fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

EPIZÓD: KÖRHINTA - ERWIN OLAF KIÁLLÍTÁSA A MODEMBEN

2014.10.27. 15:15 | Sassa | Szólj hozzá!

Címkék: fotó ajánló film print kiállítás centrifuga epizod erwin olaf györe gabriella MODEM

Erwin Olaf […] legtöbb képe grandiózus amszterdami műtermében készül díszlettervezők, sminkesek, fodrászok alkotta csapat közreműködésével. A gondosan berendezett enteriőrök a való világ egy szeletét ábrázolják. Olaf saját álomvilágát jobban szereti a valóságnál; képein a külvilág történéseit, illetve a társadalom által tabuként kezelt témákat fordítja le egyéni vizuális nyelvére. Fotói az élet azon részleteit jelenítik meg, melyekről nem beszélünk, átsiklunk rajtuk vagy szégyelljük őket; olyan dolgokat, melyeket nem könnyű dokumentálni. Első ránézésre úgy tűnik, mintha Olaf inkább egy színházi rendező lenne, mintsem fotográfus, de képei egy gondosan megrendezett film képkockáira is emlékeztethetnek.
A világhírű fotós 1959-ben született Hilversumban, jelenleg is Hollandiában él, Amszterdamban. Karrierje elején Robert Mapplethorpe, Helmut Newton és Joel-Peter Witkin pártfogását élvezhette. A stúdiófotózást vegyítve a fotóriporterkedéssel 1988-ban lépett a nemzetközi művészeti színtérre, ekkor nyerte meg Sakkbábuk (Chessmen) című sorozatával a Fiatal Európai Fotográfusok versenyét. Az ezt követő évben a kölni Ludwig Múzeum rendezett kiállítást képeiből. Olaf már 1987-ben elkezdett filmezéssel is foglalkozni, mely azóta ugyancsak meghatározó médiuma művészetének. Filmjei és fotói gyakran párhuzamos történeteket mesélnek el; sorozatait a kiállításokon a hozzájuk készült kisfilmekkel egészíti ki, hogy erőteljesebb hatást érjen el. Az elmúlt években Olaf mozgóképei bejárták a világ vezető múzeumait és filmfesztiváljait egyaránt. Számos nemzetközi művészeti díjjal tüntették ki, többek között 2006-ban a Nemzetközi Colour Díjjal az Év fotográfusa kategóriában. 2008-ban az USA Lucie Díját, 2011-ben pedig Hollandia legnagyobb művészeti elismerését nyerte el, a százezer euróval járó Johannes Vermeer Awardot. Munkái számos jelentős múzeumban megtalálhatóak, a magángyűjtők pedig egy-egy fotójáért sokszor tízezer dollárnál is többet adnak. Hollandia legismertebb fotográfusaként ő készítette az ünnepi portrékat Máxima hercegnőről, a trónörökös negyvenedik születésnapján. - A MODEM kiállítás-ajánlójából.

Erwin Olaf_Az anya, Pirkadat sorozat, 2009, lambda print, C Erwin Olaf , Galerie Wagner + Partner, Berlin jovoltabol.jpgErwin Olaf: Az anya, Pirkadat sorozat, 2009, lambda print © Erwin Olaf, a Galerie Wagner + Partner (Berlin) jóvoltából

 

Álmatlanító álomképek
Erwin Olaf a MODEM-ben





Az Önarcképek-sorozatból a berlini Olympia stadionban 2012-ben készült darabbal indul Erwin Olaf holland fotográfusnak a MODEM-ben október 25-én nyílt Körhinta című kiállítása, mely, ha nem is ad retrospektív áttekintést a beállított művészfotókban gondolkodó alkotó pályájáról, öt sorozatába engedve bepillantást képes felvázolni azt a gondolati utat, amit az ötlettől a múzeumfalig jár be egy-egy tervezett és megvalósított képsorozata. Bár az életmű egyes állomásait felvillantja a honlapon látható portfólió, s a kiállításon kapható katalógusban is jóval bővebb válogatást találhatnak azok a szerencsések, akik hozzájutnak, mégis, annak alapján, amit Debrecenben láthattunk, örömmel néznénk meg egy ennél is teljesebb anyagot felvonultató tárlatot a korábbi munkákból is.

