fogyatékosnak tűnnek majd minden őshonos szemében, és olyan munkát végeznek, amit azok, akiket támogatnak a fizetésükből, nem lennének képesek elvégezni, és még szégyellik is, hogy bőkezű női hozzátartozójuk esetleg takarít vagy mosogat. Mintha nem ezt tette volna mindegyikünk anyja.  

***

A cikksorozat további részei lerántják a leplet a jóléti rabszolgaságról, beszámolnak az Angliában dolgozó magyar nők legkonkrétabb helyzetéről, és személyes sorsokat mutatnak be.

Orbánnét a barátnője hívta meg Angliába, kifizetem a szállásodat, ígérte biztatóan, és lesz munkád is ne félj. Háznagy Elza már négy éve dolgozott keményen a szállodaiparban, a szállása pici, drága szobácska Brighton belvárosában (Európa meleg fővárosa, a királynő tengerparti nyaralóhelye) és a lakótársai éppen elutaztak néhány hónapra. Üzletileg a tulajdonos helyeselte a megüresedő szobák feltöltését fizetővendéggel, és Orbánné hosszasan hagyta meggyőzni magát, hogy képes lesz pénzt keresni, legalább a napi rezsire valót idegenben.

Hol leszel te idegen? Hiszen a Hilton tele van magyar nőkkel, ha meg se szólalsz angolul, akkor is elboldogulsz. Majd figyelsz, és csinálod amit a többiek. Háznagy Elza így biztatta Orbánnét Gatwickből hazafelé a vonaton, Orbánné pedig még egy picit aggódott, amiért nem csak nem beszél, de nem is akar, és ezen túl sajnos nem is hall, azaz hall, elég hangos zúgást, sistergést, sípolást, szitálást folyamatosan, de az emberi hangokat inkább nem, azokat az úrnő kiszűri az ő füléből.

Ez csak előny, legyintett Elza, az angolok komolyan veszik az egyenlő bánásmódot. Ha fogyatékkal élsz, de akarsz dolgozni, akkor ők segítenek neked megérteni, mi a dolgod. Ahogy mindenkinek, aki fogyinak tűnik, amikor valamelyik Európa alatti térségből ide kerül, elveszítve nyelvi kompetenciáját, otthoni pozícióit, és egyszerű angliai bevándorlóvá változik. Hangosan és egyszerűen beszélnek veled, széles gesztusokkal, félénk válaszaidat próbálják megérteni, a nevedet kibetűzik, és percek alatt beírnak valamelyik kis ügynökség munkaközvetítő listájába. Még nyitsz egy bankszámlát és kész, megérkeztél, dolgozhatsz, befogadtak.

Nem kell a mellébeszélés, morgott Orbánné, persze, hogy jó üzlet vagyok az angoloknak, akik minden órai bérem 20 százalékát kapják a munkaközvetítésért, a szállásadómnak, aki 50 százalékot szed le rólam, és a többieknek, akiktől enni veszek. Nem baj. Még így is jobb itt, mint magyarban, sóhajtozott türelmesen a FEMEN SISTERLAND METROPOL Hotel személyzeti irodájában, ahol a stábot vezényelte Háznagy Elza sokadmagával, és most már Orbánnét is.

***

Folyt köv.