A féllegális találkozón felforgató női gondolatok hangoznak el, magyar-roma rokonsorsolás, alternatív családiskola, házimuzsika a gangon, öko-közösségek a döglött ipartelepeken, anyamenedék a templomokban, műsortervek, interjúk, szövegek női sorsokról, célokról és életekről. Lelkesek vagyunk, bedobok egy üveg ásványvizet a partiba, Lángh Juli cigarettáját szívjuk. Komoly kompetencia és kapacitás zsúfolódott otthonomba, jó érzés. Azonban a tetterő újra meg újra megtorpan.

Indul a Magdolna terv, és a résztvevők, mint egy összeesküvésben, féllegálisan találkoznak.
A titkos találkozó színhelye veszélyes környék, kis borzongással gondol rá a magyar, nyócker, gettó, kurvák, bűnözők, cigányok, sötétség.
Napsütés, áprilisi enyhület, dél, a kis utca napfürdőzik és a járókelők ráérősek, a fénybe fordítják az arcukat, beszélgetnek, álldogálnak.



A Róza utca pici, keresztezi a Magdolnát és a sarokról közel s távol minden belátható, a temető és teleki téri piac, a szegénykonyha és a Kálvária.
Harmadik emeleti ablakomból bámulok kifelé, a mai találkozó résztvevőit várom, nézegetem a lenti jövésmenést a szemközti borozó körül és a sarkon. A telefonfülkénél három nő beszélget, kicsit ráérősebbek a helyieknél és szürkébbek, veszélytelen kis csoport. Telefont kapok, lesietek. Ők azok, gyorsan ismerkedünk, a kocsmából még szemmel tartjuk az utcát, majd belépünk a Róza 18. kapuján.
Sóhajtanak a szürke kapualjban mint aki hazatért, lassan jutunk a harmadikra, tiszta a lépcső és százéves, most penetra sem árad, nem szégyenkezem. Fenn már várnak néhányan, akik bejutottak míg a kocsmában vártunk.
Ferge Zsuzsa, Ohly Éva, Flaskár Melinda, Lángh Júlia, Szüdi Jerne, Bumberák Maja, Csillag Sárika, Tímár Magdi, Láng Judit, Büky Anna. 3-tól 78 évesig a női találkozó résztvevői.
Bevonulunk a szobakonyhába, kitárom ablakom a János hegyi légifolyosóra és belevágunk.

Ferge Zsuzsa filozófus, szociológus, díszdoktor és akadémikus. Szegénység- és civilizációkutató. Ezek a jóslatai:
„A civilizáció a társadalmi együttélést teszi lehetővé, azaz a társadalom egészéé. Elvben mindenkié, ám 'magától' nem jut el mindenkihez. A decivilizáció első áldozatai a munka nélkül maradók, a hajléktalanná válók, a civilizálatlan, azaz deregulált munkaerőpiac új páriái, s mindazok, akik alacsony jövedelmük miatt nem juthatnak hozzá a legelemibb szükségletekhez, amelyekért korábban a köz felelősséget vállalt. Az ő le-és kiszakadásuk megváltoztatja a civilizáció egész arcát. A szegénység és a hajléktalanság mára életünk részévé vált. A szegénység nőarcú és gyermekarcú.”

Ohly Éva tereptanár, Flaskár Melinda szociális munkás, Szüdi Jerne pszichológus, az intézményesített gyerekbántalmazás szakértője.
Lángh Júlia író, legfrissebb szövege a rabszolganők szabadságáról tegnap jelent meg ICA-n.
Bumberák Maja ökofeminista, Sárika kislány, Tímár Magdi Cilin akcióművész, rejtett kamerája van a hátizsákban, és nézi a csapatot: „Ezek tudnak harcolni, akarják, amit akarni kell, én is azt akarom, amit ők, így együtt jók vagyunk, és igen. A befejezés előtt kevéssel… Fussatok véreim, fussatok! Akarjátok!..”
Büky Anna író, azt mondja, hogy „Ma éjjel a hazám vakító fényben jelent meg előttem… Ma, tisztán és világosan, mintha egy éles fénysugár hasította volna át az agyamat, kétségek nélkül érzem, hogy Magyarország az országok legjobbika. És egyetlen helyem van a világban, nem máshol, csakis a hazámban…” Láng Judit oláh cigány újságíró, rádiós, szociális munkás, Gordon Agáta önkéntes, kapcsolódó szövege itt olvasható: http://elofolyoirat.blogspot.com/2009/03/versvasarnap-gordon-agata-maria-orszaga.html

Néhányan szegények vagyunk, néhányan szobakonyhában élünk, néhányunknak elmaradásai vannak a számlákkal, néhányunk meleg, néhányunk anya, és mindannyiunknak küldetése van.
Magyarok vagyunk, másik földrészről tekintve ez a kelet európai dzsumbuj egy macsó kis nációját jelenti.

A féllegális találkozón felforgató női gondolatok hangoznak el, magyar-roma rokonsorsolás, alternatív családiskola, házimuzsika a gangon, öko-közösségek a döglött ipartelepeken, anyamenedék a templomokban, műsortervek, interjúk, szövegek női sorsokról, célokról és életekről. Lelkesek vagyunk, bedobok egy üveg ásványvizet a partiba, Lángh Juli cigarettáját szívjuk. Komoly kompetencia és kapacitás zsúfolódott otthonomba, jó érzés. Azonban a tetterő újra meg újra megtorpan.

A magyar és cigány családok összesorsolása talán majd később, templomokból küldtek már el minket több helyen, a gyerekeket verik az otthonokban, a lepukkant erőművekben nincs vécé, mosdó, padlószőnyeg és fűtés, a szükséglakások üresek, a hajléktalanság illegális és megoldhatatlan.
Miközben túltermelési válság ütött ki, a Pénz kipukkadt mint egy lufi, és észre kell vennünk, hogy Szabadság van.
A rendszer merev, mint egy húsdaráló, csak előítéletesebb. Picit törődöttek vagyunk, de pillanatokra mégis elképzelhetőnek tűnik, hogy épségben átjutunk a réseken.
Akarjátok!