A CEU diákjai flash-mob akciót szerveztek a Szimpla-kertbe, ahonnan egy meleg párt dobtak ki azért, mert csókolóztak. A flash-mob lényege az volt, hogy minél többen mutassák meg magukat, hátha így kevesebb eséllyel dobják ki őket a Szimpla Kertből, mint a magukra maradt párt, akik jó királyfikként egyetlen csókjukkal felébresztették a mulatozás heterofil csipkerózsikáját és megzavarták a hely underground szellemének ideológiai mélycsendjét, melyről, különös bár, de azt hitték, elfogadó. Reisch Éva vállalta a szerepléssel járó cécót, s be is számol róla.
Engem először Dorottya hívott fel azzal, hogy mi történt. Letettem a laptopot, és berekesztve a filmajánló-írást, megkerestem a mobilomat, és sms-s küldözgetésbe kezdtem. Valószínűleg többen így tettünk, mert pár perc múlva már Vuktól kaptam egy hasonló üzit, majd egy jó óra múlva egy újabb labriszos kolleginától. A lánc körbeért, a kamera feltöltődött, a fotógép már a tokjában várakozott, én pedig elindultam rögtönzött flashmobunk színtere, a népszerű alter-kocsma felé.
Magányos harcosként, nő nélkül érkeztem a homofóbia elleni újabb csata helyszínére, titokban azért remélve, hogy én is aktív részese leszek az eseménynek, találva olyan lányt, aki örömmel belemegy velem egy kis politikai smárolásba. Az eseményen készült felvételek gyengébb minősége jelzi, hogy bizony számításom bejött, ezen az estén mozgalmár-gigolina énem háttérbe szorította a dokumentátort :-).
Amikor megérkeztem, pár kedves ismerőst és egy asztalnyi CEU-s diákot, zömében lányokat találtam. A többiek csak később érkeztek, jöttek újabb CEU-sok, a Labrisz ifjú aktivistái, és több, eddig még nem látott arc. Vuk barátosnémmal letelepedtünk egy-egy korsó sör mellé, megbeszéltük a felállást, ki fog fotózni és ki kamerázni, és vártuk a fejleményeket.
Szép lassan összegyült 30-40 fő, bevonultunk a Szimpla Kert közepébe, és izgatottan vártunk a jelre, mikor kezdjük. Egyszer csak egy CEU-s lány elkiáltotta magát, Kissing!!!, a hír tovaterjedt, a nevetgélés alábbhagyott, és ki a párjával, ki egy jó barátjával, ki az előre megbeszélt emberkével, és ki spontán a vele szembenállóval elkezdte.
A háttérből megszólalt Simon and Garfunkel nagy örökzöldjének, a Sound of Silence-nek újrakevert verziója, romantikus alaphangulatot kölcsönözve az eseménynek; a körülöttünk állók közül valaki megjegyezte „Ezek buzik!”, de egyéb reakciókat már nem láttam, mert ekkor már én is informátortársammal, Dorottyával voltam elfoglalva.
Persze elfelejtettem kikapcsolni a kamerát, így mint később kiderült, jó egy percen keresztül vettem telibe a mellettem csókolózó hátát... Labriszos kollegináim szintén egymásra találtak, számos internacionális kettős lépett át könnyedén a nyelvi különbségeken, és a régóta együtt lévő párok is oly lelkesen csókolóztak, mint annak idején az első hetekben.
Az eseményen majdnem kizárólag lányok vettek részt − mindössze két fiú pár vállalta be a nyilvános szereplést. Nem tudom, a flashmob elérte-e végül célját, de az tény, hogy minket nem dobtak ki, bár az is igaz, hogy a hetero férfiak nagy valószinűséggel élvezték, hogy megannyi lány-páros akciózik előttük.
Meg az is biztos, hogy mi is élveztük, és nem is hagytuk abba egyhamar. Újabb és újabb kissing-ek következtek, két másik Labriszos kolleginámmal is demonstráltam egyet-egyet, persze külön-külön. Meg ők is egymással. Végül Vuk pajtással is tettünk egyet s mást a nagy cél érdekében, a többiek sem tétlenkedtek, így történt az, hogy végül mindannyian felodódtunk, egy toleráns és nemzetközi egyetemes nyálközösségben. És legalább egy órára meleg hellyé tettük a Szimplakertet!
Fotók: Elekes Réka, Reisch Éva
