Q 2008.07.28. 15:08:00

Mese az egész úgy ahogy van

Harmincmillió cigány vált a gáz martalékává?

A Kossuth rádió augusztus 4-i „Cigányfélóra” című adásában újabb ízelítőt kaphattunk a történelem már oly sokszor bebizonyult képlékenységéből. Beszámolt ugyanis arról, hogy „augusztus elsején az Országos Cigány Önkormányzat székháza előtt megkezdődött a holokauszt áldozataira való megemlékezés”. Első gondolatunk ezzel kapcsolatban mindjárt az, hogy nem kezdődött meg semmi, leginkább folytatódik, gyakorlatilag permanenssé válik.

Azon túl, hogy erőszakos és arrogáns kisebbségeink szép lassan privilegizálják maguknak az „emlékezés jogát” arra a világháborúra, amiben nyilvánvalóan ők hozták a legkisebb áldozatot, ők nem elégszenek meg ezzel. Most beindították a történelem-átírás legújabb dömpingjét, és ha már a zsidók makacsul tartják magukat a hatmilliós pénzcsináló-legendához, hát a cigányok sem szeretnék alább adni. Következik tehát az élősködésben kollégává magasztosult zsidóság jó példája nyomán a számháború: „európai romák millióit irtották ki néhány év alatt” mondja Mohácsi Viktória európai parlamenti képviselő. Itt a „milliói” kitétel abszurditásán túl felmerül a kérdés, hogy mit is jelöl ez egészen pontosan? Ilyen súlyos vád megformálásánál talán illene kicsit pontosabban fogalmazni. Egészen pontosan hány millióra gondolt a szónok? Öt, tíz, húsz, harminc? Ne szerénykedjünk, hiszen a média a legblődebb állításokat és számadatokat is kritikátlanul átveszi, és azonnal szajkózni kezdi!

Néhány évvel ezelőtt - a négy-, öt-, hatmillió, stb. zsidó mellett - százezres nagyságrendben beszéltek a holokauszt cigány áldozatairól, ez az apróság azonban ma már senkit sem zavar. De miért is zavarna pont ez az „apróság” egy olyan történetben, ami csak úgy hemzseg a lehetetlennél lehetetlenebb ellentmondásoktól? Megtudhattuk ezenkívül Mohácsi Viktóriától még azt is, hogy „1944 augusztus másodikán egyetlen éjjel 3 ezer roma gyermeket, nőt, férfit küldtek gázkamrába a nácik az auschwitz-birkenaui haláltáborban”. Az csak a dolog egyik része, hogy az ilyen sületlenségeket állításként megfogalmazóktól senki soha meg nem kérdezi, hogy mégis mire alapozzák fikcióikat, de ellenségeink kínos ellentmondásba keverednek önmagukkal is, hiszen tavaly decemberben egy televíziós adásban még Szálasi Ferenc és a hungaristák nyakába varrták az ún. „cigány holokausztot”. Ebben a műsorban az összes, a nyilasok rovására írt áldozatról - beleértve a zsidókat és a politikaiakat is - tízezres nagyságrendben beszéltek. Ezen túlmenően köztudott ugyebár, hogy a Hungarista Hatalomátvétel október 15-én zajlott le, tehát nehéz elképzelni, hogy különösebb felelősség terhelné a lelkét az állítólagosan augusztus másodikán, a német „haláltábor” „gázkamrájában” lemészárolt háromezer „ártatlan cigányért”.

A jelenség persze nem ismeretlen előttünk. Az ellentmondásokat és tényekkel soha alá nem támasztott fikciókat, melyek az egész újkori történetírást jellemzik, napestig sorolhatnánk. A történelmet igen liberálisan kezelik a győztesek. Mint azt láthattuk, legutóbb elegendő volt az átírásához „30 perc”. Mindez azonban szemmel láthatóan valóban nem zavar senkit a mítoszok népszerűsítésében, de legfőképpen az ezen mítoszok életben tartásából származó pozitív diszkrimináció és nem utolsósorban anyagi jóvátételek besöprésében. A cigányok kicsit későn ugyan, de észbe kaptak. Rájöttek, hogy ami a zsidóknak hatvan éve garantálja nem csak a sérthetetlenséget, de egyenesen a kritikán felüliséget is, az nekik is jó szolgálatukra lehet.

A holokauszt sztori tehát folytatódik. Izgalmas és váratlan fordulatokkal gazdagon megspékelve, megélhetési politikusaink által felkarolva, a szolgalelkű média tolmácsolásában. Mi pedig izgatottan várhatjuk a folytatást. Vajon mit hoz a jövő, mi változik a múltban?