Szabó Imola Juliannával Tótha Kinga készített interjút.

Baki Júlia filmje alapján

 A szöveg hídjai

Elsősorban íróként, szövegalkotóként ismerhetünk, de a tánc talán még régebb óta jelen van az életedben. Mikor és hogyan találkozott ez a két műfaj egymással?

Nem is tudom, hogy melyik volt előbb. Hatévesen már fura szövegeket zagyváltam rímekbe szedve, és ha jól emlékszem közben egy lábon forogtam, mint egy balerina. Azt hittem akkor, hogy ezt így kell, együtt, a szöveg lüktetése mindig vitte maga után a lábam. Maradt is sokáig ez a dupla-vágány. Táncelméleti szakíróként végeztem a Táncművészeti Főiskolán, de előtte hosszú ideig „álltam a gyakorlati oldalon". A mozdulat és a mozgás Anyukámtól jövő lét-elem. A legfontosabb állomás talán a Grecsó Zoli vezette Willany Leó Improvizációs Táncszínház volt. Ott éreztem először a határtalan szabadságot az alkotásra, az improvizációra. Az egyik szólómban megpróbáltam ezt a bennem rejlő „két nyelvet" összefolyatni. Akkor még kicsit sután. A kislányom születése hozta meg azt a változást amiben a szövegre került a hangsúly, a mozgás másodlagos lett. Az Elfolyó ég című videó-munkánkban bukkant elő újra az összefolyatási vágy. Itt a saját szövegemben „táncolok" Palman Zsuzsi festményeiben. Meg kell hagyni, hogy döbbenetes volt a forgatás. Zsuzsi hangján hallani a szavaim, és testtel reflektálni rájuk. Szerencsére nem voltam egyedül, Palman Kitti táncművésszel együtt improvizáltunk. Később Zsuzsival és a férjemmel vágtuk meg készre a videót. Ilyen módon ezt nevezném a leghangsúlyosabb sokoldalú lenyomatomnak. Most egy Hommage á Pina Bausch sorozaton dolgozom. Ez egy új út, amiben másként ötvözhetem a táncot és az irodalmat.

Vers? Próza? Verspróza? Hogy definiálnád az írásaid?

Mindig félek a címkéktől és a dobozfalaktól. Mintha bezárnánk vele a levegőt egyetlen mozdulattal. Furcsamód ez a nyelv választott engem. Nem tudom hogyan működik ez, de a Varratoknál azt éreztem, hogy nem egyedül írom. Valami vagy valaki sokkal erősebb dolog mutatja az utat, és csak folyik a szöveg. Lehet, hogy ezt nem tudom még jól elmondani. Előtte közepesen vagy eléggé rossz verseket írtam, nem találtam a saját nyelvem és utam. Aztán valahogy kiélesedett a szemem, és ilyen színű és anyagú textúrát láttam magam előtt. Magával ragadott és hosszas munkával mondhatni belaktam. Más mód nem lenne hiteles, minden magamra erőltetett lenne jelenleg legalábbis. „ Nem kell ismernem célomat/a célom ismer engem". A jövőt nem tudom még. Meg van az ára amúgy ennek a köztes szövegvilágnak, sokszor nem tudják eldönteni, hogy melyik „rovat alá" tartozom. Biztos hülyén hangzik, de én így hallom a szöveget ott legbelül. Ritmikus prózáknak mondanám őket, ha nagyon meg kéne határozni a létezésük milyenségét. A lírai súlyom mindenbe belenyomja magát, de a vers túl szűk a széles és leíró mozdulatokhoz. Azt hiszem, hogy az egész lényem ezen a vékonyka hídon érzi jól magát. Arról tudok és szeretnék "képet adni" amit akkor látok, ha ott lenézek. Ezt a tájat lüktetésig ismerem, és remélem, hogy mást is képes vagyok meghívni ebbe a szürreális térbe.  

Önálló írások mellett alkotócsoportokban is tevékenykedsz, más művészekkel is dolgozol együtt...

