Mostanában aggódva figyelik Angyal Szását, nagyon jók, és látványosan ragaszkodnak egymáshoz. A sorsotok vagyok, gondolta Angyal Szása, és rémülten vette észre, hogy a macskák magukra hagyása az első gondolata, sőt, gondolkodás nélkül sorsukra bízná őket és odébbállna. Ez azért félelmetes, ezek a lények, a családom, a lakótársaim, ki vannak szolgáltatva nekem és egyáltalán nem bízhatnak bennem. A sorsuk vagyok és elemi csapás, nyugodott bele angyal Szása a megváltoztathatatlanba. - Cicák és angyalok újabb kalandjai a lélek téren.Gordon Agáta: Jelenségek a gettóból - 8.
A lelkiismeret csak nem tisztult.
Az átmeneti cicaotthon felszámolásán gondolkodott Angyal Szása.
Maradjon mindenki a Turul kegyelmére bízva az udvaron, mind a hat társasházi állat. Előbb-utóbb megkönyörülnek rajtuk a nénikék, önnön jóságukba belekáprázva.
Darabolta a kacsaszívet vacsorára. Mivel etetnénk a kedvenceinket, ha nem egymással, gondolt a minden szívhez tartozó madárra, aki egy gyáriállat faj génmanipulált egyede volt, egy kacsa-koncentrációs-tábor sokadik generációjából.
Vagy költözzünk együtt a Farkasrétre, a 90 négyzetméteres, dohányzás-kisállat nem akadály jeligéjű polgári albiba. Minden cicával. A gyűlölködő Keke Máriával, a lányokkal, Sárikával és Gyöngyikével, és szeretteikkel, Sámsonkával, Sötétkével és Sipirckével, aki már néhányszor dorombolt.
Esetleg eressze szélnek az egész kis kompániát, egyet ide, egyet oda, elválasztva egymástól a családot. Mostanában aggódva figyelik Angyal Szását, nagyon jók, és látványosan ragaszkodnak egymáshoz. A sorsotok vagyok, gondolta Angyal Szása, és rémülten vette észre, hogy a macskák magukra hagyása az első gondolata, sőt gondolkodás nélkül sorsukra bízná őket és odébbállna. Ez azért félelmetes, ezek a lények, a családom, a lakótársaim, ki vannak szolgáltatva nekem és egyáltalán nem bízhatnak bennem. A sorsuk vagyok és elemi csapás, nyugodott bele angyal Szása a megváltoztathatatlanba.
És a többieknek? Jutott eszébe még Tükör és Iker, a kedvesei, akiktől szintén távolabb költözik. Ikrétől nem is lehetne távolabb, villog egy jelző itt. Tükre pedig már el is költözött otthonába.
Pucér behemót a vízben, nézi elkerekült szemében iszonyattal a kád széléről Sipircke.
Köszi, Sipirc, gondolta Szása.
És hamarosan valóban mennie kellett.
Újra bántalmazóvá vált, türelmetlen és agresszív volt a kicsikkel, és a lányokkal is.
Míg egy napon Sámsonkát lekapta Sárikáról, és kirakta az ablakon, kicsit meg is lökte a párkányon (nyugi, csak magasföldszint).
Idegesít, mondta el magának őszinte indulattal.
Idegesítette, ahogy Sárika nyakát szívja állandóan ez a kis kandúr. Csámcsog, ütemesen mozgatja a fejét, kis karjaival leszorítva Sárikát, aki jóságosan hagyja.
Dühít, mondja behemót Szása, és vadul szopna, de sajnos éppen kitették.
Türelmesen várnom kell, lehetőleg egyedül, amíg másokra veszélyes ciklusom elmúlik, rendelkezett angyal Szása, és tervezni kezdte, hová menekítse bántalmazott gyermekeit.
Angyal Szása hobbianya, akkor hagyja abba, amikor akarja. Atyák pedig nincsenek.
Sipircke következő élete csodás, erre számíthattunk is. Sipirc következetes volt: hitt a behemót gonoszságában, nem hitt az angyalokban és a macskákban. Rideg volt ez a következetesség, gyűlöletben élni és félelemben, miközben a többi macska ezt nem érti.
