Kalapos Éva Veronikát legtöbben talán mint a D.A.C. ifjúsági regénysorozat szerzőjét ismerik, pedig rengeteg műfajban alkot. Bemutatása I. részében Felülről fúj c. drámájának egy jelenetét olvashatják.

Kalapos Éva Veronika író, újságíró vagyok. Azóta írok, mióta csak az eszemet tudom, és az érdeklődésem elég széles körű: novellák, drámák, legújabban pedig két ifjúsági regény, a D.A.C.-sorozat első két része került ki a kezem alól (a harmadik epizód őszre várható). A Fiatal Írók Szövetségének gondozásában ebben az évben jelenik meg a drámakötetem is. Ezen kívül több pályázaton sikerrel szerepeltem, idén pedig Móricz Zsigmond-ösztöndíjjal ismerték el a munkámat.

Kalapos Éva Veronika: Felülről fúj
(részlet)


8. jelenet

Az előző jelenet folytatása, Edina a földön ül, a színpadra Pengő érkezik. Szakadt, koszos szürke vászonnadrágot, mocskos kék katonai zubbonyt visel, a fején ugyanolyan kék hadnagyi sapka. Idülten vigyorog, dudorászik, közben egy fémpénzt dobál föl-le, a beszélgetés alatt is végig ezt teszi.


Edina felneszel: Jaj, szervusz, Pengő. Megijesztettél.

Pengő: Tegnap járt erre a szódáskocsi, ma nem fog jönni. Ne várjad.

Edina: Nem várok senkit. Csak üldögélek.

Pengő: Megint felment a szóda ára. A múlt héten még negyven forint volt. Negyven forint. Most meg hatvan. Sokat ment fel az ára. Pedig tavaly ilyenkor még harminc volt. A múlt héten meg negyven. Segítettem behordani az üzembe, de most már hatvan forint. Most már hatvan.

Edina: Igen. Elgondolkozva. Pengő, te mióta laksz itt? Mindig itt éltél?

Pengő: Azt mondta ésanya, hogy hideg van, nem fűtöttél be. Mindig elfelejtesz befűteni, aszt egész este hideg van. Pali bácsi hozott ésanyának csutkát, azzal kell befűteni, de te mindig elfelejted, mert csak a baj van veled, mióta megszülettél. Emésztettelek volna el, amíg még lehetett. Ésanya mindig fázik, lila a keze meg a szája is.

Edina: Anyukád már nagyon öreg, igaz?

Pengő: Én mondtam a Lacinak, én mondtam, hogy fel fog menni a szóda ára, de nem hitte el nekem, aztán most hatvan forint, pedig a múlt héten még negyven volt. Ésanya nem enged el dolgozni az üzembe. A palackok leesnek, mert nagyon nehezek. Mert nem tudod rendesen megfogni, tedd már le azt a kurva pénzt a kezedből, azért esik le minden, mert ott van a kurva pénz a kezedben. Laci tegnap hozott pálinkát. Ésanya köhög a pálinkától. A doktor úrnak nem szabad megmondani, ne járjon el a szád. Mondjuk mindegy, úgyis nemsoká meghalok, csak a pénzt csavarja ki belőlem az a hülye doktor a sok gyógyszerrel. Csak azt nem tudom, mi lesz veled azután. Tegnap volt a városban cirkusz, az elefánt nem akart enni, majd adok én neked, le foglak lőni, már nem lehet mit kezdeni veled, csak élősúly vagy, hogy rohasztana el az ég.

Edina fáradtan: Nem tegnap voltak itt, hanem már két hónappal ezelőtt. Én is láttam az elefántot. A nagymamám annak idején azt mesélte, hogy az elefántok elmennek meghalni. És én elképzeltem, ahogy ez az elefánt, akihez a pasas beszélt, egyszer csak megindul, kitöri a rácsot, átgyalogol mindenkin, a lába tocsog a vérben, és elmegy. Csak ő tudja, hová.