Valószínűleg a színházi múlt miatt nagyon vágyom a közös energiákra. A figyelem, a koncentráció és a jelenidejűség rengeteg erőt és ötletet tud adni. A JAKpass szövegkép projekt felolvasósorozatának is ez a célja. Összehozni az embereket és az energiákat, kifejezetten azokat amik amúgy lehet, hogy soha nem találkoznának térben és időben. Bajnay Beáta Tükör rezgés című darabjának szövegajánlója mellett az EGOrombolókon át, egészen az Író Cimborák csoportig rengeteg izgalmas műhelynek és folyamatnak lehetek a szerencsés részecskéje. Az írás magányos műfaj, ugyanakkor az út ami a gépik és a mondatokig visz az néha nagyon jó ha közös élményből születik. A legmeghatározóbb és legfontosabb alkotótársam a férjem, Zsorzs. Most éppen a készülő kötetem könyv-trailerén dolgozunk, és újra és újra meglep, hogy mennyire egyre rezonálunk. Szigorú, precíz és őszinte, na meg türelmes is. Ő a technikai agy, én a kreatív segédfékező. A Hímzőkör (Baki Júlia, Tótha Kinga) az a csoport ahol nagyon erősen éltem meg ezt a sokszorozott és inspiratív energiát. A semmiből szőttünk, építettünk motívumvilágokat, amik olykor megmagyarázhatatlan egységben keltek életre. Ezek az érzések és egymásra hatások szerintem óriás-ablakokat ütnek a falba, és beömlik valami új szag-szín-fény. Lilus (a kislányom) és Ambrus (a kisfiam) pedig igazi óriások, akik varázserővel bírnak. Megihletnek és elvarázsolnak minden nap valami aprósággal.

JAK Pass - Képszöveg

Hamarosan megjelenik Varratok című köteted. Milyen témákat jár a könyv körbe?

A Varratok kilenc öltésben fogja össze azokat a versprózáimat, amiket az elmúlt időszakban írtam. Különös utazásnak mondanám egy fájdalomtesten. Abszurd prózákon át egészen a családszálig lebontott történetek, és a nagyon szűk természetközeli utazások is megtalálhatóak benne. Szürreális és lebegős, intim, mégis fiktív. A család a leghangsúlyosabb, az a legvastagabb szál a kötetben. Minden történeten csavartam egyet, így egyszerre írok a saját családomról és másokéról is. A születéstől az öregedésig visz benne az út, mozaikokból épül fel ez a belső tér, ami talán a végére az olvasó testévé is válik kicsit.

Mennyiben kapcsolódik a Hímzőkörös vagy más alkotócsoportos munkáidhoz ez a kötet?

Nehéz lenne lehámozni róla már, hogy mi honnan hatott rá. Azt hiszem, hogy az elmúlt éveim mind benne mozognak. A Hímzőkörben elsajátított érzékenység, a gyermekeim születése, a múlttal való megbékélés öröme, a hiányok és a veszteségek is. Palman Zsuzsi grafikussal már kopogás nélkül járunk egymás lelkén-agyán ki és be. Meg sem lepődünk ha a kérdést megelőzi az eredmény. A Varratok borítója is így jött létre, és pont ezért szerettem volna ha az öltések fejezetéhez is ő alkot képeket. Sok szövegben van ott láthatatlanul, így meg sok szöveg előtt lesz végre láthatóan jelen.

Gyerekeknek szóló meséktől egészen a súlyos társadalmi, egyéni kérdéseket boncolgató felnőtt-szövegekig olvashatunk tőled, milyen újabb szöveges és összművészeti munkákat tervezel idén?

A Szélkislány firkantásai és a Zsilike kabátja felnőtt-mese kézirat könyvalakján fogok ügyködni. A Diós-tekerék meseverses könyv pedig ha minden igaz akkor ősszel már lapozható lesz. Ennek kapcsán a Nolám naturlaborral, vagyis Bajzák Annával nagy meglepetést tervezünk kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Júniusban a III. Hajdúböszörményi írótáborban tartok szemináriumot „líra és photoshop" címmel. A JAKpass Offline sorozatból is lesz még est, ezeket próbálom összeálmodni és megszervezni. Az angolra fordított szövegeimből pedig egy szövegkép montázs-sorozatom méretődik majd meg nemzetközi terepen. És ha minden igaz akkor a hátrányos helyzetű gyerekeknek megkezdett gyerekprogram is ismét szárnyra kap. Terv egy zsáknyi, már csak egy időcsavarhúzó kéne...

Tegnapi - Versvideó Papp-Für János verse alapján:

Zene: Forgotten Dreams (Szőr Zoltán)
Képek: Olajos Ilona Ilka
Videó (tánc és utca): Kroli
Videó (vágás és tánc): Szabó Imola Julianna
A vers a Nehogy egyedül című kötetben olvasható. (Magyar Napló, 2013)