Sara Lidman, 20. rész, 21. rész, 22. rész
23. rész
A fehérek egyetlen bűnt követtek el a feketék ellen: azt, hogy prédául odavetették nekik az evangéliumot. Lehetővé tették számukra, hogy a felismerhetetlenségig kiforgassák a keresztény hitet... Igen, ez a mi bűnünk. Miképpen is értenék meg az engesztelés tartalmát, hisz nincs bennük érzék a bűnnek, a töredelem kínjainak, a szív bűnbánatának megértéséhez. Jim olyan jámbor képet vág, és egyszer, hogy próbára tegyem, megkérdeztem tőle, mi a véleménye Krisztus haláláról, szerinte mi az értelme?
Mire Jim azt felelte: az, hogy mi élhessünk, és bőségben legyen mindenünk. Persze, ez igen bibliaszerűen hangzik, de Jim olyan nyegle képet vágott hozzá, hogy meg kellett kérdeznem tőle, mi ebben a mulatságos? A szegény gyerek így felelt: Ha nekünk is úgy kell búsulnunk, mint neki, ha mi is éppen úgy meghalunk, mint ő, akkor miért kellett neki gyötrődnie és meghalnia? - Szóval akkor csak táncoljunk és legyünk vidámak? - Yes, please!... Ez a meggondolatlanság egy napon a mi bűnlistánkat fogja terhelni, menekvés nincs. Hisz elhangzott az evangéliumi tilalom: "gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé".
De hát mi szolgálhat mentségünkre? Legyenek a vadaknak emberi jogaik?
Először bizonyítsák be, hogy emberek. Nekünk is be kellett bizonyítanunk. Kétezer éven keresztül nap mint nap harcoltunk, semmit nem kaptunk ingyen. Lépésről lépésre küzdöttük magunkat előre. A bennszülöttek is megtehetik ugyanezt. Ha előbbre akarnak jutni!... A mai világban semmit nem kap ingyen az ember - most már az örökséget sem -, manapság az adó tönkreteszi a tisztességes embert.
De azt hiszed, előbbre akarnak jutni a bennszülöttek? Eszük ágában sincs. Irigykednek ránk, csak ez a baj. Ha csak halvány sejtelmük volna arról, milyen problémákat rak a kultúra a hordozóira, hálát adnának és beérnék azzal, hogy az utcán táncolhatnak bérükért, amely több mint elegendő igényeik kielégítésére... Nem csodálkoznék, ha megfürödnének az úszómedencében, amikor senki nincs otthon. De ha bizonyosságot szerzek, az a szolga azonnal szedheti a sátorfáját, még megtörülközni sem lesz ideje!...
Már régen el kellett volna küldenem azt a nőt, ha nem a kis Kathrine-ről volna szó. Az én drága kicsim hisztérikus rohamot kap, ha csak egyetlen kemény szót szólok a nanntynek, Az orvosunk azt mondja, Kathrine nagyon érzékeny, ezért igyekezzünk lehetőleg állandó otthoni körülményeket biztosítani számára. És ha néhány évig kitolhatjuk a válást, akkor a lánnyal is kibírjuk még pár évig. Mit meg nem tesz az ember a gyerekéért! Semmi áldozat nem nagy Kathrine-ért, ez a véleménye a férjemnek is, akinek egyébként egyetlen meleg érzelme sincs...
Legalább ne volnának olyan koszosak… Európa elrontja a feketéket. A kommunista újságírók fehér testvéreik ellen hergelik ezeket a tömegeket. A kultúra előretolt bástyája vagyunk, a Nyugat eladott és elárult bennünket. De ne panaszkodjunk. Hiszen Krisztussal is így bántak. A történelem meg állandóan ismétlődik... Iszol kávét?...
Nem, három napja tartózkodom a kávétól, a teától és minden izgatószertől. Emlékezésül Megváltónk evilági nélkülözéseire... Csak sírni tudok, amikor arra gondolok, hogy a fekete kisgyerekek éhen pusztulnak Kongóban. A bennszülötteknek sejtelmük sincs arról, mi a szülői szeretet - és még ilyenek beszélnek szabadságról! Hát nem?!... Nem tetszik, ami Kínában végbemegy. Komoly fenyegetés ez ellenünk...
Kongóban szenvedő testvéreinktől mégis kaptunk egy kis halasztást, ők vívták ki számunkra a referendumot, és majd ha elérkezik a nap, amikor megírják keserű történelmünket, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezért köszönetet mondjunk nekik. Meg kell kísérelnünk, hogy valami értelmét lássuk a legsúlyosabb tragédiának is...
Ugyan ki érti meg, miért gyűlölnek bennünket annyira? Te érted?... De azért a vadak között is vannak nemesebb emberek. A természet gyermekét a kommunizmus nem tudja olyan könnyen megmérgezni, mint a többi csürhét. Remélem, amikor hazautazom, magammal vihetem az én öreg
nannymet. Nem lesz könnyű, sem a hajón, sem odahaza a vén Angliában. Sok embert ismerek, aki görbén néz majd rám. De én tisztességesen és őszintén ragaszkodom az én öreg nannymhez, és a feketék bárhogy elátkoznak is, mégis szilárd elhatározásom, hogy bebizonyítom: lehetséges a fajok békés együttélése. Soha nem fogom elküldeni a nannyt. Bárcsak többen volnának a hozzá hasonlók! Afrika paradicsom lehetne.."
„Van valami, amit a külföldiek soha nem értenek meg a mi bennszülött-problémánkkal kapcsolatban. Nem azért nem bírjuk ki velük, mert alacsonyabb rendű fajból valók, hanem mert alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartoznak. Azok, akik fekete hírességekkel, táncosokkal és muzsikusokkal hetyegnek a kontinensen, azt hiszik, Dél-Afrikában hemzseg ez a fajta népség, és hogy nekünk, itteni fehéreknek, nincs ítélőképességünk. Mondtam is egy ilyen négerbarátnak, aki úgy gyűjti a feketéket, mint más a meisseni porcelánt: azt hiszed, van egyetlen rossz szavam a kicsit is művelt, megmosakodott és rendes afrikaiak ellen? Csak az a baj, hogy ilyenek nincsenek Afrikában.
Neked talán az az álmod, hogy egy közönséges munkással érintkezz? - mondtam az illetőnek. - Ugye hogy nem, tudtam én azt. Meg is mondtam neki, hogy bármelyik európai munkás valóságos középosztálybeli a mi bennszülötteinkhez képest, akik koszos, rongyos fickók, halvány fogalmuk sincs a magasabb értékekről. Nincsenek faji előítéleteim, de ragaszkodom ahhoz a társadalmi osztályhoz, amelyhez tartozom. Nem vagyok sznob, sem felfelé, sem lefelé. Az vagyok, aki vagyok, és eszem ágában sincs ezért bocsánatot kérni. Az embernek legyen tartása - akármilyen divatok szele fújna is aztán a vén Angliából ..."
Folytatjuk!
Forrás:
Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.
A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.
http://elofolyoirat.blog.hu/2012/03/03/vilag_tanitonoi_sara_lidman
Sara Lidman 1923-2004.
http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