Pengő: Tegnap jött a szódáskocsi, ne várjad. Majd csak a jövő héten jön legközelebb. De hatvan forint lesz a szóda üvegje, nem negyven. Téged semmire se lehet használni. A Laci tegnap megfoltozta a tetőt, ezért fázik az anyád, miért nem javítottad meg, észre se vetted, te szerencsétlen. Hozzál egy kalapácsot. Ésanya köhög a pálinkától, meg fáj a térde, akkora, mint egy cipó, mit lehet ezzel már csinálni, hiába ad rá lóbalzsamot ez a hülye doktor, úgy fáj, fiam, majd’ megháborodok. Hozzad már azt a kalapácsot, szög is kellene, hol tartjátok? Megháborodok, fiam. Tessék inni egy kicsit. Ésanya köhög a pálinkától. Miért nem aszondod, hogy nincs itthon egy fia szög se, te idióta, hozok át, hozzá ne nyúlj a tetőhöz, mer még jobban elbaszod. Segíts lefeküdni, megháborodok, fiam. A tetőn át látszik a hold, na tessék, már meg sötét van, ez se jön ma vissza, adjál még egy kis pálinkát, fiam. Ésanya köhög a pálinkától, köhög tőle.

Edina tűnődve nézi a bolondot: Mi történt veled? Mi történhetett veled, hogy ez lett belőled? Látod, lassan tényleg te vagy az egyetlen, akihez még beszélhetek. Híztam, Pengő. Eddig se voltam éppen vékony, de most nagyon sokat híztam. Biztos ezért ment el, mert kövér vagyok. Én mindig tudtam, ő meg azt mondta, hogy csinos vagyok, de hazudott. Most meg még kövérebb lettem, pedig alig eszem valamit.

Pengő: Apád mindig fosott a káposztától, már akkor sejtettem, hogy mihaszna leszel te is, mint ő, hát hogy lehet kifosni az én káposztámat, még a nagyanyám tanította meg, hogy kell főzni. Ésanya káposztája nagyon finom. Nagyon finom, érted? Nem mehetsz ki a budira, ezt ugyan ki nem fosod, aranyára van, ha megdöglesz, akkor is itt maradsz az asztalnál. Ésanya káposztája nagyon finom, meg se kell sózni, pont jó. Most nézd meg, mit csináltál, te állat, hozd be a felmosórongyot, itt úszunk a szarban, nem megmondtam, hogy ugyanolyan barom vagy, mint az apád? Megháborodok, úgy fáj a térdem, még alám is csorgott, emésztettelek vóna el, vedd le a nadrágodat, ki kell mosni, mosópor sincs, szaladj el érte.

Edina: Én meghalok itt. A karjára hajtja a fejét, nagy levegőket vesz, reszket, mint a kocsonya.

Pengő énekel:


Felülről fúj az őszi szél,
zörög a fán a falevél.
Ugyan, babám, hová lettél,
Már két este el nem jöttél.

Már két este el nem jöttél,
Talán a verembe estél?
Nem estem én a verembe,
Véled estem szerelembe.


Ahogy befejezi a dalt, Pengő letérdel Edina mellé, átkarolja és ringatni kezdi, közben előre vigyorog, a közönség felé. Edina megállás nélkül remeg, a bolond keze a hátán mozdulatlan.

Pengő: A doktor úr egyszer aszonta, majdnem megdöglöttél bennem. Nem is lett volna baj, mit kezdjek veled, nem lehet rád bízni semmit. Ésanya nem enged el az üzembe dolgozni, nagyon nehezek az üvegek, ha ráesik a lábadra, nézhetsz, mint a moziban, a hátad is meghúzhatod, mit gondolsz, én miért vagyok ilyen görbe, vigyél haza anyádnak pálinkát. Ésanya köhög a pálinkától.

Sötét. (Nincs zene.)