Sipircke igazi gazdát akart, egyet és örökre, teljes boldogságban végigdorombolni vele az életet, ahogy Sámson Sárikával. Élettársat, akár más fajút is. Bár behemóttal nehezen tudta elképzelni a jövőjét.
Röviden egy példátlan cicakarrier: Sipirckéért kerékpáros angyal érkezett. Erős magas hangon határozottan beszélt hozzá, simogatta a hangjával, kicsi egyetlenem, mindjárt mindjárt hazaviszlek, jó lesz nekünk, kicsi életem.
Sipircke hamarosan megnyugodott, az izoláltan élő házikedvencek körében híres médium lett, nagyon jól értette angyala nyelvét, és közvetítette üzeneteit távoli cellák felé. Szabadidejében tehetségesen festett, mindig szeretett a vizeslábosban pancsolni, angyala pedig tett le festékeket és papírt a padlóra.
Nos, Sámsonka nézőpontjából itt és most a következő történt: "Sárikához bújtam, féltem, angyal nem volt túl jókedvű, inkább vészterhes, Sárika kicsit megnyugtatott, tudom, hogy nem szabad hangosan szopni, de nem vettem észre, nagyon kellett rácsatlakozni egy anyára. Angyal egyszercsak eltorzulva odaviharzott, letépett Sárikáról, erősen markolt, alig kaptam levegőt és kilökött a párkányra. Remegtem. Így megszégyenített, sokadszor. Sárika moccanni sem mer, nem tud megvédeni, de pimaszul néz, az angyal őt nem bántja. Csak kicsit. Néha. Angyal nagyon jó, mert angyal. Pedig mi rossz cicák vagyunk. Árvák, és az is lehet, hogy cigányok."
Meg kéne kapnia az oltást, nézte Szása a párkányon hunyorgó Sámsonkát.
Elhanyagoló anyjuk vagyok, és még mindig nem vettem neki védelmet macskanátha, macskaleukózis, macska-aids és elhagyás ellen.
El kell hagynom őket, mondta magának, és kitárta az ablakot.
----------
A Jelenségek a gettóból korábbi részei:
Jelenségek a gettóból 1. - Háznagy Elza kalandjai Nyóckerben
Jelenségek a gettóból 2.
Jelenségek a gettóból 3. - Kultúrsokk
Jelenségek a gettóból 4. - Cicagettó 1.
Jelenségek a gettóból 5. - Cicagettó 2.
Jelenségek a gettóból 6. - Pénz-temető
Jelenségek a gettóból 7. - Válságstáb a Turul társasházban
Az átmeneti cicaotthon felszámolásán gondolkodott Angyal Szása.
Maradjon mindenki a Turul kegyelmére bízva az udvaron, mind a hat társasházi állat. Előbb-utóbb megkönyörülnek rajtuk a nénikék, önnön jóságukba belekáprázva.
Darabolta a kacsaszívet vacsorára. Mivel etetnénk a kedvenceinket, ha nem egymással, gondolt a minden szívhez tartozó madárra, aki egy gyáriállat faj génmanipulált egyede volt, egy kacsa-koncentrációs-tábor sokadik generációjából.
Vagy költözzünk együtt a Farkasrétre, a 90 négyzetméteres, dohányzás-kisállat nem akadály jeligéjű polgári albiba. Minden cicával. A gyűlölködő Keke Máriával, a lányokkal, Sárikával és Gyöngyikével, és szeretteikkel, Sámsonkával, Sötétkével és Sipirckével, aki már néhányszor dorombolt.
Esetleg eressze szélnek az egész kis kompániát, egyet ide, egyet oda, elválasztva egymástól a családot. Mostanában aggódva figyelik Angyal Szását, nagyon jók, és látványosan ragaszkodnak egymáshoz. A sorsotok vagyok, gondolta Angyal Szása, és rémülten vette észre, hogy a macskák magukra hagyása az első gondolata, sőt gondolkodás nélkül sorsukra bízná őket és odébbállna. Ez azért félelmetes, ezek a lények, a családom, a lakótársaim, ki vannak szolgáltatva nekem és egyáltalán nem bízhatnak bennem. A sorsuk vagyok és elemi csapás, nyugodott bele angyal Szása a megváltoztathatatlanba. És a többieknek? Jutott eszébe még Tükör és Iker, a kedvesei, akiktől szintén távolabb költözik. Ikrétől nem is lehetne távolabb, villog egy jelző itt. Tükre pedig már el is költözött otthonába.
