Ez a gettó, a félelmetes kancigányok és a kurvák negyede, ezt gondoljuk még mielőtt eszünkbe jutna bármi, ha meghalljuk, „nyócker”.
Ez a második Magdolna ünnep, pár hete Magdi-fesztivál volt a Kesztyűgyárban.
Előtte körfeszt, az önsegítő, egyenlő csere-hívő civileknek.”
A Magdolna Napok 2009 elnevezésű programsorozatról Gordon Agáta számol be az olvasóknak.
Egy kultúrház, ezen a baljós néven. Megtanítalak kesztyűbe dudálni. Felvette a kesztyűt. Arcába vágta a kesztyűjét. Összetartoztak, mint kéz meg a kesztyű. Nagy terek, enyhe feszengés, ikea stílus. A szelíd skandináv gyarmatosítás egyszerű, funkcionális, egyenrangú. A Magdolna Napok nem megy be a kultúrházba, a téren marad. A Mátyás tér, ez az igazság, szép. Szép épületek, szokatlan tágasság, kreatív játszótér. Menhelyek, kocsmák, egzotikus utcák. A Dankó, József, Fuvaros, A Tavaszmező, Szűz, Koszorú. Élénk, erős cigány fiatalsággal tele, Leszakadó mélyszegényekkel tele, A rezervátum közepe. Aki nem roma itt, az szegény fehér, Hajléktalan vagy szociális értelmiségi, Szubeurópai toleráns. Ki tud reppelni? És főzni? Kik a jobbak? A fiúk? Vagy a lányok? Köszöntsük Orsós Robit és Orsós Ricsit! A rántott húst és a pörköltet! A nézők körben somolyognak, a lányok szorongva figyelnek. A komolyabb fiúknak sok a mondanivalójuk. A betegségről, a drogról, a családról, a szeretetről, a lányokról, a pénzről. Küldetésesek, nagy erőket mozgatnak, a közösség erősíti őket. Sokan közelebb óvakodnak, a lányok komolyak. Mi illik itt a téren közös buliban a magyarokkal? Páran tapsolnak, szívből mosolyognak. A tekintetek még nem találkoznak. A !DelaDap együttes koncertje a roma tudatosság eddigi csúcsa. A közönség nem reagál, amikor az áldozatokról reppelnek, a tatárszentgyörgyiekről és a többiekről, de az előadók tudják, mit beszélnek. A roma polbeat kezdeteinek vagyunk fültanúi. A zene mindenkié.