Pár szó: Legszívesebben egy másfél kilós Vogue kiadvánnyal a kezemben cirkálnék az országban, és jól pofán vágnék minden ostoba, önkritika nélküli ámde magát divatosnak/stílusosnak tartó embert. Azonban a világért sem szeretném akadályozni Földünk szépségkirálynőinek kollektív célját – a világbéke megvalósulását, így „letészem a lantot” és a tettlegességet szavakba fojtom.

Rajongok a realista irodalomért, az impresszionistákért és mindenért, ami természetes és őszinte.

 

Dávid Máté: Ez az oldal leginkább a személyes látásmódomról és objektivizált divatkritikáimról szól. Két éve indítottam, akkor még sok mindennel foglalkozott: nagyon sok külföldi divatanyaggal, kollekciókkal, benyomásokkal, inspirációkkal. Aztán ez fokozatosan specializálódott és mára oda jutottam, hogy leginkább divatkritikákat közlök rajta. 

A blogot Csajbók Mariannak, a Louis Vuitton hazai PR-szakértőjének tanácsára indítottam el, aki a két évvel ezelőtti Marie Claire Fashion Days után tanácsolta – őt azóta is mentoromnak nevezhetem. Akkor már egy éve ismertük egymást, s elég jó viszonyban voltunk, s addig épp azért nem indítottam blogot, mert nagyon féltem a véleményétől – volt már négy, de mindegyiket letöröltem. Mikor aztán ő maga vetette fel, akkor mondtam, hogy óh, tényleg, nagyon kellene egy, s végre meghagytam, amit elkészítettem. :)

 

 

Dávid Máté: Ezt nagyon érdekesnek találom, mert nálunk a családban nem volt senki, aki divattal foglalkozott volna, nem volt varró nagymama, nem volt szabó nagypapa… igaz, volt egy öltönyüzletünk, de úgy gondolom, hogy a rendszerváltás után mindenki belefogott valamiképpen a vállalkozásba – nekünk pont ebbe sikerült, ám igazából szerves kapcsolatom a divattal gyerekként a 101 kiskutya Szörnyella de Frászán kívül más nem volt. 

Engem az álomvilág, a valóságból kilépés kezdett vonzani, s ez fokozatosan integrálódott a mindennapjaimba. Az első divatbemutató, amit láttam, az 2006 őszén lehetett, amikor a Chanel a 2007-es tavaszi-nyári kollekcióját bemutatta. Én azóta a divat abszolút szerelmese vagyok. Ez alakult át egy idő után egyfajta kritikus látásmóddá is.

 

 

Dávid Máté: Kaptam pár visszajelzést, néhány támadást, 

amelyek szerint divatkritikát objektíven megfogalmazni nem lehet, hiszen mindenkinek más a szép, mindenki mást gondol helyesnek, követni valónak, helyes út nincsen, csak válaszok és perspektívák vannak. Én erre azt mondom, hogy ez rendben van külföldön, ahol minden egyes darabot abszolút minőségi formában alkotnak meg, azonban jelenleg Magyarországon ez nem így történik. Nagyon sok olyan nyúlványa van még a szocializmusnak, az ott elkövetett barbárságoknak, ami ott abszolút rendben volt, mára azonban már nincsen relevanciája. Sok olyan nyúlvány, amit igenis moderálni, kritizálni kell.

Azt vettem észre, amint egyre jobban belefúródtam a hazai divatszcéna közönségébe, hogy a vezető magazinok stylistjai is nagyon kritikusan állnak hozzá az egyes kollekciókhoz, tervezőkhöz, prezentációkhoz, de valami miatt mégsem merik ezt kimondani. Ez inspirált arra, hogy én megpróbáljam megírni. Az elsők után kaptam nagyon sok pozitív visszajelzést és tanácsot, ezt hogyan kell csinálni, milyen irányba induljak el, de sajnos még ma is oda lyukadunk ki, hogy nehéz ezt mindenféle érdektől mentesen láttatni.

 

 

Dávid Máté: Sokan gondolják, hogy én kellemes pozícióban vagyok, hisz lapoktól és a szakma más részeitől függetlenként bárkit szabadon kritizálhatok, kívülről nézve ennek nincsen tétje. De el kell mondjam, hogy igenis van. Komoly tétje van. Mivel húsz éves vagyok, a jövőbeli hitelességemmel játszom minden egyes leírt szó után, s sajnos nagyon sok olyan dolog van, amit én sem írhatok le, mert akkora botrány lenne belőle, hogy attól függetlenül, hogy igaz, hogy úgy van, s jóformán minden vezető pozícióban lévő újságíró, stylist, stb. rábólintana, mégsem megoldható.

 

 

Dávid Máté: Ez egy folyamatos reflektív pozíció, függetlenül a munkától. Az, hogy most divatkritikákat írok, nem jelenti azt, hogy én divatkritikus is lennék, vagy azt, hogy leszek, de mindenképp szeretném megőrizni. Amit szeretnék megőrizni és elérni: hogy kiváló újságíró legyek, tíz éven belül. Vagy húsz éven belül – nem mindenkinek sikerül azonnal. De ameddig szükség van divatkritikára és ameddig szüksége van a magyar divatnak valamiféle tükörre, addig én azt a lehetőségeimhez és eszköztáramhoz képest megpróbálom biztosítani, amennyire csak tudom.

 

 

Dávid Máté: Jelenleg az ELTE szabad bölcsészetén tanulok filozófiát és esztétikát, ami nagyon érdekes, mert mindig visszahúz egy kicsit. Nagyon szép a csillogás, nagyon szépek a legújabb Louis Vuitton táskák, nagyon szépek a gyönyörű tűsarkúak, de e tárgyak mögött is ott rejlenek olyan fundamentális kérdések az életről, amiket az ember, ha teljes életet kíván élni, nem kerülhet meg. Ez a szak, amit mások viccesen büfé-szaknak szoktak hívni – s én is úgy gondolom, hogy ez egy büfé-szak, de nagyon izgalmas tanáraink vannak és nagyon izgalmas dolgokat tanulunk – megtanítja az embert gondolkodni, ami a későbbiekben hasznára válhat.