A Centrifuga 2005-ben vizsgálta meg Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című kötelező ifjúsági regényét, ami közel száz éve kollektív tudatunk elnyomhatatlan része. Újraolvasása megrázó felismeréseket tudatosított bennünk, és most, a szerző 135. születésnapja alkalmából frissítjük fel a történet tanulságait:
1. Molnár Ferenc nagy magyar feminista írónk. A Pál utcaiakat talán épp a Centrál karzatán írta! Nekem feminista példaképem, a társadalmi nemi szerepek vizsgálatában nagy mesterem.
Művének fontosságát felismerte az irodalomtanítás és kötelező olvasmánnyá magasztosította, értelmezését azonban tunyán és renyhén berekesztette a látszatigazságoknál. Pedig szól az áldozattá válás folyamatáról is, legalább olyan egyértelműen, mint a fiúkori csapatromantikáról. (( Irodalomtörténet előzmények: „Máj Károly”, Dickens ... Következmények: Tanár úr kérem, Légy jó mindhalálig, Tatay Sándor: Puskák és galambok, Ottlik, Fekete István... ))
2. 5 MILLIÓ NEMECSEK ORSZÁGA! A NŐ: NEMECSEK ERNŐ.
(Milyen nemű? Ernőnemű!) Nemecsek nevének silabizálása:
Nem ... nő. Neme ... nő. Ezzel a névjátékkal a nagy író korán figyelmeztet: ez a társadalmi struktúra kirekesztő és nőellenes!
Azonban mennyire könnyű ezt NEM észrevenni, lásd pl Nemeskürty irodalomtörténetét! ...733.o. Noha Világosan beszél a regény: 18-19.o.
3. A regény jó és igaz. A valóságot megközelítő komplikáltságú modell. Ezért természetesen, magától értetődően és következetesen tartalmazza a nőszempontú értelmezés lehetőségét is. Ideje felráznunk Nemecseket Csipkerózsika-álmából. Ahogyan Nemecsekhez viszonyulnak a fiúk, pontosan megmutatta, milyen családi erőviszonyok közül jönnek, és a társadalmi-nemi szabályokat is. Boka pártfogó-patriarchális kihasználó, a pásztorok a fizikai erőfölény gátlástalan lefölözői, Geréb a kétszínű haszonélvező. Az összes többi fiú pedig egyszerűen szerencsésebb Nemecseknél: ezzel úszta meg, hogy közlegényként bánjanak vele. Valahonnan, talán a családból, ahol szintén mindig akad egy közlegény, a regény összes kiskamasz fiúszereplője pontosan tudja, mit érdemel a közlegény, és azt is, hogy ő maga olyan kiváltsághoz jutott, amelyet nem érdemelt ki: a gyengébbeken való élősködés kiváltságához. Mindegyikük számára a levegővétel természetességével azonos a férfidominancia a gyengébbek, nők és gyerekek fölött. Ez a törvény. A Pál utcaiakban az a szép, hogy ezek a kiskamasz fiúk még emlékeznek rá, hogy az ő dominanciájuk nem kiérdemelt és megszolgált, hanem igazságtalan előjog, amelyet kicsit még pirulva gyakorolnak szegény Nemecseken.
4. A regény pontos jóslat és jövőkép, bizony Molnár mintha mindent tudott volna. 100 éves ez a könyv, és gondoljuk végig, milyen 100 év telt el… Rajtunk úgyis átgázolnak: ez a jövőképe a Pál utcaiakon nevelkedett minden nemzedéknek, és ez sokáig érvényes is volt. A kisfiúk még anyjuk szoknyája mellől látják a világot, és a gyengébbek elleni erőszak még fájdalmas a számukra, mert anyjukat éri vagy őket magukat. Szenvedélyes igazságérzetük őszinte együttérzés az igazságtalanság elszenvedőivel, a kisfiúkkal és az anyákkal.
