„A helyén volt bennem... és varázslatosan tudott csókolni. Nem megette, hanem MEGITTA a húsomat. Soha a büdös életben nem éreztem még ehhez fogható gyönyörűséget. A pasik rágnak, a férfiak isznak, mintha folyékony anyaggá válnál általuk. Nagy különbség. Ha még nem élted át, fogalmad sem lehet arról, hogy most miről beszélek.” – Szécsi Magda narrátora alapos kapcsolatelemzést ad gazdateste életéről és a szerelem misztikumát is magába olvasztja.Szécsi Magda: Húsevővirág
Ha minden puncira elektromos pásztor vigyázna, kevesebb lenne a bánattól idegbeteg, frigid nő, de akkor szánni kellene a világot a drasztikus szaporodási násztánc miatt, nem mintha nem lenne szánalmas már most is az aktusok egyre romló minősége. Nem kell röhögnöd az elektromos pásztoron! Ha a lóvét kerítések, ajtók, zárak és riasztók védhetik, akkor engem, A VILÁG KÖZEPÉT, miért ne védhetne egy elektromos pásztor?! A pásztorhoz ne képzelj farkat. Értsd szó szerint. Én nem szoktam félrebeszélni. Ami a csiklómon, az a nagyajkaimon!
Én egy ilyen 3,14csa vagyok, itt, két valaha vaskos comb között, amit már régen nem feszítenek szét vágytól reszkető férfi vagy női kezek, amitől tök siralomvölgy vagyok, de ez nem hatja meg az egyre soványabb, lottyadó húsú gazdatestet, aki kurvára nem akar tudomást venni a létezésemről, pedig nagyon is vagyok és nem öregszem olyan tempóban, mint ő teszi. Néha kedvem lenne kiszólni neki a bugyiból, azaz „beszólni”, hogy „Virág, baszd meg, ne légy már ilyen lélektelen, hülye kurva! Képzettársítsd már hozzám az élvezet fogalmát, a víz és a szappan után!” Ugyanis a gazdatestet Virágnak hívják. Szepesi Virágnak. 35 éves, elvált és rajzot tanít egy külvárosi iskolában, ha éppen nem depressziós. Most az. Már egy hónapja magába zuhant. Fel sem kel az ágyból, nem hogy megfürödjön. Egyszóval szar minden és éppúgy bűzlünk! Nem csoda, ha kezd elegem lenni! Ráadásul nyár van. A belémvalók ideje, mint régen. Ó, régen buli volt az élet, de az az utolsó farok nagyon betett Virágnak, pedig én, mint tapasztalt 3,14csa megmondhatom, hogy nem volt egy nagy szám semmilyen értelemben.
Befogadni se nagyon akartam azt a bunkó faszt, de, hát legyőzött a kíváncsiság, meg a gazdatest, a Húsevővirág jó vagy rossz híre?! No, ezt ne firtassuk, mert minden viszonylagos, és minél anyaszült-meztelenebb egy férfi, annál viszonylagosabb. De az tény, hogy a tantestület hímtagjai makacsul Húsevővirágként emlegették gazdatestemet, miközben kéjesen vigyorogtak és úgy néztek ki, mint akik bármelyik percben helyet cserélhetnének szellemi fogyatékos tanítványaikkal. Mondjuk, a tanítványok jobban járnának, de ezt most úgysem hinné el nekem senki, legfeljebb dugás közben. Mert aközben minden hihető, vehető, eladható, és érthető. Ebből is látszik, hogy mekkora az én hatalmam.
Igaz, aktus után rohamosan csökken, de nem bánom, mert tudom, hogy jönnek ők még az én „utcámba”. Virágnak volt egy krapekja, hapsija, pasija, szeretője, stb. kb. 2 évvel ezelőtt. Majdnem őt szerettem a legjobban, mert értett hozzám, nem szaggatott össze-vissza, tudott úszni az árral... jó kis belémvaló volt! Ráadásul mindig mesélt. Végtelenül élveztem, és a gazdatest is. De a gazdatest többnyire süket volt a vágytól, nem hallotta miről suttog itt bent nekem a sokat látott „öreg motoros”, nehogy korán elmenjen. Azzal fegyelmezte magát, hogy kiselőadást tartott arról, hogy az egyiptomiak bebalzsamozták az elhunyt pasik falloszát, miután levágták. Így érthető, hogy a látogatása bennem, mindannyiunk örömére, szépen elhúzódott. Tódornak hívták a kiválóra vizsgázott fasz gazdáját. Kár, hogy a motorján nem fegyelmezte magát és úgy felcsavarodott egy nyárfára, ahogy a gazdatestem be, amikor megkapta a halálhírét.
Persze őutána is voltak bennem tocsogó, feszülő, kedves, haragos, dacos, ilyen-olyan, kicsi-nagy vándorfaszocskák, akik összességében szóra sem érdemesek, nem úgy, mint Gábriel, akivel a csiklóm még politikai vitába is keveredett. Mit csodálkozol ezen? Nem hallottál még külön tudattal rendelkező 3,14csáról? Akkor te semmit nem tudsz a szép húsos fodrocskákról a nők lábai között. Az ott egy nemi szerv? Ennyit mindenki tud! De Gábriel ennél sokkal többet tudott. Ő volt a legek legje minden értelemben, szellemileg és szexuálisan is, akire (egy orgazmusban fogadnék) sosem mondták a puncik, hogy faszkalap! És, ha már kalapozás, akkor kezdjük az eszével. De ne! Mégse! Inkább a farkával, amitől még most is dicsőséges nedvek szivárognak, arányos formaszerkezetű felépítésemben, elég csak rágondolnom, és a legbunkóbb pasi is megspórolhatja az előjáték vonaltávlatilag sem helyesen művelt egyszerű mozzanatát, mert a legtöbb férfi nőitest-analfabéta, ott kapirgálnak előjáték címén, ahol a krematóriumi hullaégető tapizza az élettelent, amibe még a hullák is kétszer halnak bele, nemhogy egy élő női test!
Sajnos a baszás nem tantervi követelmény, így hiányos a hímek alapvető tér- és formaszemléletén túl az erogén zónák ismerete is. Előbb jutnak el Varsóból a pesti Tavaszmező utcába térkép nélkül, mint hogy felismernék az érintés és az élvezet közötti legalapvetőbb összefüggéseket. Legalábbis a gazdatestem főleg ilyen kanokkal üzekedett, nem is csoda, hogy ezek a tapasztaltok mániás térmélységbe taszították, és térden állva elégített ki boldog-boldogtalant, ha őt már nem tudták, így bizonyítva önmagának, hogy nő, aki viszonzás nélkül is adni tud, mert ezt az adakozást kurvára nőiesnek tartják és el is várják a férfiak. Szánalmasak!
Gábriel viszont tökéletes volt. Úgy tudta viselni a férfiasságát, a férfi mivoltát, mint a legjobb nők a sorscsapásokat: büszkén, újra felállva, nem adva meg magukat a fájdalomnak, és a természetellenes belenyugvásnak. Ebből is láthatod, hogy az igazán férfias férfiban van egy nagy adag nőiesség is. Most nem a buziverők, fürdőskurvák hisztériájára gondoltam a férfinőiesség alatt, hanem arra, hogy amilyen szép, erős egy férfi lelke, olyan szép és erős a farka is. Gábriel erre jó bizonyíték. Most eltekintve színeinek és testének tökéletes összhangjától: barna bőrétől, szavak nélkül is hét életet elmesélő koromfekete szemeitől, csodálatosan izgalmas szőrös mellkasától, fényes barna mellbimbóitól, szép kezeitől, amivel egy érintésre kívánatos asszonyt varázsolt a csúnya nőkből is, a fekete szakállától, a szépívű szájától, erős combjaitól... jaj, már most kész vagyok!, szóval eltekintve mindezektől is a legértékesebb ember volt, azok közül, akik valaha is bennem jártak, mert sosem hazudott! Se a szájával, se a farkával, és ez nem kis dolog, hiszen a pasik gyakran kerülnek intim kapcsolatba a hazugsággal, aminek mindig a szexuális „termelőmunka” látja kárát, mert a fallosz nagy majom, leutánozza a gazdatest lelkét, agyát és mindent, ami a szájon át kijöhet. A férfilélek sivatagi állapotát semmi sem árulja el jobban, mint a nemi szerve, amit persze, mindig a nők szívnak meg. Azok a nők, akiknek szellemi fogyatékos a nunikájuk, és nem tudják szétválasztani a célt a követelménytől, és a követelményben pedig nem látják meg az ésszerűséget, ami maga a cél.
De van, hogy nem a nunika a szellemi fogyatékos, hanem a gazdatest. És üvölthet a punci görcsöt kapva, lyukat zárva, sok hülye nő nem ért a saját 3,14csája nyelvén, amin jó sok villa épült már fel a Rózsadombon ilyen-olyan elmeorvosi tulajdonban, mert a tolmácsolás nem kis pénzbe, de sok faszba került. Gábriel faszocskája gyönyörű volt! Kicsi, barna, hősies katonácska, akit tökéletesen belém terveztek a teremtő energiák egy bizonyára fergeteges szeretkezés után, és ehhez még tanmenetalkotó bizottságot sem kellett létre hozni, elég volt hozzá a szerelem, és az, hogy két ember tudta, mi és hogyan jó nekik. Ebbe a jóba belefért Gábriel is, hála istennek! Az én gazdatestem anyja nem élvezett Virág teremtése alatt, ezt gyakran felvázolta az emlékezet famentes rajzlapjára, amitől tök síkidomnak látszott az egész világ baszásostól-férjestől, és csak azért nem sikongtam, hogy fogja be a száját, mert be volt gyulladva a méhnyakam, ami az én egyéni életemben több, mint egyszerű torokfájás.
A gazdatestem gyűlölte az anyját, ez tény, ahogy én gyűlöltem a retkes faszú pasikat, akiknek nyálkás, büdös volt a fitymaráncaiba rohadó túrós mocsok, mégis megbaszhattak, mert Virág éppolyan hülye volt, mint az anyja, ha nem hülyébb! Sosem nézte meg a pöcsöket, mint jó háziasszony az árut a piacon, pedig ez a minimum, amit egy punci elvár a gazdatesttől. Na, jó! Vérbajt nem kaptunk el egyiktől sem, de ilyen-olyan gennyes folyások tettek már menekülő részeg matrózzá, csakhogy én a büdös életben sem tudnám elhagyni a hajót, ez az, amit Virág képtelen felfogni, hiába szúrok, hasogatok, görcsölök neki, és válok pállott, büdös szőrcsomóvá a lába között, ahová nemhogy ember nem vágyik, de a kutya se, sőt még én sem, csakhogy nekem nincs választási lehetőségem (lásd részeg matróz...), tűrnöm kell, hogy folyton folyvást (foly... fújjj!) kibasszon velem az igénytelensége miatt. Néha elgondolkodom azon, hogy hány nőnek rohad a picsája, miközben rúzs csillog a száján, és ugyan belerakná-e, egy férfi is ezekbe a nőkbe, ha fényes nappal látnák, mibe rakhatnák bele, meg kik után... mert a retkes farkak látványa is okádék! Nem vagyok ám egy kényes 3,14csa, de mindennek van határa! Virág a motoros Tódor után valahogy lenyugodott, és kezdte megválogatni a rám vágyókat, aztán rászokott rendszeres ápolásomra is, amit úgy háláltam meg neki, hogy még a szoknyáján keresztül is kiragyogtam, mintha egy neoncsővel járkálna, mélyen belém dugva. Gábrielt is ez miatt ismerte meg, akire úgy hatott fény, mint a drogosra a hasis. Úgy látszik a szerelem fénnyel jár, és fordítva. (Azt mondod, ez itt sántít? Nem baj! Gondolj arra, hogy a fÉNyben benne van az én, a szerelemben pedig részt vesz a has is...)
Virág és Gábriel olyan korlátokat nem ismerő, őszinte szerelembe estek hétezer pillanat alatt, hogy egyik orgazmusból a másikba estem volna, ha valamelyikük besegít, csak egy kicsit, legalább az ujjacskájával. De egyik sem segített be. Hetekig nem. Mert, volt nálam fontosabb dolguk. Ennek a „dolognak” a végcélja így is, úgy is én voltam, de azért sürgettem volna az időt, bár beláttam, hogy amíg a lélek nem kapja meg, amit akar, addig jobb, ha várok türelmesen. És vártam. Gábriel nem sietett. Mindent tudni akart a gazdatestemről. Kielemezte, csodálta, hódolt előtte, mintha egy felbecsülhetetlen értékű, páratlan műalkotásra bukkant volna. Virág sokat sírt, mert még senki nem bánt így vele, és sírt azért is, mert félt, hogy Gábriel olyasmit lát bele, ami nincs is benne. A férfi szépsége is kétségbe ejtette, a maga köznapisága mellett. Úgy nézegette magát gyilkos szemekkel a tükörben, mint egy elmebeteg mazochista. Őrületében egyik mellét nagynak látta, a másikat kicsinek. (A fenekét hordónyinak, és ezt jól is látta, ami jól bizonyítja, hogy a bolondoknak is vannak józan pillanataik...), szemeit kékre cserélte volna barna helyett, és amikor rászóltam, hogy inkább a betétet cserélje ki rajtam, mert már csupa vér, azt mondta: baszd meg! Mondtam, hogy bassza meg ő, ne engem szívasson, mert nem skandináv tulipántermesztőnek született, amikor én rendeltetésszerűen működök, ami róla nem mondható el. Persze bőgött, és beült a kádba. Amikor a keze cirógatni kezdett, azért sem, juszt sem engedelmeskedtem neki, az előbbi durvasága miatt! Ne élvezzen az, aki nem tisztel engem, gondoltam, de azért örültem, hogy ezt gyorsan belátja, és nem gyötör agyon, mint más nők teszik a puncijukkal, akik bármit magukba gyömöszölnek, kólás üvegtől kezdve a lecsókolbászig, hogy aztán szégyenkezve kerüljék az emberek tekintetét, mert azt hiszik, mindenki látja rajtuk a szexuális nyomorúságot. Virág nem dugott ilyesmiket belém, de minden önkielégítés után keservesen sírni kezdett, mert sosem érezte magányosabbnak magát, mint utána. Ez jellemző rá! Én mindig vele vagyok, de ez sosem jut eszébe. Nehéz egy 3,14csa élete, ezt nálam senki sem tudja jobban, de oké, nem panaszkodom, van akinek rosszabb gazdatest jutott, mondjuk annak, akit 20 éve nem dugott meg senki, vagy akit naponta húszan dugnak, de az az afrikai nunika sem irigylésre méltó, akinek, mint felesleges cicomát, lenyisszantották a csiklóját,
vagy ott van az az indiai lány, akinek úgy összevarrták a punciját 4 évesen, mint egy kötözött sonkát, aztán 16 éves korára meg kellett műteni, mert szó szerint összenőtt a húsa. Úgyhogy több állat él a földön, ahány punci ünnepli a létezését, ami elég nagy szégyen, mert mi szüljük a csatornánkon keresztül a legnagyobb állatokat, úgy, hogy a szülőcsatorna nem ritkán szennycsatorna is, de erről nem a punci tehet, a mocsoknak is meg kell születnie valahogy. A világ piszkának a seggen keresztül kellene a világra jönnie, nem a nunin keresztül. Ez tiszta ügy lenne! Ha mocsok, akkor szarba fojtandó! Ha természetes úton evickél kifelé egy lélek, akkor allelúja, nem lesz belőle asszonynyomorító.
Csak azt nem tudom, hogyan élne tovább az a szerencsétlen nőnemű, akinek a segge háromszor repedne hatfelé egy-egy ilyen szülés, vagy inkább szarás után.
Ez legyen az apák gondja, akiknek nagytotálból kellene végig nézniük a szülést. Rögtön támadna egy jó ötletük, hiszen a pasik mindig meg akarnak oldani valamit (még akkor is, ha nincs mit), a meztelen nőn is a zipzárat és a gombot keresik, és ha nem találják, tökéletes passzivitásba merevednek, azon gondolkodva, hogy most mi a fasz van?!, mit rontottak el már megint, hogy üvölt velük a nőstény, mint a disznó. A teljességnek ez a passzív buzgalma jól rokonítja törekvéseiket: a nő befogadná a férfit, a férfi be is bújna, ha rájönne melyik a nő eleje vagy hátulja, de a nők olyan szemetek, hogy képesek hátul is elől lenni, ami sokkolja a férfit, ami semmi ahhoz képest, ahogy a nők ebbe bele is halnak... na mindegy! Innen alulnézetből nem nagyon értem a hím és nőnemű idegen gazdatesteket, de az biztos, hogy számtalan furcsa, nekem átélhetetlen réteg hordozói, főleg a férfiak, akik messze nem tűnnek valódi valóságnak, pedig nagyon belehúznak, hogy elhitessék magukról! Gábriel volt az egyetlen férfi, aki valódi valóság volt, és mint ilyen, lehetetlen is volt jól értelmezni, de a létezése jó volt, pedig a végére tele lett szabad idegvégződésekkel, és majdnem belefojtotta Virágot a kád vízbe, ahol rajtakapta egy sültparaszttal. Hát igen. Vannak pasik, akik nem jól viselik, ha félrekúr a szerelmük. Ezt korán megtanultam, mert a gazdatestem pánikszerűen menekült a jótól a rosszba.
Valahogy természetesebb állapot volt számára a szenvedés, az, hogy megalázzák, pofán verik. De ez még odébb van, Virág fél évig bírta Gábriel imádatát, aztán úgy döntött, hogy ő nem szerethető. Így nem. És bekeményített magának ócska faszokat, én meg KISZÁRADVA az utálattól, hagytam szenvedni a mocskokat. Virágból valóban húsevővirág lett újra. Hát, szar ügy! Gábriel olyan jó szerető volt! Komolyan mondom, egyszer kiszakad a petevezetékem a bánattól, annyira hiányzik! A helyén volt bennem... és varázslatosan tudott csókolni. Nem megette, hanem MEGITTA a húsomat. Soha a büdös életben nem éreztem még ehhez fogható gyönyörűséget. A pasik rágnak, a férfiak isznak, mintha folyékony anyaggá válnál általuk. Nagy különbség. Ha még nem élted át, fogalmad sem lehet arról, hogy most miről beszélek.
És ő nem csak a szájával tudott csókolni, hanem a faszával is. Emlékszem soha nem akartam, hogy kihúzza magát belőlem. Olyan erősen magamba szívtam, hogy komoly erőfeszítéssel tudott csak kicuppani belőlem. Nem is lyuk voltam, hanem egy éhes, húsvér porszívó. Ha nem sikerült megszabadulnia tőlem, olyankor mesélt. Mindenről. Az életéről, a munkájáról, a gondolatairól. Ilyenkor úgy éreztem, hogy ép vagyok. Kerek egész, és a világtól kapott összes sérelmemet elfelejtettem. Gábriel arra is képes volt, hogy órákig nézzen. Csak nézett. Nem érintett meg.
Széttárta Virág combjait, és kizárólag engem nézett. Időnkét olyan sötét parazsak villantak fel a szemeiben, hogy könyörögve emelkedtem fel hozzá, de ő azt súgta „Még nem, majd ha sírni tudsz a csókomért.” És tudtam sírni érte. Jaj, mást sem tudtam!Hiszen még ma is... és látod ezt nem értem!, hogy én még mindig szerelmes vagyok belé, de a gazdatest képes másokkal betöltetni. Itt van ez az igen bunkó, Halytányos Bandi. Egy született anyagyilkos, önző szerető, egy trutyibánya, akiért most depresszióba esett, és ráncosra aszalódik a bánattól. Ez a pasi egy okádék! Leszarta, lehúgyozta, partiba vágta a haverjaival, betörte az orrát, elvette a pénzét, rászoktatta a piára, a drogra, miatta kirúgták az elit iskolából, és mégis halálozik érte. Pedig egyszer sem élvezett a bunkóval, és egy jó szót sem kapott tőle, csak trippert meg kék-zöld foltokat. Te érted ezt? Ez a szerelem? Ezt még én sem hiszem el, pedig „csak” egy rés vagyok a testén, igaz, talán a legfontosabb rés, aki előtt nem lehetnek titkai. Tök ki vagyok borulva, ezért is örülök, hogy felugrottál hozzánk a gazdatesteddel, hátha Marina lelket ver belé, és agyat, mert én is teljesen leépültem, mióta a Halytányossal kavar. Most jogosan mondhatná bárki, hogy hülye picsa vagyok, mert az vagyok, ha egyszer ilyen hülye a gazdatestem. És tudod mit mondok? Inkább Marinával játssza az éhes makkosat, mint a Halytányossal! Marina gyengéd hozzám, és perpillanat másra sem vágyom, a sok erőszak után.
Na, jól van! Ez is valami, hogy legalább elindult a fürdőszoba felé. A te gazdatested mindig is tudott bánni az én gazdatestemmel, de ez fordítva is igaz. Marinát a válása után csak Virág tudta életre könyörögni. Emlékszel mekkora hancúrt csaptak? Nem emlékszel? Akkor mi a fenének dumálok itt neked? Hát persze! Megint beugrottam a hallgatásodnak. Ez a szédült 3,14csa már megint a segge után szappanoz be engem! Hát körbe vagyok véve agyatlanokkal, és még 30-40 évet ki kell bírnom... a büdös életbe!!!
Én egy ilyen 3,14csa vagyok, itt, két valaha vaskos comb között, amit már régen nem feszítenek szét vágytól reszkető férfi vagy női kezek, amitől tök siralomvölgy vagyok, de ez nem hatja meg az egyre soványabb, lottyadó húsú gazdatestet, aki kurvára nem akar tudomást venni a létezésemről, pedig nagyon is vagyok és nem öregszem olyan tempóban, mint ő teszi. Néha kedvem lenne kiszólni neki a bugyiból, azaz „beszólni”, hogy „Virág, baszd meg, ne légy már ilyen lélektelen, hülye kurva! Képzettársítsd már hozzám az élvezet fogalmát, a víz és a szappan után!” Ugyanis a gazdatestet Virágnak hívják. Szepesi Virágnak. 35 éves, elvált és rajzot tanít egy külvárosi iskolában, ha éppen nem depressziós. Most az. Már egy hónapja magába zuhant. Fel sem kel az ágyból, nem hogy megfürödjön. Egyszóval szar minden és éppúgy bűzlünk! Nem csoda, ha kezd elegem lenni! Ráadásul nyár van. A belémvalók ideje, mint régen. Ó, régen buli volt az élet, de az az utolsó farok nagyon betett Virágnak, pedig én, mint tapasztalt 3,14csa megmondhatom, hogy nem volt egy nagy szám semmilyen értelemben.
Befogadni se nagyon akartam azt a bunkó faszt, de, hát legyőzött a kíváncsiság, meg a gazdatest, a Húsevővirág jó vagy rossz híre?! No, ezt ne firtassuk, mert minden viszonylagos, és minél anyaszült-meztelenebb egy férfi, annál viszonylagosabb. De az tény, hogy a tantestület hímtagjai makacsul Húsevővirágként emlegették gazdatestemet, miközben kéjesen vigyorogtak és úgy néztek ki, mint akik bármelyik percben helyet cserélhetnének szellemi fogyatékos tanítványaikkal. Mondjuk, a tanítványok jobban járnának, de ezt most úgysem hinné el nekem senki, legfeljebb dugás közben. Mert aközben minden hihető, vehető, eladható, és érthető. Ebből is látszik, hogy mekkora az én hatalmam.
Igaz, aktus után rohamosan csökken, de nem bánom, mert tudom, hogy jönnek ők még az én „utcámba”. Virágnak volt egy krapekja, hapsija, pasija, szeretője, stb. kb. 2 évvel ezelőtt. Majdnem őt szerettem a legjobban, mert értett hozzám, nem szaggatott össze-vissza, tudott úszni az árral... jó kis belémvaló volt! Ráadásul mindig mesélt. Végtelenül élveztem, és a gazdatest is. De a gazdatest többnyire süket volt a vágytól, nem hallotta miről suttog itt bent nekem a sokat látott „öreg motoros”, nehogy korán elmenjen. Azzal fegyelmezte magát, hogy kiselőadást tartott arról, hogy az egyiptomiak bebalzsamozták az elhunyt pasik falloszát, miután levágták. Így érthető, hogy a látogatása bennem, mindannyiunk örömére, szépen elhúzódott. Tódornak hívták a kiválóra vizsgázott fasz gazdáját. Kár, hogy a motorján nem fegyelmezte magát és úgy felcsavarodott egy nyárfára, ahogy a gazdatestem be, amikor megkapta a halálhírét.
Persze őutána is voltak bennem tocsogó, feszülő, kedves, haragos, dacos, ilyen-olyan, kicsi-nagy vándorfaszocskák, akik összességében szóra sem érdemesek, nem úgy, mint Gábriel, akivel a csiklóm még politikai vitába is keveredett. Mit csodálkozol ezen? Nem hallottál még külön tudattal rendelkező 3,14csáról? Akkor te semmit nem tudsz a szép húsos fodrocskákról a nők lábai között. Az ott egy nemi szerv? Ennyit mindenki tud! De Gábriel ennél sokkal többet tudott. Ő volt a legek legje minden értelemben, szellemileg és szexuálisan is, akire (egy orgazmusban fogadnék) sosem mondták a puncik, hogy faszkalap! És, ha már kalapozás, akkor kezdjük az eszével. De ne! Mégse! Inkább a farkával, amitől még most is dicsőséges nedvek szivárognak, arányos formaszerkezetű felépítésemben, elég csak rágondolnom, és a legbunkóbb pasi is megspórolhatja az előjáték vonaltávlatilag sem helyesen művelt egyszerű mozzanatát, mert a legtöbb férfi nőitest-analfabéta, ott kapirgálnak előjáték címén, ahol a krematóriumi hullaégető tapizza az élettelent, amibe még a hullák is kétszer halnak bele, nemhogy egy élő női test!
Sajnos a baszás nem tantervi követelmény, így hiányos a hímek alapvető tér- és formaszemléletén túl az erogén zónák ismerete is. Előbb jutnak el Varsóból a pesti Tavaszmező utcába térkép nélkül, mint hogy felismernék az érintés és az élvezet közötti legalapvetőbb összefüggéseket. Legalábbis a gazdatestem főleg ilyen kanokkal üzekedett, nem is csoda, hogy ezek a tapasztaltok mániás térmélységbe taszították, és térden állva elégített ki boldog-boldogtalant, ha őt már nem tudták, így bizonyítva önmagának, hogy nő, aki viszonzás nélkül is adni tud, mert ezt az adakozást kurvára nőiesnek tartják és el is várják a férfiak. Szánalmasak!
Gábriel viszont tökéletes volt. Úgy tudta viselni a férfiasságát, a férfi mivoltát, mint a legjobb nők a sorscsapásokat: büszkén, újra felállva, nem adva meg magukat a fájdalomnak, és a természetellenes belenyugvásnak. Ebből is láthatod, hogy az igazán férfias férfiban van egy nagy adag nőiesség is. Most nem a buziverők, fürdőskurvák hisztériájára gondoltam a férfinőiesség alatt, hanem arra, hogy amilyen szép, erős egy férfi lelke, olyan szép és erős a farka is. Gábriel erre jó bizonyíték. Most eltekintve színeinek és testének tökéletes összhangjától: barna bőrétől, szavak nélkül is hét életet elmesélő koromfekete szemeitől, csodálatosan izgalmas szőrös mellkasától, fényes barna mellbimbóitól, szép kezeitől, amivel egy érintésre kívánatos asszonyt varázsolt a csúnya nőkből is, a fekete szakállától, a szépívű szájától, erős combjaitól... jaj, már most kész vagyok!, szóval eltekintve mindezektől is a legértékesebb ember volt, azok közül, akik valaha is bennem jártak, mert sosem hazudott! Se a szájával, se a farkával, és ez nem kis dolog, hiszen a pasik gyakran kerülnek intim kapcsolatba a hazugsággal, aminek mindig a szexuális „termelőmunka” látja kárát, mert a fallosz nagy majom, leutánozza a gazdatest lelkét, agyát és mindent, ami a szájon át kijöhet. A férfilélek sivatagi állapotát semmi sem árulja el jobban, mint a nemi szerve, amit persze, mindig a nők szívnak meg. Azok a nők, akiknek szellemi fogyatékos a nunikájuk, és nem tudják szétválasztani a célt a követelménytől, és a követelményben pedig nem látják meg az ésszerűséget, ami maga a cél.
De van, hogy nem a nunika a szellemi fogyatékos, hanem a gazdatest. És üvölthet a punci görcsöt kapva, lyukat zárva, sok hülye nő nem ért a saját 3,14csája nyelvén, amin jó sok villa épült már fel a Rózsadombon ilyen-olyan elmeorvosi tulajdonban, mert a tolmácsolás nem kis pénzbe, de sok faszba került. Gábriel faszocskája gyönyörű volt! Kicsi, barna, hősies katonácska, akit tökéletesen belém terveztek a teremtő energiák egy bizonyára fergeteges szeretkezés után, és ehhez még tanmenetalkotó bizottságot sem kellett létre hozni, elég volt hozzá a szerelem, és az, hogy két ember tudta, mi és hogyan jó nekik. Ebbe a jóba belefért Gábriel is, hála istennek! Az én gazdatestem anyja nem élvezett Virág teremtése alatt, ezt gyakran felvázolta az emlékezet famentes rajzlapjára, amitől tök síkidomnak látszott az egész világ baszásostól-férjestől, és csak azért nem sikongtam, hogy fogja be a száját, mert be volt gyulladva a méhnyakam, ami az én egyéni életemben több, mint egyszerű torokfájás.
A gazdatestem gyűlölte az anyját, ez tény, ahogy én gyűlöltem a retkes faszú pasikat, akiknek nyálkás, büdös volt a fitymaráncaiba rohadó túrós mocsok, mégis megbaszhattak, mert Virág éppolyan hülye volt, mint az anyja, ha nem hülyébb! Sosem nézte meg a pöcsöket, mint jó háziasszony az árut a piacon, pedig ez a minimum, amit egy punci elvár a gazdatesttől. Na, jó! Vérbajt nem kaptunk el egyiktől sem, de ilyen-olyan gennyes folyások tettek már menekülő részeg matrózzá, csakhogy én a büdös életben sem tudnám elhagyni a hajót, ez az, amit Virág képtelen felfogni, hiába szúrok, hasogatok, görcsölök neki, és válok pállott, büdös szőrcsomóvá a lába között, ahová nemhogy ember nem vágyik, de a kutya se, sőt még én sem, csakhogy nekem nincs választási lehetőségem (lásd részeg matróz...), tűrnöm kell, hogy folyton folyvást (foly... fújjj!) kibasszon velem az igénytelensége miatt. Néha elgondolkodom azon, hogy hány nőnek rohad a picsája, miközben rúzs csillog a száján, és ugyan belerakná-e, egy férfi is ezekbe a nőkbe, ha fényes nappal látnák, mibe rakhatnák bele, meg kik után... mert a retkes farkak látványa is okádék! Nem vagyok ám egy kényes 3,14csa, de mindennek van határa! Virág a motoros Tódor után valahogy lenyugodott, és kezdte megválogatni a rám vágyókat, aztán rászokott rendszeres ápolásomra is, amit úgy háláltam meg neki, hogy még a szoknyáján keresztül is kiragyogtam, mintha egy neoncsővel járkálna, mélyen belém dugva. Gábrielt is ez miatt ismerte meg, akire úgy hatott fény, mint a drogosra a hasis. Úgy látszik a szerelem fénnyel jár, és fordítva. (Azt mondod, ez itt sántít? Nem baj! Gondolj arra, hogy a fÉNyben benne van az én, a szerelemben pedig részt vesz a has is...)
