A Független Médiaközpontban júniusban és júliusban a színesen és elfogulatlanul című nemzetközi programban a kisebbségi témák multimédiás feldolgozásának kreatív módszereit tanították a magyarországi médiumok munkatársainak neves amerikai szakemberek. A tapasztalatokról kérdeztünk néhány résztvevőt és a Független Médiaközpont vezetőjét. Most a Papinot Ferenccel készült interjút olvashatjátok, a későbbiekben viszatérünk a témára, s reméljük, a filmekből is bemutathatunk majd néhányat.
A Transitions prágai központú médiafejlesztő szervezet, a bukaresti Független Médiaközpont, a szófiai Médiafejlesztő Központ és a szlovák MEMO 98 vett részt a projektben, melynek fő célja az öt országban és nemzetközi szinten a média segítségével enyhíteni a romákkal kapcsolatos sztereotípiákat. A projektet az Európai Unió Fundamental Rights and Citizenship Programja támogatta.
A magyarországi programon 2010. június 21-25. között a Független Médiaközpontban (1088 Budapest, Vas utca 6.) sajátították el az alapokat, majd 2010. július 12-17-ig gyártották le a csapatok kisfilmjeket. A foglalkozásokat Rich Beckman, a Miami Egyetem kommunikáció tanszékének (Knight Chair in Visual Journalism at the School of Communication at the University of Miami) vezetője, a Santiago de Chile-i Universidad de los Andes vendégtanára és Ben de la Cruz, a Washington Post munkatársa, Emmy-díjas dokumentumfilm-rendező vezették. A júliusi programot Richard Beckman és Travis Fox Emmy-díjas filmrendező és újságíró irányította. Országonként tíz – 5 roma és 5 nem roma – újságíró vehetett részt műhelyfoglalkozásokon, amelyek témája a multimédia alkalmazása a kisebbségi témák feldolgozásában. A jelentkezők nemzetközi szakemberek irányításával intenzív, egy hetes műhelyfoglalkozáson tanulták meg az alapokat, majd csoportokra osztva újabb egy héten át riportmunkát végeztek: egy-egy csoport három főből állt, egy roma és egy nem roma újságíró, valamint egy miami egyetemről érkezett szakember vagy diák vett benne részt.
Papinot Ferenc 2003-ban végzett a Független Médiaközpont újságíró-iskolájában, jelenleg a Nemzeti Sport Online munkatársaként dolgozik. Az öt csoport egyikének tagjaként vett részt a munkában.
ICA: Voltak-e előzetes elképpzeléseid, elvárásaid a programmal kapcsolatban, s ehhez képest hogyan alakultak a felkészítés és a műhelymunka során szerzett tapasztalataid?
Papinot Ferenc: Szerettem volna még jobban megismerni az internetes újságírást, ezen belül a videózást. Az amerikai oktatók gyakorlatilag egy hét alatt - az úgynevezett elméleti rész során - leadtak nekünk annyi anyagot, amennyit egyes médiasulikban egy év alatt sem tudnak. Délelőtt elmondták az alapvetéseket, etikai szempontokat, míg délután már élesben tapasztalhattuk meg, hogyan is kell kamerázni, interjúzni, illetve vágni. A munkákat később elemeztük, amiből talán a legtöbbet tanultuk. Gyakorlati (kicsit nagyképűen szakmai...) tanulság volt, hogy ne zoomoljunk felvétel közben, vegyünk sok közelit (arcokról, kezekről zenélés közben stb.), és sok totált. Ezeknek a képeknek az összevágásával és a hangok,zajok hozzáadásával minden elmesélhető.
ICA: Az öt csoport három-három fővel dolgozott: Te kikkel dolgoztál együtt, s munkastílusotokban, habitusotokban, együttműködésetek során milyen eltéréseket tapasztaltál meg?
Papinot Ferenc: Szabó Péter Ádámmal együtt dolgozunk a Nemzeti Sport Online-nál, vele már egy éve próbálunk összerázódni:). Segítségünkre volt Lauren Malkani (ha jól tudom így írja a nevét, a Központban megvan pontosan), aki az egyik legkeményebben dolgozó diák a Miami Egyetemen. Ezt megtapasztaltuk a focitáborban is, hihetetlen mennyiségű vágóképet (ahogy ők mondják netes szaknyelven: B-rollt) vett fel, rengeteg közeli képet. Volt is miből válogatnunk a vágás során, pedig a tv-sek mindig azt mondják: vágóképből sosem elég... Hát, most nem volt kevés!
A hanganyag megvágásánál volt némi eltérés közöttünk, de be kell látni, igazuk volt: egy rövid filmben csak konkrét dolgok kerülhetnek be, lehetőleg olyan, amit mindenki megért és amit képpel is meg tudunk megmutatni.
ICA: Jelenleg a Nemzeti Sport Online munkatársa vagy, így adódott a téma is: az elmúlt húsz évben miért csupán egyetlen roma focista vált válogatott kerettaggá. Így a Polgár Alapítvány sporttáborába látogattatok el, ahol egy ároktői focista fiú történetén keresztül akartátok bemutatni ezt a témát. Milyen új tapasztalatokat hozott számodra ez a munka?
Papinot Ferenc: Újabb erőt kaptam, hiszen láttam, milyen ügyesek a srácok. A problémát egy három perces filmmel nem lehet megoldani, de az bizonyos, hogy szükség van egy összekötőre a csapatok és a roma gyerekek, családok között, mert nagy a távolság...
ICA: Mi az, ami a vágás, szerkesztés során hangsúlyt kapott a történetből, a film gerincévé vált, s számodra ennek mi volt a mondanivalója?
Papinot Ferenc: Sarkadi Robi, akiről a filmünk szól, ha nincs ez a program, akkor nem tartana ott, ahol most. Ároktőn járná a nyolcadik osztályt és néha focizna az iskolai csapatban, majd elmenne dolgozni, mert kell a pénz. Most viszont egy másodosztályú klub utánpótlás csapatában focizhat és középiskolában tanulhat. A mentalitását ismerve, élni fog a lehetőséggel. Persze, ahogy Pisont István 31-szeres válogatott labdarúgó fogalmazott: a foci egy bónusz az élettől, a legfőbb, hogy sínen legyen a gyerekek élete, utána már bármi lehet...
ICA: Mit tudsz az itt szerzett ismeretekből és a közös munkából jól hasznosítani a Nemzeti Sport Online-nál? Születtek-e ötleteid, témáid, amelyeknek utánajárnál?
Papinot Ferenc: A kamera és a vágóprogram ismerete mindenképpen hasznos lesz. Remélem a jövőben több emberi sztorit tudunk bemutatni a Nemzeti Sport Online-on is, igazából régóta ezek a témák érdekelnek. Abban bízom, hogy egyszer sikerül több olyan filmet is forgatni, ami hatással van nézőkre, döntéshozókra és egy társadalmi problémára rávilágít. A többi már nem az újságíró dolga, de jó lenne ezeket meg is oldani valakinek...