2. 5 MILLIÓ NEMECSEK ORSZÁGA! A NŐ: NEMECSEK ERNŐ.
(Milyen nemű? Ernőnemű!) Nemecsek nevének silabizálása:
Nem ... nő. Neme ... nő. Ezzel a névjátékkal a nagy író korán figyelmeztet: ez a társadalmi struktúra kirekesztő és nőellenes!
Azonban mennyire könnyű ezt NEM észrevenni, lásd pl Nemeskürty irodalomtörténetét! ...733.o. Noha Világosan beszél a regény: 18-19.o.
3. A regény jó és igaz. A valóságot megközelítő komplikáltságú modell. Ezért természetesen, magától értetődően és következetesen tartalmazza a nőszempontú értelmezés lehetőségét is. Ideje felráznunk Nemecseket Csipkerózsika-álmából. Ahogyan Nemecsekhez viszonyulnak a fiúk, pontosan megmutatta, milyen családi erőviszonyok közül jönnek, és a társadalmi-nemi szabályokat is. Boka pártfogó-patriarchális kihasználó, a pásztorok a fizikai erőfölény gátlástalan lefölözői, Geréb a kétszínű haszonélvező. Az összes többi fiú pedig egyszerűen szerencsésebb Nemecseknél: ezzel úszta meg, hogy közlegényként bánjanak vele. Valahonnan, talán a családból, ahol szintén mindig akad egy közlegény, a regény összes kiskamasz fiúszereplője pontosan tudja, mit érdemel a közlegény, és azt is, hogy ő maga olyan kiváltsághoz jutott, amelyet nem érdemelt ki: a gyengébbeken való élősködés kiváltságához. Mindegyikük számára a levegővétel természetességével azonos a férfidominancia a gyengébbek, nők és gyerekek fölött. Ez a törvény. A Pál utcaiakban az a szép, hogy ezek a kiskamasz fiúk még emlékeznek rá, hogy az ő dominanciájuk nem kiérdemelt és megszolgált, hanem igazságtalan előjog, amelyet kicsit még pirulva gyakorolnak szegény Nemecseken.
4. A regény pontos jóslat és jövőkép, bizony Molnár mintha mindent tudott volna. 100 éves ez a könyv, és gondoljuk végig, milyen 100 év telt el… Rajtunk úgyis átgázolnak: ez a jövőképe a Pál utcaiakon nevelkedett minden nemzedéknek, és ez sokáig érvényes is volt. A kisfiúk még anyjuk szoknyája mellől látják a világot, és a gyengébbek elleni erőszak még fájdalmas a számukra, mert anyjukat éri vagy őket magukat. Szenvedélyes igazságérzetük őszinte együttérzés az igazságtalanság elszenvedőivel, a kisfiúkkal és az anyákkal.
5. A Pál utcaiak ártatlan fiúk, a pálfordulat előtt, a nagy átverés pillanatában. A rosszat felismerik, a jók győznek, de a nagy lép: a férfiak világháborúi jönnek a következő félszáz évben. Többszöri centrifugálással ezeknek a meglepő kijelentéseket sikerült megértenem, és ezt most szeretném átadni, de hol is fogjak hozzá..
***
Nos...
Ez az olvasmány az én gyerekkoromban kötelező volt, attól tartok, hogy ma is az. Első regényem volt, amelyet friss olvasástudásommal a magamévá tettem hétéves koromban. Tisztán emlékszem arra, ahogy az ablak melletti sárga széken kucorgok és küzdök. Nehéz volt az első egy-két oldal, a reálgimnáziumi óra muzeális leírása egy más kor és viszonyrendszer levegőjével terhesen alig tudott átjönni nekem, egy második osztályos tanyasi kisiskolásnak. Lassan túltettem magam a bunsen-égő okozta megakadáson és onnan már jó volt, a kifejlet felé tartva pedig Nemecsek tragikus nagyságát már égő szívvel és a sorokon száguldva véltem érteni.
Amikor pedig becsuktam a könyvet, egyszerűen úgy maradtam: sokáig ambivalensen néztem magam elé. Örültem, hogy teljesen egyedül elolvastam és megértettem a regényt, és éreztem valami fura, bénító megvertséget, amiért bezárult ez az olvasva átélt világ, mert Nemecsek kihalt belőle. Fájt a regényvilág bezárulása, Nemecsek halála, és nem elégített ki engem az ő posztumusz szentté avatása. Világossá vált, hogy én örökre kívül maradok e tereken, soha nem lehetek Pál utcai, de még Vörösinges se. Mert ez férfivilág, és még azok is belehalnak, akik fiúk ugyan, de kisebbek és gyengébbek a többieknél. Én csak messziről integethetek, ebben a megismert társadalomban nincs helyem, az én létezésem, a kislányok és egyáltalán a nők létezése nem kopogtat e világ kapuján...
________________________________________
Csakhogy ez az olvasmány kötelező. És ahogy a grammatikája, a szókincse és a két fiúbanda bonyolult hierarchiája pontosan leképeződött fogékony elmémben, ugyanúgy átjött az őstermészet könyörtelen túlélő üzenete is: hogy a kicsiket és gyengéket ki kell használni. Elvenni, amijük van és csicskáztatni. A kisebbek és gyengébbek – vagyis többnyire a kis állatok, a lányok és a nők – ugyanis természetes áldozatok, ezt pontosan tudja már minden óvodás fiú. Ezt onnan tudják ilyen pontosan, mert ez a megkérdőjelezhetetlen viszonyrendszer cseréltette ki a pelenkájukat minden alkalommal.
_________________________________________
A gyermekeknek szóló műben persze nincs helye semmiféle szexualitásnak, amely a társadalmi nemek hatalmi viszonyait látszólag összekuszálja kissé. Itt még a tiszta erőfölény működik: lecsupaszítva látható a férfidominancia működése, ahogy a fák koronájának térszerkezete ősztől tavaszig.
Csakhogy ez a szerkezet itt és most, ebben az országban és ebben a társadalomban, ahol élünk, kötelező. Amikor az elemi iskolai oktatást a lányok számára is kötelezővé tették, az irodalom-tanítás (amely vagy szűklátókörű, vagy – és ez a rosszabb − a nőgyarmatosító macsóminta zsoldosa) a tananyagot úgy igazította, hogy a nőtanulók világosan megérthessék szerepüket a társadalomban. A nőtanulók Ernők, Nemecsekek, a fiúcskák pedig választhatnak a Bokaság, a Pásztorság, a gigerli Kolnayság és még néhány ismerős fiúszerep közül.
A tanulók fele kislány, aki azt szívja magába a regény levegőjéből, grammatikájából és társadalmi huzalozásából, hogy mindenkori alárendeltsége természeti törvény. Az egyetlen lehetséges világrend. Megváltoztathatatlan. Kötelező. Olvasmányként és társadalmi szerepmintaként egyaránt.
________________________________________
A regény népszerűségét remekül szolgálja Nemecsek figurája, amellyel olyan édesen szomorú dolog azonosulni. Főszerep: oroszlánt megvető erkölcsi bátorság a gyönge szőke kis testben, megaláztatásainak együttérzést keltő sorozata, tragédiává emelt végkifejlet. A zseniális színpadi szerző Molnár bizony tudja, mi kell egy jó szerephez, és mindazt bele is gyúrja: muszáj is meghatódnunk, magunkban legalább megsiratnunk Nemecseket.
Nemecsek mindazon olvasók megváltója, akiknek kevés jut a fiúbandák közös örömeiből, és mindazok elégtételét tartalmaznia kell, akiket még közlegényként se vesznek be a mennyei játékba. Főszerep, és ez bizony nagy elégtétel. Akkora, hogy szinte beletörődünk, hogy ez jut nekünk, s kissé nehezen vesszük észre a figurában megtestesülő figyelmeztetést, amelyet Molnár intéz hozzánk: itt valami nincs rendben.
A valóságban nem kapnak akkora elégtételt a nemecsekek, amekkorát ő szeretne adni nekik, ráadásul fáj őket elveszíteni, mert elveszíthetjük az egész grundot is.
Feloldhatatlan ellentmondásokat sajátítunk el, a regény olvasásával és megtanulásával. Ráadásul, és itt van a legnagyobb csavar, szinte már svéd, amit gyermeki lelkek csak kaphatnak az életre: a regény minden sorából azt lélegezzük be, hogy a férfiuralom valósága az egyetlen valóság, és eközben pontosan értjük és hisszük a mű eszmei mondanivalóját, hogy a gyengébbeket bántani és kihasználni csúnya de elkerülhetetlen dolog. Ráadásul azt képzeljük − és ez a lehető legnagyobb melléfogás −, hogy ez ugyanazt jelenti a fiúknak, mint amit a lányoknak mondunk vele. Fatális tévedése ez évtizedek társadalmi- és nemi szerep oktatásának, értésének. A fiúkat nemi szerepük negatív hozadékában erősíti óhatatlanul, így lesz elsősorban a Vörösingesekből kis macsó gerillahadsereg. A lányokat és a szőke kisfiúkat alárendeltségük elfogadásában erősíti, így lesz hazánk a legalább ötmillió nemecsekernő hazája.
________________________________________
Hiába figyelmeztet a feminista Molnár Ferenc Nemecsek Ernő „nő”-szerepével iszonyú hatásosan, az irodalomoktatás magaslatára nem hatolt el intelme. Ennek az olvasmánynak a belsővé tétele, úgy tűnik, kötelezően segíti a női- és a férfiszerepek közötti egyenlőtlenség fokozását. Ez nem a mű és nem az író hibája, hanem "a kötelezőké".
Említésre méltó talán, hogy egyetlen pöttyös vagy csíkos lányolvasmány sem „kötelező” a fiúknak, míg mi kislányok kimerítően alapos kiképzést kapunk bandázásból, hierarchiából, háborúból, beavatásból és bajtársiasságból; melyekből egyébként természetesen ki vagyunk rekesztve.
És most igazolnám hóbortomat, amellyel Molnár Ferencet feminista példaképemül választottam: hiszen akár őtőle magától is választhatott volna a közoktatás lányregényt, mert ő azt is írt, szépet, meghatót, tragikusat, érzelmes-őszintét. Az Egy gazdátlan csónak történetét. Nos, ez a lányregény is megérne egy gondos olvasást, esetleg egy könnyű otthoni centrifugázást.
________________________________________
Végezetül képzeljük tovább a fiúk történetét. Mi lett volna velük ha Molnár Ferenc továbbírja történetüket? (Volt ilyen kísérlet, nem az ő tollából, és még szélhámoskodtak is a gittegylet nevében.) Kiből mi lett volna? Boka? A Pásztorok? Geréb? Kolnay? A háborúkban és rendszerváltásokban mire vitték volna? Mi a személyes sorsuk? Vajon melyik fiú lehetett az író maga?
Mindezt meleg szemmel végig se merem gondolni..;
________________________________________
Végezetül képzeljük tovább a fiúk történetét. Mi lett volna velük ha Molnár Ferenc továbbírja történetüket? (Volt ilyen kísérlet, nem az ő tollából, és még szélhámoskodtak is a gittegylet nevében.) Kiből mi lett volna? Boka? A Pásztorok? Geréb? Kolnay? A háborúkban és rendszerváltásokban mire vitték volna? Mi a személyes sorsuk? Vajon melyik fiú lehetett az író maga?
Mindezt meleg szemmel végig se merem gondolni..;
Gordon Agáta
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk,
((Kortárs visszaemlékezése:
lásd: Vécsei Irén kismonográfiája, 8.o.,
