Palman Zsuzsi a VARRATOK könyv kapcsán

2011 óta dolgozom együtt rendszeresen Szabó Imola Juliannával, konkrét céllal (kiállítás, performance), vagy pusztán csak az együttalkotás öröméért. Mondatai, szavai, hangképei inspirálnak, megmozgatnak, képeket indítanak el bennem. Azt mondta nekem, ez az élmény kölcsönös. Hatunk egymásra, pozitívan, és finoman. 
Imola írásai tiszták, fényesek, de súlyosan állnak meg a papíron, mint Friedrich szerzetese fölött az égbolt.
Őszinte örömöt érzek, hogy a Varratok valós könyvvé válik, és közel kerülhet az emberekhez. Sokat jelent, hogy segíthettem a születésben.

Szabó Imola Julianna Varratok c. könyve áprilisban jelenik meg a L'Harmattan Kiadónál.

 Szabó Imola Julianna: Varratok

Apa meghal, Anya régóta egyedül él. Vele is nélküle. Nagyapa egy ideje nem mozdul ki otthonról, Jucimama a galambokkal küzd. A halállal hadakoznak. Akárcsak Nagymama a kórházi ágyon, ahol csomókban hullik a haja. Mindenki tart valahova. A sehol is valahol már. Szürreális világba vezet a szöveg, ahol a fekete mosogató, aki hattyú szeretne lenni és a takarítónő a kertészbe szerelmes. Egyszerre hétköznapi és lebegő, megfoghatatlan, akár a halál utáni test. Forma, anyag. A tavak rétegek a bőr alatt, a falak támaszok, és idővel összeomlanak. Holdludak repülnek a legváratlanabb pillanatban, Rókatündér pusztul az erdő mélyében. Emberi és állatszerű világ ez, amit a veszteségek és a hiányok mozgatnak.

A test színtér, szagos anyag, forma. A születéstől halálig bomló és szenvedő alakzat terhei más-más szereplő válláról zuhannak a szürreális térbe, a jelenbe. Mégis hétköznapian egyszerű problémák feslenek fel, mégis hordoz a könyv egyfajta lineáris ívet a puzzle módjára kirakodó részletek között.

Egy ponton szinte egy és ugyanaz lesz benne bármelyik szereplő, halandó ember. Másnak is elválnak a szülei, más is tériszonyos. Más is olyan egyedül a világban, mint a levadászott cinke, és más is olyan kortalan, mint Paula néni és az ő Istene. De végül mégiscsak egyetlen test tereibe vezet a könyv. Intim és finom, lebegő és zuhanó terekbe, amikben érdemes bolyongani és elveszni kicsit. Hogy a végére ez a lüktető és különleges verspróza nyelv a bőrünk alá szívódjon és újragyógyítsa a sebeket. Hegesedjen, varratosodjon. Éljen, mint az érzések és költői képek, amik talán segítenek felejteni is.