Erwin Olafnak a DACS: Hollandia - királyság! rendezvénysorozattal társszervezésben most bemutatott kiállításán öt - az önarcképet is beleszámítva hat - sorozatot láthatunk. A Berlin, a Dusk és a Dawn (Pirkadat és Alkonyat) ikersorozatok, a Keyhole (Kulcslyuk), s a Grief (Bánat-portrék) adják a kiállítás törzsét. Bár a válogatás címét is adó Körhinta a Berlin sorozathoz tartozó installáció (egy olyan körhinta, melynek középső rúdján a sorozatban többször is visszatérő harlekin-bábu kap helyet térden állva, míg a körhinta „ágain” arctalan gyermek-alakok viselik a sorozatban élő modellek által viselt, külön a képekhez tervezett ruhakollekciót, s a szerkezetbe szerelt hangszórókból egy egykori gyermekgyilkosság-sorozatot feldolgozó gyermekdal szól, melynek szüzséjében egy hentes húsz kisgyereket öl meg és dolgozza őket fasírttá), számomra emlékezetesebb marad az Alkonyat és Pirkadat anyaga, s nem az installálás mikéntje miatt.

Az alkotó honlapján bolyongva hamar rádöbbenhetünk, hogy számára kiemelten fontos a néző bevonása, azaz valamiféle térképet adni saját álomvilágának bejárásához, így is valóságosabbá téve azt – hiszen sorozatonként más és más helyszínre álmodja modelljeit és az általuk megjeleníteni vágyott kérdéskört is. Egy példa: valamennyi eddigi kiállításán, ahol a Kulcslyuk-anyagot látni lehetett, ebben a (cikkemben lejjebb bemutatott) formában volt látható. A Dusk és a Dawn sorozatok képei is ebben a fekete-fehér ellentétben, a két hatalmas madár-szoborral alkottak egy egységet – melyet egyébként a MODEMben kissé megbont, hogy a Dawn-sorozat (Oroszország) anya-képe a Berlin-sorozatot bemutató egyik folyosóra került, amit talán átvezetésnek és kapcsolatteremtésnek szántak, de számomra külön világot képviselnek a Neue Sachlichkeit s a weimari köztársaság Berlinjének idejébe kalauzoló képek és a hangulatukban, külsőségeikben a XIX. század Amerikáját és Oroszországát megidézni szándékozó két sorozat.

Erwin Olaf_Kulcslyuk 3., Kulcslyuk sorozat, 2011, lambda print, C Erwin Olaf , Galerie Wagner + Partner, Berlin jovoltabol.jpgErwin Olaf - Kulcslyuk-sorozat: Kulcslyuk 3.  2011, lambda print © Erwin Olaf, a Galerie Wagner + Partner (Berlin) jóvoltából


Ami miatt mégis sokkal jobb ezeket a képeket együtt, és a kiállítási térben látni annál, hogysem csupán a honlapon barangolnánk, az nem a méret és a ’foghatóság’, hanem a sorozatokhoz mellékelt filmek – hiszen Erwin Olaf fotós és filmes is egyszerre. S e fotósorozatok megértéséhez esszenciális az, amit a hozzájuk készült filmek megmutatnak.  Míg a képeken megcsodálhatók a fantasztikus beállítások, a pontos fények, a technikai precizitásra törekvés, a sminkesek és makett-mesterek, tervezők precíz munkája, a minden apró részletre kiterjedő alkotói figyelem, s egyfajta eltávolított, a mai divatfotók világából visszaköszönő hangulat, a filmek sokkal intenzívebben és egyértelmű módon emelik ki (a Dusk és Dawn sorozatoknál) a veszteség, a hiány, a valaki halála miatt szétbomló családokban felnövő gyermekek tragédiáját és kínjait.

Erwin Olaf számára láthatóan fontos a gyermekek és a felnőttek viszonyainak kérdéseit feszegetni, s az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárásokra és klisékre rákérdezni, azokat tematizálni. Erre remek példa a Kulcslyuk-sorozat, melynek monokrómnak ható portréiban nem csupán a holland művészeti hagyományok színhasználati útmutatásainak párlatát, s valamiféle hűvös távolságtartást is érezhetünk, de ezek a képek is az installációval és a filmekkel együtt kapnak többlet-értelmet. Ha a két végén egy-egy ajtóval lezárt folyosó elülső felére helyezett képeket magukban szemléljük, technikai értelemben szépek, és keltenek ugyan valamiféle disszonanciát, a cím is utal a néző voyeur-szerepére, de értelmet csak úgy kapnak, ha a folyosó végében a két ajtó elé ülve belesünk a kulcslyukon és megnézzük, mi zajlik az ajtók mögött.
Erwin Olaf úgy fogalmazott, arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy abban a világban, ahol a városok lakói alul-felül-oldalt falakkal határolt környezetükbe gubózva élnek, gondoljunk bele, mi zajlik a szomszéd dobozok falain belül, saját falainkon túl – s ha itt valami explicitté tett zaftosat és/vagy rettenetest várnánk, tévedünk. A két oldalon a kulcslyukon keresztül látható filmek ugyanazok a jelenetek, csak az egyik esetben apa-fiú, a másik esetben anya-fiú szereplőkkel – egy átlagos holland család átlagos késődélutáni és esti életéből vett jelenetek. A szülő ölébe veszi és felolvas gyermekének a konyhaasztalnál, majd a hálószobában látjuk őket viszont, ahol szintén ölébe veszi a kisgatyában lefekvéshez készülődő fiút, megsimogatja a hátát, egy-egy 'valamit' ellenőriz, megérint rajta (pihe? szösz?) bizonytalanságban hagyva a leskelődőt a szituáció valós tartalmáról, s aktivizálva azokat a rossz előérzeteket, melyeket pusztán titkos megfigyelői státusza és a helyzet is generálhat. A film érezteti a leskelődő státuszt: a hálószoba-jelenetnél egy belógó virágcsokor árnyéka is takarja a képet, s a kulcslyukhoz mérten a vetítővászon elhelyezése is olyan, hogy ne lehessen egyetlen pillantással belátni a képileg láttatni engedett teret. Az apa filmjét nézve sokkal előbb és intenzívebben jutott nézőként eszembe a szexuális erőszak valamiféle fojtott jelenlétét feltételezni, mint az anyás filmet nézve. Azt gondolom, ez a játék a néző képzeletével szándékolt: az alkotó egyszerre akarja felhívni a figyelmet a probléma lehetőségére és a probléma túlburjánzásának, generálásának a lehetőségére - amivel az utóbbi évek egyik jelentős skandináv filmjét, a Vadászatot (Jagten, 2012) is felidézte a tudatomban egy futó pillanatra. Éppígy lehet a munkát egy gender-szempontú állásfoglalásként is értelmezni, amely felhívja a figyelmet a szerepek különbözőségéből eredő megítélés-különbségekre, s ezek puszta felmutatásával építhet féket ítélkezési vehemenciánknak.

Mindezzel csak még jobban szerettem volna rávilágítani, miért fontos ezeket a sorozatokat a (jó esetben a)z alkotói elképzelés szerinti rendben és installációban látni. A GriefBánat-portrék a fájdalommal való szembesülés pillanatát, az első könnycseppek idejét szeretnék rögzíteni – ehhez a sorozathoz nem tartoznak olyan installációs elemek, mint a Berlinhez, a Duskhoz vagy a Dawnhoz, s az álomszerűség is háttérbe szorul, inkább a testek gesztusnyelvének tanulmányozására kerül a hangsúly, s visszaköszönnek – bár a kezdeti sorozatok közvetlenebb hommage-aihoz képest már áttételesebb formában – az előd és mester Mapplethorpe-csendéletekkel szemben támasztott perfekcionista törkevései is, a fekete-fehér színek helyett a holland táj földszíneibe áztatva a témát.

 Az Alkony és a Pirkadat sorozat filmjeinek „poénját” nem szeretném lelőni, hiszen épp ezeket a filmekben igen erőteljes hatást kiváltó képeket maga az alkotó sem emelte ki és tette a képsorozatok részeivé, azaz mintha valamiféle méltóságteljes visszafogottsággal irtózna a spoilerezéstől. Aki teheti, annak javaslom, látogasson el a MODEMbe, s nézze meg a kiállítást élőben. Ha magát Erwin Olafot (az alkotót, aki a megnyitón arcán közvetlen mosollyal tette baljával ügyesen kimódolt, lendületes aláírását, melyben neve O-betűjéből mosolygó arcot formált, a katalógusokra és brosúrákra) már nem is lesz szerencséje megismerni, s alkotásaiból talán másmilyen személyiségre következtetne, a képek és filmek egyszerre instant, de tartós vizuális és maradandó szellemi élményt jelentenek, s bőven van mit felfedezni az itt említetteken kívül is – hiszen a címadó Berlin-sorozatról, annak gyerek- és felnőtt-világképéről még egy szót sem szóltam. (Ahogy arról sem, de nem hagyhatom említés nélkül, hogy aki Debrecenbe és a MODEM-be látogat, az most az első emeleten járva egy nagyívű és remek Birkás Ákos-kiállítás-élménnyel, a másodikon pedig Asztalos Zsoltnak a kémiai reakciókat az emberi reakciókkal párhuzamba állító anyagának megtekintésével is gazdagodhat.)


Györe Gabriella


Erwin Olaf – Körhinta
2014. október 26. – 2015. február 1.
MODEM, földszinti kiállítótér


Fontos linkek:

http://www.erwinolaf.com/
http://dacs.hu/
http://www.modemart.hu/







A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr346837899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása