„Főnix szertartás akkor kínálkozik életedbe, ha már muszáj változtatnod, tudod az évek szerint, az előrejelzések és érzéseid szerint, de bénázol. Elhibázod az átmenetet, a születést, az újjászületést… A tűz erős parázzsal ellobbant, reggel a finom hamuszürkében apró koponyát és kisgyerek maroknyi szárnyas szenet találtam, amiből kiállt a kulcs finom csontocskája… ”Egyesült Áramlatok a Centrifugában.
Főnix szertartás akkor kínálkozik életedbe, ha már muszáj változtatnod, tudod az évek szerint, az előrejelzések és érzéseid szerint, de bénázol. Elhibázod az átmenetet, a születést, az újjászületést.
Akkor azt üzenheti neked az istennő egy napi hála alkalmával, hogy keresd a főnixeket.
Elkezded keresni, de nincs egy sem.
Aztán egy hajnali áhítaton megpillantod az elsőt. A Főnix Felhőt. Sírva hálálkodsz érte, és hinni kezdesz.
Aztán egy homeopátiás szer neve. Aztán egyre több főnix jön. Végül megváltozik az életed, elköltözöl, szakítasz, bevallod, megtudod, ilyesmik. És akkor már naponta látod a főnixet, utcanévtábla az új lakásod felé. Végül a kedvenc sorozatod címe. Miért ne?!
Az én szertatásom is így kezdődött, gyűltek a főnixek, és akkor egy fényes hajnalban halott feketerigót találtam a teraszon.
A sövényre tettem a testet, egy fehér dobozban, nyitva, hadd búcsúzzon a madárlélek, aki a Föld lelke volt, magasan lengett. Megtalálták hangyák és darazsak, aranyzöld légy-lelkek, más tudatok és valóságok vették magukhoz a testet kitevő tudatmorzsákat és lelkes léteket.
Délután fát gyűjtöttem a kerti tűzhelyen fészkét elkészítettem a madárnak, gallyból, fenyőből, papírból, rózsaágból.
Beesteledvén meggyújtottam, és néztem, ahogy felizzik a láng.
Erős lobogó tűz lett, hosszan égett, és ellobbant benne a madár. Táplálta és átadta magát.
A hamvasztó tűzbe egy fehér anyakövet dobtam, a madár csőre mellé, tojás.
A csőrét láttam meg, és egy szenes gombolyag maradt belőle még, amikor kéreggel betakartam, hogy elhamvadjon egészen.
A tűz erős parázzsal ellobbant, reggel a finom hamuszürkében apró koponyát és kisgyerek maroknyi szárnyas szenet találtam, amiből kiállt a kulcs finom csontocskája.
Bíbor-arany dobozba tettem a hamvakat, és a kelő napba fordítottam. Később beültettem egy fa odvába, amelyben nagy, vörösderekú üveghangyák éltek, és az odúba fújt purhabban temetőt rendeztek be, kis katakomba-járatokkal egybeoltották a korhadt törzset és a műanyagot.
A hamvak közül kivettem, és oltáromra tettem a Főnix Tojását.
A Szatinai Vénusz ölébe, Baba.
Új élet született. Rózsaszín, fekete, és köldöke mögött az új mindenség.