Virág és Gábriel olyan korlátokat nem ismerő, őszinte szerelembe estek hétezer pillanat alatt, hogy egyik orgazmusból a másikba estem volna, ha valamelyikük besegít, csak egy kicsit, legalább az ujjacskájával. De egyik sem segített be. Hetekig nem. Mert, volt nálam fontosabb dolguk. Ennek a „dolognak” a végcélja így is, úgy is én voltam, de azért sürgettem volna az időt, bár beláttam, hogy amíg a lélek nem kapja meg, amit akar, addig jobb, ha várok türelmesen. És vártam. Gábriel nem sietett. Mindent tudni akart a gazdatestemről. Kielemezte, csodálta, hódolt előtte, mintha egy felbecsülhetetlen értékű, páratlan műalkotásra bukkant volna. Virág sokat sírt, mert még senki nem bánt így vele, és sírt azért is, mert félt, hogy Gábriel olyasmit lát bele, ami nincs is benne. A férfi szépsége is kétségbe ejtette, a maga köznapisága mellett. Úgy nézegette magát gyilkos szemekkel a tükörben, mint egy elmebeteg mazochista. Őrületében egyik mellét nagynak látta, a másikat kicsinek. (A fenekét hordónyinak, és ezt jól is látta, ami jól bizonyítja, hogy a bolondoknak is vannak józan pillanataik...), szemeit kékre cserélte volna barna helyett, és amikor rászóltam, hogy inkább a betétet cserélje ki rajtam, mert már csupa vér, azt mondta: baszd meg! Mondtam, hogy bassza meg ő, ne engem szívasson, mert nem skandináv tulipántermesztőnek született, amikor én rendeltetésszerűen működök, ami róla nem mondható el. Persze bőgött, és beült a kádba. Amikor a keze cirógatni kezdett, azért sem, juszt sem engedelmeskedtem neki, az előbbi durvasága miatt! Ne élvezzen az, aki nem tisztel engem, gondoltam, de azért örültem, hogy ezt gyorsan belátja, és nem gyötör agyon, mint más nők teszik a puncijukkal, akik bármit magukba gyömöszölnek, kólás üvegtől kezdve a lecsókolbászig, hogy aztán szégyenkezve kerüljék az emberek tekintetét, mert azt hiszik, mindenki látja rajtuk a szexuális nyomorúságot. Virág nem dugott ilyesmiket belém, de minden önkielégítés után keservesen sírni kezdett, mert sosem érezte magányosabbnak magát, mint utána. Ez jellemző rá! Én mindig vele vagyok, de ez sosem jut eszébe. Nehéz egy 3,14csa élete, ezt nálam senki sem tudja jobban, de oké, nem panaszkodom, van akinek rosszabb gazdatest jutott, mondjuk annak, akit 20 éve nem dugott meg senki, vagy akit naponta húszan dugnak, de az az afrikai nunika sem irigylésre méltó, akinek, mint felesleges cicomát, lenyisszantották a csiklóját,
vagy ott van az az indiai lány, akinek úgy összevarrták a punciját 4 évesen, mint egy kötözött sonkát, aztán 16 éves korára meg kellett műteni, mert szó szerint összenőtt a húsa. Úgyhogy több állat él a földön, ahány punci ünnepli a létezését, ami elég nagy szégyen, mert mi szüljük a csatornánkon keresztül a legnagyobb állatokat, úgy, hogy a szülőcsatorna nem ritkán szennycsatorna is, de erről nem a punci tehet, a mocsoknak is meg kell születnie valahogy. A világ piszkának a seggen keresztül kellene a világra jönnie, nem a nunin keresztül. Ez tiszta ügy lenne! Ha mocsok, akkor szarba fojtandó! Ha természetes úton evickél kifelé egy lélek, akkor allelúja, nem lesz belőle asszonynyomorító.
Csak azt nem tudom, hogyan élne tovább az a szerencsétlen nőnemű, akinek a segge háromszor repedne hatfelé egy-egy ilyen szülés, vagy inkább szarás után.
