Saját bevallása szerint a 36 esztendős írónő a szingli lét rejtelmeit kutatja, és a szónak mégiscsak hangsúlyos szerepe van. Máskülönben 20 éve foglalkozik írással, első regényével a 19. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon debütált. Czapáry Veronika: Anya kacag című könyvének bemutatásában Soma Mamagésa sietett a szerző segítségére.
Egyenesen forradalmárnak nevezte a fiatal írót, amiért könyvének 
elsődleges célja, hogy megmutassa a korunkat meghatározó, új kapcsolati sémát, melyben a nő immáron nem passzív szereplő, hanem saját sorsának, saját szexuális életének kovácsa.
A blogszerű bejegyzésekből és álomversekből építkező fiktív naplóban Viktória viszontagságaival ismerkedhet meg az olvasó. Az első személyű napló kiváló terepet szolgáltat a fájdalmak kibeszélésére, a hősnő kislánykorában elveszítette édesanyját, és nővére halálát is fel kell dolgoznia, valamint a szexualitás gyötrelmes pillanatait is. Viktória iszik, drogozik, bulizik, pasizik és pszichológushoz jár, ám gyermekkori sérelmeit (például apja erőszakos közeledését) az ital és a keményebb mérgek sem képesek kimosni emlékezetéből.
Soma szerint a regény nagysága az elbeszélt történeten túl abban áll, hogy újraírja az eddigi kettősséget, miszerint a nő csak szűz, vagy csak szajha lehet. Czapáry Veronika azért bevallja, ő gyakran megkapja az utóbbi titulust, már ami szókimondó főhősnőjét, Viktóriát illeti.
A mű kapcsán szóba kerül a női nyelv problematikája is, Soma Czapáry korábbi feminista irodalomkritikát boncolgató írásaiból idéz, melyek eredetileg a Tűsarok honlapján jelentek meg és melyek elől a szerző tendenciózusan igyekszik kitérni, jelezvén itt és most, elsősorban a regényről kíván beszélni. Annyi azért mégiscsak említésre kerül, hogy bár az első szám első személyű elbeszélésmód a női nyelvre jellemző, a nyelv elsősorban mégis a társadalomé és a férfié. Ezért is írhat például James Joyce is nőies nyelven és ezért is mondhatja a női elbeszélő „A nyelv kétszeresen nem az enyém”.
Soma a regény négy fő vonulatát emeli ki, melyért szerinte érdemes olvasmánya lehet mindenkinek. Egyfelől, mert megteremti a nő szexualitáshoz való jogosultságát minden kurvaság nélkül, nyíltan és őszintén vall a szingli létről, a testi élvezetekkel összefonódó női nyelv alapjainak lefektetésére tesz kísérletet, és társadalmi szolgálatot tesz azzal, hogy nyíltan beszél a családon belüli abúzusokról. Ugyanakkor nem mehetünk el amellett sem, hogy a könyv egyik fő vonulata a halál traumájának feldolgozása.
Bár felolvasás közben többen piruló arccal távoznak a teremből, a régiek helyére mindig kerülnek újak. Úgy látszik, igaza van Somának, a női szexualitásról őszintén beszélni ma még tényleg nem számít elfogadottnak, még akkor sem, ha a fűnyírótól a kekszen át a lakóparkig bezárólag, mindent, de mindent a meztelen női testtel akarnak a nyakunkba sózni.
Noha az üzenetet, miszerint magát a nőt is meg lehet vásárolni, teljes belenyugvással vesszük tudomásul, arról, hogy mit érzünk akkor, amikor az ágyban a karcsikról is kiderül, hogy mégsem az igaziak, vagy, amikor rádöbbenni kényszerülünk, hogy a télapó is lehet pedofil hajlamú, kislányokkal erőszakoskodó férfi, inkább mélyen, torokszorító bűntudatot érezve hallgatunk.
Az Anya kacag olvasása közben végső soron nemcsak pszichénket szabadíthatja fel, de talán szeretni tanulni is segít, ahogy a könyv hivatalos ajánlójában is áll: „A történet, mint minden igazi irodalom, több az elmesélt esetnél: az ember örök szeretetigényéről szól, amely mindannyiunkban él.”
