Hollandiában is volt aranykor: festészetben mérték. Az 1600-as évek eslő felében ennek az időszaknak három jelentős festőnőjét őrizte meg az emlékezet (többen voltak). Egyikük Judith Leyster (1609 július 28. - 1660 február 10.). Fiatalon lett ismert, főként zsánerképeiről. A házasságkötése utáni időszakból nagyon kevés művét ismerjük. Halála után sokáig elfeledkeztek róla, míg a Louvre egy Frans Halsnak tulajdonított képről ki nem derítette, hogy az ő munkája.

Az aranykornak nevezett időszak másik két női festője, Tachel Ruysch és Maria van Oosterwijk főként virágcsendéleteket készítettek, míg Judith Jans Leyster a jelenetek mestere volt, bár néhány portré és csendélet is szerepel megmaradt munkái között. Jeleneteiben újító szándék is vezette: a hölgyek otthonukban téma ekkor még nem volt túl népszerű a holland festészetben, halála után vált azzá. E képtípusnak úttörője volt, más munkái azonban nagyban hasonlítottak kortársaiéra.

Kártyajáték

Egy tizenkét éves korában a városról készült kötetben már megemlítik festőként (a kötet 1621-ben íródott, 1626-27-ben kiegészítették, s 1628-ban jelent meg), bár iskoláiról nem sokat tudunk. 1633-tól Haarlemben, szülővárosában második nőként lépett be a haarlemi Szent Lukács Céhbe. Ezidőtájt számos festő nő élt Hollandiában, Haarlemben is, de inkább csak családi körben alkottak, dolgoztak, így nem volt szükségük rá, hogy szignójukhoz a cécmesterek engedélyüket adják. Leyster 1636-ban ment férjhez, férje kevésbé tehetséges, de népszerűbb zsánerképfestő volt, Jan Miense Moleaner. Amszterdamba mentek, ahol tizenegy évet tölttek el. Házasságkötése után öt gyermeke született, közülük kettő érte meg a felnőttkort. Később Heemstede-be költöztek, itt halt meg 50 éves korában.

Legtöbb datált munkája 1629 és 1635 között készült, csak kettőt ismerünk későbbi munkáiból: két tulipán illusztrációt egy 1643-as kötetből és egy portrét 1652-ből.

Bár kortársai körében ismert és elismert művész volt, sokáig feledésbe merült: újrafelfedezésére 1893-ban került sor, mikor a Louvre egy Frans Halsnak tulajdonított frissen beszerzett képről kiderítette, hogy az ő munkája. Egy ideig Frans Hals követőjeként, másolójaként tartották számon, ám ez a kép lassanként módosult. Tisztázatlan, milyen viszonyban álltak: talán tanítványa lehetett, vagy csupán kollegiális viszonyban álltak.

Önarckép

Képeit Judita Leystar néven írta alá - a lei-star jelentése: vezérlő csillag, mely a Sarkcsillag neve volt a holland tengerészek között - vagy csak JL monogramot használt.