Ez legyen az apák gondja, akiknek nagytotálból kellene végig nézniük a szülést. Rögtön támadna egy jó ötletük, hiszen a pasik mindig meg akarnak oldani valamit (még akkor is, ha nincs mit), a meztelen nőn is a zipzárat és a gombot keresik, és ha nem találják, tökéletes passzivitásba merevednek, azon gondolkodva, hogy most mi a fasz van?!, mit rontottak el már megint, hogy üvölt velük a nőstény, mint a disznó. A teljességnek ez a passzív buzgalma jól rokonítja törekvéseiket: a nő befogadná a férfit, a férfi be is bújna, ha rájönne melyik a nő eleje vagy hátulja, de a nők olyan szemetek, hogy képesek hátul is elől lenni, ami sokkolja a férfit, ami semmi ahhoz képest, ahogy a nők ebbe bele is halnak... na mindegy! Innen alulnézetből nem nagyon értem a hím és nőnemű idegen gazdatesteket, de az biztos, hogy számtalan furcsa, nekem átélhetetlen réteg hordozói, főleg a férfiak, akik messze nem tűnnek valódi valóságnak, pedig nagyon belehúznak, hogy elhitessék magukról! Gábriel volt az egyetlen férfi, aki valódi valóság volt, és mint ilyen, lehetetlen is volt jól értelmezni, de a létezése jó volt, pedig a végére tele lett szabad idegvégződésekkel, és majdnem belefojtotta Virágot a kád vízbe, ahol rajtakapta egy sültparaszttal. Hát igen. Vannak pasik, akik nem jól viselik, ha félrekúr a szerelmük. Ezt korán megtanultam, mert a gazdatestem pánikszerűen menekült a jótól a rosszba.
Valahogy természetesebb állapot volt számára a szenvedés, az, hogy megalázzák, pofán verik. De ez még odébb van, Virág fél évig bírta Gábriel imádatát, aztán úgy döntött, hogy ő nem szerethető. Így nem. És bekeményített magának ócska faszokat, én meg KISZÁRADVA az utálattól, hagytam szenvedni a mocskokat. Virágból valóban húsevővirág lett újra. Hát, szar ügy! Gábriel olyan jó szerető volt! Komolyan mondom, egyszer kiszakad a petevezetékem a bánattól, annyira hiányzik! A helyén volt bennem... és varázslatosan tudott csókolni. Nem megette, hanem MEGITTA a húsomat. Soha a büdös életben nem éreztem még ehhez fogható gyönyörűséget. A pasik rágnak, a férfiak isznak, mintha folyékony anyaggá válnál általuk. Nagy különbség. Ha még nem élted át, fogalmad sem lehet arról, hogy most miről beszélek.
És ő nem csak a szájával tudott csókolni, hanem a faszával is. Emlékszem soha nem akartam, hogy kihúzza magát belőlem. Olyan erősen magamba szívtam, hogy komoly erőfeszítéssel tudott csak kicuppani belőlem. Nem is lyuk voltam, hanem egy éhes, húsvér porszívó. Ha nem sikerült megszabadulnia tőlem, olyankor mesélt. Mindenről. Az életéről, a munkájáról, a gondolatairól. Ilyenkor úgy éreztem, hogy ép vagyok. Kerek egész, és a világtól kapott összes sérelmemet elfelejtettem. Gábriel arra is képes volt, hogy órákig nézzen. Csak nézett. Nem érintett meg.
Széttárta Virág combjait, és kizárólag engem nézett. Időnkét olyan sötét parazsak villantak fel a szemeiben, hogy könyörögve emelkedtem fel hozzá, de ő azt súgta „Még nem, majd ha sírni tudsz a csókomért.” És tudtam sírni érte. Jaj, mást sem tudtam!Hiszen még ma is... és látod ezt nem értem!, hogy én még mindig szerelmes vagyok belé, de a gazdatest képes másokkal betöltetni. Itt van ez az igen bunkó, Halytányos Bandi. Egy született anyagyilkos, önző szerető, egy trutyibánya, akiért most depresszióba esett, és ráncosra aszalódik a bánattól. Ez a pasi egy okádék! Leszarta, lehúgyozta, partiba vágta a haverjaival, betörte az orrát, elvette a pénzét, rászoktatta a piára, a drogra, miatta kirúgták az elit iskolából, és mégis halálozik érte. Pedig egyszer sem élvezett a bunkóval, és egy jó szót sem kapott tőle, csak trippert meg kék-zöld foltokat. Te érted ezt? Ez a szerelem? Ezt még én sem hiszem el, pedig „csak” egy rés vagyok a testén, igaz, talán a legfontosabb rés, aki előtt nem lehetnek titkai. Tök ki vagyok borulva, ezért is örülök, hogy felugrottál hozzánk a gazdatesteddel, hátha Marina lelket ver belé, és agyat, mert én is teljesen leépültem, mióta a Halytányossal kavar. Most jogosan mondhatná bárki, hogy hülye picsa vagyok, mert az vagyok, ha egyszer ilyen hülye a gazdatestem. És tudod mit mondok? Inkább Marinával játssza az éhes makkosat, mint a Halytányossal! Marina gyengéd hozzám, és perpillanat másra sem vágyom, a sok erőszak után.
Na, jól van! Ez is valami, hogy legalább elindult a fürdőszoba felé. A te gazdatested mindig is tudott bánni az én gazdatestemmel, de ez fordítva is igaz. Marinát a válása után csak Virág tudta életre könyörögni. Emlékszel mekkora hancúrt csaptak? Nem emlékszel? Akkor mi a fenének dumálok itt neked? Hát persze! Megint beugrottam a hallgatásodnak. Ez a szédült 3,14csa már megint a segge után szappanoz be engem! Hát körbe vagyok véve agyatlanokkal, és még 30-40 évet ki kell bírnom... a büdös életbe!!!
