Katerina Avgeri görög szerzők könyveit ajánlja.
Néhány gondolat a modern görög “nőköltészetről”.
A női szerzők nagy szerepet töltöttek be a görög irodalmi életben a 20. század első felében, amikor olyan költőnők jelentek meg a színen, mint Maria Polydouri, Melissanthi, Melpo Axioti, Galatea Kazantzakis, és még folytathatnánk a sort. A múlt század második felében a görög nőköltészet egyre karakteresebbé vált, és még fontosabb szerzőkkel gazdagodott Kiki Dimoula, Maria Laina, Dimitra Christodoulou ténykedése idején. Mindazonáltal általánosságban elmondható, hogy a görög költőnők bizonyos mértékben háttérbe szorultak, férfitársaik árnyékában éltek.
Amint az a kritikákból is kitűnik, a 21. század hajnalán a görög női költészetnek új időszaka kezdődött a posztfeminista irányzattal. A közelmúlt vívmányai megtérültek, és a költőnők azáltal, hogy társadalmilag, szakmailag, illetve gazdaságilag is megalapozták önállóságukat, jelentősebbé tették munkájukat. Követik a nemzetközi irodalmi történéseket, és részt vesznek azokban. Ami a hazai irodalmat illeti, úgy tűnik, a költőnők átvették a vezető szerepet a férfiaktól – minőségi és mennyiségi értelemben is.
A könyvek, melyeket bemutatok, világhírű görög költők és írók szignifikáns művei, egyben személyes kedvenceim is.
Yannis Ritsos: Holdfény szonáta
Ezzel a szintetikus verssel indította el – az 1977-es év Lenin-díjas szerzője – azon nagy drámai monológok sorozatát, melyekben a költő mély egzisztenciális szenvedése, és arra irányuló szándéka fogalmazódik meg, hogy kombinálja a mítoszt, a legendát a történelmi eseményekkel. “Engedd, hogy veled tartsak / Hadd menjek veled” – ezt az egzakt motívumot ismételgeti a versben szereplő nőalak, miközben egy hallgatag fiatal férfihez beszél, aki csupán a jelenben létezik. A nő múltjára és jelenére gondol, kifejezésre juttatva társadalmi osztályáról, illetve nőként a társadalomban betöltött szerepéről alkotott gondolatait, érzéseit.
Odysseas Elytis: Axion Esti
Elytis 1979-ben Nobel-díjat kapott. Ezt a versét az 1940-es években zajló görög-olasz háború ihlette. A költő – katonaként, később pedig kétségbeesett férfiként – megértette a görög néplélek nagyságát és szembesült a hatalmon lévők kisstílűségével. Axion Esti történetét a nagyszerű görög zeneszerző, Mikis Theodorakis zenésítette meg. A mű a görög szabadság és az emberi jogok himnuszává, szimbólumává vált. 
George Seferis: Mítoszkörkép (Misztoráma; Mitikus történelmi panoráma)
Ahogyan a cím is mutatja – mítosz és történelem – ez a vers a mítosz melegségének és a történelem gyötrelmének elegye. Szerzője 1963-ban Nóbel-díjat kapott. Költeményében a sajátságos görög centrizmust az európai modern formákkal elegyíti. A mű fordulópontot jelentett a görög költészetben, elmozdulást a modernizmus irányába.
Kostas Tachtsis: A harmadik házasság
Ez a regény, mintegy fél évszázad történelmét meséli el. Megjelenése idején igencsak merésznek tekintték a főszereplő erotikus elhajlásai, valamint társadalmi, ideológiai kérdésekben alkotott véleménye miatt. Görögországban ezt a művet angliai megjelenését követően fedezték fel.
Stratis Tsirkas: Sodródó városok
A Sodródó városok volt az első görög kozmopolita és összefoglaló jellegű mű. 3 könyvből áll, ezek a következők: A klub, Ariagni, A denevér. A görög nép önismeret irányába való elmozdulásának történetét, vándorlását és (Jeruzsálembe, Kairóba és Alexandriába való) szétszóródását követi nyomon.
Katerina Avgeri
Fordította: Debreceni Boglárka
