.jpg)
Egy testben, leküzdhetetlenül, megtelepszik egy másik. És senki sincs ott, ebben az egyszerre kettős és különös térben, hogy jelzést adjon róla."Megtörténik, pedig nem értem" vagy: "Elgondolni se tudom, de megesett". - Az anyaság lehetetlen szillogizmusa. (Julia Kristeva)
Kiss Noémi író, két gyermek anyukája. Egy fiúé, egy lányé. Ikrek. Elgondolni se tudja, de megesett. Megpróbálja elgondolni, s időről időre megosztja velünk.
Nincs is célunk a házon és a közeli Városligeten kívül. Lemondtunk róla. Kocsink sétánk mozgó idillje. Hol örömet, hol bosszúságot okoz – imádjuk. Naponta kétszer robogunk benne, kacskaringózunk, zuttyanunk, rázkódunk, gödörre, lyukból kifele. Magyar csecsemő két helyen érzi igazán jól magát: anyacicin és rázós úton. Mindkettőtől azonnal elalszik, ha jóllakott vele.
Babakocsival tilos!
Minden frissanyuka álma: maga elé képzeli, amint tolja bársonytakaróban alvó gyerekét, mindenki megmosolyogja, mert olyan édes az arca, csodaszép. Ehhez képest a valóság: bevásárlószatyor, feladatlan posta, nagykiszerelésű tápszerek, plüssállatok, csörgők, pelenkák, robosztus pelenkázó táska, üvöltő gyerek, alma, banán, uzsonnák és egy rohangáló testvér. Dübörgő autók, lukak, és kitiltott behajtás. Babakocsizáshoz jogosítványt igényelni sajnos nem lehet, néha viszont nem ártana előre gyakorolni a járatást, csak hogy ne legyen akkora a meglepetés.
Négy kereke van, gurul, gurul, hopp, hopp, zötty, zötty. Á, a francba, ez egy rémálom. Pedig a babakocsi álmot igéz, ha anya tolja. Ha szakad, ha fúj, és ha tűz a nap. Akkor is, mindig, mint a maratonfutók és a közlekedni tanuló vakok, állandóan gyakoroljuk a sétát, egy órát sem hagyunk ki. Naponta egyszer, de inkább kétszer beleültet minket anya. Itt az ősz – gyorsan be is takar. Még csak kilenc hónaposak vagyunk, de már két kocsit elfogyasztottunk. Folyton nekimegyünk valaminek, vagy gödörben kötünk ki, kitörik a kerék, elütnek. Kinőttük. De a legfőbb ok vásárolni, hogy akad egy jobb a piacon – anya olvasta a neten, azt kell megvenni azonnal. Irány a webáruház. A babakocsi gyógyít (a kisfiú tüdejét, a kislány kedvét) és működtet, az egész napot lehet hozzá igazítani. Amúgy csüggeszt, aggaszt és folyton bökdös: mikor hová és miért nem tudunk elmenni benne.
Már csak nevetünk mind a hárman, mikor bemegyünk a híres autópálya melletti hírhedt babaáruházba. Minden anyuka álma itt alszik el: olyan nagy, hogy százhúsz babakocsi áll a polcokon. Olvasgatjuk a várandós anyák kezében a filctollal rajzolt bevásárló cetlit. Első tétel: ötfunkciós babakocsi, ha nincs, háromfunkciós, ha az sincs, kereke legyen legalább, forogjon. A várandós anya gondban van, ötezer fajta várja, és fogalma sincs, mit miért ne vegyen, mert mindegyiknek van ülése, karja és bevásárló cekkere. Ikresek kétezer fajta közül választhatnak, trigemini anyák ezer féléből. Hármas ikreknek külön kedvezmény. Már a négy dé ultrahangon is ők kapták a legolcsóbb képeket a babáról. Mikor a kismamáknak még a márka és a szín a legnagyobb dilemmájuk, a pohártartó és a fékmagasság izgatja őket, mi már rég tudjuk, hogy tökmindegy. Mert a legtöbb helyre babakocsival behajtani tilos.
Nemrég egy olyan boltról kaptam hírt, ahol pofátlanul kiírják egy táblára és ráragasztják a bejáratra. Gyerek és női fehérneműt árulnak és attól félnek – legalábbis erre hivatkoztak – ,hogy babakocsival szoktak lopni a boltban. Csórók a szülők, markecolnak a csecsemők. Itt csak le kellene venni a táblát, és már be is lehetne menni. Tehát ez a jobbik eset. Egyébként a legtöbb helyen ennél jóval bonyolultabb a helyzet, olyan szűk a bejárat, a liftajtó, vagy a kapu, hogy meg sem próbálunk beférni. A két gyerek, a szatyrok, a bundazsák, cumisüveg, plüssbabák és anya – mindennapos szorult helyzetek. Az egész ajtót, nem is, az egész házat át kellene szabni ahhoz, hogy a csecsemő be tudjon jutni.
Nekünk – a korai születésünk okán – rokkantkocsi-igazolványunk van. A kocsit mégis otthon hagyjuk, mikor előre tudjuk, parkolni kell. A legtöbb helyhez vagy nem tartozik fel- és lehajtó, vagy ki sem tudunk szállni, olyan szűk. Vagy hiába szállunk ki, hiába szedjük ki a kocsit, ha nem tudjuk eltolni a célhoz.
Nincs is célunk a házon és a közeli Városligeten kívül. Lemondtunk róla. Kocsink sétánk mozgó idillje. Hol örömet, hol bosszúságot okoz – imádjuk. Naponta kétszer robogunk benne, kacskaringózunk, zuttyanunk, rázkódunk, gödörre, lyukból kifele. Magyar csecsemő két helyen érzi igazán jól magát: anyacicin és rázós úton. Mindkettőtől azonnal elalszik, ha jóllakott vele.
(Fotók: Kovács Kinga)
