Tetszetős, szórakoztató írás. A teljes mértékű szórakozást csak a tény árnyékolja be, ami okán megszületett. Olvasása közben elgondolkodtam. Valóban mi teszi a Magyart Magyarrá?
Azt már régen nem lehet mondani, hogy vérszerinti őseink Vereckénél jöttek be az ország területére. Valóban jött be ide egy nép, de ami itt azóta történt, egy régi vicc poénjával élve: örülhetünk, hogy nem ugatunk.
Bejövetelünkkor is éltek már itt népek, kalandozások során hoztunk is szuvenírként pár nemzet gyermekeiből, később egy nagyobb Tatár turistacsoport távozásakor az ország működőképességének megtartásához szükségessé vált importálni nagyszámú lakosságot. A Török vendégmunkások nálunk is időztek vagy 150 évet és volt itt kisebb nagyobb bevándorlás is. Óhatatlanul keveredett a nép és mára nem hiszem, hogy maradt olyan ember, ezen a vidéken, aki kijelenthetné, hogy felmenői között nincs más nemzetből való. Vér szerint már régen nem vagyunk azok a Magyarok, akik egy fehér lóért leboltolták annak idején az ingatlant.
Hogy a nyelv lenne az összetartó, az tenne Magyarrá? Ez sem teljesen igaz. Megkérdőjelezné valaki, hogy Liszt Ferenc Magyar volt? Pedig a mester csak 59 évesen kezdett el Magyarul tanulni, és soha nem sikerült tökéletesen elsajátítani a nyelvet, viszont úgy élte le az életét, hogy mindvégig Magyarnak vallotta magát. Gondolhatunk itt még azokra, az 56-os emigránsok gyerekeire, unokáira, akik esetleg egy szót se beszélnek már Magyarul, mégis szüleik, nagyszüleik révén büszkén Magyarnak vallják magukat.
Ezzel szemben itt vannak Beloiannisz falu lakói. Görögök, nem Magyarok, pedig a nyelvet tökéletesen beszélik, a fiatalok már anyanyelvként, és mégsem lettek Magyarrá. Tudok olyan, Izraelbe kivándorolt, Magyar zsidó családról, akik nem hajlandók többet megszólalni anyanyelvükön, még egymás közt sem, és tagadják Magyarságukat, az itteni meghurcoltatása okán.
Ahogy az utóbbi idők eseményeit elnézem, attól se lesz valaki magyarrá, hogy rovásír, hogy ősi jelképeket hurcolva turult reptet, piros-fehér csíkokat húzva mezőgazdasági terményeket és a drága magyar anyaföldből kiforgatott köveket hajigálva acsarog. Ezt bárki megteheti, ehhez nem kell magyarnak lennie.
Végül arra a következtetésre jutottam, amihez hozzásegített, Liszt, Beloiannisz lakói és nem utolsó sorban az az 5 éves forma néger kisfiú, akit március 15-én láttam, aki büszkén viselte a kokárdát és tűzte Magyar zászlócskáját az 1848-as honvéd sírok közé, hogy egy embert a tudata tesz egy nemzethez tartozóvá. Ahogy Beloiannisz lakói megmaradtak Görögnek, ugyan úgy lesz Magyarrá mindenki, aki valami okból Magyarnak érzi, Magyarnak vallja magát. Mindenki, akit vigyázzállásba tud húzni a Himnuszunk felcsendülése, mindenféle megkülönböztetés nélkül.
Mélységesen elszomorít, hogy vannak emberek, akik Magyarságtudata eddig tejed, hogy mocskolódó SMS-eket bír csak írni, ellenséget látva ott ahol nincs is.
Csak tippként gondolom, ugyan ez a hős Magyar már koránt se lenne odáig Magyarságáért, ha valami vásárlási szentéjben, Magyarként csak Magyar árut vehetne. Kíváncsi lennék, milyen gyorsan tagadná meg magát, mert a Magyar árukat leszarozni van olyan divatos, mint a buzizni, cigányozni, zsidózni. Magyar áruval megjelenni Magyarországon nem elég trendi. Pedig azzal nagyobb Magyar lehetne, többet tenne az országért mint ezzel a mocskolódással, hisz magyar terméket véve segítené a gazdaságot ezzel segítve hőn imádott hazáját.

Tisztelt Szécsi Magda!

Én még ilyen szépet nem olvastam. Mocskolódó üzenetekből transzformálni humort, lírát, kemény választ - olvasni is gyönyörűség.
Köszönöm.
Lovas Nagy Anna - magyar leszbikus, aki boldog, hogy ezzel a nyelvvel élhet, alhat, ébredhet