Pucér behemót a vízben, nézi elkerekült szemében iszonyattal a kád széléről Sipircke.
Köszi, Sipirc, gondolta Szása.
És hamarosan valóban mennie kellett.
Újra bántalmazóvá vált, türelmetlen és agresszív volt a kicsikkel, és a lányokkal is.
Míg egy napon Sámsonkát lekapta Sárikáról, és kirakta az ablakon, kicsit meg is lökte a párkányon (nyugi, csak magasföldszint).
Idegesít, mondta el magának őszinte indulattal.
Idegesítette, ahogy Sárika nyakát szívja állandóan ez a kis kandúr. Csámcsog, ütemesen mozgatja a fejét, kis karjaival leszorítva Sárikát, aki jóságosan hagyja.
Dühít, mondja behemót Szása, és vadul szopna, de sajnos éppen kitették.
Türelmesen várnom kell, lehetőleg egyedül, amíg másokra veszélyes ciklusom elmúlik, rendelkezett angyal Szása, és tervezni kezdte, hová menekítse bántalmazott gyermekeit.
Angyal Szása hobbianya, akkor hagyja abba, amikor akarja. Atyák pedig nincsenek.
Sipircke következő élete csodás, erre számíthattunk is. Sipirc következetes volt: hitt a behemót gonoszságában, nem hitt az angyalokban és a macskákban. Rideg volt ez a következetesség, gyűlöletben élni és félelemben, miközben a többi macska ezt nem érti.Sipircke igazi gazdát akart, egyet és örökre, teljes boldogságban végigdorombolni vele az életet, ahogy Sámson Sárikával. Élettársat, akár más fajút is. Bár behemóttal nehezen tudta elképzelni a jövőjét.
Röviden egy példátlan cicakarrier: Sipirckéért kerékpáros angyal érkezett. Erős magas hangon határozottan beszélt hozzá, simogatta a hangjával, kicsi egyetlenem, mindjárt mindjárt hazaviszlek, jó lesz nekünk, kicsi életem.
Sipircke hamarosan megnyugodott, az izoláltan élő házikedvencek körében híres médium lett, nagyon jól értette angyala nyelvét, és közvetítette üzeneteit távoli cellák felé. Szabadidejében tehetségesen festett, mindig szeretett a vizeslábosban pancsolni, angyala pedig tett le festékeket és papírt a padlóra.
Nos, Sámsonka nézőpontjából itt és most a következő történt: "Sárikához bújtam, féltem, angyal nem volt túl jókedvű, inkább vészterhes, Sárika kicsit megnyugtatott, tudom, hogy nem szabad hangosan szopni, de nem vettem észre, nagyon kellett rácsatlakozni egy anyára. Angyal egyszercsak eltorzulva odaviharzott, letépett Sárikáról, erősen markolt, alig kaptam levegőt és kilökött a párkányra. Remegtem. Így megszégyenített, sokadszor. Sárika moccanni sem mer, nem tud megvédeni, de pimaszul néz, az angyal őt nem bántja. Csak kicsit. Néha. Angyal nagyon jó, mert angyal. Pedig mi rossz cicák vagyunk. Árvák, és az is lehet, hogy cigányok." Meg kéne kapnia az oltást, nézte Szása a párkányon hunyorgó Sámsonkát.
Elhanyagoló anyjuk vagyok, és még mindig nem vettem neki védelmet macskanátha, macskaleukózis, macska-aids és elhagyás ellen.
El kell hagynom őket, mondta magának, és kitárta az ablakot.
----------
A Jelenségek a gettóból korábbi részei:
Jelenségek a gettóból 1. - Háznagy Elza kalandjai Nyóckerben
Jelenségek a gettóból 2.
Jelenségek a gettóból 3. - Kultúrsokk
Jelenségek a gettóból 4. - Cicagettó 1.
Jelenségek a gettóból 5. - Cicagettó 2.
Jelenségek a gettóból 6. - Pénz-temető
Jelenségek a gettóból 7. - Válságstáb a Turul társasházban
