Motoz a lelkemben a riadt gondolat, hogy úristen, mit tennék, ha valóban jönne, ha a benzines palack a gyerekem házát célozná, a gondolat mélyén ott lapul a kimondatlan, testetlen jelentés, de jó, hogy nem minket keres. Ez a kitöltetlen lehetőség már korábban bevont a mentegetés káros örvénylésébe. Könnyen átszakadó gátról nézem. Afrika közel van, csak ennyit mondtam ki, jobban kellett volna artikulálni? Hangosabban megszólalni? Utólagos riadalommal gondolok arra, miért nem erről beszéltem, és azt sem értem, a nagy erejű szavak birtokosa miért valami másról, személyesebbről szól? Miért fontosabb az irodalmi pártszakadás?

Tegnap álmodtam.

Régóta nem álmodtam semmit, későn alszom el, nehezen, akadozva. Reggel alig tudok felkelni, az üres éjjel, az álomtalan öntudatlanság éles kő a gyomromban. És most álmodtam. Álmomban megállítottam egy fekete autót, sötét volt, alig láttam, csak morgás erősödött, surranó kerekek hangját hallottam, tudtam, hogy ez az a fekete autó, eléje álltam, nekem ütközött, tolt maga előtt, recsegtek a csontjaim, a sárhányó felszakított, sávos kerekek tapostak, és akkor lelassult és a torkom felett csikorgott, vonult vissza, nyomult előre, rángatózott, de elakadt, megcsúszott a síkos anyagon, a beleim zsinórja feltekeredett a tengelyre, vérem, mint a sav, marta a kérgét, átütötte a vasát, a karburátor eltömődött pépes húsommal, kiszaladt a tüdőmből a maradék levegő, elkábította a fekete arcú, fekete utasokat, káromkodásuk elült, a fegyver kicsúszott a kezükből, benzines palackjuk a lábukhoz koppant, a gyufa érintetlenül zörgött a dobozában, a motor kattant és megállt, sötét volt, nem láttam semmit, mert már nem volt arcom, nem volt szemem, nem hallottam, hogy szaladna felénk valaki, északról vagy délről, mert már nem volt fülem, nem mozdultam, mert már nem volt lábam, a benzin szagát nem éreztem mert már nem volt orrom, a súlyát a tehernek nem éreztem, nem kiáltottam, már nem volt nyelvem, a fogam nem csikorgattam, mert már nem volt fogam, undort sem éreztem, csak azt tudtam, a fekete autó megállt.

Motoz a lelkemben a riadt gondolat, hogy úristen, mit tennék, ha valóban jönne, ha a benzines palack a gyerekem házát célozná, a gondolat mélyén ott lapul a kimondatlan, testetlen jelentés, de jó, hogy nem minket keres. Ez a kitöltetlen lehetőség már korábban bevont a mentegetés káros örvénylésébe. Könnyen átszakadó gátról nézem. Afrika közel van, csak ennyit mondtam ki, jobban kellett volna artikulálni? Hangosabban megszólalni? Utólagos riadalommal gondolok arra, miért nem erről beszéltem, és azt sem értem, a nagy erejű szavak birtokosa miért valami másról, személyesebbről szól? Miért fontosabb az irodalmi pártszakadás?

Kerüljük a témát, mintha nem tudnánk mi mit jelent. Mintha nem tudnánk, hogy az életek sorozatos, terv szerinti kioltása hová vezet. Gyerekkoromban, ha egy fekete autó állt meg a ház előtt, mindenki behúzta a nyakát, csak azt lestük, kiért jöttek. Nem lőttek belőle, nem dobtak lángcsóvát a házra, csak elvittek valakit, aki elsüllyedt egy fekete lyukban. Ítélet, tárgyalás nélkül vetették börtönbe, vitték táborba a főbérlőnket is, borzongva idézzük ezeket a rettenetes időket, miközben egy gyorsabb, erősebb fekete autó házhoz szállítja a rögtönítélő bíróságot és a hóhért. Nem tudjuk, merre megy, hol fog legközelebb megállni. Nincs közhírré tett aljas szabály, nincs törvénytelen törvény, csak történés. Vannak valahol valakik, akik úgy gondolják, dönthetnek gyermek, asszony, fiatal férfi vagy idős ember élete felöl, úgy gondolják, ők a törvény, azt gondolják, hogy nemes ügy nevében gyilkolnak, és biztosan vannak, akik tudnak róla, akik egyetértenek vele. Mindig arra gondolok, hogy a százezreket haláltáborba szállító vonatoknak volt mozdonyvezetőjük, menetrendjük, váltókezelők, jelzőlámpák, sorompók segítették akadálytalan útjukat. Mindig vannak, akik a pokoli tervek megvalósulását hétköznapi, egyszerű munkájukkal segítik megvalósulni. Teszik a dolgukat, fel sem pillantva.

A jobb kéz szabályt figyelembe vevő gépkocsikat nem állítják meg a rendőrök. Az összeilleszthető mozaikképek egymás mellett hevernek és nincs kéz, amely összerakná őket. Nem akarom azt mondani, hogy Magyarországon csúnyább dolgok történek, mint körös-körül a világban. De vegyük tudomásul, a felsőbbrendűséget terjesztő vírus, amiről azt hittük már végérvényesen kiirtották, most újra, a fertőzést még át nem élt és ellenanyag nélküli szervezetekben terjed.

Vannak, akik úgy érzik, őket megvédi szellemi immunanyaguk. Mások kivárják azt a pillanatot, amikor a mennyiség átcsap a fejük felett. Megismétlődik a naiv önáltatás, nincs jelentősége, minket nem érint, megfogják őket hamarosan, ez csak néhány vad, ostoba suhanc, De azért alighanem kell hozzá valamilyen tudatos szervezői ügyesség, hálózat, anyagi háttér és technikai felkészültség. Valahol van egy lőtér, ahol gyakorolnak a fiúk. Azt mondják, nem kell belőle akkora ügyet csinálni, hogy határainkon túl is riadalmat keltsen. Hogy visszahúzódjon a csiga-biga tőke a házába. Érdekünk, hogy tűrjük.

Igen?

Oláh Gábor

A szerző író, rendező, dokumentumfilmes. legutóbbi filmjét Afrika közel van címmel mutatták be a 40. Magyar Filmszemlén.

2008. január 22.

Szigetváron két roma származású nőt a város főterén bántalmazott öt barcsi fiatalember.

2008. március 1.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaroffon a kunmadarasi cigány kisebbségi önkormányzat képviselőjének házát felgyújtották, falára gyalázkodó feliratokat festettek.

2008. március 15.

Tapolcán két 17 éves fiú előzetes szóváltás nélkül összevert egy roma férfit az utcán. A 32 éves áldozat életveszélyes állapotban, kómában került az ajkai kórházba.

2008. június 3.

A Fejér megyei Pátkán Molotov-koktélt dobtak három, romák által lakott házra. Senki nem sérült meg, de egy szobában, ahol gyerekek aludtak, tűz keletkezett. A gyújtogatás gyanúja miatt három helybeli polgárőrt helyeztek előzetes letartóztatásba.

2008. június 15.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fényeslitkén kocsmai szóváltást követően egy 40 éves helyi lakos késsel megölt egy 14 éves roma fiút, 16 éves társát pedig súlyosan megsebesítette.

2008. július 21.

A Pest megyei Galgagyörkön kevéssel éjfél után rálőttek három romák lakta családi házra. Több lövedék az ablakokon keresztül az épület belsejében a falba fúródott,

személyi sérülés nem történt.

2008. augusztus 8.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsén Molotov-koktélokat dobtak két, romák által lakott házra és lábon lőttek egy középkorú nőt, amikor kimenekült az utcára.
2008. augusztus 19.

Székesfehérvárott késő este fiatalok kövekkel dobálták meg egy többségében romák lakta lakóház ablakait, s életveszélyesen megsebesítettek egy 12 éves roma kislányt.

2008. szeptember 5.

A hajdúsági Nyíradony-Tamásipusztán éjszaka lövéseket adtak le arra a házra, amelyben romák aludtak. Személyi sérülés nem történt.

2008. november 3.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nagycsécsen ismeretlen tettesek Molotov-koktélt dobtak és lövéseket adtak le két, egymással szemben lévő családi házra; a támadásban egy 43 éves roma férfi és egy 40 éves roma nő életét vesztette.

2008. november 18.

Pécsett éjjel kézigránátot dobtak be egy roma család házának ablakán. A szülők meghaltak, három kisgyerekük közül kettőt a mentők sokkos állapotban szállították kórházba.

2008. december 15.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Alsózsolca romatelepén egy 19 éves fiatalember fát vágott az udvaron, amikor kétszer rálőttek. A férfi életveszélyesen megsérült, élettársát csak súrolta a lövedék.

2009. február 22.

Tatárszentgyörgyön éjjel - feltehetően Molotov-koktéltól - tűz ütött ki egy roma család házában. A tűzből menekülő apát és 5 éves kisfiát lelőtték, hatéves kislánya súlyos sérüléseket szenvedett.

2009. február 28.

Újabb családi ház gyulladt ki a tatárszentgyörgyi cigánysoron, a ház üres volt, s a vizsgálatok szerint nem gyújtogatás okozta a tüzet.

2009. március 6.

A Zala megyei Bocföldén hajnalban Molotov-koktélt dobtak egy romák lakta házra. A támadásban senki sem sérült meg.

2009. április 7.

Tatárszentgyörgyön felgyújtották a helyi cigány önkormányzat elnökhelyettesének házát, a tűzben senki nem sérült meg.

2009.04.23.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszalökön lelőttek egy középkorú, roma férfit. A férfit akkor érte a halálos lövés, amikor kilépett a házából az udvarra. A helyi romák szerint az áldozat dolgozott, munkahelyén többször is kitüntették.
Az elkövető Lesben állhatott és várt a kínálkozó alkalomra - mondta Tóth Gábor, az éjjel Tiszalökön lelőtt roma férfi sógora a gyilkosság helyszínén.