Szabotázs

Vámos Miklós beszélgetése Szabó T. Annával
az Alexandra Pódiumon
2009 március 19-én

'Szabott, szabotázs' - mondta ki az első gondolatát Vámos Miklós Szabó T. Anna honlapjának webcíméről, a szabotanna.com-ról. - Forma van a versem / egyszerű sorában: / ötvös volt az ősöm / Brassó városában - válaszolt Szabó T. Anna egy költeménye soraival, utalva költészete szigorú formai szabályaira, amihez úgy ragaszkodik, mint egy szabó a kuncsaft méreteihez. - Hm - töprengett el Vámos Miklós. - Vagy nyolc-tízszer találkoztunk eddig, de maga mindig feketében volt. Miért? - És elindult egy beszélgetés, ahol szavak siklottak a felszínen és finom táncrendben kerülgették a bujkáló mélységet, s nem mondták ki: valami el lett szabotálva. Valami elveszett. S ezért a gyász.

A bújócska

volt a költőnő kedvenc játéka gyerekkorában. De egy apró változtatással. Itt nem kell előre rohanni, mikor a hunyó távol van, hanem csak elbújni. Elbújni, s addig elő nem jönni, amíg meg nem találják. 'Elbújok, összelapulok, mint egy sün és senki sem talál meg'. S nem is találják meg. Mint ahogy akkor sem, mikor kisgyerekként elbújt szótárszerkesztő nagyapja íróasztala alá, hogy kilesse, mit is csinál ott egész nap. S két és fél órát kucorgott ott. S nem fedezték fel. Nem látták meg.

Ami néha a túlélés záloga. Mint Ceausescu diktatúrájában is, Romániában, ahol Szabó T. Anna élete első 16 évét töltötte, a besúgók és besúgások rendszerében. Mikor kamaszként Szombathelyre költözik a családjával, kerül a kezébe Orwell regénye, az 1984. Ez a könyv hozza össze leendő férjével, Dragomán Györggyel. 'Nincs ebben semmi meglepő. A romániai diktatúrától épphogy megszabadulva, semmi sem lehetett vonzóbb két kamasz számára, mint leleplezni a totalitárius rendszerek titkát, s nagyot harapni a tiltott gyümölcsből, amelynek ízét szinte azonnal meg kellett osztani valakivel.' - Mondja a férje egy interjúban Orwell regényről. Arról a regényről, aminek a világában folyton figyelő teleképek rögzítik az állampolgárok minden mozdulatát. Éjjel és nappal. A Nagy Testvér szemei.

- Mert fontos élesen látni

- mondja ki a költőnő. Hogy miért hord szemüveget kontaktlencse helyett, ami feszíti a szemét. - Tehénszemüveg - teszi hozzá komolyan. - Mert olyan fekete-fehér a kerete. Majd Vámos biztatására leveszi a szemüvegét, s beszámol arról, hogyan is lát szemüveg nélkül. A beszélgetés a látást járta körül, ahogyan költeményeinek is ez az egyik központi témája: a látás. Verseiben 'a látás ... kitüntetett helyet kap. A nézés önmagára kezd reflektálni, fogalmilag is megjelenik a szövegekben.' - írja róla egy kritikusa. S a beszélgetés is erről folytatódott. Hogy a Népstadion metrómegálló című nyolcrészes verse nyolcféle látásmóddal mutatja be a lakása ablakából eléterülő látványt, a Népstadiont. Hogy hogyan láthatjuk. De vajon mit?

Absztrakt látással azt, hogy 'hány ember halt meg itt.' Pontos látással azt, hogy 'bontják a bazársort.' Gyors látással azt, hogy 'egy öregasszony félig térdepel: / az imént hasadt szét a nejlonszatyra.' Felfokozott látással 'egy fagyott rózsa eres szirmai'-t, 'merev, fekete örvény'-t. Többlet látással egy röntgenfotót: 'Világító csontváz gurítja le / szellem-torkán a szokásos felest.' S gumibotot, pengéket, sokkereket.

Nyolc látásmódból öttel a halál, az elmúlás, a veszeteség, az önpusztítás, az agresszió jelenik meg. Az áldozatnak levés. De erről nem beszélünk.

-Mert nem tudok írni róla

- mondja az első nyolc életévével kapcsolatban Szabó T. Anna. - Pedig, ahogyan Móricz is írta, minden, ami fontos, addig történik meg az emberrel - tette hozzá. S valahogyan a versírás is erről szól néha. '„Miért írsz verset? Valami baj ért?” / érdeklődött a kozmetikusom' - egy versében. A kozmetikus, aki az arc, a bőr szakértő mestere. A legkülső rétegé. Ahogyan a szabó is - akinek a munkájához hasonlítja Szabó T. Anna a versírás mesterségét - egy még kívülebb eső felszín mestere. S a kérdésre a vers utolsó sorában ott a válasz: 'Valami baj ért? / Az, hogy felnőttem.'

Mert valami baj van itt a felnőttek világával. Talán hogy elmúltak a gyerekkor álmai? Hogy nem lett végül a gyerek - ki egykor volt - majomkutató Tanzániában? Hogy a magát sárkányrepülőn sikló madárasszonynak álmodó kamasz ábrándjára már csak a férj - a Dragomán - sárkány-embert idéző neve emlékeztet? Vagy valami más a baj?

Mert valami nincs meg.

Valami el lett szabotálva.

Nincs elmúlás: nappal és éjszaka,

tél és nyár egymásravetíthető.

Folyton mozog és mégis mindig áll:

ilyen a Népstadion-téridő.

Szabó T. Anna

1972 június 4-én Kolozsváron született
1984-86 a Báthori István Líceumban tanul
1987 családjával áttelepül Magyarországra, Szombathelyen jár gimnáziumba
1990-95 az ELTE magyar-angol szakán végez, az Eötvös Collégium diákja
1998-2001 az ELTE Angol-Amerikai Intézetének Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programját végzi, közben néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak
2002-2004 költőtársaival a British Council versfordító szemináriumát vezeti

Díjai:

1996 Petőfi-díj
2000 Déry-jutalom
2002 József Attila-díj
2003 Vackor-díj
2003 Nizzai Kavics-díj

Bibliográfia:

1995 A madárlépte hó, versek
1998 Nehézkedés, versek
2002 Fény, versek
2002 Clive Wilmer: Végtelen változatok, versfordítás, Gömöri Györggyel
2002 Sycorax, operalibrettó
2003 Üdvözültek, dráma
2004 Rögzített mozgás, versek
2004 Formák a tubusból, gyerekversek XX. századi és kortárs magyar festők műveihez (Jónás Tamással és László Noémivel)
2006 Elhagy, versek
2008 Kerge ABC (Varró Dániel, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna)